Fiction Kult

A folytatása unalmas.

Számomra nagyon kellemes élmény volt a könyv, végre valami olyat adott, amit már régen tapasztaltam. Szerintem remekül lavírozik a globális és a hétköznapi problémák között. Egyszerre klasszikus SF és modern dráma. Nálam abszolút kedvenc.

Na, tegnap bejeztem én is. Érdemes volt elolvasni, nagyon tetszett. Tetszik az ötlet, a megvalósítás. Közben sokat agyaltam, hogy mi lesz a befejezése. Annyira nem is álltam távol a lényegtől, de igazából a közelében sem. Arra gondoltam, hogy egy idegen civilizáció a pörgés adta időeltolódást felhasználva, annak segítségével áthidalva akar velünk közvetlen kapcsolatba lépni, de hogy mi lesz ez a másik civilizáció azt nem lehetett kitalálni. Főleg, hogy inkább már csak a regény vége felé bukkant fel sejthetően valamicske. De alapvetően csak a legvégén derült ki minden.
Mindenkinek csak ajánlani tudom. Na, jó, ezért egy bizonyos érettség kell hozzá, mivel nem egy lézersugaras-lövöldözés scifiről van szó.

A történet nagyjából 4-5 különleges, egyedi ötletre épül, ami amolyan vezérfonalként fűzi fel a cselekményt, amit -ennek fényében- néhány mondattal le lehet írni.Tehát adva van egy földön kívüli [xxx], ami szeretné [xxx] a földi civilizációt, ezért körülveszi egy burokkal, radikálisan “lelassítva” a földi időt az univerzumhoz képest. Ez alatt a földönkívüli [xxx] létrehozza az [xxx]-t, ami egy kvázi galakatikus happyendet szolgáltat. A bökkenő annyi, hogy ezt a földiekkel senki sem közli, egészen a dolgok végéig.Nekem éríntőlegesen beugrott Asimov Seldon-terve az Alapítványból, valamint az, hogy ez egy kiváló könyv, habár kétségtelen, hogy eleinte lassan indul, majd a folytatást is a - szó szerint- az égen lebegő bizonytalanság húzza magával az utolsó 150 oldalig, ahol a fogaskerekek úgymond összekapcsolódnak és meg sem állnak -a semmiféle meglepetést nem nyújtó, de annál jobban eső- végkifejlettig - valamint, hogy a mondat elején és a következő mondatban említettek miatt nem hiszem, hogy túlságosan pőrgős (sic!) filmet lehetne készíteni belőle. A könyv két idősíkon indul, amelyek között olyan 4 milliárdnyi, vagy huszonvalahány év (ahogy vesszük) különbség húzódik. Jól sejthetően ezek a végére összeérnek. Nálam olyan 9.

Ja és Wilson lesz az idei Könyvhét díszvendége, úgyhogy gyerünk dedikálni. Bár az enyémet már a papagájom is volt szíves...