Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  herryporter (48)
2.  Gimli (3)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (33)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

A Hold az „értelem tündérmeséjében”*

Nagyvilág | Beküldte: Gladon | 2009.07.20. 1:27

KépNegyven évvel ezelőtt, 1969. július 20-án tudósok, politikusok, később a science-fiction művészek is biztosak voltak abban, hogy elérkezett az űrkorszak: holdbázisok, űrkolóniák, „hadjáratok”, űrbenépesítések kora. Míg a tudomány és politika embereinek jóslása és reménye mára még nem igazán teljesült (a köztudatban), az SF írók esetében ez nem releváns, csupán fantázia-felszabadító esemény.
A Hold 1969 előtt más szerepet és helyet töltött be a tudományos-fantasztikus irodalomban. Addig a Hold jelképezte a tudományos-fantasztikus irodalomban a megismerhetetlen terét, a Földön kívüli, a különös teremtmények élőhelyét. A bolygóközi utazásban a Hold után jött a Vénusz, majd a Mars: a Hold különleges funkcióját elvesztette, megszokott és a Föld hű „hétköznapi” kísérőjévé fokozódott vissza. Ezt a funkcióvesztést nem a Holdra lépés idézte elő, de tény, hogy a ’70-es évektől erősödött (a toplista első helyein a Mars és az elképzelt űrközi helyek uralkodnak még ma is). Csupán néhány „Hold-művet” emelnék ki ennek a szerepváltozásnak a szemléltetésére…
A Hold-téma első művéhez a tudomány területe felé kell visszafordulnom egészen 1634-ig. A fizika törvényszerűségéinek határmezsgyéjén szántok Johannes Kepler Az álom című (posztomusz) művével. Kepler a bolygómozgás törvényeinek megfogalmazója itt egyfajta holdbéli útikalauzt írt. Egy izlandi utazó démonok segítségével a Holdra repül, s ez az utazás ürügy az író felfedezéseinek, elméleteinek tolmácsolására. A mérleg itt a tudomány felé billen, de vannak olyan írások már ebből a korból (1657), ami az utazást magát helyezi előtérbe: egy „mi lenne ha” igazi sci-fi kérdéskör lép elő Cyrano de Bergerac Holdbéli utazás c. művében.
Bergerac 17. századi francia költő és drámaíró, aki a kor megszokott módszeréhez folyamodik: az utazáshoz, hogy saját korának bírálatát adja és egy eszményi elképzelt társadalmat mutasson be. A Hold boldog világában megtestesülnek a földi vágyak, mint a szabad gondolkodás uralma, az önmegtartóztatás alóli felszabadulás. Egyben megkérdőjelezi az egyházi hatalom mindenhatóságát és a skolasztikus világfelfogást. Társadalmi kérdésein túl a tudomány is szerepet kap, bár nem túl konkrét leírásokban: belemagyarázás nélkül felsejlik az általános tömegvonzás, a léggömb működési elve, az ejtőernyő használata.
KépTöbb mint 200 évvel később, Jules Verne is hasonló utazást és kérdéskört vet fel: az Utazás a Holdba (és folytatása, az Utazás a Hold körül) c. 1865-ös művé(i)vel. Baltimore tüzérklubjának (Gun Club) elnöke a háborúhiány miatt unatkozó klubtagokkal összefogva ágyúlövedéket terveznek fellőni a Holdra. A kilövés holdutazássá válik (pontosabban csak űrutazássá, mert az ágyúgolyó végül is csak megkerüli azt). Verne mai „Lukács Bélaként” közli a csillagászat eredményeit: könnyen érthető formában ír a tudományos felfedezésekről, feltevésekről. Vernéhez a 20. század új művészeti ágából, a film felől is visszanyúlnak, az első klasszikus sci-fi filmet ihlette meg 1902-ben Mélies francia filmrendező, azonos című közel 20 perces némafilmjében.
A vásznon a történet mulatságos gag-sorozatként hat, s már nem is a csillagászat, a fizika, vagy más tudományos feltevések, eredmények uralkodnak, hanem egy másik feltevés: a földönkívüliek kérdése. A tudós csapat szelenitekkel (holdlakók, rovarszerű űrlények) találkozik, s angolosan, esernyővel harcolnak ellenük.
