Fiction Kult

Egyáltalán nem könnyű egy grafikusnak megtalálni azt a szegmenset a fantasztikus irányzaton belül, ahol aztán idővel kamatoztathatja, esetleg tovább is fejlesztheti a tudását, és kiemelkedhet az átlagból. Rengeteg tehetséges művész tűnik fel minden évben, azonban csak kevesek válnak igazán sikeressé és elismertté. Noha a lehetőségek tárháza igen széles – legalábbis innen, a műkedvelői oldalról így látszik –, sokan úgy vélekednek, hogy mindenképpen a képregényes világban kell megkapaszkodniuk, mert az egyfelől biztos forrás, hiszen meglehetősen népes a műfaj kedvelőinek tábora, és azért tapasztalni, hogy jó néhány művész kóstolhatott bele a hírnév atmoszférájába elsősorban szuperhősök révén. Azonban ez kockázatos játék, hiszen a képregények világa nem az első pillanattól kezdve a sikerről szól, és számos ismert grafikus mesélhetne arról, hogyan töltött el éveket a nagy kiadó kötelékében jelentéktelen melléksorozatokat rajzolgatva, míg eljutott a nagy lehetőségig. Ezt nem mindenki tudja, vagy akarja kivárni – így tűnnek el tehetségek a süllyesztőben, így szürkülnek bele az iparos munkába, akik esetleg többre lehetnének hivatottak. Vagy meg kell próbálni a nehezebb utat, kialakítani egy egyedi stílust, és azáltal kiemelkedni. A legüdvözítőbb azonban, ha a két ösvényt összemosva igyekszik boldogulni az ember – így tett annak idején Charles Vess is, aki ugyan belekóstolt a képregények világába, de végül a maga útját választotta.
Az amerikai grafikus 1951-ben született, és már gyerekkorában elkezdett komolyabban foglalkozni a rajzolással; nemcsak tehetséges volt, de határozottan ezen a pályán képzelte el a jövőjét. A diploma megszerzése után szabadúszóként próbált boldogulni – több-kevesebb sikerrel –, azonban mindig megtalálta a módját, hogy megbízásokat szerezzen magának. A 80-as évek elején, hogy rendszeres jövedelme is legyen, oktatói állást vállalt egy New York-i rajziskolában, és ebben az időben érte el az egyik első nagy sikerét, amikor egy alkotása helyett kapott a New Britain Museum of American Art fantasy és science fiction témájú kiállításán. Talán ennek is köszönhető, hogy felfigyeltek rá a Marvel kiadónál, így a 80-as évek második felében már a szuperhősök világát álmodta papírra, bár igazi nagy hősből csak Pókember jutott neki. A következő évtized elején hozta össze a sors Neil Gaimannel, akivel először a Sandman sorozat néhány kötetén dolgoztak együtt, majd következett a Stardust, egy négy részes sorozat, amelyhez Vess összesen majdnem 200 rajzot készített. A történetből készült film is sokat megőrzött abból a látványvilágból, amelyet Vess megálmodott. Ez az együttműködés végül meghozta számára a sikert és a díjakat is, és azóta már több neves szerzővel – Charles de Lint, Jane Yolen – is dolgozott együtt. Háromszor nyerte el a World Fantasy-díjat, és ugyancsak háromszor kapta meg a Will Eisner-díjat is.
Munkásságát többnyire kisebb-nagyobb kiállításokon lehetett csak megcsodálni, azonban néhány éve egy album is megjelent Drawing Down the Moon címmel, hogy megpróbálja összefoglalni Vess majd’ harminc éves pályafutásának legjobb munkáit, nagyjából 200 oldalon. Három évtized hosszú idő, és a művész számtalan nagyszerű alkotásából embert próbáló feladat volt a szerkesztők számára, hogy összeválogassák a legszebbeket – dús és élénk tündérerdők, ködfoltokat suttogó hegycsúcsok, ősi királyok elfeledett várai, titkos tavak, és még számos hasonló mitikus, tündérmesébe illő táj és karakter elevenedik meg a képek zömén, gazdag színvilággal, olykor meghökkentő kompozíciókban, aprólékos kidolgozással az utolsó részletekig. Ezek Vess művészetének és stílusának legfontosabb ismérvei, s nem véletlenül szokták néha őt úgy emlegetni, mint a tündérmesék illusztrátora. Maga Gaiman mondta róla: „A fő ok, amiért Charles Vess ennyire lenyűgöző, gyönyörű és mégis különleges dolgokat rajzol meglehetősen prózai, és könnyen magyarázható. Azt rajzolja, amit lát.” De az album előszavát jegyző Susanna Clarke is csak megerősíteni tudta ezt: „Egy ritka tehetséges művész, aki olyan képeket alkot, amelyek nemcsak szépek, de tele vannak érzelemmel is.”


A kötet jól elkülönülő részekben eleveníti fel Vess munkásságának periódusait, korszakait. Az első rész a képregényes időszakot mutatja be, természetesen Pókemberrel és a Sandman sorozattal a középpontban, de ezeken kívül még egyéb, kevésbé ismert munkáiba is betekintetünk. A második, jóval terjedelmesebb fejezet – gyakorlatilag az album veleje – a klasszikus történetek feldolgozásaihoz, illetve más írók könyveihez készített illusztrációkból válogat, és kapunk jó néhány képet a már említett Stardust látványvilágából is. Az utolsó két fejezet már rövidebb, és jobbára az önálló munkákból, illetve a korábban soha be nem mutatott alkotásokból sorakoztatja fel a legjobbakat. A fő csapásirányokon belül is akad azonban néhány különlegesség – vázlatok, plakátok, hirdetések, sőt, egy-két humoros kép is felbukkan. Minden képnek van címe, és meglehetősen sok esetben maga Vess kommentálja a munkáit, elárulva néhány titkot az adott képek eredetéről, a munkafolyamatokról, koncepciókról. A képek önmagukért beszélnek, mindegyiken érezni Vess egyedi stílusát. Világos színekkel dolgozik, a vonalai finomak, törékenyek, épp úgy, mint azok a tündérkarakterek, amelyeket általában életre kelt. A színes képek már-már kiugranak az oldalakról, annyira élnek. Némelyik persze szolidabb, egyszerűbb, de sok esetben még ezeken is megtalálható a háttérben a tündérvilágra jellemző erdős-hegyes-varázslatos háttér. Érdekes, hogy az egyszerű fekete-fehér vázlatok is meglehetősen mozgalmasok, élettel telik. A könyv végén, mintegy ráadásként, kapunk egy kis betekintést a munkafolyamatokba is, s Vess saját maga számol be arról, milyen lépések során ölt alakot egy megbízás.
A Drawing Down the Moon egy igazán szép kivitelezésű, tartalmas album, amely élvezetes módon mutatja be Charles Vess három évtizednyi munkásságának legjavát. Elsősorban azoknak érdemes fellapozni, akik kedvelik a tündérmesékbe illő, törékeny fantasy környezetet, de az egyszerű műkedvelőknek is bőven tartogatnak élményt a képek. A képekhez tartozó kommentárokból olykor apró trükköket is megismerhet az olvasó, így talán nem haszontalan a rajzolással ismerkedők számára sem. Lenyűgöző album, a fantasy rajongóknak mindenképpen.

Az ajánlóhoz az alábbi rezümé adta az ötletet: Parka Blogs – Book Review: Drawing Down the Moon: The Art of Charles Vess