Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Március – Április
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (7)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Robert J. Sawyer

Szerzők | Beküldte: RV | 2012.08.28. 18:49

A kanadai író 1960. áprilisának végén született a fővárosban, Ottawában. A gyerekkorát azonban már Torontóban töltötte, rendezett, nyugodt körülmények Képközött, és eleinte jobbára azok a dolgok érdekelték, amik egy átlagos általános iskolás gyereket. A középiskola ideje alatt viszont, ahogy egyre több ismeretet szerzett, érdeklődni kezdett a paleontológia iránt, azon belül is a dinoszauruszok kutatása foglalkoztatta a fantáziáját. Ezzel párhuzamosan arról is álmodozott, hogy író válik belőle. Azonban a középiskola vége felé közeledve ráébredt, hogy tudományos álmai nehezen megvalósíthatók. Erre így emlékezett egy alkalommal: „Amikor végzős voltam a középiskolában, rádöbbentem arra a bosszantó tényre, hogy a világon nagyjából harminc olyan ember van, aki megél a dinoszauruszok kutatásából. Ezzel szemben több százan azok, akik tudományos-fantasztikus regények írásából szerzik a jövedelmüket. Így arra a következtetésre jutottam, hogy a két nagy álmom közül a sci-fi írói szerep inkább elképzelhető, ezért azt próbáltam előtérbe helyezni.” Ennek ellenére nem irodalmi irányban tanult tovább, hanem a torontói Ryerson Egyetemre jelentkezett, ahol a rádiós és televíziós szakmát, illetve alapvető pszichológiai ismereteket igyekezett elsajátítani, s végül forgatókönyvíróként végzett.
Az első írói próbálkozását még az egyetem ideje alatt követte el, Motive című rövid történetét egy planetárium felkérésére írta. Az írás végül nem került kiadásra, viszont már megtalálhatóak voltak benne azok az elemek, amelyek később kibontakoztak az egyes regényeiben. Az első nyomtatásban is megjelent írása is az egyetemhez kötődik, ugyanis a The Contest című novellája helyet kapott az intézmény szokásos, éves irodalmi gyűjteményében. Egy ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy ennek a bizonyos évkönyvnek az az Ed Greenwood volt a szerkesztője, aki később a TSR színeiben számtalan kiadványt írt és szerkesztett a Dungeons & Dragons szerepjátékhoz. Miután 1982-ben végzett az egyetemen, különféle televíziós gyártási munkákból tartotta fenn magát, s időközben cikkeket írt kanadai és amerikai újságok számára a számítógépes tervezéstől kezdve a pénzügyi tanácsadásig szinte mindenről, ám ezzel nem került közelebb legkedvesebb irányzatához, a sci-fihez. Közel hét éven keresztül dolgozott független újságíróként, és ez idő alatt kétszáznál is több cikket írt, azonban a gyerekkori álom továbbra is nagyon távolinak tűnt. „Ahogy közeledett a harmincadik születésnapom, rájöttem, ha tenni akarok valamit annak érdekében, hogy science fiction író legyek, akkor annak itt az ideje, és fel kell hagynom a korábbi munkáimmal. Nehéz döntés volt, de sikerült megvalósítanom.” Ennek eredményeként született meg 1990-ben a Golden Fleece című regény, amely egy űrhajó mérnöke és egy gyilkos hajlamú számítógép kegyetlen macska-egér harcát mutatja be.
Az első regényt követően rögvest igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor belekezdett Képegy nagyszabású trilógia kidolgozásába, amely később a Quintaglio trilógia elnevezést kapta. A három történet egy olyan világban játszódik, amely sok tekintetben hasonlít az emberek világára, ám itt kivételesen értelmes, tovább fejlődött dinoszauruszok (leginkább zsarnokgyíkok) alkotják a társadalmat, egy távoli holdon, ahová egy idegen civilizáció közbenjárásával kerültek, nagyjából a késő kréta földtörténeti időszak végén. Az 1992-es első kötet, a Far-Seer elsősorban arra szolgál, hogy bemutassa a világot, a különös lényeket, és elkezdi kibontani a cselekményt. A történet a csillagász Afsan körül bonyolódik, akinek meg kell győznie a népét arról, hogy mi az igazság az univerzumban betöltött helyükkel kapcsolatban, mielőtt a világűrben munkálkodó erők darabokra nem tépik az általuk benépesített égitestet. Az egy évvel később megjelent Fossil Hunter (1993) című folytatásban tovább gördülnek