Bejelentkezés
Keresés
Heti Ranglista
Január – Február | |
1. | herryporter (3) |
tovább >> |
Kedvenc képünk
Online felhasználók (0)
Online vendégek (20)
Online vendégek (20)
A mesék szerepe a gyerekek életében, hallgassuk vagy nézzük?
Nagyvilág | Beküldte: Gladon | 2009.11.03. 6:41
A mese hallgatva vagy nézve a jobb? Persze könnyen kijelenthetnénk: a mai mesefilmek tele vannak agresszióval és számos kutatás szerint károsan hatnak a gyermekek fejlődő személyiségére, de a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen nemcsak agresszív tartalmú mesefilmek léteznek.


A mesék jelentősége a gyermekek számára, hogy fontos ősi tartalmakat hordozva felkínálják az azonosulás lehetőségét, kitágítják a valóságot, de felhasználhatóak a problémamegoldás és alkalmazkodás fejlesztésére is és segítenek a szorongásoldásban. A mesének jelentős szerepe van a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődésében azért is, mert viselkedési mintákat nyújt számukra. (1)

Első ránézésre gondolhatnánk azt is, hogy a tündérmesékben megjelenő boszorkányok, sárkányok és farkasok rendkívül félelmet keltőek egy gyermek számára. Ugyanakkor éppen az ellenkezőjéről van szó: a kicsikben eleve vannak szorongások, hiszen ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek egy számukra még kevéssé érthető világban, így – a nem túlzottan – borzongást keltő történetek lehetőséget adnak nekik, hogy nehezen meghatározható érzéseiket formába öntsék, kiélhessék. A kisgyermek szoronghat szülei elvesztésétől, saját tehetetlenségétől a felnőtt világban, testvére iránti irigységétől, vagy épp haragjától (amit tiltanak). A Hófehérkére féltékenykedő gonosz mostoha, az erdőben eltévedő Jancsi és Juliska, a királylányt fogva tartó hétfejű sárkány ezeket a fejlődéssel járó szorongásokat jeleníti meg nagy erejű, szimbolikus képekben. Bármilyen hajmeresztőek is legyenek a kalandok, a hős a mese végére mindig felülemelkedik a nehézségeken. Ha a gyermek ki tudja várni a szorongás fantáziaképein áthaladva a vigasztalás és megszabadulás képeit – a történet végét – akkor a hátborzongató mese nagyon is jótékony hatású. Arról szól, hogy az élet tele van ismeretlen, félelmetes dolgokkal, de ezeken bátorsággal, hűséges barátok segítségével még a legkisebb is túljuthat.

A világban jelen van ugyan a nagy erejű rossz, de a jóság és a szolidaritás is („Jó tett helyébe jót várj!”), ezért hihetünk benne, hogy a dolgok végül jóra fordulnak. A tündérmese olyan jelenségekről beszél a gyereknek – életről, halálról, emésztő haragról és féltékenységről –, amelyekről máshogy, elvont fogalmak szintjén nem tudnánk beszélni vele. A tündérmesékkel tehát nem megijesztjük, épp ellenkezőleg, sajátos formában éppen hogy megnyugtatjuk az apróságokat, amikor a mese szimbólumai révén eszközt adunk a kezükbe félelmeik megjelenítéséhez és a fantázia révén történő felülkerekedéshez.
A kisgyermekkor lényeges történése a szülők valamelyikével történő esti mesehallgatás. A mesélés testi jóllét állapotában (vacsi és fürdés utáni, ellazult állapot), nyugalmas környezetben, csendben, elalvás előtti, „módosult tudatállapotban” zajlik. Ha ez nem lenne elég, ott van még a gyakori testi kontaktus (ölben ülés, érintés, szemkontaktus, esti puszi), a meghitt együttlét a szülővel. A helyzet, a testi állapot jelzései, az események időbeli rendje mind-mind a korai, első életévek tapasztalataira emlékezetnek. (2)

Azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak mesét, iskolás korukra a szövegértés, a szókincs és általában a nyelvi fejlettség szintjén jóval megelőzhetik azokat a társaikat, akiknek nem volt ebben részük. Ráadásul a jó mesehallgatókból lesznek a lelkesen és örömmel olvasó gyerekek. (3)