A Hold szerepe a művészetekben megmutatja az ember világszemléletének változását a földön túli életről (beleértve lakóit és fizikai törvényeit). A 19. századig egyedüli szimbóluma volt a megismerhetetlen űrnek, elképzelt utazások végcélja: közben az olvasó megismerhette az űr fizikai törvényeit, ill. a jelen bírálataként vagy (disz)utópia felfestésének eszközéül szolgált. „Csak egy eszköz” volt, ami a tudomány vagy a társadalombírálat szolgálatában állt. Az 1800-as években vált szűkössé a világ: a Földet feltérképezték, ezt Verne témakörei nagyon jól jelképezik: a Földet kívülről-belülről ismertnek vették, így a Földön kívülre is eljutott, ahogy Schubert Gusztáv írta a Filmvilágban: „Verne Gyula nem az űrhajót fedezte fel, hanem az űrkorszakot. Ő vette észre először, mert regényeiben töviről-hegyire átkutatta, hogy szűkössé vált a Föld, hogy új frontier kell, mert a jövő idelent véget ért. Az Utazás a Holdba (1865) nem a fantázia diadala, hanem a kalmárszellemé. A klasszikus science fiction nem romantikusok, hanem gyarmatosítók álmodozása.” (Filmvilág, 1992. december)
A tudomány fejlődésével és újabb problémaköreivel párhuzamosan más kérdések merültek fel: más bolygó más életei. Mi van, ha nem egyedül vagyunk, mi van, ha más fajjal, civilizációval osztozunk az űrben? Ekkor jelennek meg az űrlények. Az előbb említett némafilmben a holdbéli emberek ötletét a trükk gyáros Mélies, H. G. Wells Emberek a Holdban c. regényéből kölcsönözte. Azonban a szelenitek holdi hangyaállama majd csak 1964-ben Nathan Juran azonos című filmjében elevenedik meg.
Ezek a rövidke űrutazások később (talán a 20. század háborús szörnyűségeinek hatásaira is) űrközi háborúkká, civilizációk közötti versengéssé fajultak. A cél a hatalom megszerzése, melynek kifejeződése már nem (csak) egy bolygó elfoglalásában, hanem a bolygón lakott értelem feletti irányításban jelentkezik (legláthatóbb példái a század uralkodó műfajában, a mozgóképen, a Star Trek űrszappanoperája vagy a Star Wars).
KépAz előbb említett két lehetőség (ha nem is véglet) között némi átmenet Konstantin Eduardovics Ciolkovszkij, orosz-szovjet rakétakutató művei. 1900 körül írta és ’20-ban lett kiadva a Távol a Földtől c. műve, aminek filmadaptációja 1956-ban került a mozikba, a Kozmikus utazás – egy filmnovella címmel, ill. a Séta a Holdon.
1965-ben egy érdekes műfajt is illik megemlíteni: a Ha meghal a nap Oriana Fallaci-től, amelyben az amerikai űrhajózási, holdkutatási ismereteiről, ottani látogatásáról, élményeiről számol be. Filozófiai gondolatokat érintő kérdéseiben kutatja az űrhajózás lényegét, melynek alapját űrhajósokkal, kutatókkal készített interjúk adják.
Következő öntörvényű állomásom Arthur C. Clarke 2001. Űrodüsszeia (és Kubrick adaptációja) műve (’68-ból), bár nem központi szereplő a Hold, éppen ezért is jelképes: csupán egyik helyszíne az űrközi történetnek, méghozzá a történet szempontjából a Földdel való kapcsolatában fontos: egy már meghódított, „igába hajtott” földszerű holdterület (hiszen a Hold egyik bányájában talált tárgyat készülnek a tudósok megvizsgálni).
A Hold alternatív emberi életlehetőségként is felmerült egy időben, bár ezt a tudomány ismereteire támaszkodva hamar elvetették az írók (is), s ez már inkább a Marshoz kapcsolódó vízió. A 20. század végére, a Holdra szállás utáni évtizedekben ugyan a világűr nem kifogyhatatlan téma, de megjelenik egy másik világ, a cyber-, kibernetikus tér (ez talán a Holdra szállást követő irodalmi tapogatózások alátámasztatlansága a tudomány felől, a kozmikus társnélküliség eredménye).
Érdekes értekezéseket olvashatunk Asimovtól ’73-mas esszégyűjteményében, a Hold tragédiájában. Szubjektív, gondolkodásra késztető írások ezek, melyekben a Hold emberi élethez, civilizációhoz fűződő kapcsolatát is kifejti. Napjainkból most csak egy jelenbeli magyar vonatkozást emelnék ki: a Galaktika júliusi számában a Holdra szállás titkaival ismerkedhetünk meg.
Amióta rájött az emberiség, hogy a Föld nem a világ központja, sejti azt is, hogy ha mi élünk, másnak is kell lennie a szó szerinti nagyvilágban. A Hold jelképezi a „más” keresésének első állomását a világűrben, s ennek a valóságban (is) megnyilvánuló eseményét ünnepeljük ma.

*A címben szereplő idézet Alain Le Bris science-fiction meghatározása Csernai Zoltántól (Csernai Zoltán: Az értelem tündérmeséje. A tudományos-fantasztikus irodalom kialakulása a világirodalomban. Vámpírok és csillagok. Budapest, 1988, a WORLD SF Magyar Tagozata, 342. p.)





a_liz

Elválasztó

Kapcsolódó írások

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.