A kalapot viselő alak megtorpant, és megint ránézett az órájára.Fel-alá járkált két pad között, és egyre türelmetlenebbé vált, hiszen társának már jó húsz perccel ezelőtt meg kellett volna érkeznie. Megpróbált nyugalmat erőltetni magára, és elhessegetni azt a zavaró gondolatot, hogy valami hiba csúszott a jól megtervezett műveletbe, és most teljesen feleslegesen várakozik itt. Elméletileg sima ügy volt az egész, kockázatoktól mentes, bár, gondolta, a mai éjszakákra egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy biztonságosak… sőt! Megállt a pad mellett és megnézte az óráját. A haloványan világító kijelzőn a számok pontosan fél tizenegyet mutattak. Fél óra, tűnődött. Walternak már fél órája itt kéne lennie.Az első gondolat, ami az eszébe jutott az volt, hogy Walter lebukott, és most valami sötét cella mélyén senyved, várva a hosszú és fájdalmas kínzásokat, vagy ami még rosszabb, kínzások nélkül, egyszerűen csak végeztek vele. Ezt a lehetőséget aztán gyorsan el is vetette. Senkinek nem volt oka gyanakodni Walterre, hacsak az a félnótás el nem szúrt valamit már megint. Nem ez lenne az első eset, hogy a hülyeségei miatt kudarcba fullad egy terv. Vagy rossz szokásához híven, most is szórakozik. Nem igazán szeretett együtt dolgozni Walterrel, de B. külön kérte, hogy ezúttal tegyen kivételt. Ő meg persze belement. A fenébe is, hát persze, hogy belementem, B.-nek olyan nehéz nemet mondani. Ami azt illeti, még egyszer sem sikerült neki, holott már számtalanszor elhatározta. Megrázta a fejét, az órájára nézett és elfintorodott.Idegesen megigazította a kalapját, ami nagyjából azt jelentette, hogy még inkább az arcába húzta, hogy a parkot megvilágító lámpákból áradó bágyadt fény még véletlenül se vetülhessen rá. Átsétált a szökőkút túlsó oldalán elhelyezett padokhoz, majd pár perccel később vissza oda, ahol eredetileg is várakozott. Gyűlölte, ha várakoznia kellett, főleg akkor, amikor nagyon is sok múlott a pontosságon. Halkan elmormolt egy káromkodást, és koszos cipője orrával a kavicsokat kezdte túrni. Néhány perc elteltével azonban majdnem felsikított, amikor egy alak bontakozott ki mellette az árnyékok takarásából. Villogó szemekkel lépett arrébb, aztán ráförmedt a másikra.– Késtél – sziszegte. – Több, mint fél órát.A másik, egy tizennyolc év körüli suhanc, elismerően bólogatott.– Még el kellett intéznem valamit – felelte.– Elintézni? Majd elintézlek én téged! – vicsorogta a kalapos. – És miért pont egy ilyen hülye maskarát választottál?– Ne pattogj itt nekem, Cort – nyugtatta a kölyök a társát. – Különben is, ha jól emlékszem, nem te vagy a főnök, hanem B. És ameddig nem szegem meg a Maszkabál szabályait, egyedül rám tartozik, hogy milyen alakot öltök.Cort vett egy mély lélegzetet, aztán a haszontalan levegővel együtt a dühét is kiengedte.– Mit tudtál meg?– Az igazat megvallva, nem sokat. Azok a tetűk nem túl közlékenyek – magyarázta a suhanc, miközben nekitámaszkodott az egyik pad háttámlájának. – Azt gondolnád, ezek a senkiháziak valóban rettegnek attól, hogy a híg vérük miatt előbb-utóbb levadásszák őket, és kapva kapnak a lehetőségért, hogy egy apró szolgálattal bizonyítsák, mégsem olyan haszontalanok, mint ahogy azt az öregek gondolják, de nem. Ha kérdezel tőlük valamit, akkor azonnal befogják a pofájukat, és egy büdös szót sem szólnak, mondván, hogy valamelyik főseggfej megtiltotta nekik, hogy beszéljenek. – Köpött egyet. – Ennyit arról, hogy a senkiháziak csak élősködők a Vértestvérek között. Valakinek érdeke, hogy a caitiffeket ne küldjék a Végső Halálba, és lefogadom, a herceg keze is benne van a dologban.