Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  herryporter (48)
2.  Gimli (3)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Frank Herbert

Szerzők | Beküldte: RV | 2008.11.05. 22:52

1920. október 8-án született a Washington állambeli Tacoma városában. Gyermekkora nyugodt és békés volt, így semmi sem hátráltatta abban, hogy 1938-ban leérettségizzen. KépA következő évben jelentkezett a Glendale Star nevű újsághoz, igaz, csak úgy kapta meg az állást, hogy letagadta az életkorát. A II. Világháború alatt rövid ideig szünetelt a szakmai karrierje, mert behívták a haditengerészethez, ahol fényképészként szolgált, aztán hat hónap után leszerelték. 1941-ben feleségül vette Flora Parkinsont Kaliforniában, akitől egy évvel később lánya született (Penny). A házasság azonban nem működött, így végül 1945-ben elváltak.
A háborút követően Herbert beiratkozott a Washingtoni Egyetemre, ahol a kreatív írás szeminárium révén összeismerkedett Beverly Ann Stuarttal. A szemináriumból ők voltak azok, akiknek sikerült korai írásaikból eladniuk néhányat újságoknak. Herbert két rövidebb kalandos történetet adott el az Esquire magazinnak, míg Stuart egy írását a Modern Romance magazin vette meg. 1946-ban házasodtak össze Seattle-ben, és két fiuk született: Brian Patrick Herbert, akiből regényíró lett és Bruce Calvin Herbert, aki eltökélt aktivistája lett a melegek jogaiért küzdő szervezeteknek, ám sajnálatos módon hamar, már 42 évesen elhalálozott az AIDS miatt.
Herbert 1947-ben adta el az első sci-fi tartalmú történetét (Looking for Something) a Startling Stories című újságnak.
Az egyetemet nem fejezte be, mert csak olyan dolgokat akart tanulni, amik iránt érdeklődött, így sok órájára be sem járt, emiatt nem tudta teljesíteni a féléveit. Ezután visszatért az újságíráshoz, dolgozott a Seattle Star és az Oregon Statesman szerkesztőségében is, valamint majd egy évtizeden keresztül íróként és szerkesztőként is közreműködött a San Francisco Examiner című lapnál.
Írói karrierje 1955-ben kezdődött, amikor megjelent a The Dragon in the Sea (Sárkány a tengerben) című regénye, amelyben egy 21. századbeli tengeralattjárón játszódik. A történet az olajtermelésből és, -fogyasztásból adódóan kialakuló világméretű konfliktusok egyfajta jóslata. A könyv a kritikusok körében sikert aratott, ám az eladásokat tekintve, meglehetősen szerény eredménnyel zárt.
Herbert 1959-ben kezdte el kidolgozni a A Dűnéhez kapcsolódó munkálatait. Megtehette, hogy minden idejét az írásnak szentelje, mert ekkoriban hitvese főállású hirdetésíróként dolgozott több nagyáruháznak is. A A Dűne keletkezését illetően Herbert úgy mesélte egy interjú során, hogy eredetileg egy oregoni homokdűnékről szóló cikket kellett volna megírnia, Képazonban túlságosan is mélyre ásott a témában, és jóval terjedelmesebb anyagot szedett össze, mint ami a cikkhez szükséges lett volna. Végül maga a cikk, amely a Megállították a futóhomokot címet viselte volna, sosem született meg, de a téma szolgáltatta az alapot a A Dűne ötleteihez.
A A Dűne hat év alatt készült el végül. Mivel sokkal hosszabb volt, mint a 60-as évekre jellemző science fiction írások, két részben jelent meg az Analog magazin hasábjain (Dune World, 1963 és Prophet of Dune, 1965). Ezt követően nagyjából húsz különböző könyvkiadó utasította el a regényt, míg végül egy hajlandó volt kötélnek állni. A philadelphiai Chilton kiadó, amely jobbára az autószereléshez segítséget nyújtó kézikönyveiről volt ismert 7500 dolláros előleget fizetett Herbertnek a regényért, amely 1965-ös megjelenését követően hamar elismertté vált. 1965-ben elnyerte a legjobb regénynek járó Nebula-díjat és 1966-ben, megosztva ugyan, a Hugo díjat. A Dűne volt az első ökológiai science fiction regény, amelyben csak úgy tolongtak az egymásra épülő vagy egymással kapcsolatban álló témák, számtalan karakter nézőpontjából láthattuk az eseményeket. Ez a fajta írásmód egyéb iránt a többi nagyobb művére is jellemző.
Bár a kritika elismerően nyilatkozott a regényről, az mégsem lett azonnal bestseller. 1968-ig Herbert mintegy húszezer dollárt keresett az eladásokból, jóval többet, mint amennyit az akkori sci-fi regények általában kitermeltek, azonban még ez sem volt elég ahhoz, hogy teljes idejét az írásnak szentelhesse. Ezzel együtt A Dűne révén új lehetőségek nyíltak meg előtte. Óraadóként dolgozott a Washingtoni Egyetemen 1970 és 1972 között, 1972-ben Vietnámban és Pakisztánban tevékenykedett, mint szociológiai és ökológiai tanácsadó, míg 1973-ban rendező-operatőre volt a The Tillers című televíziós műsornak.
1972-ben végül visszavonult az újságírástól és attól kezdve csak a regényírással foglalkozott. 1970 és 1980 között több könyvet is írt és terjesztette az ökológiai-filozófiai elméleteit. Folytatta a Dűne sorozatot is: Dune Messiah (A dűne messiása, 1970), Children of Dune (A Dűne gyermekei, 1976) és God Emperor of Dune (A Dűne istencsászára, 1981). Emellett ebben az időszakban írt olyan könyveket is, amelyek nem kapcsolódtak a Dűne világához. Ekkor született meg a The Dosadi Experiment (1977), a The Godmakers (1972) és a The White Plague (1982), továbbá még néhány regény, amelyet Bill Ransommal közösen írtak: a The Jesus Incident (1979), a The Lazarus Effect (1983) és a The Ascension Factor (1988), amelyek mind a Destination: Void (1978) folytatásai voltak.
A sok sikert követően néhány tragédiával is szembesülnie kellett. 1974-ben a hitvesét rák miatt meg kellett operálni, azonban a műtéti beavatkozás túlságosan is megviselte Képőt, és alig tíz évvel később, 1984 februárjában meghalt. Abban az évben, amikor megjelent Herbert újabb alkotása a Heretics of Dune (Dűne eretnekei, 1984). Az 1985-ös Chapterhouse Dune (A Dűne Káptalanház) utószavában egy nagyon megindító monológot szentelt elhunyt hitvese emlékének.
Felesége halálán túl, 1984 igen mozgalmas év volt Herbert életében. Ebben az évben került ugyanis a mozikba a A Dűne filmváltozata David Lynch rendezésében. Bár a filmet nagy várakozás előzte meg, a nagy költségvetés és a neves színészek ellenére, az Egyesült Államokban meglehetősen kevesen ültek be a mozikba, hogy megnézzék a filmet. Ugyanakkor Európában és Japánban a szakma és a nézők is jól fogadták Lynch moziját.
Beverly halálát követően Herbert 1985-ben újból megházasodott, és feleségül vette Theresa Shacklefordot. Ebben az évben jelent meg a Chapterhouse Dune, amely a történet sok korábban elvarratlan szálára kínált megoldást (igaz, a végén nyitva hagyott egy-két gondolatot, amely a tervezett következő rész, a A Dűne 7 cselekményéhez vezetett). Az lett volna Herbert utolsó önálló regénye. 1985-ben jelent meg az Eye (Szem) című antológia, majd egy évvel később a Man of Two Worlds (Két világ embere).
Egy rákműtétet követő lábadozása közben, súlyos tüdőembólia következtében halt meg Wisconsin államban található Madisonban 1986. február 11-én.

