Főszereplők
Erdős Alfonz
Az egykori sebészorvos a Giovanni klán kötelékében lépett át a Vértestvérek örök sötétségbe burkolózó világába. Bár hűséges és szorgos fogaskereke volt a klán gépezetének, az ősi ismeretektől való ódzkodása okán mindig is afféle fekete bárányként tekintettek rá, s mikor egy meglehetősen különös ügybe keveredett, a Család kihasználta a kínálkozó alkalmat, hogy kitagadja.. Mi több, el is akarták pusztítani. A Giovannik dühe elől Alfonz az Államokba menekült, ám ott nem találta a helyét, és két év elteltével, álruhát öltve, visszatért, hogy ott folytassa, ahol annak idején abbahagyta budapesti ténykedését.
Sven van Nilson
Az ifjú Malkavita, noha még egy évtizede sincs, hogy a Vértestvérek közé került, már több alkalommal is felhívta magára a figyelmet, elsősorban felelőtlenségével. Amolyan félnótás bajkeverőnek tartják, aki több kárt okoz a Kamarillának, mint hasznot, azonban ez csak a látszat. Egy álruha, ami eltakarja a kíváncsi szemek elől a valóságot. Sven sokkal erősebb, mint ahogy azt kora sejtetné, és a különös képzelgései miatt klántársai gyakran Anatole-hoz hasonlítják. Azonban az ifjú Malkavitát egészen más célok hajtják.
Ramon Vega
A Tremere klánhoz tartozó vámpír még valamikor az 1850-es években kapta meg az ölelést, a Madrid környéki haciendák egyikében. Eltökéltségének, kitartásának, és elsősorban a tudásának köszönhette, hogy ebben a kivételes adományban részesült. Valaha régész volt, elveszettnek hitt műkincsek után kutatott, és emellett rendszeresen publikált a különféle szaklapok hasábjain. A vámpírlét azonban lassan teljesen felemésztette ezt az oldalát, és a régiségektől elfordulva a vérmágia tanulmányozásába fogott. Hosszú és göröngyös út, amelyen gyakorta a szerencse lendítette előre, vezetett a régensi kinevezéséhez. A bécsiek bizalmat szavaztak neki, s lassan bizonyítania kell, hogy ez jó döntés volt. Azonban a régensek útját járni még annál is nehezebb, mint eljutni oda...
Lovassy Zebulon
A már nem is olyan ifjú Nosferatu, bár jobbára egyedül tevékenykedik, hasznos és fontos tagja a klán budapesti fészkének. Olykor túlzott kíváncsisága már sokszor veszedelmes helyzetekbe sodorta, azonban mindig akadt egy-két társa, akik a segítségére siettek, amikor szorulni látszott a hurok. Kiterjedt információs hálózattal rendelkezik, amire sokan irigykednek a klánon belül, ám ezt őt nem kifejezetten zavarja, sőt! Fáradhatatlanul gyűjti az adatokat mindenről, azt azonban senki sem tudja, mi a terve a megszerzett információkkal...
Robert Harwood
Az angol előkelő családból származó Robert hamar maga mögött hagyta a brit szigeteket, hogy a kontinensen próbáljon szerencsét. Felmenői rosszallására fittyet hányva, előbb kisebb-nagyobb csempészügyleteket bonyolított le, aztán az I. Világháborút követően ingatlanokkal kezdett üzletelni. Egyik alkalommal azonban a Kamarilla látta kárát ennek, s bosszút akartak állni, ám az egyik Öreg úgy vélte, Robert talán hasznára válhat majd a szektának, s így került a Toreador klánba. A szürke fogaskerék szerepéből végül az új herceg emelte ki, és úgy tűnik, ez egyáltalán nem volt rossz döntés. Robert hűséges és megbízható, azonban e néhány látható tulajdonságán, és halandó előéletén kívül szinte senki nem tud róla semmit. Ez pedig semmi jót nem szokott jelenteni...
