Fiction Kult

Noha Tassadar hősies önfeláldozása elpusztította a Vezéragyat, rengeteg elszabadultan őrjöngő zerg maradt az Aiuron, és félő volt, hogy végül mégis győzedelmeskednek a megmaradt protossok felett. Azonban Zeratul felajánlotta, hogy meneküljenek a Shakurasra, a bolygóra, ahol száműzetését töltötte. Nehéz döntést kellett hozni, ám végül Artanis Végrehajtó és a Tanács megmaradt tagjai megegyeztek abban, az az elsődleges feladatuk, hogy minél több protoss életét mentsék meg.
Jim Raynor csapataival kiegészülve, a protossok rést ütöttek a zergek gyűrűjén, hogy eljussanak egy ősi xel’naga kapuhoz, egy letűnt kor maradványához. A kaput működésbe hozva, a Shakurason található másik kapu segítségével, Zeratul utat nyitott a menekülőknek. A harcok közben Raynort és jó néhány protoss csapatot a zerg sereg bekerített, ám eközben Artanis és Zeratul számtalan protosst a biztonságos Shakurasra juttatott a kapun keresztül.
Azonban döbbenten tapasztalták, hogy a zergek követték őket a kapun keresztül. A menekültek csatlakoztak a sötét testvériséghez, hogy együttes erővel verjék vissza a zerg inváziót. Az Aiuron rekedt protossok és Raynor úgy döntött, lezárják a kaput, hogy több zerg ne juthasson el a Shakurasra. Mivel menekülésre nem volt esélyük, úgy tűnt, erre a néhány bátor csapatra is a halál vár.

A harcokat követően Zeratul, a Sötét Lovag a menekült protossokat odavezette a Shakurason uralkodó vezér, Raszagal elé. A protossok elmondták, hogy számukra az most az elsődleges dolog, hogy a Shakurasra átjutott zergek elszaporodását megakadályozzák. Raszagal azt állította, hogy a Shakurason található xel’naga templom képes lehet arra, hogy megtisztítsa a bolygót, azonban ehhez szüksége volt két különleges kristályra, a Khalisra és az Urajra, amelyek már hosszú évekkel korábban elvesztek.
Váratlanul Kerrigan is felbukkant a bolygón, és közölte a protossokkal, hogy a Vezéragy elpusztulásával ő is megváltozott, és már nem az a kegyetlen mészáros, aki korábban volt. Azonban az a néhány közvetítő, aki életben maradt, összeolvadt, hogy egy új Vezéragyat hozzanak létre, amely hamarosan elég erős lesz ahhoz, hogy az irányítása alá vonja a Rajt, és visszaváltoztassa Kerrigant egy gyilkolásra programozott bábuvá.


„Rendben, Kerrigan. Meghallgatjuk, mi mondanivalója van nekünk, azonban figyelmeztetem: Itt senki sem fog a mesterkedései áldozatául esni!”

Raszagal

Kerrigan felajánlotta, hogy segít felkutatni a két kristályt, és Raszagal elfogadta ez, mit sem törődve Artanis és Zeratul figyelmeztetésével. A hős protossok és Kerrigan útnak indultak a Braxis bolygó felé, ahol az Uraj kristály tartózkodási helyét vélték. A keresés közben összeakadtak egy ellenséges terrán csoportosulással, akik úgy nevezték magukat, hogy Egyesült Földi Kormányzóság (EFK). A terránok megadásra szólították fel őket, azonban a protossok ellenálltak, és szerencsésen elmenekültek, a kristállyal a zsebükben.
A következő céljuk a Char bolygó volt, a protossok itt mérték be a második kristályt. Mint kiderült, igen közel található az ébredező új Vezéragyhoz, de Kerrigan és a protossok kicselezték a zergeket, megszerezték a Khalis kristályt, és visszatértek a Shakurasra.
Amikor megérkeztek, meglepve tapasztalták, hogy az Aiurról elmenekült protossok egy része a sötét testvériség ellen fordult. A helyzet pillanatról pillanatra vált kilátástalanabbá, és Raszagal már nem volt hajlandó tárgyalások révén rendezni a krízist, megparancsolta a Sötét Lovagnak, hogy végezzen a lázadókkal. Zeratul és társai vonakodva ugyan, de engedelmeskedtek. Ahogy a lázadók ellenállása kezdett megtörni, Zeratul azt követelte, a vezetőjüktől, hogy tegyék le a fegyvert, és adják meg magukat. Ezt nem tették meg, sőt, azt állították, hogy a protossok sorsa megpecsételődött és Raszagal valami szörnyűséges titkot rejteget.


