Fiction Kult

Az utóbbi években gomba módjára szaporodtak el szabaduló szobás játékok, és a népszerűségük azóta is töretlen. Aki esetleg nem tudná, hogyan képzelje el ezt a társas szórakozási formát, a játék lényege abból áll, hogy a résztvevőket bezárják egy szobába, ahonnan különböző talányok, fejtörők és feladatok megoldása révén tudnak kiszabadulni, bizonyos időn belül. Ha belegondolunk, maga a koncepció nem túl bonyolult, a siker leginkább azon múlik, hogy milyen körítést sikerül kitalálni, felépíteni a játék köré, illetve a feladatok változatosságán is. Nagy általánosságban azonban ezek a játékok mind egy kaptafára készülnek, vannak köztük jobban sikerültek, szórakoztatóak, de olyanok is akadnak szép számmal, amelyekben a feladatok nem ütik meg az elvárható szintet, és a kivitelezésre, a díszlet kialakítására sem fektettek túl nagy hangsúlyt. Ezek a sikert meglovagolni igyekvő kezdeményezések azonban idővel vagy kikopnak, vagy felfejlődnek a többi mellé, de az néhány év tapasztalatából is könnyen kiszűrhető, hogy a gyengébb színvonalú helyek elvéreznek. Ezért is kell szükségszerű fenntartással kezelni az újonnan nyíló helyszíneket, főleg akkor, ha egyből azzal domborítanak, hogy többet és jobbat kínálnak, mint egy szabaduló szobás játék.
A márciusban nyitott Horrorlegendák bátran ráállt erre az útra, és a hagyományos szabadulós játékok továbbgondolása révén megalkották az élő társasjátékot. Az elmondásuk szerint ez egy olyan kooperatív csapatépítő játék, amelyben minden játékos egyedi képességekkel rendelkezik, emiatt rendkívül fontos a csapatmunka. A látogatók, miközben próbára teszik logikai és asszociációs képességüket, intelligenciájukat, nem egymással, hanem egy adott problémával versengenek, a közös cél elérése érdekében. Ez mind szép és jó, de vajon tényleg többet tudnak-e nyújtani, mint a többi hasonló? Ez volt a fő kérdés, amikor elhatároztuk, hogy teszünk egy próbát. A rendelkezésre álló két program - Hasfelmetsző Jack: Az utolsó vágás, illetve Da Vinci Titkai - Az új világrend - közül mi az előbbit, vagyis a nehezebbet és sötétebbet választottuk. A játékot megelőző rövid bevezető során hamar kiderült, hogy itt mégiscsak többről van szó, mint egyszerű szabadulós játékról, hiszen szerepjátékos elemként karakterlapokat is kaptunk, azaz belebújtunk egy-egy szereplő bőrébe. Ez önmagában persze még nem nagy durranás, ám az egyes karakterek mind különféle egyedi képességekkel rendelkeznek, amelyek fontos szerepet játszanak a rejtélyek megoldásában, sőt, egyedi motiváció is hajtja őket. Ezáltal nemcsak a szabadulás hajtja a játékosokat, hanem az is, hogy megoldják a saját kis külön feladatukat, ami még több interakciót követel a játékosok között. Ennek tudatában vetettük bele magunkat a játékba.
Ahogy a címéből is kiderül, a Hasfelmetsző Jack – Az utolsó vágás a legendás londoni gyilkos körüli titkokat boncolgatja. A történet szerint 1888-ban járunk, amikor egy rejtélyes és kegyetlen, nők ellen elkövetett gyilkosságsorozat veszi kezdetét a londoni East End negyedben. Közben az újságszerkesztőségeket és a nyomozóhatóságokat elárasztják a Hasfelmetsző Jack nevében írt levelek, az esetek sokkolják a közvéleményt. A rendőrség tehetetlen, a londoniak rettegnek, hogy ki lesz a soron következő áldozat, míg egyre több találgatás merül fel azzal kapcsolatban, hogy ki lehet a titokzatos gyilkos. Néhányan egészen közel jutnak a megoldáshoz, ezért a Hasfelmetsző váratlan lépést tesz. Meghívja az utána vizsgálódókat (felügyelő, író, médium is van közöttük) a rejtekhelyére, hogy megértesse velük borzalmas cselekedeteinek okát. Ha a nyomozók alkalmasak a feladatra, megmenthetik a kínok közt szenvedő, utolsó áldozatot, viszont, ha nem olvasnak jól a nyomokból, akkor saját életükkel fizetnek! Hogy legyen egy kis feszültség, a gyilkos rágyújtja a házat a "vendégeire", akiknek kilencven percük van a menekülésre.
A játék készítői maximálisan figyeltek a hangulatra. A szoba berendezése tökéletesen idézi azt a kort, amelyben a történet játszódik - kandalló, pianínó, gázlámpások -, a félhomály, és a tűz miatt terjengő füst pedig az adott szituáció feszültségét növeli. A háttérben kellőképpen idegesítő zene is szól. Az első feladat gyakorlatilag egy tutorial, ezt követően viszont már a játékosok magukra vannak utalva – haladhatnak együtt, de kisebb csoportokra oszolva is, bár ez utóbbi magában foglalja az információáramlás akadozásának veszélyét. A figyelem roppant fontos, mert nagyon könnyű elsiklani a részletek felett, és a drága, elvesztegetett perceket igen nehéz behozni; a kapkodás könnyen kudarccal végződhet. A feladatok ötletesek, és valójában nem is igazán bonyolultak, azonban az adott szituációban egészen más megvilágításban tűnnek fel, ezért talán picivel többet gondolkodik rajtuk az ember, mint kellene, vagy szükséges volna. Asszociációs készségekre viszont elég nagy szükség van, mert noha a megoldás kézenfekvőnek tetszik egy feladat során, meg is kell találni a pontos helyét.


Sajnos mi nem jártunk a titkok végére, mert elfogyott az időnk, de ettől függetlenül nagyon jól szórakoztunk, és nyugodtan állíthatjuk – tapasztaltabb társaink ítélete alapján –, hogy az egyik legjobb és legizgalmasabb játék részesei lehettünk. A Horrorlegendák csapata valóban nem csak hangzatos frázisokat pufogtat, amikor az állítják, hogy új szintre emelték a szabadulós játékokat, mert náluk nemcsak arról szól az egész, hogy fejtörőket oldjunk meg, hanem egyrészt rengeteget megtudhatunk a történet főszereplőjéről (tényeket és feltevéseket egyaránt, másrészt kilencven percre tényleg visszarepülünk 1888-ba. Talán csak egy csésze tea hiányzott.
Egy szó mint száz, mi csak ajánlani tudjuk a Horrorlegendák programjait; egyelőre csak kettő van, de elvileg 2015 elejére várható az újabb borzongató történet. Remélhetőleg az is legalább ennyire jól sikerül majd. Addig, tanulva a hibákból, valószínűleg még visszatérünk, hogy több sikerrel járva, megpróbáljuk felfedni Da Vinci titkait.

Bővebb információkért látogassatok el a Horrorlegendák honlapjára.