Belzebub
A budapesti Nosferatu kotéria vezetőjének múltjáról nagyon keveset tudni, s ezt a titkolózást sokan – elsősorban azok, akik nem kedvelik – azzal magyarázzák, hogy bizonyára olyan sötét tetteket hagyott maga mögött, amelyeket takargatni kell. Egyesek még azzal a merész feltételezéssel is előálltak, hogy Belzebub valaha a Szabbat szervezetében volt magas rangú vezető. Bármi is legyen az igazság, az öreg Nosferatu bölcsen hallgat róla.
Hatékonyan igazgatja a város ügyeit a herceg utasításainak megfelelően, ám nem retten meg attól sem, ha olykor maga kényszerül komoly és súlyos következményekkel is járó döntést hozni. Mindemellett felügyeli, irányítja és összetartja a Nosferatukat, akik a csatornák mélyén kutatnak a káiniták elfeledett titkai után. Hogy mik Belzebub pontos céljai, azt még klántársai sem tudják, ám az bizonyos, hogy nem az udvarmesteri székben éri majd a Végső Halál...
Sty
A fiatal gimnazista lány néhány évvel ezelőtt, egy alkoholgőzös buli mellékhatásaként lépett be a Vértestvérek világába, miután a szórakozóhelyen fellépő, Toreadorokból álló dekadens zenekar egyik tagja kissé túllőtt a célon a színpad mögött, és a kelleténél több vért vett magához. A lány meghalt, majd vámpírként újjászületett. A felelőtlen zenész aztán magára hagyta, és a minden tekintetben ifjú vámpír céltalanul kódorgott a városban, mígnem egy Caitiff banda be nem fogadta. Köztük lelt menedékre, és tőlük tanult meg sokmindent a vámpírokról, a szektákról, és az éjszaka többi szörnyetegéről.
Egy idő után aztán elhagyta a senkiháziak kotériáját, és magányosan próbált boldogulni, kisebb-nagyobb feladatokat hajtott végre más Vértestvérek megbízásából, s lassan afféle hírnökké nőtte ki magát. Üzeneteket, információkat továbbít, hol a Kamarillának, hol más kívülálló vámpírok számára, miközben arra vár, hogy rámosolyogjon a szerencse, és kiemelkedhessen a feláldozható bábuk népes táborából...
Katalin Vysehryk
A herceg hitvese hosszú, szenvedéssel és gyűlölettel teli utat tett meg, mire eljutott jelenlegi pozíciójába. A prágai Kis Szabó gyermekeként megismerte a kín és a művészet borzalmasan lenyűgöző elegyét, a csontok és a hús formázását, ám Atyja ennél többet nem foglalkozott vele, és hamar magára hagyta. A tudatlanság és az egyedüllét nyomasztó sötétjében egy ismeretlen alak gyújtott számára lámpást, és bevezette a Szabbat világába. Az alkotást és a művészetet kedvelő Katalin azonban undorodott a szektát övező pusztítástól, és menekülni akart, de az érzés, hogy végre tartozott valahová, maradásra bírta. Ám egy sötét és viharos estén a Szabbat prágai fészke tűz martaléka lett, és a leomló falak maguk alá temették.
Amikor felébredt, idegen és rémisztő világ fogadta, amelyet nem értett. Évekbe telt, mire megbarátkozott a különös technikai vívmányokkal, viszont boldog volt, hogy a Szabbat fojtogató láncától megszabadult. Ekkor találkozott Kistelekivel, aki Budapestre invitálta. Bár a herceg hitveseként meglehetős bizalmatlanság övezi, nem törődik vele, csak végzi végtelen kísérleteit a menedéke alatt húzódó laboratóriumában...
Mellékszereplők
Walter
A még igen fiatalnak számító Vértestvér csak azért kapta meg az Ölelést, mert a belőle táplálkozó vámpír kissé megfeledkezett magáról. A tudatlan és rémült Gyermek csak még jobban megrettent, amikor szembesült a végletekig eltorzul új külsőjével. Mivel Atyja nem sokat törődött vele, egyedül maradt, és véget akart vetni átkozott létének, mert képtelen volt megbirkózni azzal, hogy mivé vált. Ekkor találkozott a helyi Nosferatu vezetővel, aki meggyőzte arról, nem érdemes eldobnia magától a nemlét adományát. Megfogadta ugyan a tanácsot, de még keveset tapasztalt és, bár gyorsan tanul, még mindig túl erősen él benne halandó létének emléke...