A szülői esti mese a gyermek fantáziáját, képzelőerejét is fejleszti. Nem látja el sablonokkal, előre gyártott képi, vizuális élménnyel, mint a tömegkommunikációs eszközök közül a tévé, videó, mozi, stb. A meseélményben a gyerek tudja, hogy ami a mesetörténetben van, az irreális, mégsem kételkedik. A gyermek figyelmét az a történet köti le legjobban, amelyik szórakoztatja és felkelti a kíváncsiságát. De életét csak akkor gazdagítja, ha mozgásba hozza képzeletét, fejleszti intellektusát, ha eligazítja érzelmeiben, megbékíti félelmeivel és vágyaival, elismeri nehézségeit, ugyanakkor megoldásokat is javasol kínzó problémáira. (4)


Mi a helyzet a nézett mesével? A kisgyereknek nagyon nagy a kép-éhsége, mert sok feldolgoznivalója van. De a picik még nem tudnak különbséget tenni belső és külső kép között. A külső kép nem járul hozzá a feldolgozáshoz, sőt, feldolgozhatatlan információkkal árasztja el és blokkolja a belső képkészítést. A feszültségek, indulatok így felhalmozódnak, feldolgozatlanul maradnak.

A képernyőt figyelve agyunk elektromos hullámszerkezete is megváltozik. Míg az alvás vagy meditációs állapotokban megfigyelhető folyamatok során agyunk elfordul a külvilágtól és nyitva áll a belső világ hatásainak feldolgozására (hasonlóképp a képzelet, belső képek áramlásakor), s így az alvásból, meditációból pihenten, én-azonosság-érzésünkben megerősödve térünk magunkhoz, addig a képernyő figyelése én-idegen, külső hatásoknak nyit meg bennünket. (5) (Most nem térünk ki azon kutatási eredményekre, mely szerint összefüggés van a tévénézés és a hiperaktív tünetek megjelenése közt.) A tévé mesecsatornáin sugárzott rajzfilmfolyam túl azon, hogy tartalmilag legtöbbször kusza, agresszív és igénytelen, formailag sem igazán alkalmazkodik a kicsik igényeihez. A gyorsan változó, villódzó képek nem hagynak időt és teret a gyereknek arra, hogy fantáziája, érzelmi feldolgozó munkája révén belső képeket készítsen. A megszakítás nélkül, órákon át ömlő, újabb és újabb mesék emésztetlenül haladnak át a kicsi elméjén. Nincs mód visszakérdezni, az izgalmas részeket újra és újra átélve, fokozatosan uralni a mesebeli bonyodalmak keltette szorongást.

Az animációs film képi világának is óriási jelentősége van. Az alakok képmásokat hordoznak, a veszélyes állatok, gigantikus férgek, torz emberformák az ösztön-én veszélyes energiáit szimbolizálják, melyet még nem zaboláztunk meg. (Bettelheim) (6) A virtuális valóságban, a tévéműsorokban többnyire nem a dolgok természetes menetével találkozunk, hanem egy felpörgetett, irreális életritmussal. Egyik pillanatban még az orángutánok életét figyelhetjük meg, a következőben defibrillálunk életveszélyes helyzetben vagy éppen egy csillag felé száguldunk. E látott képek megmaradnak bennünk és tovább dolgoznak. Ezek a benyomások sokkal tartósabbak, mint az olvasott vagy csak hallott szöveg. Leginkább akkor, ha a részletek jól kidolgozottak, valósághűek, a gyermekekben, serdülőkben mélyebb nyomokat hagynak, akik jobban ki vannak e hatásoknak szolgáltatva. A nagy mennyiségű agresszió napjainkban nemcsak az akciófilmeket, hanem a kifejezetten gyerekeknek szánt rajzfilmeket is elárasztja. A képernyőn látottak hatást gyakorolnak érzelmeinkre, a tragédiák részletezése traumatikus hatású is lehet és a valóság téves értelmezéséhez vezet: az erőszak az egyetlen konfliktusmegoldó eszköz. (7)

A tévénézéssel a gyerekek elsősorban befogadni képesek a hatásokat, nem pedig újat teremteni, alkotni. A tévé ugyanakkor nem kellene, hogy ellenségünkké váljon, hiszen a hangot és látványt közvetítő média, nagy erejű hatórendszer, amellyel sok mindent elérhetünk: újszerű műveltséget, a kulturális hátrány csökkentését, a tanulás megkönnyítését. A tévének megvan a lehetősége arra, hogy a kultúrát gazdagítsa és vannak is ilyen műsorok, csatornák, ám azzal, hogy egyfajta valóságot teremt, a világot hozza el otthonunkba. S mint minden nagy hatású eszköz esetében a veszélyek száma is jelentős. A televízió sajnos túlnyomórészt olyan világképet közvetít, mely egy tapasztalattal és ítélőképességgel még nem rendelkező gyermek számára torz támpontot nyújthat.

