Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Március – Április
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Szerzők | Beküldte: Porter | 2012.11.17. 10:57

KépFiction Kult: Az Ars Fatalis már borítójával és fülszövegével is egy misztikus, titokzatos történetet sejtet. Az előszóban említésre is kerül, hogy ez a történet meg akart születni, meg akart íródni. Meddig tartott a „vajúdás”? Meddig érlelődött a gondolat? Meddig tartott a történet a papírra vetni?

Benyák Zoltán: Az alapgondolat már nagyon régen a fejemben forgott. Az ember életét befolyásoló dolgok, a sors, a szerencse, a halál megszemélyesítésének gondolata újra és újra visszatért. Muszáj volt megírnom, hogy ne kínozzon tovább. A nyers szöveg végül kilenc hónap alatt született meg, ami nálam valami mágikus időtartomány lehet, mert rendszerint ennyi idő alatt szülök meg egy regényt. Az első szótól, a megjelenésig két év telt el. Ami érdekes lehet, hogy az először megszületett szövegrész London bombázása lett, ami végül az utolsó fejezetek egyikévé vált. Az utómunka sok időt vett igénybe. A regényt egyébként Antal József szerkesztette, akit mindenképpen szerettem volna megnyerni erre a feladatra.

FK: A regény műfaji besorolásával személy szerint gondban voltam. Számomra legközelebb talán a mágikus realizmus áll a történet stílusához. Mi a véleményed a mű műfaji besorolásáról?

BZ: Nem gondolkodtam soha a besoroláson. Azt hiszem, kategorizálások többet ártanak, mint használnak. Arra szoktam buzdítani minden olvasót, hogy szándékosan lépjen ki abból a műfajból, ahol olvasni szeret. Ott biztosan meglepetések várnak majd rá, jók és rosszak is. Egy író esetében ez egyenesen kötelező. Aki ennek ellenére mágikus realizmusba akarja sorolni az Ars Fatalist, tegye nyugodtan. Ebben a kategóriában az a szép, hogy igaznak érzem az életre is. A hétköznapok egyszerre hidegen valóságosak és csodásak. Az Ars Fatalis pedig az életet próbálja bemutatni a maga egyedi, és talán groteszk formájában.

FK: Van olyan szereplő az Ars Fatalisban, akivel úgy érzed, hogy könnyen tudnál azonosulni, illetve, aki a legjobban hasonlít hozzád?

BZ: Anton karakterét inkább irigylem. A helyszínek leírásánál, Isztambulnál, Budapestnél, Dublinnál ugyan személyes élményeket írok meg, de azt nem engedhettem meg magamnak, hogy folyton úton legyek. Ő nyughatatlanabb. Annyit akar látni az életből, amennyit csak lehet. Ahogy regényben is írtam, nem is csoda, hogy egy ilyen Anton féle nyitott szemmel járó vándorok fura dolgokra bukkannak. Írás közben úgy gondoltam, jó lenne úgy élni, mint ő, ha csak egy kis időre is.

FK: A hazai olvasó korábban Jonathan Cross álnéven találkozhatott az írásaiddal. Nagyon örülök neki, hogy nem szükséges már angolszász írói álnevek mögé bújnia a magyar szerzőknek ahhoz, hogy könyveiket megvegyék a hazai olvasók. Jonathan Cross név alatt fognak még megjelenni művek? Esetleg valamilyen műfaji megkülönböztetést fog jelölni ez az írói álnév vagy véglegesen feledésbe merül és ezután csak Benyák Zoltán néven megjelenő művekkel találkozhatunk majd a boltok polcain?

BZ: Azt nem tudom, mennyire éri meg idegen név mögé bújni. Ahhoz statisztikák, tanulmányok kellenének. Én azért tartogattam a nevem mostanáig, mert azt hittem, hogy a kezdeti pár könyv után másképp írok majd. Azután teltek az évek, és most az első könyvemre, a Veszett lelkek városára még mindig büszke vagyok. Nem akarom megtagadni. Nem lettem más. Mindkét név én vagyok. Hiába is akarnék másként írni, nem menne. Persze nem is áll szándékomban. Reményeim szerint a Cross név nem merül feledésbe. Most is készülünk néhány másik íróval közösen egy e-book kiadására, de azt remélem, a következő könyvön megint Benyák Zoltán név állhat majd.


