Fiction Kult

Egy távoli, elhagyatott planétán űrhajó áll magányosan. A fedélzetén tartózkodók, akárcsak a bolygó más pontjain lévő társaik egy nagyszabású tervet készítenek elő. Feladatuk, hogy felkészítsék a bolygót, hogy áttelepíthessék ide a kipusztulással fenyegetett Panta alacsony fejlettségű őslakóit. Kezdetben minden a terv szerint halad, a Bárkán – ahogy a progresszorok elnevezték a bolygót – nem találnak őshonos életet, így nekikezdenek a halott világ megtermékenyítéséhez.
Ekkor azonban történik valami. A regény főhőse, Sztanislav Popov mikor egyedül tartózkodik az űrhajóban, különös hangokat hall: gyereksírást. Ha mindez nem lenne elég, az ő felügyelete alatt dolgozó robotok is egyre furcsábban viselkednek. Popov kezdetben hisztérikusan arra gondol, megőrült, és hogy a halott világ van rá ilyen hatással. Egészen addig így hiszi, mígnem társai egy rég lezuhant űrhajó roncsait fedezik fel, benne két hajdani felderítő holttestével. És nemsokára kiderül, hogy a bolygó mégsem olyan lakatlan, mint azt elsőre hitték: egy tizenhárom éves forma földi fiú jelenik meg a hajónál. A nyomozás kideríti, hogy a kisfiú a felderítők gyermeke, és több mint valószínű, hogy egyedül nem maradhatott volna életben. Tehát a Bárkának vannak őslakói.
Innentől kezdve az expedíció vezetője, Jakov Vanderhause és Gennagyij Komov mindent megtesz annak érdekében, hogy felvegyék a kapcsolatot az idegenekkel. És ehhez a fiút akarják felhasználni, mint kapcsot az ember és az idegenek között.
A szovjet Arkagyij és Borisz Sztrugackij 1971-es A kölyök [Малыш] című regényében, mely beágyazódik az írópáros Delelő-univerzumának művei közé, egy olyan témát boncolgat, mely a science fiction egyik legősibb toposza: a kapcsolatfelvételt intelligens idegenekkel. És éppen ez az a téma, amellyel bebizonyítják, hogy milyen jól ismerik az emberiség motivációit. A könyv ugyanis nem az idegeneket állítja központba, sőt, azok csak távolról jelennek meg. Az ember az, aki ennek a kozmikus jelentőségű eseménynek a főszereplője. A regény szereplőinek párbeszédéből kiderül, hogy az ember nem azért teremt kapcsolatot, hogy megismerjen más idegen fajokat. Nem is az érdekli őt elsősorban, hogy az életet, vagy csak az értelmet vizsgálja. Végeredményben minden kapcsolatfelvétel célja – vallják a szerzők – önmagunk megismerése. És ez legjobban egy idegen, nem emberi perspektívából működik. Mindazonáltal felmerül egy igen fontos morális probléma: mihez van jogunk mindeközben? Van-e joga bárkinek is felhasználni egy gyereket céljai elérésére? Mi a helyes döntés: az emberiség sorsát nézni, vagy az egyénét? Ez egy sokkal fontosabb probléma, mint elsőre gondolnánk, és a szerzők is sokkal jobban foglalkoznak vele, mint a kapcsolatfelvétel problematikájával.
A könyv mindemellett rengeteg fontos magállapítást, de inkább kérdést tartalmaz az emberrel kapcsolatban. Boldogság, magány, közösség, felelősség, céltudat, ezek mind előkerülnek a regény lapjain. A kölyök remek alkalmat nyújt Sztrugackijéknak, hogy bemutassák az emberek furcsaságait, és hogy mi, olvasók, eldöntsük, valóban érdemes-e erőltetni a kapcsolatot olyan lényekkel, amelyekkel képtelenek vagyunk megérteni egymást.