Az író Robert Ervin Howard néven látta meg a napvilágot 1906. január 22-én a texasi Peaster városában Dr. Isaac Mordecai Howard és Hester Jane Ervin gyermekeként. A család a következő években tucatnyi alkalommal költözött, mígnem végül Cross Plains-ben telepedtek le. Howard életének majdnem teljes egészét ebben a városban töltötte, kisebb kitérőket téve a szomszédos Brownwoodba.


Gyermekkorában bújta a könyveket, de a szellemi pallérozódás mellett a fizikai sportokat is előnyben részesítette. Keményen edzette a testét, és amatőr bokszolóként több alkalommal szállt ringbe még tizenévesen. Már kilenc éves korában arról álmodott, hogy fantasztikus regényeket fog írni, de az átütő siker még sokáig váratott magára. Rengeteg újságban, magazinban és folyóiratban publikált, de a legtöbbet a
Weird Tales (Bizarr Történetek) nevű lapban jelentek meg írásai.


Howard sok műfajban érezte otthon magát, de végül életében mégsem lett osztályrésze a siker: éppen az első könyvét készült volna kiadni, amikor harmincévesen önkezével vetett véget életének. Ebben nem kis szerepet játszott labilis idegrendszere, és az a tény, hogy anyjának hosszú lefolyású, halálos tüdőbaját egész életén keresztül végig kellett néznie. Amikor anyja végül kómába esett, és az orvosok megmondták az írónak, hogy már soha sem fog felépülni, saját maga ellen fordította fegyverét. Halála különös találgatásokat indított el lehetséges mentális betegségéről. Volt szó Oidipusz-komplexusról, klinikai depresszióról és sok egyéb másról is, de ezek egyike sem bizonyított.


Az író egy olyan kortárs kultúrában alkotta meg a saját világát (főleg a
Weird Tales-ben publikálva), ahol a
Tarzan,
Drakula, vagy
Sherlock Holmes karakterei kezdték meg a közönség meghódítását. A műfaj, aminek teremtését kizárólag neki tulajdonítják,
Sword and Sorcery (Kard és Mágia) néven került be a köztudatba. Írásai a mai napig népszerűek, novellái különböző gyűjteményekben számtalan kiadást éltek meg. Maga Howard pedig igazi kortalan író, akinek művei majdnem száz évesek, de az egyedi témaválasztása miatt mindig aktuálisak lesznek.


Howard gyermekkorától falta a könyveket, valamint természetes tehetséggel rendelkezett a prózaírásra, melyet tanárai erősítettek benne. Ezek az impulzusok vezették őt

arra, hogy professzionális író legyen. A legkorábbi írásai (melyek tizenéves korának legelején keletkeztek) történelmi fikciók, melynek kedvenc témái a vikingek, arabok, valamint különböző csaták sok vérrel fűszerezve. Sok ismert író hatott rá akkoriban, legfőképpen
Jack London és
Rudyard Kipling, valamint a
Thomas Bulfinch által összegyűjtött mitológiai történetek. Barátai és környezete (akkoriban még rengeteget költöztek, így nagyon sok emberrel ismerkedett meg) jó képzelőerővel megáldott embernek tartották, nem mellékesen kiemelve, hogy végtelen hosszú történeteket és verseket tudott kívülről.


A Howard család végül sok költözés után, 1919-ben telepedett le Cross Plains-ben, ahol az író a további életének majdnem teljes egészét eltöltötte. Még ebben az évben történt, hogy amikor az apja éppen egy New Orleans-i iskolában tartott előadást, a kis Robert rá várakozva a könyvtári könyveket bújta. Ekkor akadt egy kötetre, amely a valaha Skócia területén élő barbár népcsoport, a
pikt törzs életét és mondavilágát mutatta be. A tetovált harcosok, amelyek ellenálltak a római légióknak, felkeltették Howard érdeklődését, fantáziája pedig szárnyakra kapott. Beleszeretett a barbárokba, és minden olyan népcsoportba, amelyek távol helyezkedtek a civilizációtól, és inkább a kemény, de szabad életet választották sorsuknak. A piktek kultúrája olyannyira meghatározta későbbi írásait, hogy a nép szokásait és öltözködését ezután tudatosan építette bele az általa elképzelt világba.


1920-ban minden megváltozott. A nagy olajbumm megrázta Texast, és vele együtt Cross Plains-t is. Rengeteg szerencsevadász özönlötte el a vidéket, akik mind az olajból akartak meggazdagodni. A népesség hirtelen nőtt meg, a bűnözés pedig felütötte a fejét. Howard gyűlölte ezt az állapotot, az újonnan érkezőket pedig lenézte és elítélte. A kialakult helyzet annyira megviselte, hogy 1930-ban
H. P. Lovecraftnak hosszan panaszkodott a városban uralkodó áldatlan állapotokról.


Howard már tizenöt évesen küldött írásokat különböző folyóiratoknak, ezen belül is főleg az
Adventure és a
Aergosy névű laponak. Sok elutasítást kapott, és mentora nem lévén autodidakta módon tanulta az írás mesterségét. A következő években pedig különböző karaktereket alkotott meg. Így született a texasi
El Borak;
The Sonora Kid, a cowboyhős;
Bran Mak Morn, a piktek királya; vagy a szigorú bosszúálló, akit
Solomon Kane néven ismerünk.