FK: Az idei könyvhéten egy másik regény, A háború gyermeke című írás megjelenésének örülhettek a rajongók. Alig pár hónappal később pedig kezünkbe foghattuk az Ars Fatalis című kiadványt. Az elsőként emlegetett művet nem ismerem, de az Ars Fatalisról csak elismerően tudok nyilatkozni. Nem telt el sok idő a két megjelenés között, mégsem érzem összecsapottnak a történetet. Remélem, hogy ez egy tendenciának tekinthető és akkor egy termékeny időszak kezdetét jelöli.

BZ: Nem írok sem többet, sem kevesebbet, mint eddig. Az utóbbi években nem jelent meg tőlem szinte semmi, mert a kiadók és én nem találtunk egymásra, de közben a történetek azért formálódtak. Ezek az írások kerülhettek most polcra, köszönhetően a Grafoman és a Historium kiadóknak.

FK: Kapcsolódom az előző kérdéshez, illetve az Ars Fatalis előszavában leírtakhoz. Vannak-e még a közeljövőben megszületésre váró hasonló gondolatok a fejedben? Ha igen, akkor milyen stílusú, műfajú regényre számíthatunk? Kaphatunk-e pár információt, egy kis előzetest a következő történetből?

BZ: A most készülő regényt szintén régóta tervezgetem. Jelenleg Az idő bolondjai munkacímen fut, és ebből már ki is derül, hogy a folyton múló idővel, a régi démonommal foglalkozom. A téma nagyon fontos számomra. A szöveg hangulata sötétebb lesz, mint az Ars Fatalisé, de úgy érzem, érdekes szereplőket, és kellően rendhagyó szituációt sikerült kitalálnom. Szeretném, ha jövőre megjelenne.

FK: Nem titok, hogy engem elvarázsolt az Ars Fatalis. Milyenek az eddigi visszajelzések a könyvvel kapcsolatban? Biztatóak az eladási adatok vagy még kell egy kis idő, amíg a történet megtalálja az olvasóközönségét?

BZ: Adatokat nem tudok, de az első visszajelzések pozitívak. A tervem az volt, hogy az élet misztériumát jelenítsem meg egy érdekes könyvben, méghozzá úgy, hogy egyszerre legyen izgalmas, és filozofikus. Hogy ne tudják besorolni a szépirodalomba, a szórakoztatóba, vagy bárhová. A vélemények alapján ez sikerült. Azt remélem, nem úgy gondolnak rá az olvasás után, hogy ez a regény egyik zsáner sem volt igazán, hanem hogy mindegyik egyszerre.

FK: Amennyire stílusomhoz közelinek érzem az Ars Fatalist, annyira nem érzem annak A háború gyermeke című kötetet. Pontosan a korszak miatt, amiben játszódik a történet. Mennyire erős a háború hatása ebben a történetben? Ajánlható, illetve fogyaszthatónak tekinthető a történet az Ars Fatalis stílusát kedvelő olvasóknak? Az én érdeklődésem igazán a Pokoli szimfóniák című kiadvány keltette fel, bár tudom, hogy ez a kötet több szerző együttes munkájának eredménye.

BZ: A háború gyermeke sok szempontból hasonló. Aki elolvassa majd az Ars Fatalis mellé, az érezni fogja, hogy ez ugyanaz az író. Nem klasszikus háborús regény, nem a harcon van a hangsúly, hanem a háborús traumán. A felvetett kérdések mások ugyan, mint az Ars Fatalis esetében, a háttér is más, de az író tolla, eszközei, a szöveg hangulata mind hasonló.

A Pokoli szimfóniákat négy másik íróval közösen jegyzem. Szeretem azt a kötetet, örülök, hogy benne lehettem. Az ilyen antológiák mindig tele vannak meglepetéssel a formájuknál fogva. Minden szövegfaragó másképp dolgozik, és más mesét kerekít. Az én kisregényem abban a kötetben egy olyan írás, ami az Ars Fatalishoz fogant annak idején, de önállóvá nőtte ki magát. Ott is a halál jelenik meg, a borongós Velence utcáin, ott is egy tragikus emberi sorsot ismerhetünk meg.

FK: Egy egyszerű és mégis összetett kérdés: közeli és távlati tervek? Értek ez alatt író-olvasó találkozót, dedikálást, egyéb népszerűsítési lehetőségeket.

BZ: Győrben a november tizenegyedikei könyvszalon után a Historium Kiadó szervezésében futó HistoryConon leszek megtalálható decemberben Dunaszerdahelyen. Utána pedig vár az íróasztal és a billentyűkoptatás.

Én csak annyit írhatók zárszóként: Zoltán, köszönjük a riportot, és sok sikert kívánunk a további munkáidhoz!



Porter

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.