Fiction Kult

Sokszor merül fel az a kérdés, hogy mitől képes még mindig rajongók százezreit megmozgatni egy-egy olyan szuperhős, mint például Batman, vagy Pókember, akik a jelmezes hősök felbukkanásának kezdete óta jelen vannak e színtéren. Egyesek azt mondják, a történetek még mindig elég változatosak, izgalmasak, és a több évtizednyi tapasztalattal felvértezett írók elég dörzsöltek ahhoz, hogy rendszeresen kitaláljanak valami újat, azonban ez önmagában nem feltétlenül elég. A képregény ugyanis összetett műfaj, amelyben a rajzoknak legalább olyan fontos szerep jut, mint a szövegnek, és ebben a tekintetben is szükséges a változatosság. Nem véletlen tehát, hogy egy-egy szuperhőst nem mindig ugyanaz a művész kelti életre, hanem a kiadó igyekszik váltogatni a rajzolókat, teret engedve más perspektíváknak is, mert természetesen mindenki mást és másképp lát egy adott hőssel kapcsolatban. Így történhet meg, hogy például Batman olykor izmosabb, olykor borongósabb, máskor viszont karizmatikusabb, azaz mindig egy kicsit más, egy kicsit változatosabb, de a lényeg mindvégig megmarad, és ez a legfontosabb. Ám egy olyan félelmetes gépezetben, mint amilyen a Marvel vagy a DC is, ez a fajta cserélődés elkerülhetetlen, hiszen szinte minden hős többféle sorozatban is jelen van, és képtelenség, hogy mindegyikben ugyanazok a grafikusok dolgozzanak. Ez persze csak jót tesz a művészek feltörekvő generációinak, hiszen sok ifjú tehetség leghőbb vágya, hogy Superman, vagy a Vasember életre keljen a ceruzájuk alatt. Annak idején így volt ezzel Joe Quesada is, akinek tavaly nyáron jelent meg egy válogatás albuma, The Marvel Art of Joe Quesada címmel.
A neves grafikus szülei kubai származásúak ugyan, ám ő már New Yorkban született 1962-ben. A Queens negyed szomszédságában nőtt fel, és már egészen fiatal korában nagy érdeklődéssel lapozgatta a különféle képregény újságokat, de leginkább a csodálatos Pókember kalandjait. Egy interjúban elmesélte, hogy mindig is ez a hős volt számára a legkedvesebb, mert valahogy mindig sok hasonlóságot érzett Peter Parker és saját maga között, és emiatt a mai napig ezt a karaktert szereti rajzolni a legjobban. A rajzoláshoz való tehetsége a gimnázium alatt bontakozott ki, és miután többen is mondták neki, hogy érdemes volna csiszolni ezt a képességét, jelentkezett egy művészeti iskolába, ahol 1984-ben szerzett diplomát. Időközben azonban kissé eltávolodott a képregények világától, mert úgy vélte, azok elsősorban a gyerekeknek szólnak, ám egy barátja megmutatta neki Frank Miller a The Drak Night Retuns című történetét, és ezzel újra felkeltette Quesada érdeklődését az irányzat felé. A 90-es évek elején szabadúszó grafikusként kezdett dolgozni a Valiant Comic számára, aztán hamarosan már a DC Comics kötelékében találta magát, ahol olyan karaktereket élesztett újra, mint Azrael az 1992-es Batman: Sword of Azrael című néhány részes sorozatban. 1998-ban került a Marvelhez, ahol alig két év után megkapta a főszerkesztői pozíciót, amelyet egészen 2011 áprilisáig be is töltött.
A munkásságát bemutató album egy sorozat része, amelyben azokat a művészeket veszik sorra, akik a legtöbbet tették hozzá ahhoz, hogy a Marvel univerzum olyan színes, élettel teli, és népszerű legyen, mint napjainkban is tapasztalható. Sokan mondják, hogy a Marvel sikere valójában Quesada sikere, hiszen ő főszerkesztőként is inkább művész szemmel őrködött a képregények és karakterek fölött, értette, mikor, hol kell apró finomításokat eszközölni, és a rajzait is jellemző részletességgel látott neki minden feladatának. A közel 250 oldalas albumban érezhetően Daredevil karakteréről találjuk a legtöbb képet, de bőséges bemutatót kapunk Wolverine, Pókember, vagy a kevésbé ismert Marvel Knights sorozat hőseiből is. A képek nincsenek témakörökre bontva, sem karakterek, sem időrend szerint, inkább ömlesztve kapjuk őket, ami egy idő után kissé zavarossá teszi a lapozgatást. Az egyébként igen színvonalas kötet egyik nagy hibája, hogy a szerkesztőknek nem sikerül igazán okosan elrendezni a képeket, és olykor túl sok a légüres tér egy-egy oldalon. Ezt elkerülhették volna, ha a képeket valamivel nagyobb méretben tálalják, vagy ha ez nem megoldható, akkor több kisebbet tesznek egymás mellé, mert egy kissé zsúfolt oldal is jobban elfogadható, mint egy olyan, amelyiknek a fele fehéren világít. A képeket Quesada legismertebb munkái közül válogatták össze, így az igazán nagy rajongók számára sok már bizonyára ismerős lesz a megjelent képregény füzetekből. A szerkesztők itt is elsiklottak a részletek felett, hiszen sokkal érdekesebbé tehették volna az albumot, ha nagyobb hangsúlyt fordítanak olyan alkotásokra is, amelyek kevésbé ismertek, vagy netán korábban még nem is voltak láthatók. Ezeket a hiányosságokat azonban ellensúlyozza, hogy az albumban rengeteg kommentárt olvashatunk, magától a művésztől, illetve a munkatársaitól is. Sok érdekességet tudhatunk meg a művészetről, a hősök történeteiről, a koncepciókról, és Quesada elég részletesen beszél arról is, hogy milyen nehézségekkel kell szembesülnie egy szerkesztőnek. Az album egy hosszabb interjúval zárul, amelyből alaposan megismerhetjük Quesada személyét.


A képek között találunk ceruzavázlatokat is, amelyek révén betekinthetünk egy kicsit a művész technikájába is, azonban a legtöbb alkotás valamelyik képregényből lett kiemelve, illetve találkozhatunk néhány borítóval is. Sok helyen a kész kép mellett láthatunk vázlatokat is, amelyek az egyes fázisokban mutatják be az adott képet. Érdekes, hogy Quesada mennyire képes ingadozni a végletek között – egyszer csak elmosottan, szinte csupán a tónusok és árnyékolások segítségével jeleníti meg a karaktert, máskor viszont a háttér legutolsó díszítő elemét is olyan részletességig képes kidolgozni, hogy az már elképesztő. A háttér olykor fontos díszítő eleme egy képnek, de sokszor üresen marad, előtérbe helyezve magát az alakot. Az általa rajzolt karakterek szinte szétrobbannak az erőtől, érezni bennük a feszültséget.
A hibák ellenére ez egy szép és tartalmas album, de valódi értéket csak a Marvel univerzum rajongóinak nyújt. Aki esetleg maga is foglalkozik valamennyire a rajzolással, talán hasznosnak találhatja ezt a kötetet, mert a kommentárokban sok hasznos információ elhangzik a különféle rajztechnikákkal kapcsolatosan. Mindazonáltal – ha tehetjük – egyszer érdemes átlapozni, mert valóban szép képeket tartalmaz.

Az ajánló az alábbi rezümé alapján készült: Parka Blogs – Book Review: The Marvel Art of Joe Quesada