Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  herryporter (48)
2.  Gimli (3)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (27)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Stephen King világa (5. rész)

Szerzők | Beküldte: Porter | 2010.10.09. 19:14

KépNovella. Kompakt műfaj, ahol minden leírt szónak és mondatnak jelentősége van. Nem lehetnek benne felesleges elkalandozások, lényegtelen részletek, amelyek megtörnék az írás kohézióját.
Mégis, minden író örömmel él a rövid próza által nyújtott lehetőségekkel. Nem minden gondolatot lehet regénnyé duzzasztani, néha egy rövid, csattanóval záródó történet többet ér a több száz oldalas történetvezetésnél. Persze az író sem véletlenül választja időnként ezt a lehetőséget. Egy regény megírása rengeteg időt és energiát vesz igénybe, a sikerélmény pedig sokáig várat magára. A felszabadultság érzése néha hiányzik, és ilyenkor jön jól egy eredeti és érdekes novella, esetleg kisregény, amelyet egy hosszú történet mellett párhuzamosan is lejegyezhetünk, új impulzusokkal támogatva meg magunkat.
King a kezdetektől írt novellákat. Az első írások, melyeket nagynénje padlásán talált gyermekkorában, és amelyek apja munkái voltak, szintén ehhez a műfajhoz tartoztak, így először ő is ezekkel találkozott élete során. Mint minden kezdő írónak, neki is ezek a rövid történetek jelentették az első lépést a siker útján. Már tizenévesen lehetősége volt a publikálásra, és ha nem is ismerte meg nevét egyből a világ, a publikációk sikerélményt adtak neki, energiát biztosítva a további tanuláshoz és munkához. Az elvetett mag pedig könnyen szárba szökkent. Mivel King regényei nagyon sikeresek, néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a gazdag életműről, amelyeket időről-időre önálló antológiákban olvashatunk. Pedig King saját bevallása szerint ezekre is legalább olyan büszke, mint a több százezer példányban eladott hosszú műveire.
Az első King novellagyűjtemény 1978-ban jelent meg, és a Night Shift (Éjszakai Műszak) összefoglaló címet kapta a szerzőtől. Az előszóban King így mutatja be a művet: „…nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat…” A húsz novellából álló kötet írásai az emberi félelemről szólnak, melyet hiába tagadnánk, el kell ismernünk, hogy mindenhol velünk van, megzavarja éjszakáinkat és álmainkat. Az érzések lehetnek megalapozottak, de teljesen valóságtól elrugaszkodottak is, aztán a borzongás bejárja testünket, a kezünket pedig jéggé fagyasztja a rettegés. Megelevenedik előttünk a mángorlónak (A mángorló – The Mangler) nevezett ipari vasalógép, ahogy éjszakánként emberekkel csillapítja végtelen étvágyát. Találkozhatunk a mumussal (Mumus – Bogeyman), aki annak idején a beépített szekrénybe szippantotta a kis Tim apját, a fiú pedig azóta is attól retteg, hogy a mumus egyszer érte is eljön. Belecsöppenünk az éjszakai műszakba (Éjszakai műszak – Night Shift), ahol a textilgyárban a hőség miatt csak este tizenegy óra után lehet dolgozni, a főnök pedig az elszaporodott patkányok ellen patkányirtás hirdet. Azonban a kegyetlen főnök azzal is tisztában van, hogy az évtizedek óta nem használt alagsorban a patkányokon kívül valami Képsokkal rémisztőbb dolog is él. A szörnyeteg pedig már nagyon éhes, és a táplálékára vár. Aztán ha a kellő adrenalin szint elérése után egy italt töltenénk magunknak, és ha esetleg még egy cigarettával is oldanánk a feszültséget, vigyázzunk, nehogy értünk jöjjenek a Leszoktató Rt. (Quitters, Inc) emberei, mert abban biztosak lehetünk, hogy az ő tevékenységük láttán még azokat a bűnöket is beismerjük, melyeket el sem követtünk. Ha pedig véletlenül Gatlinba tévednénk, vigyázzunk, nehogy találkozzunk a kukorica gyermekeivel (A kukorica gyermekei – Children of The Corn), mert valószínűleg nem lesz lehetőségünk arra, hogy élve elhagyjuk a környéket.
