Fiction Kult

A terránok, vagyis az emberek, akkor jutottak el először a galaxis legtávolábbi pontjaira, amikor egy navigációs meghibásodás miatt az automatikus vezérlésű telepes űrhajóik letértek az előre megszabott pályájukról. Miután elhaladtak az eredeti célállomás mellett, a hajók a Koprulu szektor három bolygójára zuhantak le.
A következő évtizedek során a terránok több kolóniát is létrehoztak, meghódítottak más bolygókat is, és olykor összekülönböztek egymással. A Céhek Háborúját követő évtizedben a Terrán Konföderáció emelkedett a terrán kolóniák fölé. Hamarosan szembesülniük kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy nincsenek egyedül a világegyetemben. Erre akkor került sor, amikor egy csatahajókból álló protoss flotta jelent meg a Konföderáció fennhatósága alatt álló Chau Sara bolygó felett. Az igen fejlett technológiát birtokló idegen hajók szó nélkül felégették a bolygót, majd tovább álltak.
Miután feleszmélt a váratlan támadásból, a Konföderáció egy flottát küldött a közeli Mar Sara bolygóra, az ott található terrán kolónia védelme érdekében. A csapatokat Edmund Duke ezredes vezette. Amint a flotta megérkezett, a protossok meglepetésre visszavonultak, amit Duke ezredes diadalmasan a Konföderáció győzelmének titulált.

Eközben a Mar Sara bolygón, Jim Raynor tábornok és emberei a kietlen vidékekre indultak egy elkeseredett segélykérés nyomán. Egy terrán állomásra bukkantak végül, amelyet teljesen megfertőzött valami ismeretlen idegen organizmus. Miután ráébredtek, hogy ezt senki nem élheti túl, ez embereivel elpusztította az állomást.
Ezt a lépést a Konföderáció azzal viszonozta, hogy bebörtönözte Raynort és az embereit. A bolygón eközben további idegen támadások történtek. Hamarosan megérkezett a bolygóra egy Konföderáció ellenes lázadó csoport, a Korhal Fiai, és szervezetten lépett fel az idegenek ellen, amelyek később a zerg néven váltak ismertté.
Azonban az állatias zergek túl gyorsan szaporodtak ahhoz, hogy bárki megállíthassa őket. Raynor, miután kiszabadult a fogságból, kiderítette, hogy a Konföderáció számított a zergek érkezésére. A lázadók vezére, Arcturus Mengsk segített a tábornoknak, és akit csak lehetett, kimenetkítettek a Mar Saráról. Nem sokkal később a protoss flotta újra felbukkant, és felégette a bolygót.

Raynor teljesen kiábrándult a Konföderációból, és csatlakozott a Korhal Fiaihoz. Az Antiga Prime bolygón együtt dolgozott Mengsk alvezérével, Sarah Kerrigannel. Sarah korábban a Konföderációt szolgálta, mint Kísértet, azaz egy elit pszionikus gyilkos. Hamar kiderült, hogy Raynor és Kerrigan fantasztikus csapatot alkot.
Mengsk nem habozott, és gyorsan megszervezett egy teljes lázadást az Antiga Prime-on állomásozó konföderációs csapatok ellen. A protossok elkergetéséért időközben admirálissá kinevezett Edmund Duke megpróbált beavatkozni, azonban a hajója zerg támadás áldozata lett. A helyzetet kihasználva, Mengsk meggyőzte az admirálist, hogy az életéért cserébe, csatlakozzon a lázadókhoz.
Eközben a Konföderáció gyorsan erősítést küldött a bolygóra. A csatározások közepette Mengsk és Kerrigan szörnyű titokról rántotta le a leplet: kiderítették, hogy a Konföderáció tudósai kifejlesztettek egy úgynevezett pszionikus jeladót, amely – mint utóbb fény derült rá – magához vonzotta a zergeket. A fegyver tesztelése közben kibocsátott hullámok vonzották a zergeket a Mar Sarára és a többi bolygóra.
Mengsk úgy rendelkezett, hogy a pszionikus jeladót a Konföderáció Antiga Prime-i bázisán állítsák fel. Miután ez megtörtént, a zergek pillanatok alatt lerohanták a konföderációs csapatokat. Nem sokkal később a protoss flotta ez a bolygót is felégette, a Chau Sarához és a Mar Sarához hasonlóan.