Cort
Még valamikor az 1800-as évek elején érkezett a városba, de többnyire csak a saját ügyes-bajos dolgaival foglalkozott, még klántársaival sem igen tartotta a kapcsolatot. Mindig igyekezett kihúzni magát az események sodrásából, és a háttérben várakozva próbált némi hatalomra szert tenni. Amikor Belzebub megjelent a városban, vetélytársként kezelte, és ellenségének tekintette, de idővel ráébredt, hogy a másik sokkal rátermettebb, és konkrét céljai vannak a klánt, illetve a várost illetően is. Elásták a csatabárdot, és kis ügyeskedéssel elérte, hogy ő legyen az öreg bizalmasa. Hűségesen követi Belzebubot, de egyáltalán nem feledkezett meg saját terveiről, és csak a kedvező pillanatra vár. De mint tudjuk, a Vértestvérek esetében ez akár évszázadokat is jelenthet...
Merk
Halandó életében XIII. Lajos francia király testőrségében szolgált Martin Erk néven, ám amikor megkapta az Ölelést, afféle "toreadoros" művésznév után kutatva, végül a sajátjából kialakítva vette fel a Merk nevet. Ölelése után majd' egy évszázadig bújkálnia kellett, mert Párizs akkori hercege nem adott engedélyt Atyjának a nemzésre, aki azonban mit sem törődött a tiltással. Miután a herceget elragadta a Végső Halál, már semmi nem gátolta Merket, hogy előlépjen az árnyékokból. Gyorsan végzett Atyjával, hogy közelebb kerülhessen Káinhoz, majd zsoldosnak állt, és pénzért vadászott más vámpírokra. Így találkozott először Kisteleki Endrével, azonban a párbaj során vereséget szenvedett. Kisteleki viszont úgy döntött, megkíméli a vesztes életét, és felajánlotta, hogy dolgozzon neki. Merk azóta hűséges Kistelekihez, bár mostanában az a hír járja, hogy ez az elkötelezettsége kezd kicsit meginogni...
Joseph van Haagen
Egy olyan holland kereskedőcsaládban született, amely a Kamarilla létrejötte óta szolgálja a Ventrue klán érdekeit. Hamar kitűnt éles eszével, rátermettségével, és a hatalom megszerzése érdekében tett erőfeszítéseinek könyörületet nem ismerő alkalmazásával, így többen is felfigyeltek rá a Kékvérűek között. Előbb ghoulként csatlakozott a Ventrue gépezethez, majd részesülhetett az Ölelésben is, mégpedig maga ifjabb Hardestadt jóvoltából. Ám, ami első pillantásra áldásnak tűnik, nem biztos, hogy valóban az is, és ez van Haagen esetében sem volt másképp.
Hiába igyekezett, hiába mutatott fel kiváló eredményeket a rá bízott feladatok teljesítésekor, sosem tudott kitörni Pieterzoon árnyékából. Bármennyire is szeretett volna belefolyni a Szabbat és a Kamarilla világméretű küzdelmének eseményeibe, nem adódott rá lehetősége, mert Hardestadt mindig a kedvenc gyermekét küldte intézkedni. Ám egyszer a szerencse az ő oldalára állt. Európa keleti felében váratlanul megrendült és szinte összeomlott a Ventrue hatalmi rendszer. Mivel Pieterzoont még lekötötték egyéb teendői, megnyílt az út van Haagen előtt, hogy végre akcióba léphessen. Budapestre érkezve felvette a kapcsolatot a megmaradt Ventrue vámpírokkal, és a kívülálló segítő szerepét magára öltve lassan nekilátott úgy formálni az eseményeket, hogy a végén ő kerüljön ki abszolút nyertesként. Ám, ahogy az lenni szokott, tervezni mindig egyszerűbb, mint megvalósítani...