A Csontkollekció (Skeleton Crew) címet viselő gyűjtemény 1985-ben látott napvilágot, és tovább folytatta az Éjszakai műszak által megkezdett rémítő munkát. Ezúttal huszonegy félelmetes és izgalmas novella, valamint két vers vár arra, hogy beférkőzzön a tudatalattinkba, megzavarja nyugodt életünket, elvetve a rettegés csíráját. Ha eddig nem féltünk a ködtől (A köd – The Mist), akkor most garantáltan megváltozik ez a véleményünk. Mert amikor leszáll a köd, rémisztő, nem evilági lények mozognak benne, a kisváros lakói pedig a vegyesboltba menekülnek, a lények pedig valamilyen oknál fogva nem tudják elhagyni a ködöt. A túlélés azon múlik, a csapat mennyire képes az összetartásra. Megtudhatjuk, hogyan működik a jaunt (A jaunt – The Jaunt), ami lehetővé teszi, hogy a földről közvetlenül és gyorsan a Marsra érjünk. Az új közlekedési eszköznek azonban léteznek olyan árnyoldalai, melyeket az üzemeltető elfelejtett közölni az Oates családdal. Megtudjuk, milyen veszélyeket rejtegethet a reggeli tejszállítás (Reggeli házhoz szállítás – Morning Deliveries/Milkman), ha a tejesemberünk furcsa „meglepetéseket” rejt el a tejesüvegünkben, és ha tudnánk pontosan, mik is ezek, valószínűleg a közértbe mennénk a mindennapi tejadagunkért. Megmártózhatunk az önkannibalizmus mélységeiben, amikor is végigkövetjük a túlélő típussal (Túlélő típus – Survivor Type) rendelkező sebészt, Richard Pine-t, aki egy hajókatasztrófa egyetlen túlélőjeként kerül egy lakatlan szigetre. A doktor, amikor szembesül azzal, hogy nincsenek ehető dolgok a szigeten, az előbb említett bizarr módját választja a túlélésnek. Megtapasztalhatjuk a gyermeki elmére ható borzalmakat, amikor a nagyi (Nagyi – Gramma), a kis George Bruckner nagymamája elhalálozik, miközben a gyerekre vigyáz. George-nak fogalma sincs, mit kellene tennie ebben a helyzetben, a szülők pedig sokáig lesznek távol.
A Titkos ablak, titkos kert és a Napkutya (Four Past Midnight) kisregények gyűjteménye, melyek két kötetben jelentek meg Magyarországon. A művekhez King belsőséges és részletes bevezetőt írt, amely segít belemélyedni ebbe a misztikus és érdekes világba.
Az első kisregény a Langolierek (The Langoliers) címet kapta. A történet egy repülőn kezdődik, ahol az utasok többsége és a személyzet valamilyen oknál fogva eltűnik egy furcsa viharban. Akik megmaradnak, szemernyi ötletünk sincs arra vonatkozóan, vajon mi történhet Képvelük, és persze legelőször a legfontosabb problémára kell megoldást találniuk: valahogyan le kell szállniuk az utasszállítóval. A repülőtér azonban, ahová sikerült lerakniuk a gépet, teljesen halott, és végül rá kell jönniük, hogy valahová a múltba kerültek, pontosabban a jelen és múlt közötti köztes létbe, ahonnan nincs kiút se a múltba, se a jelenbe. Vagy mégis? Azonban nincs sok idejük hezitálni a történteken, mert megjelennek a langolierek, akik felfalják a használhatatlan időtöredékeket.