Az utóbbi években Herbert fia, Brian, Kevin J. Anderson íróval közösen, nekilátott, hogy kiegészítse a Dűne világát. Frank Herbert hátrahagyott jegyzetei alapján nemcsak az alapművet megelőző történelmi hátteret tették részletesebbé, hanem a Chapterhouse Dune regényt követő szálakat is. Összesen négy könyvet írtak meg, két előzményt (Prelude to Dune és Legends of Dune), valamint két folytatást, amelyek azokon a szálakon haladnak tovább, amelyeket Herbert maga is eltervezett a soha meg nem született Dune 7-ben. A két folytatás a Hunters of Dune (A Dűne vadászai, 2006) és a Sandworms of Dune (A Dűne homoférgei, 2007) volt.

Herbert a sci-fi regényein keresztül igyekezett kibontakoztatni és kifejteni komplex filozófiai, vallási, pszichológiai és ökológiai elméleteket, amelyek hatása révén igen sok olvasója kezdett el élénkebben érdeklődni e témák iránt. Minden elméletének alapja viszont az emberiség Képtúlélésének és fejlődésének kérdése volt, amely mindig is nagyon érdekelte őt. Az évek során hatalmas rajongótábora alakult ki, amelyből a legfanatikusabbak elolvasták az összes írását és már-már olyan mértékben tisztelték az írót, mintha valami szekta ideológiai vezetője volna.
Az alábbiakban álljon itt néhány gondolatkör, amelyek rendre felbukkantak Herbert műveiben.
– A kapcsolat a vallás, a politika és a hatalom között.
– Az irányítás hatalma. Számos karakter révén próbálta megjeleníteni, hogy az ember hajlamos könnyen és vakon követni a karizmatikus vezetőket. Ehhez kapcsolódóan részletesen tárta az olvasó elé a kormány és a bürokrácia minden hibáját és lehetőségeit.
– Valószínűleg Herbert volt az első sci-fi író, aki ökológiai gondolatokkal is teletűzdelte a műveit. Sokszor hangsúlyozta, hogy az emberiségnek egyszerre kell szisztematikusan gondolkodnia és hosszú távra terveznie.
– Az emberiség túlélése és fejlődése. A műveiben szereplő fremenek, sardaukarok és dosadik mind-mind egyfajta veszedelmes szuperfajjá változtak a szörnyű életkörülményeiknek következtében.
– Az épelméjűség és az őrület természete. Herbert gyakran teszi fel a kérdést a műveiben, hogy mi is az épelméjűség határa. Ugyanakkor néhány karakter cselekedetein keresztül (mint például Piter De Vries) tisztán megjelenik az őrült magatartás. Herbert megfogalmazásában a normális és abnormális dolgok megítélése teljességgel relatív.
– A tudatmódosító kémiai anyagok (mint amilyen a melanzs is) lehetséges hatásai és azok következményei.
– Olykor szociobiológiai kérdésköröket is boncolgatott, elsősorban az érdekelte, hogy az ösztöneink hogyan befolyásolják tudat alatt a viselkedésünket.
Herbert ezekre a kérdésekre egyik könyvében sem adott konkrét válaszokat, inkább nyitva hagyta a gondolatokat, hogy az olvasók maguk is elgondolkozhassanak.

