Fiction Kult

Ha szóba kerülnek a képregények, szinte mindenkinek az unalomig ismert szuperhősök jutnak az eszébe: Pókember, Superman, Batman és a többiek. Ez nem véletlen, hiszek ezek a jelmezes hősök a legismertebb és legnépszerűbb figurák közé tartoznak, és még az is hallott róluk, aki nem feltétlenül mozog otthonosan ebben a témában. Ám annak idején, amikor a képregények elkezdték beverekedni magukat a köztudatba, még számtalan próbálkozás látott napvilágot, amelyekből később vagy nem lett semmi, vagy egy olyan stílussá formálódtak, amely ugyan nem sikkadt el, de nem is lett túlontúl népszerű. Ahogy a rajzolóik sem, holott köztük is számos tehetség bukkant fel, azonban az általuk illusztrált történetek mérsékelt (vagy teljességgel elenyésző) sikere, valamelyest meghatározta e művészek sorsát is. Pedig a sok másodvonalas szuperhős, és az európai szemmel nézve nem igazán érdekes háborús képregények képi világában is bőségesen találni igazán kiemelkedő és lenyűgöző rajzokat.
Ebbe a kissé elhanyagolt kategóriába tartozik Joe Kubert is, noha ő már a kezdetek óta, vagyis a 1930-as évek derekától ott bábáskodott az amerikai képregények körül. Lengyelországban született 1926. szeptemberében, de még fél éves sem volt, amikor a család kivándorolt az Egyesült Államokba, és New Yorkban telepedtek le. Bár a szülei szerették volna, ha valamilyen tisztességes szakmát tanul, hamar kiderült, hogy Kubert fantasztikus tehetséggel bír, és ennek köszönhetően már egészen kis korában elkezdhetett ismerkedni a képregények világával. Egy interjúban így emlékezett erre vissza: „Az első fizetett rajzolói állásomat még tizenkét éves koromban kaptam, ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba a képregényekkel. Öt dollárt fizettek egy oldalért. 1938-ban ez rengeteg pénz volt.” Beiratkozott a manhattani képzőművészeti középiskolába, de rendszeresen elmulasztotta látogatni az órákat, hogy különféle kiadókkal találkozzon és megpróbálja eladni a rajzait. Több kisebb kiadónál is megfordult, mire eljutott a DC Comics szerkesztőségébe. Az 1940-es évek második felétől kezdve egyre több munkát kapott, többnyire a DC-től, de mégsem kötelezte el magát teljesen. 1953-ban Norman Maurer társaként megalkotta Tor karakterét, egy prehisztorikus hőst, amely aztán egészen a 90-es évekig folyamatos siker volt. Az 50-es évek végére azonban már kizárólag a DC számára rajzolt, többek között az Our Army At War című háborús képregényt, illetve a Hawkman sorozatot, amely végül a védjegyévé vált. Még napjainkban is aktív, vezeti a nevét viselő művészeti iskolát, és természetesen számos szakmai díjat is elnyert hosszú pályája során.
Talán nem véletlen, hogy a sok neves művész után, most egy kevésbé ismert, ám nem kevésbé tehetséges művész életpályáját is bemutatja a DC Comics. A The Art of Joe Kubert címet viselő album Bill Schelly képregény szakértő részletes tolmácsolásában, 224 oldalon keresztül veszi végig lépésről lépésre azt az utat, amelyet Kubert közel kilencven év alatt bejárt. A művész karrierjének fázisait lekövető albumban anekdoták, magyarázatok, interjúrészletek kíséretében tárul föl az olvasó előtt Kubert életműve, megismerkedhetünk a kezdetekkel, a Hawkman sorozat korai változatával, a Tor megalkotásával, aztán betekintést nyerünk az 50-es évek háborús képregényeibe a Sgt. Rock, a The Unknown Soldier és a hatalmas sikert aratott Enemy Ace sorozatok révén, valamint ízelítőt kapunk az 1970-től futott Tarzan képi világából is. E fontos állomásokon kívül természetesen a kötet említést tesz azokról a kisebb munkáiról is, amelyeket szabadúszóként, illetve karrierje hajnalán, különféle – mára más feledésbe merült – kiadók számára készített, lassan megalapozva hosszú és termékeny pályáját.
Kubert stílusa meglehetősen egyedi, de sok hasonlóság fedezhető fel más rajzolók munkáiban, hiszen Kubert afféle példakép volt sok kortárs művész számára. Rajzai tele vannak szenvedéllyel, érzelemmel, noha karakterei sokszor vázlatosak, és egyszerűek. Az ő rajzolására kifejezetten igaz, hogy a kevesebb néha több. Gazdagon illusztrálja a környezetet, a karaktereket körülölelő világ minden képén él, és nemcsak egy díszlet. Remekül tud hangulatot teremteni, egy-egy közeli képen érzelmeket átadni, ami fontos, hiszen a képregényeknél elég gyakori, hogy akár oldalakon keresztül csak a képek sugározzák a történetet, és nincs semmi szöveg, ami esetleg egyszerűbbé tehetné az értelmezést. Sok kritikus fanyalgott annak idején, hogy Kubertet többre tartja a szakma, mint amire hivatott, azonban többen voltak azok, akik elismerték a tehetségét, és dicsérték a munkáit.


A kötet csak idén októberben fog megjelenni, de minden bizonnyal értékes darab lesz a képregények kedvelői számára. Elsősorban azoknak ajánlott, akik nemcsak a Pókembert ismerik, hanem érdeklődnek a második vonalba tartozó, kevésbé ismert sorozatok iránt is, esetleg szeretnék jobban megismerni, milyenek is voltak a múlt század közepe táján hihetetlen népszerűségnek örvendő háborús képregények.

A cikkhez segítséget nyújtott az alábbi ajánló: Parka Blogs – Book Preview: The Art of Joe Kubert