Bejelentkezés
Keresés
Heti Ranglista
Szeptember – Október | |
1. | herryporter (38) |
tovább >> |
Kedvenc képünk
Online felhasználók (0)
Online vendégek (13)
Online vendégek (13)
A Locus
Nagyvilág | Beküldte: acélpatkány | 2010.07.22. 9:30
Asimov’s, Analog, The Magazine of Fantasy & Science Fiction. A három legismertebb klasszikus SF magazin. Mégsem ezek a legnagyobb és legbefolyásosabb képviselői a science fiction periodikáknak. Ugyan a mai napig itt közlik az angolszász SF élvonalába tartozó művek jelentős részét, mégis, a szakma a Locus magazint emelte föl. Hogy miért? Ez egy érdekes kérdés.
A Locust 1968-ban alapította Charles N. Brown, Ed Meskys és Dave Vanderwerf. A rövidke, híreket közlő fanzint (fanzin: nem hivatalos formában megjelenő újság) azért hozták létre, hogy a Boston Science Fiction Társaságot támogassák a WorldCon megrendezésére meghirdetett szavazáson. Azonban miután véget ért a szavazás, Brown úgy döntött, továbbra is kiadja a lapot, annyira megtetszett neki a szerkesztés. Első Hugo jelölését a fanzin 1970-ben kapta – ugyanebben az évben Brown mint legjobb fanti szerző is jelölt volt –, és a következő évben a magazin bostoni Noreasconon meg is kapta a díjat. Ezzel a Locus elkezdte a máig rekordnak számító 29 Hugo-díjának begyűjtését – 1984-től az újonnan létrehozott „félprofi” (Semiprozine) kategóriában, amit 1992-ig zsinórban mindig megnyert, ahogy 1996 és 2004 között is.
Brown nem kívánt belefolyni a science fiction körüli vitákba, sokkal inkább teret szeretett volna biztosítani azoknak. Így a Locusban közölnek híreket a science fiction, fantasy és horror világából, könyvkritikákat – olyan szerzők tollából, mint Damien Broderick vagy Jonathan Strahan –, riportokat a különféle találkozókról és interjúkat írókkal, szerkesztőkkel. Igyekeznek bemutatni a friss brit és amerikai megjelenéseket, leveleket közölnek és a világ más országainak fantasztikumával is foglalkoznak. A borítón általában az interjúkra fektetik a hangsúlyt, mert Brown úgy vélte, ezzel lehet eladni a lapot. A Locus híres arról, hogy a feltörekvő szerzőkre is odafigyel, sőt, gyakran foglalkozik is az új tehetségekkel. A lap 1997-től egyfajta félautonóm honlapot is üzemeltet, a Locus Online-t, amire nem csupán az aktuális lappal kapcsolatos információk, de egyéb anyagok is fölkerülnek.
Brown 2009-ben bekövetkezett halála után a szerkesztőség vezetését Liza Groen Trombi foglalta el, aki korábban is fontos beosztásban tevékenykedett a magazinnál. A Locus mára talán a legmeghatározóbb angol nyelvű fantasztikus magazin – beleértve az online változatot is. Ahogy Kirsten Gong-Wong, a Locus jelenlegi főszerkesztője megfogalmazza, a Locus híreivel és interjúival nem a trendeket mutatja meg, hanem azt, mi történik a fantasztikum világában. A Locus ráadásul könyvkiadással is foglalkozik, több gyűjtemény is a Locus Press nevéhez kötődik.
A Locus nem csak egy magazin. Gyűjtőhelyévé vált a fantasztikumban tevékenykedőknek és a rajongóknak is. Ez sokban köszönhető Brownnak, aki karizmatikus egyéniségével maga köré tudta gyűjteni az embereket, és azok a szerkesztő halála után sem pártoltak el a Locustól.