„Valami nincs itt rendjén. Raszagal mindig is bölcs és nemes volt, s noha van némi igazság a döntése mögött, ez egyáltalán nem rá vall.”

Zeratul

„Talán így van… Most azonban végeznünk kell egy baráttal. Adun bocsássa meg tettünket!”

Artanis

Mielőtt a lázadók vezére elmagyarázhatta volna, miért is vádolja Raszagalt, Kerrigan és a zerg szolgái végeztek vele, mire Zeratul ingerülten felszólította nőt, hogy azonnal hagyja el a Shakurast. Kerrigan boldogan távozott, ám azt még megemlítette a Sötét Lovagnak, hogy ez a kis szövetség már így is többet segített neki a célja elérésében, mint remélte. A közvetítők nem akartak engedelmeskedni neki, de most, Zeratul segítségével, mind el fognak pusztulni.
Ugyanis a zergek elözönlik a Shakurast, ha a protossok nem aktiválják a xel’naga templom erejét. Így a protossok ugyan végrehajtották a tervüket, ám ezzel akaratlanul is Kerrigan segítségére voltak. Azonban hiába jött erre rá Zeratul és Artanis, már nem volt más választásuk. Elvitték a kristályokat a templomhoz, felszabadították a szunnyadó energiákat, és elpusztították az összes zerget a Shakuras felszínén.

Eközben természetesen a terránok sem tétlenkedtek. Az Egyesült Földi Kormányzóság egy ideje már alapos megfigyelés alatt tartotta a Koprulu szektort. Amikor ismét felbukkantak a protossok és a zergek, az EFK-t irányító tanács úgy határozott, hogy ismét meg kell ezeket a népeket hódítani.
Az EFK útnak indított egy expedíciós flottát, DuGalle admirális vezetésével. Azt a parancsot kapta, hogy hódítsa meg a Terrán Birodalmat, és fogja el az ifjú Vezéragyat. DuGalle első lépésben, a Samir Duran vezette konföderációs ellenálló sereg segítségével, biztosította a Braxis bolygót, kialakítva ott egy főhadiszállást. Ezt követően Stukov kapitány, DuGalle taktikai tanácsadója, Duran csapatait is besorozta az EFK kötelékébe.
Következő megmozdulásaként, DuGalle váratlanul megtámadta a Dylarian űrhajóbázist, elfoglalva az ott pihenő számtalan birodalmi csatacirkálót. Bár Edmund Duke tábornok személyében hamar megérkezett a birodalmi felmentősereg, az elveszített hajók miatt az ellenség fölénybe került, így kénytelenek voltak visszavonulni. A győztes EFK megsemmisítette a bázist, és besorozta annak megmaradt védőit.
Nem sokkal később az EFK tudomására jutott egy hír egy különleges fegyverről, a pszionikus blokkolóról, amely képes volt arra, hogy összezavarja a zergek kommunikációját. Ha ez a fegyver a Birodalom kezére jutna, az EFK nem használhatná fel a zergeket a terveik kivitelezéséhez. Ezért Duran azt javasolta, pusztítsák el ezt a fegyvert. DuGalle támogatta az ötletet, noha Stukov minden erejével próbálta meggyőzni ennek ellenkezőjéről.
Duran és az emberei sikeresen megszerezték a blokkolót, azonban ekkor felbukkant egy csapat EFK-s Kísértet, és közölték, őket Stukov küldte, hogy szetszereljék a fegyvert. Durannak nem volt más választása, mint lemondani a fegyverről.


