Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Szeptember – Október
1.  herryporter (26)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (8)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Mítoszok kora

Társasjáték | Beküldte: RV | 2008.11.07. 22:50

Egy hosszabb szünetet követően kis társaságunk újra összeült, hogy társasjátékkal múlassuk az időt. A korábbi alkalmak során már volt szerencsénk kipróbálni néhány játékot, és nyugodtan kijelenthetem, Képhogy egyikben sem csalódtunk, ezért bizakodóan tekintettünk az Age of Mitology elé is, ami tulajdonképpen nem más, mint a jól ismert és nagy sikerű PC játék alapjaira építkező asztali társas. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, vissza tudja-e adni a társasjáték azt a hangulatot, amelyet a PC program képviselt, másodsorban pedig arra, hogy, milyen eredménnyel lehet táblás formába átültetni egy RTS játékot.
Mialatt a szabályokkal barátkoztunk, volt idő alaposan szemrevételezni a játék kellékeit. Először a játéktáblát illetően szembesültünk egy-két korábban nem tapasztalt megoldással. Nem egy közös játéktáblán zajlanak az események, hanem minden játékos rendelkezik egy saját kis táblával, és azon követheti nyomon a játékmenet alakulását. Ezek a táblák a választható népek (görög, egyiptomi, északi) karakterisztikáját igyekszenek követni mind kidolgozásban, mind tartalomban, és arra szolgálnak, hogy a nyersanyagokat, az épületeket és a seregeket tartsuk számon rajta. KépS ha már szóba kerültek az épületek és a seregek, nézzük meg ezeket egy kicsit alaposabban, legalábbis a kialakításuk szempontjából.
Alapvetően nem vagyok az a típus, aki túl nagy jelentőséget tulajdonít a kellékeknek, azonban az AOM esetében valahogy mégis hiányérzetem volt ezzel kapcsolatban. Mind a nyersanyaglelőhelyeket, mind az épületeket kis kartonlapok jelenítik meg. Az előbbi esetében ez nem is nagy gond, hiszen csak jelzés, hogy az adott terület mennyi fát, aranyat, gabonát termel, azonban én úgy éreztem, az épületek esetében ez kevés. Valahogy egy kicsit hangulatrombolónak tűnt a sok egyforma fehér kartonlap, rajta az adott épület nevével, hiszen szerintem egy ilyen jellegű játéknál érdemes jobban kiemelni azt, aminek jelentősége van. Már csak azért is, mert a haderőket alkotó katonai egységeket viszont műanyag figurák formájában kapjuk. Ezt csupán azért említettem meg, mert míg minden épületnek van valamilyen befolyásoló hatása a játékmenetre, addig a sereg, azon kívül, hogy olykor csatázik, nem kap túl nagy szerepet. Éppen ezért volt fura, hogy pont az egységeket öntötték figurák formájába, persze kétségtelen, egy múmia vagy egy valkűr jóval látványosabb, mint egy malom. Véleményem szerint nem kelett volna nagy erőfeszítés az épületek formába öntéséhez, és egy fokkal máris hangulatosabbá vált volna a játék, de ez csak az én személyes véleményem.
Miután valamennyire felvérteztük magunkat a szabályok ismeretével, és eldöntöttük, ki melyik népet kísérli meg győzelemre vezetni, belevágtunk a játékba. Szerencsére ezúttal kötött volt a játékidő – a játékosok számától függ –, így nem fenyegetett a veszély, hogy ismét éjszakába nyúló parti elé nézünk. KépOptimálisan három játékos tud kényelmesen megmérkőzni egymással, eredendően a választható népek számából (és a rendelkezésre álló kiegészítők mennyisége okán), de gyakorlatilag akár hat fő is játszhat, bár ilyenkor a játékidő, vagyis a körök száma, drámaian lecsökken.
A körök alatt olyan tevékenységeket hajthatunk végre, amiket az eredeti PC játékban is megtehettünk, azaz nyersanyagokat gyűjthetünk be, épületeket építhetünk, megtámadhatjuk az ellenséges népeket, vagy egyszerűen passzolunk, ha nincs lehetőségünk érdemben előre lépni. Minden tettünknek fontos szerepe van, hiszen akár döntően is befolyásolhatja a sorsunkat a végelszámolásnál. Egy kör során legfeljebb három cselekvésre van lehetőségünk, amelyeket játékosonként egyesével kell végrehajtani. Ez háromnál több résztvevő esetén egy kicsit lassíthatja a játékmenetet, de ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy az ellenfelek cselekedetei láttán gyorsan módosítsunk a stratégiánkon.
A mi első játékunk kissé nehézkesen indult, és a nagy taktikázások közepette még inkább lelassult, de ahogy ráéreztünk a játék ízére, és egyre inkább egyértelművé váltak a szabályok, kezdett rátelepedni a játéktérre az eredeti játék jól ismert hangulata. Szerencsére a játék során megtapasztalhattuk a szerencse forgandóságát, illetve a gyors taktikaváltás Képeredményét is, így mindvégig kérdéses maradt, melyik nép diadalmaskodik majd. Az utolsó kör vége felé még bármelyikünk nyerhetett volna, ám végül egy fordulatos csata, és néhány bála felhalmozott gabona döntötte el a küzdelmeket.
Ami azt illeti, jól szórakoztunk, ám engem mégsem győzött meg a játék. Nem rossz, de valami mégis hiányzik belőle. Lehet, csak azért érzem így, mert túlságosan is az eredeti játékhoz próbálom hasonlítani, és azokat az élményeket keresem ebben is. Holott maga a játék jó, és egy-két apróságtól eltekintve sikerült átgondoltan és logikusan átültetni bele egy RTS jellemvonásait. Mindazonáltal mégis úgy vélem, egy idő után már nem tud olyan újszerű és izgalmas lenni, mint egy-egy új véletlenszerű térkép az eredeti változatban. Azonban ha ettől eltekintünk (vagy ha egyáltalán nem ismerjük az eredeti játékot), akkor kellemes szórakozás elé nézünk. Kipróbálni érdemes, és még az is előfordulhat, hogy a játék után egy kis nosztalgiázáshoz támad kedvünk az eredetivel. Én megkerestem a CD-t…



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Galéria

 

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.