A Dűnéről és a folytatásairól azt tartják, hogy a világ egyik legsikeresebb sci-fi sorozata. Egy kortárs szerző, Robert A. Heinlein tömören eképp nyilatkozott Herbert opuszáról: „Erőteljes, meggyőző és mindenekelőtt zseniális”.
Azonban A Dűne több más okból is mérföldkőnek számít a science fiction regények között.
A Dűne megjelenésével a science fiction regények elmozdultak az irodalmiasság irányába. Az 1960-as Képéveket megelőzően úgy tartották, hogy a jó sci-fihez nem kell más, csupán egy alapos technológiai ötlet, a szereplők jelleme vagy maga a történet háttérbe szorult. Herbert korszakalkotó regénye szerencsére megtörte ezt a hagyományt. Ennek megfelelően A Dűne inkább az emberiség jövőjének gondolatával foglalkozik, nem pedig konkrétan a technológia fejlődéssel.
Egy másik fontos szempont, ami miatt ki szokták emelni Herbert művét, hogy ez volt az első igazán kidolgozott ökológiai science fiction regény. A New York Times könyvajánló rovatában egy alkalommal Gerald Jonas a következő sorokat írta: „Herbert olyan részletesen kidolgozta az ember és állat, a földrajz és az éghajlat viszonyát, hogy A Dűne gyakorlatilag létrehozott egy új alműfajt, az ökológiai sci-fit”. Ahogy A Dűne népszerűsége egyre nőtt, Herbert több alkalommal is útra kelt, hogy előadásokat tartson, arról értekezve, hogy A Dűne szereplői mennyire hasonlóan gondolkodnak az őket körülvevő környezetről, mint mi a saját világunkban.
Szintén jelentős tulajdonsága Herbert regényének a részletesen kidolgozott háttérvilág. Egy újságcikkben úgy hivatkoztak a A Dűnére, hogy „ami a fantasy műfajában a Gyűrűk Ura, az a science fiction esetében a A Dűne”. Kétségtelen, hogy Herbert az utolsó homokszemig felvázolta A Dűne világát. Nagy kedvvel tett hozzá újabb és újabb részleteket: rövid történeteket, idézeteket, legendákat, hogy egy minél elevenebb univerzumot tárhasson az olvasók elé. A Dűne előtt egyetlen sci-fi regény sem rendelkezett ennyire mély és részletes háttérrel.

A Dűnét követően Herbert több mint húsz regényt írt, ám ezek színvonala meglehetősen ingatag volt. A The Green Brain (A zöld agy, 1966) vagy a The Santaroga Barrier (A Santaroga határ, 1968) című regényekben A Dűne megjelenése előtti kor köszön vissza, amikor egy sci-fi regényhez elegendő volt csupán valami jó technológiai ötlet.
A Dűne után Herbert soha többé nem kapott olyan kimagasló elismerést a műveiért, noha legtöbbjük New York Times bestseller lett. A Children of Dune túl irodalmi és túl sötét lett ahhoz, hogy igazán népszerűvé váljon, még a rajongók körében is, míg a The Dosadi Experiment című regényből hiányzott az a minőség, amit a rajongók megszoktak Herberttől.

Malcolm Edwards így írt Herbertről az Encyclopedia of Science Fictionben:
„Herbert legtöbb munkája nehezen olvasható. Az ötletei zseniálisan kidolgozott elméletek voltak, amelyek azonban olykor olyan végletekig bonyolított környezetben és megfogalmazásban jelentek meg, hogy végül nem tudták átadni a bennük rejlő gondolatokat. Ám ezzel együtt is, a legjobb regényei egy briliáns elme szüleményei, amelyeknek alig van riválisa a modern science fiction berkeiben.”

A szerző művei a Könyvtárban



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.