„Hah! Az az ember von kérdőre, hogy mit merészelek tenni, aki uralkodóvá koronázta saját magát? Már réges rég elhagyott a megbecsülésed Mengsk állampolgár. Kapitány, kísérje az uralkodót a cellájába!”

DuGalle

Eközen az EFK flottája a Korhal IV bolygó felé száguldott. DuGalle megtámadta a bolygó fővárosát, Augustgradot, és megadásra kényszerítette Mengsk haderejének maradványait. Az EFK katonái már éppen börtönbe zárták volna az uralkodót, amikor Mengsk egykori csatahajója, a Hyperion, fedélzetén megérkezett Jim Raynor és egy kisebb protoss flotta. Kimenekítették az uralkodót, és elmenekültek, nyomukban az EFK összes csatahajójával.
Az EFK flotta egészen az Aiurig követte Raynort és Mengsk-t. A bolygón a menekülő csapat működésbe hozott egy xel’naga kaput, hogy azon keresztül szabaduljanak meg üldözőiktől. A kapu energiája arra ösztönözte a zergeket, hogy támadjanak, és Stukov döbbenten tapasztalta, hogy Duran csapatai visszavonulnak, otthagyva több EFK egységet is a bolygón, kitéve a zergek nyílt támadásának. Mivel nem tudta egyszerre feltartóztatni a zerg hadat, és újból elfogni Mengsk-t, Stukov is hátat fordított a bolygónak, és visszatért a flottához. Aztán nem sokkal később váratlanul távozott a Braxis felé.
DuGalle egyáltalán nem örült, amikor megtudta, hogy Raynor és Mengsk elmenekült, és Stukov otthagyta az aiuri csatát. Amikor az EFK radarjai egy pszionikus blokkoló működését észlelték a Braxison, Duran arra a következtetésre jutott, hogy Stukov nyilván újjáépítette a Tarsonison talált szerkezetet, hogy szabotálja az EFK céljait. Mivel DuGalle nem tudott semmit felhozni e nyilvánvaló bizonyíték ellen, megparancsolta Durannak, hogy keresse meg és végezze ki Stukovot.


„Ezt nem hiszem el. Bár a bizonyítékok megkérdőjelezhetetlenek. Alexei! Mit tettél?”

DuGalle

Duran megtalálta, és lelőtte Stukovot, aztán elmenekült. A halálos sebet kapott Stukov kapcsolatba lépett DuGalle admirálissal, és elmondta neki, hogy Duran az igazi áruló, akit valószínűleg megfertőztek a zergek. Beszámolt arról, hogy Duran hagyta elmenekülni Raynorékat, ráadásul ő volt az, aki amellett kardoskodott, pusztítsák el a blokkolót. Stukov elmondta, azért szerelte újból össze, mert biztos volt abban, hogy a szerkezet kritikus szerepet játszik abban, hogy az emberiség megmenekülhessen a zerge rajtól.
Stukov üzenete meggyőzte DuGalle-t, aki, mielőtt az EFK flottával a Char felé vette volna útját, létrehozott egy sereget a Braxison. Az EFK csapatai sikeresen áttörték a fiatal Vezéragy védelmi vonalait, és erős idegstimulátorokkal sikerült elérniük, hogy a Vezéragy az EFK irányítása alá kerüljön.
Ahogy a szerek hatni kezdtek, hirtelen Duran és Pengék Királynője is megjelent az EFK központjában. Kerrigan úgy mutatkozott be, mint a zergek vezetője, és az is hamar tisztázódott, hogy Duran valóban megfertőződött. DuGalle megfenyegette a nőt, hogy megszünteti a zergek feletti uralmát a blokkolóval, de erre Kerrigan azt válaszolta, ő maga is el szándékozik pusztítani a fegyvert. Megköszönte, amiért DuGalle kivégeztette Stukovot, majd távozott.
Az EFK kialakított egy bázist a Char bolygón, és átvette az uralmat a Vezéragy szolgái felett, amelyek a Raj zömét alkották. Ez előnyhöz juttatta az EFK-t Kerrigannel szemben, mivel a pszionikus blokkoló megakadályozta, hogy a nő uralja azokat a zergeket, amelyek még nem kerültek a fiatal Vezéragy hatása alá.
Kerrigan üzent a Shakurasra, és meggyőzte Jim Raynort és a protossokat, hogy mentsék ki a megmaradt birodalmi flottát az EFK karmaiból. Raynor és társai bizalmatlanok maradtak, ám ekkor Kerrigan elárulta, hogy a zergek irányítása csak az első lépés a Kormányzóság tervében. A Föld elkerülhetetlenül le fogja zárni az egész szektort.