A meghatározó szerep egyik legfontosabb mérője a Locus-díj. A díjat először 1971-ben osztották ki – a magazin olvasóinak szavazása alapján ítélik oda több kategóriában –, mely napjainkban egy díszvacsora keretében történik. A nyertesek a díj mellett még egy „igazolást” is kapnak díjazásukról. A Locus csúcstartója Ursula K. Le Guin, aki eddig 18 alkalommal vihette haza a díjat. A kezdeti regény kategória később szétvált fantasy (1978) és sci-fi (1980) kategóriákra. Előbbi kategóriában díjazták többek között Tolkien Szilmarilokját, Neil Gaiman Amerikai istenek című regényét és a harmadik Harry Potter regényt, míg a legjobb SF regényért járó kitűntetést például a Orson Scott Card A holtak szószólója, David Brin A jövő hírnöke vagy Dan Simmons Hyperion-ciklusa vihette haza.
A díj az alábbi kategóriákban kerül kiosztásra:
Legjobb science fiction regény
Legjobb fantasy regény
Legjobb első regény
Legjobb ifjúsági (young adult) regény
Legjobb kisregény (novella)
Legjobb elbeszélés (novellette)
Legjobb novella (short story)
Legjobb antológia
Legjobb novelláskötet
Legjobb nem fikciós ill. művészeti könyv (non fiction/art)
Legjobb képzőművész/illusztrátor
Legjobb szerkesztő
Legjobb magazin
Legjobb kiadó
Végezetül pedig szerepeljen itt pár, a Locus magazint méltató szó.
„Akit az olvasáson túl is érdekel a science fiction, és szeretne erről bővebben tájékozódni, az a Locusból tegye.” /The New York Times
„A Locus nélkül a sötétben tapogatóznánk. De itt van, bevilágítja nekünk a sötét zugokat is.” /Robert A. Heinlein
„Azt tanácsoltam a diákjaimnak… Fizessetek elő a Locusra!” /Connie Willis
„A Locus az egyetlen olyan folyóirat, amit számról számra elolvasok. És az egyetlen, ami megjelenésekor bármivel ámulatba tud ejteni.” /Arthur C. Clarke
Hasznos linkek:
A Locus Online
Interjú Liza Groen Trombi-val
A Locust 1968-ban alapította Charles N. Brown, Ed Meskys és Dave Vanderwerf. A rövidke, híreket közlő fanzint (fanzin: nem hivatalos formában megjelenő újság) azért hozták létre, hogy a Boston Science Fiction Társaságot támogassák a WorldCon megrendezésére meghirdetett szavazáson. Azonban miután véget ért a szavazás, Brown úgy döntött, továbbra is kiadja a lapot, annyira megtetszett neki a szerkesztés. Első Hugo jelölését a fanzin 1970-ben kapta – ugyanebben az évben Brown mint legjobb fanti szerző is jelölt volt –, és a következő évben a magazin bostoni Noreasconon meg is kapta a díjat. Ezzel a Locus elkezdte a máig rekordnak számító 29 Hugo-díjának begyűjtését – 1984-től az újonnan létrehozott „félprofi” (Semiprozine) kategóriában, amit 1992-ig zsinórban mindig megnyert, ahogy 1996 és 2004 között is.
Brown nem kívánt belefolyni a science fiction körüli vitákba, sokkal inkább teret szeretett volna biztosítani azoknak. Így a Locusban közölnek híreket a science fiction, fantasy és horror világából, könyvkritikákat – olyan szerzők tollából, mint Damien Broderick vagy Jonathan Strahan –, riportokat a különféle találkozókról és interjúkat írókkal, szerkesztőkkel. Igyekeznek bemutatni a friss brit és amerikai megjelenéseket, leveleket közölnek és a világ más országainak fantasztikumával is foglalkoznak. A borítón általában az interjúkra fektetik a hangsúlyt, mert Brown úgy vélte, ezzel lehet eladni a lapot. A Locus híres arról, hogy a feltörekvő szerzőkre is odafigyel, sőt, gyakran foglalkozik is az új tehetségekkel. A lap 1997-től egyfajta félautonóm honlapot is üzemeltet, a Locus Online-t, amire nem csupán az aktuális lappal kapcsolatos információk, de egyéb anyagok is fölkerülnek.