„Hagyd már ezt a katonás viselkedést, Jimmy! Van amikor jól áll neked, de... de nem most. Nincs szükség arra, hogy megmentsenek. Tudom, hogy mit csinálok. A protossok azért jönnek, hogy elpusztítsák az egész bolygót. Nemcsak a zergeket. Tudom, mert... tudom, és kész. Valamikor Kísértet voltam, emlékszel? Ha legyőztük a protossokat, utána szembeszállhatunk a zergekkel. Arcturus el fog jönni. Tudom."

Sarah Kerrigan

Következő lépésként, Mengsk a Tarsonis bolygót, a Konföderáció fővárosát vette célba. Nem törődött a tábornokai aggodalmával, és megparancsolta Duke admirálisnak, hogy helyezzenek el pszionikus jeladókat a bolygó sűrűn lakott területein. Ahogy a zergek megérkeztek a Tarsonisra, Raynor kétségbe vonta Mengsk elméjének épségét; úgy látszott, semmi sem túl drága Megnsknek ahhoz, hogy ne áldozza fel a céljai elérésének érdekében. Bárhogy is volt, Raynor nem igazán értette a Mengskben lakozó gonoszság mélységeit.
Megérkeztek a protoss csapatok is, ám ezúttal a protoss flotta parancsnoka, Tassadar Végrehajtó, szárazföldi egységeket is bevetett, hogy megpróbálja megmenteni a bolygót. Mivel volt esély a protossok győzelmére, Mengsk megparancsolta Kerrigannek, hogy végezzen a Tarsonisra küldött protossokkal. Meggyőződése ellenére Kerrigan engedelmeskedett, így biztosította, hogy a bolygó elbukjon a zergek előtt.
A zergektől bekerítve, Kerrigan segítséget kért, hogy kimenekítsék a halálra ítélt bolygóról. Mengsk azonban szörnyű árulást követett el, és a sorsára hagyta Kerrigant, a csapataival együtt. Raynor tajtékzott a dühtől, és Mengsk flottájának vezérhajójával, a Hyperionnal visszafordult a Tarsonis felé, ám túl későn érkezett, és már nem tudott segíteni. Kerrigan a zergek fogságába esett.


„Senki sem állíthat meg! Sem te, sem a Konföderáció, sem a protossok! Senki! Vagy én fogom uralni ezt a szektort, vagy végignézem, ahogy porig ég körülöttem!”

Arcturus Mengsk

A kis közjáték ellenére, Arcturus Mengsk győzelme teljes volt. A Tarsonis elpusztításával a Konföderáció összeomlott. A túlélők csatlakoztak a Korhal Fiaihoz, amely az idegenek ellen küzdő elsődleges haderővé vált. A korábbi lázadók számtalan terrán életét mentették meg a harcok alatt. Csak akkor tétováztak, amikor egy bolygó nem járult hozzá ahhoz, hogy közbeavatkozzanak. Mengsk végül úgy döntött, a helyi kormánynak van döntő ereje egy adott bolygón, ráadásul a Korhal Fiainak korlátozott forrásai voltak, és folyamatosan háborúztak.
Miután a bolygók egymás után fordultak segítségért a Korhal Fiaihoz, Mengsk bejelentette, hogy egy új hatalom, a Terrán Birodalom, fogja felügyelni ezeket a bolygókat. Kinevezte magát a Birodalom uralkodójának, és megígérte, hogy teljes győzelmet fog aratni az idegen fajok felett.
Eközben Raynor ráébredt, hogy már túl késő ahhoz, hogy most szeressen bele Sarah Kerriganbe. Mivel már megmenteni nem tudta, úgy döntött, az ő nevében fog küzdeni az igazságért.

A terránok, tévesen, azt gondolták, a zerg faj ösztönvezérelt, kaptárszerű társadalomban él, valójában azonban egy felsőbb lény, a Vezéragy irányította a zergeket úgynevezett közvetítők révén. Ráadásul a Vezéragy a Tarsonis bolygón megszerzett magának egy igen ígéretes teremtményt. Egy teremtményt, amely új távlatokat nyitott meg a Raj előtt.
A lényt egy kristály védőgubóba burkolták, és a távoli, hamuval borított Char bolygóra szállították, ahol türelmesen várta, hogy újjászülessen. A fogoly erős pszionikus kisugárzása terrán és protoss csapatokat vonzott a bolygóra, azonban a zergek minden alkalommal szétverték az óvatlan hajókat, és megvédték a gubót, amíg az fel nem hasadt. Egy új lény lépett ki belőle, akinek tettein az egész Koprulu szektor jövője múlhatott.
Sarah Kerrigan úgy lépett ki a gubóból, mint a Vezéragy hűséges szolgálója. Átalakulása során ereje megsokszorozódott, és az elméje mélyén rejtőző fantasztikus pszionikus energiák is felszabadultak. Emberségének utolsó foszlányaitól is megfosztva, már semmi más nem érdekelte, csupán az, hogy a Raj túléljen.