„Csak egy valamit mondhatok, Arcturus. Az én segítségem nélkül legfeljebb a saját kis nyolcszor nyolcas cellád uralkodója leszel, semmi több!”

Kerrigan

Ráadásul Kerrigan azt állította, nem akar semmi rosszat Mengsknek. Persze, hiszen szüksége volt Mengsk pszionikus jeladóira, hogy még több zerget gyűjthessen maga mellé, akikkel majd elpusztíthatják a blokkolót, és szétverhetik a Kormányzóság flottáját. Cserébe azt ajánlotta, hogy segít visszaszerezni Mengsknek a Korhal IV-et. Mivel nem volt más választása, Mengsk elfogadta az ajánlatot. Kerrigan terve tökéletesen működött, és sikerült elpusztítania a blokkolót.

Ezt követően Kerrigan betartotta a szavát, és megsokszorozva a zerg szolgái számát, segített, hogy Mengsk visszafoglalhassa a Korhal IV-et az EFK-tól. Ám, miután ez megtörtént, mindene előzetes jelzés nélkül rászabadította a zergjeit a birodalmiak és a protossok táboraira. Duke tábornok elesett a csata hevében, viszont Mengsk életét Kerrigan megkímélte, de csak azért, hogy láthassa az arcán az iszonyatot, miközben ő hatalomra emelkedik. Ami Raynort illeti, ő elmenekült, de megesküdött, hogy egy napon még visszatér, és megöli Kerrigant.
Ezt követően Kerrigan nem tétovázott, elfogatta Raszagalt, és a Char bolygóra vitette. Ahogy az várható volt, Zeratul hamarosan felbukkant, és követelte a protoss vezér szabadon engedését. Kerrigan egy alkut ajánlott: Ha a Sötét Lovag és a társai végeznek az ifjú Vezéraggyal, akkor szabadon engedi Raszagalt. Mivel a Vezéragy a protossok ellensége is volt, Zeratul feltételek nélkül elfogadta az ajánlatot.


„Igazad van, Fenix. Felhasználtalak, és te pont azt tetted, amit gondoltam, hogy tenni fogsz. Ti protossok túl kiszámíthatóak vagytok, ti vagytok saját magatok legerősebb ellenségei.”

Kerrigan

„Milyen irónikus. Emlékszem, hogy Tassadar is ezt mondta neked a Charon.”