A Titkos ablak, titkos kert (Secret Window, Secret Garden) egy író személyiségének szétesését, valamint annak okait taglalja. Morton Rainey külön él feleségétől, agóniába taszítva labilis lelkét. Az író az őrület szélén táncol, ráadásul megjelenik John Shooter, a déli akcentussal megáldott férfi, akinek láthatóan nincs ki a négy kereke, és azt állítja, az író ellopta a sztoriját. Morton tagadja a dolgot, majd kiküldi hívatlan látogatóját, azonban Shooter mégsem tartja befejezettnek a történetet, és ennek folyamodványaként az író a szemeteshez szögezve találja a macskáját. Mortonon egyre jobban elhatalmasodik az őrület, miközben beleláthatunk a fejébe is, ahol hűtlen neje, Amy, valamint a csábító ingatlanügynök, Ted is egyre többet bukkan fel. A gyilkosságsorozat pedig kezdetét veszi, Morton pedig egyre jobban összezavarodik. Létezik egyáltalán Shooter?
A Könyvtári nyomozóban (The Library Policeman) a főhős gyermekkori titkai maradnak nyugalmi állapotban, majd törnek fel olyan pusztító erővel, Sam Peeples lelke pedig tisztábbá válik, ahogy az emberekkel szembenézve kiég belőle az iszonyat és a szégyenérzet. Junction City-ben járunk, ahol hősünk biztosítási és ingatlanügynök, és Samet egyik nap felkérik egy ünnepi beszéd elmondására. Naomi, a titkárnő segít Samnek abban, hogy megnevezi azokat a könyveket, melyek a beszéd megírásában segíthetnek, és amelyekből híres emberek is merítettek az idők folyamán, amikor szónoklatukhoz anyagot gyűjtöttek. Sam a könyvtár felé veszi útját, ahol is betalál a gyermekrészlegre és találkozik Ardelia Lotz-cal. Ott pedig szembesül gyermekkori félelmeivel: a könyvtári nyomozó tekint le rá egy képről, szigorúan kérlelhetetlenül. Aki pedig nem viszi vissza a könyveket időben, annak bűnhődnie kell. A beszéd sikerül, de a könyvek valahol eltűnnek, Sam pedig az életéért küzd egy egyre szürreálisabbá váló, mégis valóságosnak tűnő világban.
A napkutya (The Sun Dog) a későbbi Hasznos holmik előzménye, valójában így jobban érthető, miért is jelent meg az ördög Castle Rockban. Kevin tizenötödik Képszületésnapjára egy 660-as Polaroid fényképezőt kap ajándékba. A gép azonban mindig ugyanazt a képet készíti el, Kevin apja pedig eldönti, hogy ki kell cserélniük a hibás gépet. A fiú azonban úgy gondolja, ez nem ilyen egyszerű, ráadásul a fényképező különlegessége felkelti az érdeklődését. Kevin Merillhez, a különc emberhez fordul, aki vonzódik a furcsa dolgok iránt. A Napkutya pedig, amely minden fotóról visszaköszön, egyre csak közeledik Kevin felé a saját polaroid-világából.
Az 1993-ban megjelent Rémálmok és Lidércek (Nightmares and Dreamscapes) King harmadik novelláskötete, mellyel folytatja válogatott borzongatással fűszerezett novelláinak sorát. Az írásokból megtudjuk, hogy nem árt, ha felkészülünk az esős évszakra (Esős évszak – Rainy Season) Willow-ban, ahol hétévente nem tornádó pusztít, hanem fekete békák hada önti el az utcákat. A békák pedig nem csak undorítóak, hanem veszélyesek is. Arra is ügyeljünk, ha netántán elrabolunk egy gyereket egy áruház mellől, nehogy találkozunk a papócával (Papóca – Popsy), aki emiatt felettébb mérges lesz. Legyünk felettébb szkeptikusak, ha azt halljuk valakitől, hogy a kirakatban álló óriási fogsor (Csattogó fogsor – Chattery Teeth) már nem működik, és meneküljünk el, amilyen gyorsan csak tudunk, ha a tízórai emberekkel (A tízórai emberek – The Ten O’Clock People) találkoznánk. Bár furcsának tűnhet, egy groteszkül hosszúnak tűnő mutatóujj (A mozgó ujj – The Moving Finger) is lehet élő, az otthoni szülés (Otthoni szülés – Home Delivery) pedig nem mindig egészséges. Végül, ha egy mód van rá, mindenképpen kerüljük el a sikátorokat (Crouch End), és még nappal se közelítsük meg a Maple utcai házat (A Maple Street-i ház – The House of Maple Street).

A folytatás



Porter

Elválasztó

Kapcsolódó írások

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.