Míg a gubóban aludt, Kerrigan elméje összezavarodott. Telepatikusan megpróbálta elérni egykori bajtársait, Arcturus Mengsk-t és Jim Raynort. Raynor el is ment a Char bolygóra, hogy megmentse, Mengsk azonban Duke admirálist küldte érte, talán azért, hogy szövetségesként állítsa maga mellé a kimenekített Kerrigant, vagy talán azért, hogy elfogja, és tanulmányozza azt, ami maradt belőle. Bárhogy is volt, mind Raynor, mind Duke későn érkezett. Mire elérték a bolygót, Kerrigan átváltozása befejeződött, és könnyedén elkergette a terránokat.
Eközben a Vezéragy súlyos veszteségeket szenvedett. A protossok, Tassadar Végrehajtó vezetésével, lekötötték a Kardok Királynőjét és egy kisebb seregnyi zerget, mialatt egy Zeratul nevű sötét lovag meggyilkolta a Vezéragy egyik közvetítőjét. A zergek, akiket a közvetítő irányított, elszabadultak és a Raj ellen fordultak, így annak nem volt más választása, mint elpusztítani a megvadult zergeket.


„Jól beszéltél, zergek szeretője. De ne hidd, hogy azért, mert az árnyékokból csapunk le rátok, nincs elég bátorságunk ahhoz, hogy kiálljunk a fényre!”

Zeratul

Ám még semmi nem veszett el a zergek számára. Amikor Zeratul megölte a közvetítőt, egy pillanatra telepatikus kapcsolatba került a Vezéraggyal. Abban a pillanatban, a Vezéragy előtt feltárult a protoss anyabirodalom, Aiur, titkos helye.
A Vezéragy már hosszú ideje kutatott a protossok őshazája után. Aiur koordinátáinak ismeretében és a zergek szolgáivá süllyedő terránok segítségével, a Vezéragy biztosra vette, hogy a Raj képes lesz végleg elpusztítani és átformálni a protoss fajt. Az volt a terve, hogy protoss DNS felhasználásával létrehozza a tökéletes gyilkológépeket: a zergek egy új generációját, amely elfoglalja majd az egész világot.

A Kardok Királynője, vagyis az egykori Sarah Kerrigan, a Char bolygón vadászta le a protossokat, miközben a zergek főserege útra kelt, hogy megtámadja az Aiurt. Bár az Aiur lakói hősiesen ellenálltak, a zergeknek sikerült létrehozni egy főhadiszállást a bolygó buja dzsungelének közepén, és maga a Vezéragy is megérkezett.
Az Aiuron élő protossok felett az Ítélethozó kaszt uralkodott. A kasztot irányító csoport, a Tanács, őrjöngött. Tassadar Végrahajtó, a protoss harcos kaszt vezetője, a távoli Char bolygón harcolt, ellenszegülve a Tanács parancsának, hogy égessen fel minden terrán bolygót, amelyet megfertőztek a zergek. És most, fennállt a veszély, hogy a zergek lerohanják az Aiurt.
Új végrehajtót választottak, Artanis személyében, aki fontos győzelmet aratott a zergek felett az Antioch tartományban. Nem sokkal később Tassadar kapcsolatba lépett Astanisszal, és beszámolt neki a Char felszínén zajló harcokról, a sötét lovag megtalálásáról, illetve arról, hogy Zeratul legyőzte az egyik közvetítőt.

A sötét lovagot réges régen száműzték az Aiurról, mert nem akart a részese lenni a Khalának, egy mély, telepatikus kapcsolatnak, amely összekötött minden protosst az ősidők során. A legtöbb protoss azt gondolta, hogy a Khala újraalkotásának köszönhetően értek véget az ezeréves polgárháborús csatározások, s menekült meg a protoss faj a teljes kihalástól.
Így hát Tassadar döntése, hogy a sötét lovag oldalán harcol, még ha ezt a zergek ellen tette is, a Tanács szemében eretnekségnek bizonyult. A megrémült protossok követelték, hogy Tassadar térjen vissza az Aiur bolygóra azonnal, ám a Végrehajtó ezt megtagadta, mondván, majd hazatér, ha eljön a megfelelő pillanat.
Eközben az Aiuron Artanis, Tassadar javaslatára, taktikát változtatott, és egy kisebb alakulattal az egyik közvetítőt vette célba, míg a protoss főerők továbbra is a zergekkel csatáztak. A közvetítő halála elég nagy zavart okozott az általa irányított zergek között, ám ez nem tartott sokáig, mert a Vezéregy feltámasztotta a lemészárolt közvetítőt. Úgy festett, csakis a sötét lovag félelmetes ereje képes arra, hogy végleg elpusztítsa ezeket a lényeket. A Tanács utasította Artanist, hogy kövesse az eredeti taktikát, aki így is tett, és a Scion területen újabb győzelmet aratott, igaz nagy veszteségek árán.