– A lényeget, Walter!– Oké – vigyorodott el a vámpír. – Szóval… Beszéltem Tüskével, de mint említettem, nem volt túl bőbeszédű. Annyit azért elárult, hogy a járőreik tapasztaltak némi ismeretlen eredetű mozgolódást a peremkerületekben és a városon kívül, a határok közelében. – Szabbat? – vágott közbe Cort.– Nem mondta biztosra. – Walter megvakarta az orrát. – Tüske szerint lehet a Szabbat is, de ő inkább valami mást sejt a mozgolódások hátterében. A kósza hírek szerint a Ventrue-k igencsak sérelmezik, hogy a herceg elfelejtette őket, amikor kiosztotta a hatalmi pozíciókat és átrendezte a birtokok viszonyát, ezért szervezkedésbe kezdtek, hogy elmozdítsák a helyéről.– És ezt Tüske honnét tudja ilyen biztosan?– Állítólag a Kékvérűek a senkiházikat felhasználva akarják elérni a céljukat, de szerintem ez nem valószínű, már csak azért sem, mert ugyebár Medve is közülük való volt. – Cort bólintott, aztán intett Walternak, hogy beszéljen tovább. – Arra a következtetésre jutottunk végül – ment tovább a suhanc –, hogy valószínűsíthetően a Szabbat munkálkodhat a sötétben, igaz ez inkább a magányos falkák önkényes akciója, mint egy összehangolt támadás előkészülete, igaz, sem egyik, sem másik feltételezésre nem sikerült bizonyítékokat találnunk.– Nem?– Eltekintve társaink igencsak csúfos és szomorú halálától, bár B. szerint ezeket az eseteket nem lehet egyértelműen a Szabbat számlájára írni. Azt mondta, majd alaposabban utánanéz, hogy ki férhetett hozzá a bizalmas aktákhoz. Talán besúgó van közöttünk, aki kiszivárogtatja az információkat a Szabbatnak. – Felnézett az egyik lámpára. – Vagy valami egészen más van a háttérben…Cort a társára nézett.– Ezt majd B. elintézi – mondta. – Inkább mesélj, megérkezett az emberünk?– Meg – bólintott Walter. – Megtalálta a kocsit és elhajtott a kijelölt menedék felé, bár Zek még nem jelentette, hogy meg is érkezett oda. Viszont van egy kis bökkenő. – Cort intett, hogy hallani akarja. – Nos… Valaki más is figyelte a fickót – bökte ki Walter. – Amikor elhajtott, egy ismeretlen alak bontakozott ki az árnyékok takarásából. A kocsi után bámult, aztán meg telefonált. Furcsa. – Szerinted a Szabbat embere volt?– Nem tudom – válaszolta a suhanc. – Talán. Nagyon különleges lehet ez az alak, ha szinte mindenki figyeli a lépéseit, de igazából már semmin sem lepődöm meg. A kalapos vámpír bólintott.– Rendben. Menj vissza Tüskéhez és a társaihoz, és próbálj még többet kideríteni azokról a titokzatos mozgolódásokról, esetleg provokálj ki egy rendkívüli járőrözést, abból még nem lehet baj. Nem árt, ha úgy teszünk, mintha tudnánk mindenről, ami a városban történik. – Az órájára pillantott. – Én megyek, és beszélek B.-vel, hogy mik a következő lépések.– Oké – felelte Walter, és elvigyorodott.Mire Cort felnézett az órájáról, a másik vámpírt már el is nyelte a park sötétje. Igazított egyet a kalapján, aztán sietős léptekkel elindult a vár irányába. 
14/28 rész