Fenix

Miután elpusztították a Vezéragyat, Zeratulnak rá kellett jönnie, hogy Raszagal már régóta Kerrigan befolyása alatt állt. A Pengék Királynője zseniálisan játszotta ki a protossokat, és most, hogy a Vezéragy és a közvetítői mind meghaltak, a Koprulu szektorban található összes zerg Kerrigan uralma alá került.
A Sötét Lovag azonban nem adta fel. Társaival kimenekítették Raszagalt a zergek fogságából, ám Kerrigan szolgái bekerítették Zeratul bázisát, mielőtt sikerült volna elhagyniuk a bolygót. Ahogy a zergek egyre közelebb értek, Zeratul halálosan megsebesítette Raszagalt, nehogy újra fogságba essen. A halála előtti utolsó pillanatokban, Raszagal még megköszönte, hogy kiszabadították Kerrigan befolyása alól. Kerrigan viszont úgy döntött, inkább megkíméli Zeratul életét, semhogy megadja neki a nyugalmat hozó halált. Eközben szomorúságtól és bűntudattól gyötörve, a Sötét Lovag megfogadta, hogy bosszút áll Raszagal haláláért.

Ahogy Zeratul és társai elhagyták a Char bolygót, protoss energiajeleket észleltek egy közeli holdon. Néhány protoss kíséretében leszálltak vizsgálódni, és kiderítették, hogy valaki génmanipulációval, zerg és protoss DNS-t elegyítve akart létrehozni egy hibrid fajt. Úgy tűnt, legalább egy esetben a kísérlet sikeres volt. Zeratul elszörnyedve meredt a teremtményre, és meglepődött, amikor hirtelen egy terrán jelent meg mellette, aki úgy mutatkozott be, mint Samir Duran.
Zeratul felismerte a nevet, és az iránt érdeklődött, hogy vajon Kerrigan adta-e az ötletet ezekhez a hiridkísérletekhez. Duran ezt visszautasította, közölve, hogy ő egy sokkal magasabb rendű hatalmat szolgál. A zerg-protoss hibrid volt az utolsó fázisa egy hatalmas folyamatnak, amely lassan a végéhez közeledett. Különböző világok ezrein a hibridek egyszer felébrednek, és akkor örökre megváltozik majd az egész világegyetem. Aggályokkal telve, Zeratul és társai visszatértek az űrhajójukra, és folytatták útjukat a Shakurasra.

Az események haladtak tovább, és Kerrigan egy újabb fenyegetéssel találta magát szemben, ráadásul felettébb zavarta, hogy Duran csak úgy eltűnt. Az életben hagyott Arcturus Mengsk feltehetően behajtott néhány szívességet, mert pillanatok alatt összekovácsolt egy flottát. Artanis is megérkezett, egy shakurasi protoss hajókból álló sereggel, és utolsóként csatasorba állt DuGalle admirális is, aki arra készült, hogy végezzen azzal a nővel, aki oly ravasz módon kitervelte Stukov halálát.


„Nagyon alábecsül engem, kedvesem.”

DuGalle

A csata azonban meglehetősen gyorsan lezajlott, és Kerrigan megérttette mindhárom flottával, hogy nem érdemes alábecsülni a Rajt. A teljes vereséget elkerülendő, Artanis és Mengsk visszavonulásra kényszerült, és világossá vált, az EFK flottája sem győzedelmeskedhet ott, ahol a másik kettő már elbukott. DuGalle felajánlotta, hogy megadja magát, ha Kerrigan megkíméli a katonái életét, azonban a Pengék Királynőjének nem állt szándékában foglyokat ejteni. Azt mondta az admirálisnak, hogy fordítsa meg a hajóit, és kezdjen menekülni, vissza a Földre, és kap egy kis előnyt, mielőtt utánuk küldené a Rajt.
DuGalle nem tehetett mást, engedelmeskedett. A vezérhajója fedélzetén megírta utolsó levelét a hitveséhez. A zergeket nem sikerült megfékezni, sem a koloniális világokat meghódítani. A küldetése teljes kudarccal ért véget. Ráadásul a büszkesége végzett Stukovval, és a pusztulásba vezette a Kormányzóság flottáját.
Az admirális nem sokkal azelőtt végzett magával, hogy a zergek beérték, és megsemmisítették az EFK flottá-ját. Egyetlen hajó sem jutott el a Földre, hogy jelenthesse, milyen események sora történt meg a Koprulu szektor mélyén…