Solomon Kane, a szigorú és mélyen vallásos puritán, a késő tizenhatodik század karaktere. A széles kalapos, hosszú köpenyes férfi látszólagos cél nélkül

kóborol a világban, hogy felkutassa és elpusztítsa a gonoszt, bármilyen formában is leli azt. Kane történetei legtöbbször a
Weird Tales-ben bukkantak fel, melyekben a hős főleg Európát és Afrika dzsungeleit járja. Tizenhat történetet (köztük nem csak próza, de versek és töredékmunkák is találhatóak) írt Howard a témában, ezeknek többsége pedig magyar nyelven is megjelent. Az író a karakterét az alábbi módon jellemzi: „
…egy puritán és egy lovag különös keveréke volt, egy kicsit olyan, mint a régi filozófusok, egy kicsit olyan, mint a pogányok, bár ez utóbbi kijelentést hevesen kikérte volna magának. Lovag volt, aki egy fanatikus komor, egyszerű ruháját hordta. A lelkében valamiféle tűz lobogott, ami arra ösztönözte, hogy irtsa a rosszat, védje a gyengéket, bosszulja meg a jók, az igazság és a törvény ellen elkövetett bűntetteket. Nyughatatlan volt, akár a szél, mégis akadt valami, amihez kötötte magát: hű maradt az igazságról és a törvényről kialakított ideáljaihoz.”


A karakterleírásból és Kane tetteiből is könnyen kitűnik, hogy a lovag magát magányos igazságosztónak tartja, aki Isten nevében tisztítja meg a Földet mindennemű rettenettől, legyen az démon, zombi, kalóz, vagy esetleg fekete mágiát űző afrikai ember. Solomon Kane mogorva és mélabús természetű, akinek hideg szemeit még jobban kiemeli a sápadt arca, melyet széles kalap karimája mögé bújtat. Teljes öltözéke fekete színű, fegyverei pedig a párbajtőr, tőr, valamint két kovás pisztoly. Később Afrikában egy törzs sámánja egy ördögtől védő botot is adományoz neki, ami mágikus tulajdonsága mellett fegyverként is jól funkcionál.


Elsőként a
Red Shadows (Vörös árnyékok – bár más források a
Solomon Kane címet említik) című írás jelent meg a
Weird Tales-ben. Kane Franciaországba vetődik, ahol is tanúja lesz egy lány megölésének, aki végül a karjai között hal meg. A tettes pedig nem más, mint a környéken jól ismert Le Loup banda. Kane megesküszik a haldoklónak, hogy bosszút áll érte. Megpróbálja felgöngyölíteni az eseményeket, melynek szálai Afrikába vezetnek. Itt találkozik először N’Longa-val, a sámánnal.
A
Skulls in the Stars (Koponyák a csillagokban) történetében Kane éppen az angliai Folketown falucska felé utazik, amikor is két út tűnik fel előtte, melyek között választania kell. Az egyik lehetőség egy ingoványos mező felé, a másik pedig egy mocsárba vezet. A környékbeli mendemondák arról szólnak, hogy az ingoványt kísértetek járják, így Kane úgy dönt, megvizsgálja a helyet.

A
Rattle of Bones (Csontzene) című novellában Kane Germániában jár, ahol találkozik egy másik utazóval, Gaston L’Armonnal, aki valahonnan ismerősnek tűnik hősünk számára, és akivel együtt foglalnak szobát a
Cleft Skull Tavern-ben (Repedt Koponya Ívó).
A
The Moon of Skulls (A koponyák holdja) két részben jelent meg a magazinban. Kane Afrikába megy egy angol lányért (Marylin Taferal), akit az unokatestvére rabolt el otthonról, és adott barbár rabszolgatartók kezére. Kutatásai során ráakad Neggarira, a titkos városra, ahol is összecsap Nakarival a vámpír királynővel.
A
Hills of the Dead (A halottak dombjai) című történetben Újra a misztikus Afrikában járunk. Kane öreg barátja, N’Longa egy egyszerű fából készült botot (Staff of Solomon) ajándékoz a lovagnak. Kane útra kell, hogy megkeresse a dzsungel mélyén megbúvó vámpírvárost.
A
The Footfalls Within (Léptek a sírboltban) egy különleges történet, amely szintén Afrikába kalauzol minket. Kane rabszolga-kereskedőkkel találkozik, akik éppen a friss szállítmányt viszik eladásra. Megtámadja őket, hogy kiszabadítson egy lányt, akivel fogvatartói láthatóan rosszul bánnak, de végül legyűri őt a túlerő, a martalócok pedig tömlöcbe vetik.


A
Blades of the Brotherhood (A Testvériség pengéi) különlegessége, hogy csak 1968-ban jelent meg, és másik címen (
The Blue Flame of Vengeance – A bosszú kék lángja) is ismert. Az anlgiai partszakaszon Kane Fishawkkal, a kalózzal csatázik. A történet semmilyen misztikus elemet, vagy természetfelettire való utalást sem tartalmaz.


Ezen kívül a Solomon Kane-életművet gazdagítja néhány töredék:
Death’s Black Riders (A halál fekete lovasai);
The Castle of the Devil (Az ördög kastélya);
The Children of Asshur (Asshur gyermekei);
Hawk of Basti (Basti sólyma). Ezeket később különböző írók egészítették ki.
A folytatás
A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.