Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Szeptember – Október
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

A filológus és a kémbridzsi kísértetek

Könyvek | Beküldte: Gladon | 2011.09.18. 9:47

KépMegkísérlem összeírni a viktoriánus és poszt-viktoriánus rémtörténet receptjét. Valahogy így szól: végy egy világában szilárdan gyökerező korabeli úriembert. Fűszerezd egy csipetnyi veszedelmes kíváncsisággal. Adj hozzá (finoman adagolva) egy jókora darab, rációval összeegyezhetetlen, mélyre vezető és veszedelmes rejtélyt, majd süsd az egészet lassú tűzön.
M. R. James írásaiban fellelhetjük az összes fent említett hozzávalót. Novelláiban bőséggel találunk bogaras és kifogástalan, ismert világának szűk kereteihez végsőkig ragaszkodó angol úriembert, tudásvágyában lelkes jóhiszeműséggel ismeretlen veszélyek közé ásó megszállott kutatót, és sötét eredetű rémségek egész tárházát. Kedvünkre válogathatunk az okkult szekták, a Da Vinci kódot megszégyenítő leleményességgel elrejtett középkori eredetű átkozott kincsek, hátborzongató titkokat feltáró régi kódexek, vagy éppenséggel véres kimenetelű boszorkányperekből ittragadt kísértetek között. James felvonultat tehát minden olyan ma már klisészámba menő elemet, melyet neki és kortársainak, a később agyonkoptatott öntőforma megalkotóinak, még nem illik hibájául felróni.
Találunk azonban ezekben a novellákban még valamit, amit ebben a műfajban kevésbé várnánk: humort, egészséges távolságtartást az írások tárgyától, és meglepő mértékű, tapintható rálátást önnön zárt, kissé belterjes világára. Aki az efféle irományoktól inkább érdekes korrajzot vár, mint borzongást, meglepve tapasztalhatja, hogy James mennyire tisztában van a múlt század eleji angol humánértelmiségi elit életének mulattató visszásságaival. Egy zárt körről írt egy zárt körnek (rémmeséit azért alkotta, hogy barátainak karácsonyról karácsonyra felolvashassa), így a történetek hemzsegnek az összekacsintó kortárs utalásoktól (mint például James a golfjáték iránt táplált ellenszenvének megnyilvánulásai, csipkelődés egyes egyetemi tudományterületek haszontalansága és elvontsága fölött, vagy az Oxford-Cambridge rivalizáláson való humorizálás).
James nyilvánvalóan mindig olyasmiről ír, amit jól ismer. Ez a szórakoztató irónián túl azzal az előnnyel is jár, hogy a kirívó alapossággal tisztában van a történetei tényanyag-hátterével. Legyen szó dániai fogadóról, egy katedrális ablakairól vagy 17. sz-i periratokról, biztosak lehetünk benne, hogy vagy valós forrásokkal és leírásokkal, vagy a lehető leghitelesebb fikciókkal állunk szemben.
Ez a két erény ugyanakkor meg is nehezíti a modern olvasó számára az írások élvezetét, hiszen az utalások a kortárs viszonyok és a vonatkozó tudományterületek megfelelő ismeretének hiányában gyakran bajosan értelmezhetőek (még a magamfajta angol szakot végzett, tehát a vonatkozó témákban az átlagnál alighanem járatosabb olvasó esetében is). Ehhez nagy segítséget jelentenek a részletes, informatív lábjegyzetek és az egyes elbeszélések elé beszúrt előszók. A szerkesztő általában jó érzékkel válogatta össze az érdekes, az olvasást segítő háttértényeket, akár a novellák keletkezésével, akár a korabeli Angliával, akár a cselekményhez fűződő történelmi részletekkel vagy klasszikus műveltségi elemekkel kapcsolatban. Igaz, azért ezek a kiegészítő jegyzetek tartalmaznak tárgyi tévedéseket (például Rodrigo Borgiából valahogy Alessandro lesz); ennél azonban zavaróbb, hogy néha szpojler-pozitívak (az egyik lábjegyzet például két bekezdéssel előre elárulja egy szereplő halálát), és felfedezhető bennük némi elfogultság (a James írói stílusának zsenialitására vonatkozó állandó kiszólások akkor sem feltétlenül érdekelnek egy magyarázó jegyzetanyagban, ha történetesen épp egyetértek velük). Mindezekkel együtt is azonban azt kell mondanom, hogy igényes kiadvánnyal, tisztességes szerkesztői munkával állunk szemben, ami ínyencfalatokat tesz a mai gyomor számára is emészthetővé.
James ugyanis, amennyire meg tudom ítélni, valóban mestere választott műfajának. Írásaiból tökéletesen hiányzik az erőltetettség és a hatásvadászat. Noha a történetek többé-kevésbé egy kaptafára mennek (egy – mai szemmel nézve megdöbbentően sok szabadidővel és anyagi erőforrással rendelkező – angol gyűjtő vagy tudós kutatásai során rábukkan valamire, ami hátborzongató események lavináját indítja meg, melyeknek hátterében sötét és ősrégi esemény áll), és a szereplők jelleme sem a legváltozatosabb (szinte kivétel nélkül passzívan sodródnak az események árjával), az elbeszélések ritmusa, a stílus és a jó érzékkel kiagyalt rejtélyek (melyekben minden esetben megmutatkozik a bölcsésztudós szakértelme és háttértudása) gondoskodnak arról, hogy olvasásuk élvezetet nyújtson.
Szerencsés az is, hogy James tartózkodik a nevetséges túlzásoktól: a novellák nem vázolnak fel kozmikus összefüggéseket, nem kísérelnek meg grandiózus, egész világot megrengető ívet leírni, és csak mértékkel moralizálnak. A természetfölötti elem szőrmentén és mégis tapinthatóan lopózik be: hatása többnyire (legalábbis eleinte) egyszerű, ugyanakkor bizarr apróságokban mutatkozik meg, míg igazi természete – még ha titkának egy részére fény is derül – rejtve marad. James azt sem érzi feltétlenül horrorszerzői kötelességének, hogy minden egyes démon felbukkanása életeket zúzzon szét és boldog családokon gázoljon át (a főszereplők többsége megússza egy kellemetlen tapasztalattal). A természetfölötti hol gonosz, hol könyörtelenül igazságos, hol csak groteszk, de ábrázolása ugyanúgy nem mentes a fanyar humortól, ahogy a reális világé sem (ékes példája ennek egyik személyes kedvencem, a „Csak fújd meg a sípod, s én tüstént jövök, fiam”).
Mindent összevetve, a múlt század eleji rémtörténetek kedvelőin kívül jó szívvel ajánlom a Szellemjárás Angliábant mindazoknak, akik kedvelik az igényes, de azért nem nehézkes kikapcsolódást, akiket érdekelnek az ötletes megoldások, szórakoztat a csiszolt stílus, vonzódnak a némi gótikus színezettel és humorral tálalt misztikumhoz, és mindenekelőtt azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik azt a bizonyos jellegzetes brit ízvilágot, ami semmi mással össze nem téveszthető.



Ürmössy Zsuzsanna

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.