Fiction Kult

Alapvetően nem kedvelem a sci-fit, legalábbis azt az irányvonalát, amelyet többnyire Asimov, Lem és Arthur C. Clarke munkái fémjeleznek. A pontos indokot nem tudnám megmondani, talán túl tudományosak, túlságosan elvont kérdésekre keresik a választ, mindenesetre nem lopták be magukat a szívembe. Lehet, ebben az is közre játszott, hogy rögvest a 2001. Űrodüsszeia filmváltozata révén kerültem kapcsolatba a sci-fi műfajával, jó tizenöt évvel ezelőtt. A már abban az időben is régimódinak ható filmet akkor kapcsoltam ki, amikor az űrállomás a Kék Duna keringő dallamaira sodródott az űrben. Akkor úgy éreztem, ha ez a sci-fi, akkor köszönöm, többet nem kérek belőle. Azonban nem sokkal később véletlenül belefutottam a fantasztikus irodalom egy teljesen más aspektusába, ez volt a cyberpunk.
Ez is sci-fi, de mégis lényegesen eltér attól, amit a nagy klasszikusok képviselnek. A környezet durvább, az események pörgősebbek, a szereplők is keményebbnek látszanak, valamint a tudományos-fantasztikumban elengedhetetlen technológiai fejlettség is más irányú, de mégis valahogy sokkal közelebbinek érezhető az egész, mint például egy Solaris jellegű történet világa. Először a Johnny Mnemonic című film révén találkoztam a cyberpunkkal, és öt perc sem kellett hozzá, hogy a műfaj rajongójává váljak. Eleinte csak filmek közvetítésével ismerkedtem behatóbban az irányzattal (a Szárnyas fejvadász azóta is az egyik kedvencem), ám később – jobbára a hasonló világot megjelenítő szerepjátékok által – egyre több könyv is a kezembe került.
Legutóbb épp egy novella válogatás, az Izzó Króm, amelyben William Gibson munkái sorakoznak, illetve néhány olyan történet, amelyet a cyberpunk műfaj más mestereivel közösen jegyez. A kötetben összesen tizenegy hosszabb-rövidebb novella szerepel, amelyek közül nem is mindegyik igazán jó, de ez alapvetően nem nagy probléma. A kötet igazi erőssége, szerintem, hogy a cyberpunk alapvető elemeit vonultatja fel a történetek során, így szinte lépésről lépésre vezetve be az olvasót ebbe a különös, komor és meglehetősen lezüllött világba. Afféle idegenvezetés ez, amely révén megismerhetjük a műfaj sajátos vonásait, a tartalmiságát, és a cyberpunk környezet motívumait, azaz pompás alap azok számára, akik korábban még nem találkoztak a sci-fi irodalom ezen válfajával.
A kötetben olyan történetek kaptak helyet, mint a Johnny, a kacattár, amely tulajdonképpen a Johnny Mnemonic című film alapjául szolgált. Ebből a novellából alaposan megismerhetjük Chiba City (a Gibson által megteremtett világ egyik központi helyszíne) sötét, züllött és sápadt neonfényekbe burkolózó utcáinak nem kevésbé lesüllyedt alakjait. Minden benne van, amit a cyberpunk megtestesít, nem véletlen, hogy éppen ebből született film, amely azóta igazi klasszikussá vált a műfaj kedvelőinek körében.
Helyet kapott a válogatásban Gibson első novellája is, az Egy hologrammrózsa szilánkjai, illetve a New Rose Hotel című történet, amelyből szintén készült film, bár közel sem lett belőle akkora siker, mint a Johnny Mnemonicból. Szintén fontos darabja a kötetnek a címadó novella, az Izzó Króm, mely ugyancsak egy korai darabja Gibson munkásságának, de ezzel nyerte el Bruce Sterling barátságát egy denveri sci-fi kiállításon, ahol felolvasott a novellából. Az Izzó Króm nem annyira magát a cyberpunk világát mutatja be, hanem sokkal inkább az emberre koncentrál, ahogy sodródik és elmerül a neondzsungelek mocskában, hajszolva azt a bizonyos „nagy fogást”, amely majd kirángatja a semmitmondó, névtelen hackerek szánalmas világából. Emellett kapunk egy kis ízelítőt a virtuális világból, amely aztán később oly látványosan megjelent a Mátrix filmekben.
Egyszóval ez a novellagyűjtemény érdekes és hangulatos történeteken keresztül tárja elénk a cyberpunk világ legjavát, amely nemcsak azok számára jelent élményt, akik még csak most barátkoznak a műfajjal, de azoknak is, akik már más források révén, legyen az film, szerepjáték, vagy akár a régi klasszikusok valamelyike, már valamennyire otthonosan mozognak ebben a környezetben.