Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  herryporter (48)
2.  Gimli (3)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (38)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

A HungaroCon „Zsoldosai”

Nagyvilág | Beküldte: a_liz | 2009.07.26. 21:27

Markovics Botond (Brandon Hackett), Isten gépei, Bp., Metropolis Media, 2008.

A szerzőt ismételten a legsúlyosabb problémák izgatják, ezek egy része A poszthumán döntést is mozgatta. Az Isten gépei magas igénnyel elgondolt regény, tematikája számos súlyos problémát vet föl: az emberiség jövője, a technikai fejlődés irányai, az emberiség túlélése stb.
A mód, ahogy a cselekmény megvalósul, egy modern utaztató regény, amely a jövő társadalmi formációit listázza: a hősök utazásaival párhuzamosan bemutatott helyszínek egyúttal egy-egy társadalom rajzai, a fejlődés különböző lehetőségei, közülük három Földet (technicista, MI-vezérelt államkapitalista és természetközeli) ismerünk meg részletesen. Az írói üzenet alighanem a fenntartható fejlődés, bár a cselekmény erre kevés és alig indokolt lehetőséget mutat. A szövegben hihetetlen mennyiségű fontos probléma bukkan elő: az MI-omegák léte és működésük filozófiai-erkölcsi oldalai, az emberi lét viszonylagossága (génkontrollos, implantos, anyagátalakítással formált, organikus+MI egyesülések, Jupiter-agyak és Manipulátorok), az emberi felelősség, a társadalomirányítás kérdései, az „internet-effektus”, vagyis a lexikális tudás és tanulás elértéktelenedése stb.
A cselekmény eleinte a három irányú térben, majd negyedik dimenzióként az időben zajlik. A mély problémaérzékenységre valló témák azonban messze nem ugyanolyan mélyen elgondolt epikumban fejeződnek ki. A súlyos történelmi és filozófiai kérdéseket nem epikum hordozza, a cselekmény a három Földről származó három Szófia, két Scott és egy Bastien szerelmi élete körül zajlik, amely ráadásul értelmetlenül bonyolult, és sehová sem vezet: a megsokszorozott Szófia és Bastien ellenségeskedése logikátlanul folytatódik az emberi reményt tematizáló idillben. Mellettük alig bukkan föl egyéniség, az emberiség(ek) sorsát mennyiségek hordozzák, amelyekkel az olvasó nem tud azonosulni, mindössze az emberiség elvont, átalakult, még fizikainak sem mondható léte marad a tét. Amikor azonban minden emberi lépték megsemmisül, a művészi tükrözés válik kérdésessé. Minthogy sem a pusztulás (hiába pusztul el a szemünk előtt milliárdnyi ember, ha az olvasó egyikkel sem érez rokonságot), sem a túlélés (a Manipulátorok nem olyasféle entitások, akikkel rokonságot érezhetnénk) nem vált ki az olvasóból érzelmeket, a regény végül is nem ér célt. A címet is adó omegák két ízben is közel jutnak ahhoz, hogy önfeláldozásukkal hőssé váljanak, ám mivel alig ismerjük őket individuumokként (csupán Naraya rendelkezik némi személyiséggel), hősként sem érzékelhetjük őket.
A regény legsikerültebb részei a Diablo Földjéről származó Szófia életének állomásai, amelyek emberi sorsot rajzolnak meg. Színhelyként csupán a Diablo Földje kap részletes leírást, megkapó a vörös színek látványának és hatásának leírása. Élvezetes a megváltozott Budapest rajza: az 56-osok tere, a Hősök terének üveg-Glóbusza (31), az etnikai tarkaság (örülünk, hogy az író több kelet-közép-európai országgal ellentétben Magyarországot megajándékozta a magyar többség megmaradásával, 43), mulatságos a Teve utcai robotrendőrosztag (45), a 90 éves William Gates (55). Egy művelt ember játékaként tudjuk értékelni Scott könyvtárát (93), az igaz-hamis állítások ősöreg kelepcéjét (21), a fordítóprogramokban vegyülő nyelvek – utóbb öncélúvá váló – keveredését. Mozaikossága miatt a mű a sok nagyszerű részlet ellenére nem éri el a tervezett hatást.
Néhány megjegyzés: Ha Szófia a Diablo-Föld sötét oldala fölött repül, hogyan ismeri föl a térformációkat? (103.) A látszólagos hasonlóság ellenére a Bastien név a Sebastiannal azonos, az Esteban viszont István.

Szélesi Sándor, Vér és verejték, Galaktika, 228, 2009. márc. 70-78.

A novella a kollektív bűntudat remekművű rajza, keresztezve a generációs ellentéttel, amelyet a természetes és mesterséges életmód ellentéte színez. A konfliktusban egyesülnek és egymást fokozzák az ellentétek. A kimondás és sejtetés jó arányokban tartja fenn a feszültséget. Kiválóak a megrajzolt jellemek, kiváltképp az archetipikus jellegű kettős, a szigorú, követelő apa és szerető, megbocsátó anya.

Kép
(A kép az idei könyvhéten készült, középen Szélesi Sándor és Markovics Botond)

Forrás, további bírálatok az AVANA Egyesület oldalán.





a_liz

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.