„Ne mozdulj, Ítélethozó! Tassadar kísérői addig nem halnak meg, amíg a Sötét Lovag él. Hívd vissza az őreidet és állj félre, s akkor talán megérheted a következő napfelkeltét!”

Zeratul

Miután a Tanács kezdett megbizonyosodni arról, hogy övék lesz a végső győzelem, elküldték Artanis Végrehajtót, hogy kísérje vissza Tassadart az Aiurra, a bírák elé. Artanis elutazott a Char bolygóra, és sajnálkozva közölte az elődjével, hogy mik a Tanács kívánságai. Tassadar beleegyezett, hogy békében hazatér, ha Artanis segít neki kiszabadítani Zeratult és a másik sötét lovagot abból a terrán erődítményből, ahová a zergek mindkettőt bezárták.
Artanis beleegyezett, sőt, Jim Raynor és a csapatai is csatlakoztak a harchoz. Azt követően Raynor és a sötét lovag is elkísérték Tassadart vissza az Aiurra, s úgy tervezték, ott folytatják a küzdelmet a zerg sereg ellen. Azonban a Tanács hajthatatlan maradt, és nem akart együttműködni a sötét lovaggal. Az Ítélethozó kaszt és a Tassadarhoz hű protossok között kirobbant a harc.
Tassadar nem bírta elviselni, hogy a protossok egymást ölik, ezért önként alávetette magát az ítéletnek. A rabság azonban nem tartott sokáig, mert szövetségesei hamar kiszabadították, hogy szembenézhessenek a közelgő veszedelemmel.

A Tanács súlyosan lebecsülte a zergeket. Miközben a protoss hadsereg szinte teljesen kimerült, a zerg csapatokon szinte nyoma sem volt a véres háborúnak. Egész kontinenseket foglaltak már el, és Zeratul egy újabb rossz hírt hozott. Amikor a Char bolygón legyőzte az egyik közvetítőt, egy rövid időre telepatikus kapcsolatba került a Vezéraggyal, és látta, hogy a zergek evolúcióját, akárcsak a protossokét, egy különös faj, a xel’naga segíti és gyorsítja fel.


„Emlékezz ránk, Végrehajtó! Emlékezz, mi történt ma ezen a helyen! Adun figyelme kísérjen utadon!”

Tassadar

A Vezéragy azonban túlnőtt a xel’nagákon, és bekebelezte ezt az ősi fajt. Most az volt a célja, hogy ezt tegye a protossokkal is. Ha sikerrel jár, senki sem állhat a zergek útjába.
Tassadar összeszedte a kimerült protossokat egy utolsó támadásra, s a csata előtt még arra is szakított időt, hogy békét kössön a Tanáccsal. Azonban bármilyen hősiesen is küzdöttek, csak kisebb veszteségeket okoztak a zergeknek, míg a protossok között sorra estek el a harcosok. Utolsó, elkeseredett próbálkozásként, Tassadar, a sötét lovag energiáit átvezetve a saját hajójába, a Gantrithorba, belezuhant a Vezéragy bázisába.
A hatalmas robbanás következtében a Vezéragy elpusztult, és az Aiuron harcoló zergek egyik pillanatról a másikra megzavarodtak. Azonban a protossok nem örülhettek túlságosan, hiszen bolygójuk java romokban hevert, és magát a zerg fajt, nem sikerült legyőzniük. A messzi Char bolygón Kerrigan is megérezte a Vezéragy halálát, s végre rádöbbent létezésének valódi értelmére. A Kardok Királynőjének uralma csak most kezdődött kibontakozni...



Reméljük, örömmel olvastátok ezt a rövid leírást, s bár még a februárra ígért megjelenés igen távol van, mi hamarosan folytatjuk a protossok, zergek és terránok véget nem érő háborújának történetét, amikor is a Kardok Királynője színre lép.