az események, ezúttal az előző kötet főhősének fia, Toroca kerül a középpontba, aki geológusként egy meglehetősen érdekes evolúciós elmélettel áll a népe elé. A helyzetet csak bonyolítja, amikor rátalál egy ősi űrhajó roncsaira, amelyen azok az idegenek utaztak, akik erre a holdra hozták az őshüllőket. Az ő feladata, hogy meggyőzze az uralkodót az evolúció igazáról, mielőtt a dinoszaurusz őseiktől örökölt territoriális erőszak romokba dönti a társadalmukat. A Foreigner (1994) címet viselő lezárásban az űrutazás technológiáját siettető hüllők felfedeznek egy másik értelmes dinoszaurusz népet, és ez alapokban rengeti meg korábbi elképzeléseiket, hiszen így minden eddigi kutatás eredménye egészen más megvilágításba kerül. Noha a trilógia első két kötete a megjelenés évében elnyerte a Homer Award legjobb regény kategóriájának díját, a kritikusok több ponton is bírálták a regényeket. Úgy érezték, hogy a hüllők túlságosan is emberként viselkednek, és indokolatlannak találták a társadalmuk szociális és technológiai fejlődésének ütemét, ám összességében kreatívnak és érdekesnek találták a három kötetet.
A következő években folyamatosan érkeztek az újabb kötetek. Még 1994 végén megjelent az End of an Era című regény, amely egy érdekes fikció arról, hogy mi is okozta valójában a dinoszauruszok kihalását. A kötet 1996-ban elnyerte a legrangosabb japán sci-fi elismerést, a Seiun-díjat, mint a legjobb külföldi regény. Ezt követte 1995-ben a The Terminal Experiment (Lélekhullám), amely eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi történik akkor, ha a tudósok bizonyosságot szereznek a lélek létezéséről. A regény meghozta Sawyer számára az első igazi elismerést, miután még abban az évben elnyerte vele a Nebula-díjat. 1996-ban jött a Starplex, amely először az Analog című magazinban jelent meg folytatásos formában, majd érkezett a Frameshift (1997), az Illegal Alien (1997) és a Factoring Humanity (1998). A következő átütő sikert az 1999-ben elkészült Flashforward (Flashforward – A jövő emlékei) című regényével érte el. A történet szerint a Higgs-bozon kutatása közben egy váratlan mellékhatás lép fel a részecskegyorsítóban, és ennek következtében az egész emberiség elveszti az eszméletét két percre, ám ez idő alatt rövid betekintést nyernek a jövőbe. Az eszméletvesztés közben természetesen Képszázezrek halnak meg, és azt követően is sokan inkább a halálba menekülnek a kilátástalan jövő elől. Ám lassan kezd kiderülni, hogy a látomás nem egy kőbe vésett jövő volt, és nem feltétlenül kell bekövetkeznie. A regény ugyan nem nyert el fontosabb díjakat, viszont 2009-ben televíziós sorozatot készítettek belőle, amely mindössze egyetlen évadot tudott megérni, de sokat lendített az író világméretű ismertségén. 2000-ben jelent meg a Calculating God című regény, amelyben Sawyer olyan témákat boncolgat, mint a hit természete, illetve a vallás és a tudomány kapcsolata. A kritikusok elismeréssel nyilatkoztak a könyvről, amelyet a következő évben jelöltek is a Hugo-díjra.
A 2000-es évek első fele újabb fontos elismeréssel jutalmazta a termékeny írót. 2002-ben jelent meg a Hominids című regény, a The Neanderthal Parallax elnevezésű trilógia nyitó kötete, amely felvázolja két alternatív Föld között létrejövő kapcsolat lehetőségét és következményeit. Az egyik világ számunkra teljesen ismerős, a másikban viszont a neandervölgyi ember lett a domináns, vezető emberi faj. A két világ közötti társadalmi, spirituális és technológiai különbségek és egyenlőtlenségek adják a történet cselekményét. Az első regényt két folytatás követte 2003-ban, a Humans és a Hybrids. A Hominids elnyerte a Hugo-díjat, és a második kötetet is jelölték, ám az már nem tudta megismételni a kezdeti sikereket. A sikeres trilógia után újabb önálló kötetek következtek, köztük az Aurora-díjas Relativity (2004), illetve a John W. Campbell emlékdíjat elnyerő Mindscan (2005). Az évtized végén fogott bele egy újabb trilógiába, amely az érzékelés természetének témájával foglalkozik, azt elemezve, miként befolyásolja az érzékelés az ember valóságról alkotott képét. A három kötet közül egyértelműen az elsőként megjelent Wake (2009) a legerősebb, amely elnyerte az Aurora-díjat, és jelölték a Hugo-díjra is. A történet szrint a világhálón öntudatra ébred egy értelem, a Webmind, amely egy tizenöt éves vak lány, Caitlin Decter révén képes érzékelni a világot. A lány megpróbálja megérteni és társalgásra bírni ezt az intelligenciát, miközben egyéb különös események is történnek a világban. A két folytatás – Watch (2010) és Wonder (2011) – is elnyerte az Aurora-díjat, de komolyabb nemzetközi elismerést nem sikerült elérniük. Legutóbbi regénye, a Triggers, 2012 áprilisában jelent meg.
