Fiction Kult

Felkel a nap. Ez a nap innen nézve jóval kisebb, mint a Földről látott tüzes csillag. A fénye is fehérebb, sápadtabb. Az Olümposz hegy árnyéka messzire nyúlik. A ritka levegőben élesebb a fény, élesebb az árnyékok széle. Jól látszanak az épületek is. A legtöbb ház kupola alatt áll. Az áttetsző burkolatok fémváza meg-megcsillan. Nincs itt sok épület, de azok mind nagyok, terjedelmesek és nem túl magasak. El kell férniük a kupolák alatt. Vannak itt olyanok is, amelyek a városon kívül állnak, napkeltekor és napnyugtakor ezeknek is messzire nyúlik az árnyékuk. Mérőállomások ezek, meteorológiai megfigyelők, a világűr irányában tevékenykedő csillagászati és rádióállomások. Kupola helyett erős külső burkolat védelmezi őket a meteoroktól. Az utcák és terek többsége a talaj alatt épült ki, részben mesterséges fény világítja meg őket. A nap most rásüt a sziklás talajra. Narancsvörös és barna kövek között kúsznak az árnyékok. A távolban hegykoszorú feketéllik. Az egyiknek kráter alakja van, meredek falán gyakran csillannak meg a hegymászók szkafanderjei. Azon a sziklaomladékon mindig sok alpinista gyakorol, pedig nagyon veszélyes hely. Az űrrepülőtér elég messze van, föld alatti mágnesvasút repíti az utasokat a nem túl szembetűnő térségre. Időnként tűzcsóvát húzva emelkednek a magasba az űrkompok. A nagy űrhajók a Mars körüli pályán keringenek, a bolygó felszínére szinte soha nem szállnak le.