Fiction Kult

A világ tele van tehetséges grafikusokkal, mégis kevesen vannak azok, akik ki tudnak törni az átlagosság nehezen legyűrhető köréből. Természetesen rengeteg nagy példakép áll előttük, ám a fiatalabb generációk sokszor megfeledkeznek arról, hogy néhány évtizeddel korábban egészen más volt a szakma helyzete; a grafikai munkák döntő többségét jelentő képregények egy sokkal szűkebb – és talán értőbb – közönséghez jutottak csak el, és az egész kifinomultabb, lassabb, művészibb volt. A technikai fejlődéssel, a digitális grafika elodázhatatlan térnyerésével ez a szakma is felgyorsult, és sajnos valamennyire háttérbe szorult az igazi tehetség, hiszen programok kezelését, technikákat bárki képes elsajátítani. Ám így jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik megpróbálnak bekerülni ebbe a világba, és ismertségre, hírnévre szert tenni. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a nemzetközi porondon vagy akkor tud valaki igazán kitűnni, ha roppant egyedi stílust, hangulatot képvisel a művészetével, vagy ha belekerül a nagy képregény kiadók gépezetébe, és lehetősége nyílik a legismertebb hősök kalandjainak megrajzolására. Sokan ez utóbbit tekintik célnak, hiszen a képregények nagyon népszerűek, és velük együtt a szerző és a rajzoló is azzá válhat. Vagy, másik lehetőségként, megpróbálják más területen kamatoztatni a tehetségüket, elsősorban a filmipar háttérmunkálatainak részeseként. A szerencsésebbeknek viszont megadatik, hogy mindkét területen megvethessék a lábukat.
Közéjük tartozik a görög származású amerikai grafikus, Constantine Sekeris is. A rajzoláshoz való tehetségére már gyerekkorában fény derült, s noha akkor még nem tudta biztosan, hogy erre a pályára készül-e, művészeti középiskolába jelentkezett. Ez a néhány azonban elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elhatározza magát, és végül úgy döntött, megpróbál a tehetségével boldogulni, így művészeti egyetemet választott, ahol tovább fejlesztette a tudását és a rajzolási készségét mind a hagyományos, mind a modern technikai eszközökkel operáló stílusban. A legtöbb kezdő grafikushoz hasonlóan azokból a morzsákból próbálta fenntartani magát, amelyeket a már befutott művészek potyogtattak el – képeket, borítókat, rövidebb képregény szekvenciákat rajzolt, és néha közreműködött kisebb költségvetésű filmek látványtervezésében is, jobbára névtelen háttérmunkásként. Bár lehetősége nyílt rá, hogy csatlakozzon a Marvel alkotói gárdájához, inkább megmaradt szabadúszónak, mert egyfelől nem szerette volna magát túl korán és túl hosszú időre elköteleznie, másrészt bármennyire is kedvelte a képregényeket, inkább a filmes világ vonzotta magához. Számtalan film látványvilágához tett hozzá, részt vett többek között a Penge második része, a Fantasztikus négyes, a Hulk második része, a Van Helsing, illetve az első Pókember trilógia látványvilágának kialakításában, elsősorban a háttér és a környezet vonatkozásában. Az elmúlt öt év során viszont már olyan filmeken dolgozott, mint a Thor, a Zöld Lámpás, vagy a legutóbbi Star Trek epizód. Nemrég pedig a Design Studio Press kiadó gondozásában elkészült a MetamorFX című album, amely bevezeti az érdeklődőket a művész világába.
Az augusztusban megjelent album egy kissé felemásra sikerült – egyfelől nagyon rövid (mindössze 98 oldal, ami az efféle kiadványok esetében meglehetősen szerénynek tekinthető), ugyanakkor sok egész oldalas képet tartalmaz, és egészen hosszú, tartalmas megjegyzéseket olvashatunk benne arról, hogy az adott rajzhoz, milyen ötleteket, illetve módszereket használt fel Sekeris. A kötet felépítése viszonylag egyszerű, négy nagy fejezetre bomlik, amelyekben az egyes kategóriákat veszi végig, de érezhető, hogy a legnagyobb hangsúly a különféle lények bemutatásán van, hiszen ez a rész a legterjedelmesebb – és ennek megfelelően a leggazdagabban illusztrált – az albumban. Az album külalak és minőség tekintetében igen magas színvonalat képvisel, a kiadó láthatóan igyekezett minőségi papírral dolgozni, és a kötet is masszív, nem esik szét néhány átlapozás után; ez dicséretes, hiszen például az Udon kiadványai esetében rendszeres probléma, hogy a lapok idővel kihullnak a kötésből.


Nagyjából a kötet felét teszi ki az első fejezet, amelyben a Sekeris fantáziájából kipattanó szörnyekkel ismerkedhetünk meg. Nehezen behatárolható az a kategória, amelybe ezek a bizarr és olykor visszataszító rémségek tartoznak, de leginkább egy horror témájú számítógépes játékban állnák meg a helyüket. Afféle idegen létformák ezek, amelyekbe Sekeris beleszőtte az elképzelhető legocsmányabb démoni vonásokat, így megalkotva ezeket a sajátos, félelmetes, de mégis lenyűgöző teremtményeket. Mindegyikről kapunk egy teljes képet, illetve sok esetben több kis vázlatot is, amelyeken látható, milyen alapokból indul ki, és miként áll össze egy-egy ilyen rajz. A szörnyeteghez mellékelt megjegyzésekben a művész kifejti, hogy mi inspirálta az adott lényt, és milyen módon próbálta vizuális formába önteni az egyes koncepciókat. A következő szekció már inkább a filmes világot tükrözi, mert ebben kvázi maszkmesteri funkcióban mutat be trükköket, amelyekkel életre lehet hívni a különféle rémes lényeket. Mesél a módszerekről, technikákról, illetve egyéb érdekességekről is. Az album végén, mintegy levezetésként, egy-egy rövidebb részben robotok, illetve öltözékek gyűjteményét találjuk.
Annak ellenére, hogy az album rövid, tartalmilag nehéz belekötni, viszont épp a tartalom miatt nem ajánlható bárkinek. Ez az album inkább azok számára lehet érdekes, akik érdeklődnek a számítógépes grafika iránt, netán maguk is foglalkoznak vele, és szeretnének tippeket, ötleteket szerezni a karaktertervezés, elsősorban szörnyek vonatkozásában. Bár ez nem egy „hogyan rajzoljunk” jellegű album, Sekeris sok hasznos tanácsot ad, főleg azt hangsúlyozva, hogyan építsünk fel egy koncepciót. Ám nem szeretnénk senkit sem visszatartani, így hát, akit érdekelnek a bizarr és visszataszító teremtmények, némi magyarázattal megfűszerezve, az nyugodtan lapozza fel az albumot, mert nem fog benne csalódni.

Az ismertető az alábbi rezümé alapján készült: Parka Blogs – Book Review: MetamorFX: Art of Constantine Sekeris