Brown 2009-ben bekövetkezett halála után a szerkesztőség vezetését Liza Groen Trombi foglalta el, aki korábban is fontos beosztásban tevékenykedett a magazinnál. A Locus mára talán a legmeghatározóbb angol nyelvű fantasztikus magazin – beleértve az online változatot is. Ahogy Kirsten Gong-Wong, a Locus jelenlegi főszerkesztője megfogalmazza, a Locus híreivel és interjúival nem a trendeket mutatja meg, hanem azt, mi történik a fantasztikum világában. A Locus ráadásul könyvkiadással is foglalkozik, több gyűjtemény is a Locus Press nevéhez kötődik.
A Locus nem csak egy magazin. Gyűjtőhelyévé vált a fantasztikumban tevékenykedőknek és a rajongóknak is. Ez sokban köszönhető Brownnak, aki karizmatikus egyéniségével maga köré tudta gyűjteni az embereket, és azok a szerkesztő halála után sem pártoltak el a Locustól.
A meghatározó szerep egyik legfontosabb mérője a Locus-díj. A díjat először 1971-ben osztották ki – a magazin olvasóinak szavazása alapján ítélik oda több kategóriában –, mely napjainkban egy díszvacsora keretében történik. A nyertesek a díj mellett még egy „igazolást” is kapnak díjazásukról. A Locus csúcstartója Ursula K. Le Guin, aki eddig 18 alkalommal vihette haza a díjat. A kezdeti regény kategória később szétvált fantasy (1978) és sci-fi (1980) kategóriákra. Előbbi kategóriában díjazták többek között Tolkien Szilmarilokját, Neil Gaiman Amerikai istenek című regényét és a harmadik Harry Potter regényt, míg a legjobb SF regényért járó kitűntetést például a Orson Scott Card A holtak szószólója, David Brin A jövő hírnöke vagy Dan Simmons Hyperion-ciklusa vihette haza.
A díj az alábbi kategóriákban kerül kiosztásra:
Legjobb science fiction regény
Legjobb fantasy regény
Legjobb első regény
Legjobb ifjúsági (young adult) regény
Legjobb kisregény (novella)
Legjobb elbeszélés (novellette)
Legjobb novella (short story)
Legjobb antológia
Legjobb novelláskötet
Legjobb nem fikciós ill. művészeti könyv (non fiction/art)
Legjobb képzőművész/illusztrátor
Legjobb szerkesztő
Legjobb magazin
Legjobb kiadó
Végezetül pedig szerepeljen itt pár, a Locus magazint méltató szó.
„Akit az olvasáson túl is érdekel a science fiction, és szeretne erről bővebben tájékozódni, az a Locusból tegye.” /The New York Times
„A Locus nélkül a sötétben tapogatóznánk. De itt van, bevilágítja nekünk a sötét zugokat is.” /Robert A. Heinlein
„Azt tanácsoltam a diákjaimnak… Fizessetek elő a Locusra!” /Connie Willis
„A Locus az egyetlen olyan folyóirat, amit számról számra elolvasok. És az egyetlen, ami megjelenésekor bármivel ámulatba tud ejteni.” /Arthur C. Clarke
Hasznos linkek:
A Locus Online
Interjú Liza Groen Trombi-val
acélpatkány
Kapcsolódó írások
A legutóbbi öt írás ebben a témában
- Gyges gyűrűje, vagy Gollamé?
- Könyv kontra film: Az Álmosvölgy legendája
- 2023 Dragon awards nyertesek
- 2023-as Baen kaland-fantsy díj
- Alfabéta díj nyertesek
A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.