A háborúk végeztével a Pengék Királynője nem részegült meg a diadaltól. A Char bolygón található központi kaptárából vigyázta a Raj minden megmozdulását. A háború lezárulásával ő maradt a legjelentősebb hatalom a Koprulu szektorban. A zergek erőteljes terjeszkedése azonban megtorpant, és négy éve teljes csönd borult a Rajra, ám a zergek által ellenőrzött területekre tévedt felderítő hajók közül egy sem tért vissza, hogy elmondhassa, mi rejtőzik ott.
A kívülállók csak sejteni merik, hogy mit tervez, vagy mit keres Kerrigan már négy éve. Sokan azt gondolják, a zergek erősítik a soraikat, és új organizmusokat fejlesztenek ki, mielőtt újabb hódításba kezdenének. Van, akik szerint Kerrigan azért tétlenkedik, mert küzd a megmaradt emberiségével, ám akik tapasztalták a kegyetlenségét valamelyik harc során, tudják, hogy ez botor gondolat.

Mengsk és hadereje visszatért a Korhal IV-re, és újraformálódott. Első célja a Terrán Birodalom felélesztése volt. Kerrigan személyében egy új célpontot talált bosszúja számára, és mindig is hatékonyabban tudott dolgozni, ha ott lebegett egy cél a szemei előtt. Az elmúlt években a Birodalom ismét a legerősebb terrán frakcióvá emelkedett, meghódítva számtalan olyan területet, amelyek korábban a Konföderációhoz tartoztak.
A Kel-Moria-i Kartell és az Umoja-i Protektorátus készülődik a háborúra, amelyet vagy Mengsk, vagy a zerg Raj ellen kell majd megvívnia. A EFK hadserege szinte teljesen odaveszett a háború alatt, csupán néhány kisebb túlélő csapat maradt életben, akik csöndesen rejtőznek valahol a Koprulu szektor elszórt pontjain.
Jim Raynor egy lázadást vezetett a Birodalom ellen, de kudarcba fulladt. Arcturus Mengsk a leghatásosabb fegyverével, a propagandával igyekezett Raynor erőfeszítéseit a lehető legjelentéktelenebb színekben feltüntetni. Azóta Raynor kezdi elveszíteni a hitét, egyre többször nyúl az ital után, és folyamatosan kísértik múltjának emlékei. Sosem tudott megbocsátani magának, amiért engedte, hogy Kerrigan a zergek fogságába essen.

A protoss menekültek azon fáradoznak, hogy lerázzák magukról szülőbolygójuk elvesztésének sokkját, miközben a társadalmukat próbálják összhangba hozni a shakurasi társaikéval. Mindkét fél számára nehéz az egyesülés, és a szükségesnél többször hangzik fel Raszagal neve, mintegy őrizve a békét.
A régi Tanács megszűnt, és a hiányában sok protoss az ősi törzsi kapcsolatok kutatásába fogott, hogy új vezetőket találjanak. Kutatják a xel’naga technológiát a Shakurason, és már számtalan technológiai fejlesztést sikerült megvalósítaniuk, amelyek majd jó szolgálatot tehetnek a zergek elleni harcban.
Raszagal emlékei megszállták Zeratult, akit egyre jobban zavart a Samir Durannal és az ő zerg-protoss hibrid szörnyetegével történt találkozás. Miután búcsút vett Raynortól a Shakurason, Zeratul elhagyta a bolygót, és évekig semmi hír nem érkezett felőle. A mai napig arra keresi a választ, milyen szerepe van Durannak s az általa alkotott hibrid lénynek a világ jövőjében. Nemrég rábukkant valamire, ami a xel’nagákkal, a zerg és a protoss faj teremtőivel lehet kapcsolatos, és most további nyomokat keres, hogy feltárja a titkot...