Bejelentkezés
Keresés
Kedvenc képünk
Online felhasználók (0)
Online vendégek (7)
Online vendégek (7)
Pörgés







Szerző: | Wilson, Robert Charles |
Kiadó: | Metropolis Media Group Kft. |
Megjelenés éve: | 2007 |
Terjedelem: | 421 oldal |
Sorozat: | Galaktika Fantasztikus Könyvek |
Nyelv: | magyar |
Díjak: | Hugo |
Kategória: | sci-fi |
Értékelés: |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() Értékelés: 9 (11) | Értékeld Te is! |
Vásárlás: |
![]() |
Kedvenc: 0 | Olvasott: 3 | Polcon: 3 tagnál | |
Kínálja: 0 | Keresi: 0 | tag |
Egy októberi éjszakán a tízéves Tyler Dupree döbbenten nézte végig, ahogy a csillagok sorra kihunynak az égen. Az űr egy csapásra valóban üres lett.

Tyler azóta felnőtt, és ahogy valamennyi embernek a Földön, neki is meghatározó élményévé vált a Nagy Elsötétedés néven elhíresült jelenség. A Nap csupán egy halvány korong az égen, a Hold eltűnt, a mesterséges űrobjektumok pedig kivétel nélkül lezuhantak, és maradványaik olyan vénséges-vénnek tűnnek, mintha a nyilvántartottnál sokkal régebben keringtek volna bolygónk körül.

Kutatók próbálják megfejteni a rejtélyt, és amire bukkannak, az tragikus jövőt vázol föl az emberi faj előtt: a Földet egy idegen lények építette fal szigeteli el a világegyetem többi részétől, és odakint sokkal gyorsabban telik az idő – egy nap alatt mintegy százmillió év! Ebben az iramban csillagunk életéből nem lehet több hátra negyven esztendőnél!
Robert Charles Wilson regénye egyszerre sodró SF-thriller, szerelmi történet és apokaliptikus vízió, de mindenképpen csúcsminőségű irodalmi mű. Ebben az olvasókkal a kritikusok is egyetértettek, így a könyv nemcsak bestseller lett Amerikában, de elnyerte a rangos Hugo-díjat is.




Robert Charles Wilson regénye egyszerre sodró SF-thriller, szerelmi történet és apokaliptikus vízió, de mindenképpen csúcsminőségű irodalmi mű. Ebben az olvasókkal a kritikusok is egyetértettek, így a könyv nemcsak bestseller lett Amerikában, de elnyerte a rangos Hugo-díjat is.
Hozzászólások
solymosgyu
2011.10.30. 10:42 |
# 4

A folytatása unalmas.
acélpatkány
2009.08.10. 23:20 |
# 3

Számomra nagyon kellemes élmény volt a könyv, végre valami olyat adott, amit már régen tapasztaltam. Szerintem remekül lavírozik a globális és a hétköznapi problémák között. Egyszerre klasszikus SF és modern dráma. Nálam abszolút kedvenc.
Sütiszörny
2009.05.24. 14:46 |
# 2

Na, tegnap bejeztem én is. Érdemes volt elolvasni, nagyon tetszett. Tetszik az ötlet, a megvalósítás. Közben sokat agyaltam, hogy mi lesz a befejezése. Annyira nem is álltam távol a lényegtől, de igazából a közelében sem. Arra gondoltam, hogy egy idegen civilizáció a pörgés adta időeltolódást felhasználva, annak segítségével áthidalva akar velünk közvetlen kapcsolatba lépni, de hogy mi lesz ez a másik civilizáció azt nem lehetett kitalálni. Főleg, hogy inkább már csak a regény vége felé bukkant fel sejthetően valamicske. De alapvetően csak a legvégén derült ki minden.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Na, jó, ezért egy bizonyos érettség kell hozzá, mivel nem egy lézersugaras-lövöldözés scifiről van szó. 
Mindenkinek csak ajánlani tudom.


shrap
2009.03.05. 11:06 |
# 1

A történet nagyjából 4-5 különleges, egyedi ötletre épül, ami amolyan vezérfonalként fűzi fel a cselekményt, amit -ennek fényében- néhány mondattal le lehet írni.Tehát adva van egy földön kívüli [xxx], ami szeretné [xxx] a földi civilizációt, ezért körülveszi egy burokkal, radikálisan “lelassítva” a földi időt az univerzumhoz képest. Ez alatt a földönkívüli [xxx] létrehozza az [xxx]-t, ami egy kvázi galakatikus happyendet szolgáltat. A bökkenő annyi, hogy ezt a földiekkel senki sem közli, egészen a dolgok végéig.Nekem éríntőlegesen beugrott Asimov Seldon-terve az Alapítványból, valamint az, hogy ez egy kiváló könyv, habár kétségtelen, hogy eleinte lassan indul, majd a folytatást is a - szó szerint- az égen lebegő bizonytalanság húzza magával az utolsó 150 oldalig, ahol a fogaskerekek úgymond összekapcsolódnak és meg sem állnak -a semmiféle meglepetést nem nyújtó, de annál jobban eső- végkifejlettig - valamint, hogy a mondat elején és a következő mondatban említettek miatt nem hiszem, hogy túlságosan pőrgős (sic!) filmet lehetne készíteni belőle. A könyv két idősíkon indul, amelyek között olyan 4 milliárdnyi, vagy huszonvalahány év (ahogy vesszük) különbség húzódik. Jól sejthetően ezek a végére összeérnek. Nálam olyan 9.
Ja és Wilson lesz az idei Könyvhét díszvendége, úgyhogy gyerünk dedikálni. Bár az enyémet már a papagájom is volt szíves...
Ja és Wilson lesz az idei Könyvhét díszvendége, úgyhogy gyerünk dedikálni. Bár az enyémet már a papagájom is volt szíves...
A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.