Sawyer munkáiban számos fontos gondolat és elmélet feltűnik, és vannak rendszeresen visszatérő témái, amelyekkel szívesen foglalkozik. Gyakran elmélkedik a vallás és a tudomány közös metszéspontjain, és rendre azt a következtetést vonja le, hogy a racionalizmus jóval több esetben győzedelmeskedik a misztikum felett, mint fordítva. A paleontológia iránti rajongása több kötetben is visszaköszön valamilyen formában; A Quintaglio trilógiában az alaphelyzetet szolgáltatja, a Calculating God főszereplőjének ez a szakmája, a Wake című regény egyik üldözéses jelenete pedig a pekingi paleontológiai intézet folyosóin játszódik. A földönkívüli intelligenciák után való kutatás témája is sok helyen megjelenik, bár nem mindig kap nagy hangsúlyt. A kvantumfizika iránti érdeklődése inspirálta a You See But You Do Not Observe című novelláját. Gyakran használ a valóságban is létező kutatási intézeteket helyszín gyanánt, ahogy a halálos betegségben szenvedő főhős karakter is az egyik írói ismérve lett az évek során. Előszeretettel vegyít krimi és thriller elemeket a fantasztikus történeteibe, rendszerint Képvalamilyen különös gyilkosság, vagy gyilkossági kísérlet formájában. Nem túl nagy jelentőséggel, de néha elhelyez a regényeiben egy-egy kritikus megfogalmazást az Egyesült Államok és Kanada aktuális politikai helyzetével kapcsolatban, illetve sok esetben használ olyan karaktereket, akik a történet szerint Amerikából érkeznek látogatóba Kanadába, vagy fordítva. Stílusát gyakran dicsérik a kritikusok, mert letisztult, jól érthető, nem bonyolódik túl szakmai, vagy tudományos fejtegetésekbe. Sokszor helyez el apró utalásokat az általa kedvelt dolgokkal kapcsolatban – az eredeti Star Trek sorozatra, vagy a Majmok bolygója történetére rendszeresen és meglepően nyilvánvalóan szokott hivatkozni, cseppet sem leplezve a rajongását.
Nemcsak a műveivel, de más fórumokon is igyekszik érvényt szerezni a kanadai science fiction irodalomnak. Hosszú ideig lobbizott annak érdekében, hogy az amerikai science fiction és fantasy írók szövetsége (SFWA) létrehozzon egy kanadai részleget is, és a kitartását 1992-ben siker koronázta. A megalakulásától számított három évig igazgatója is volt a kanadai részlegnek, és egy ideig a nevéhez fűződött a szervezet által kiadott Alouette című hírlevél szerkesztése is, amelyet a legjobb fanzine kategóriában Aurora-díjra is jelöltek. Számos egyéb kanadai írószövetségnek, illetve a kanadai forgatókönyvírókat tömörítő Writers Guild of Canada elnevezésű szervezetnek is aktív tagja. Hazájában rendkívül népszerűnek számít, de munkáit egyre több nyelvre fordítják le világszerte, ami azt jelzi, hogy nemzetközi viszonyításban is mind magasabbra emelkedik a csillaga. Ötletekben gazdag, termékeny író, aki mindenképpen fontos szereplője a kortárs modern fantasztikus irodalomnak, hiszen aktuális és elgondolkodtató témákkal dolgozik, és sikerességét a húsznál is több elnyert díja bizonyítja. Jelenleg az Ontario államban található Mississauga lakója.


A szerző művei a könyvtárban



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

Batou 2012.09.27. 11:06 | # 3
Avatar
Szerintem sem dúskálnak a regényei az akcióban, de a felvetett témák és körüljárásuk miatt szerintem intellektuálisan izgalmasak.

 

RV 2012.08.30. 9:18 | # 2
Avatar
Ez nézőpont kérdése.
Mindenki más szempontok alapján ítél meg egy-egy művet, ezért nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy ki a legunalmasabb szerző.

 

solymosgyu 2012.08.29. 16:08 | # 1
Avatar
a legunalmasabb író.