Természetesen a mítoszok is tele vannak véres jelenetekkel, a mesék is harcokkal, csakhogy ebben az esetben szelektíven alkalmazott erőszakról van szó, míg a televízióban ezt felváltotta a futószalagon gyártott, bármely esetben elfogadható erőszak.

Mivel a gyerekek még nem elég érettek a műsorok megválasztására, ez a felelősség a szülőket terheli. A teljes tilalom ugyanakkor csak megnöveli a kíváncsiságot, így különbséget kell tegyünk az értékes és akár káros műsorok közt. Megoldást jelenthet, ha teszteljük a gyermekműsorokat. Legyen a szövege, szókincse érthető a gyermek számára, a beszédtempó követhető. Ne árassza el aránytalanul az agresszív tartalom. Fontos, hogy gyermekünk megértse a benne elhangzott poénokat, és a téma az ő korának megfelelő legyen. Gondoljuk át, milyen hatást gyakorolnak a látottak a gyermekre, különösen az akciórajzfilmek esetén. Hiába kerül ki győztesen a gonosszal való küzdelemből a jó, a gyorsan pergő, követhetetlen harci eseményeket megjelenítő képsorok megrázkódtatást okoznak a kicsiknek, mert nem tudják kellően függetleníteni magukat attól, ami történik, hiszen a cselekmény tempója számukra felfoghatatlanul gyors. Sokszor éppen a gonosz szereplő indítékai maradnak érthetetlenek. Sokkal élvezhetőbbek a gyerekek számára azok a rajzfilmek, mesék, melyeknek tartalma valamelyest összhangban van a mindennapi tapasztalataikkal.

A meseolvasás, szabad mesemondás közben a szülő folyamatos kontaktusban van a gyermekkel, észreveszi, ha nem ért valamit, rá tud kérdezni a homályosnak tűnő részletekre. Erre a tévénézés során legfeljebb utólag van lehetőség. A tévé máskülönben akadályozza a családtagok közti kommunikációt, csökkenti a gyermek kreativitását, és sokszor a család számára idegen életszemléletet közvetít. Ha mégis arra kerülne a sor, hogy a gyereket a képernyő elé ültetjük, a gondosan kiválasztott, elejétől végégig lejátszott, lehetőleg visszapörgethető és újra levetíthető video/DVD filmek jóval kevésbé károsak, mint a válogatás nélküli tévénézés. Ilyenformán ha a gyermek valamit nem értett meg, a túl gyors tempójú szöveg visszatekerhető, könnyebben megérthető. 7-8 éves korig a szülő feladata kiválasztani az alkalmasat, de később is érdemes közösen megtervezni azokat a műsorokat, melyeket a gyerek megnézhet. Fontos tudnunk, mit néz a gyermek, hogy megbeszélhessük, és értékelhessük azt. Ne hagyjuk, hogy passzív szemlélő legyen az apróság, érdeklődjünk kedvenc szereplője, véleménye iránt, hogyan lehetett volna a konfliktust máshogy megoldani, stb.

Végezetül pedig nagyon fontos, hogy ne legyen központi helyen a tévé, evés közben ne menjen a készülék, ne szakítsunk félbe együttes tevékenységet, mindig előbb egymással foglalkozzunk, és ha marad időnk, akkor tévézzünk, ha az valóban nyújt valami pluszt. (8)
Irodalomjegyzék
(1) (Éger Veronika in http://epa.oszk.hu/01300/01367/00072/pdf/05konferenciak.pdf)
(2) (www.mese.abbcenter.com)
(3) (Győrfi Anna in Sulinet)
(4) Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, (1988) Gondolat, Budapest
(5) Vekerdy Tamás: A képernyők varázsa In Fordulópont (1999): Tévé előtt védtelenül?, Pont Kiadó, Budapest
(6) Békési Sándor: A kép, amely visszanéz ránk In Fordulópont (1999): Tévé előtt védtelenül?, Pont Kiadó, Budapest
(7) Ilona János: Négyszögletes látszatvilág In Fordulópont (1999): Tévé előtt védtelenül?, Pont Kiadó, Budapest
(8) W. Ungváry Renáta: Elvonókúra a tévé rabjainak In Fordulópont (1999): Tévé előtt védtelenül?, Pont Kiadó, Budapest







A kisgyermekkor lényeges történése a szülők valamelyikével történő esti mesehallgatás. A mesélés testi jóllét állapotában (vacsi és fürdés utáni, ellazult állapot), nyugalmas környezetben, csendben, elalvás előtti, „módosult tudatállapotban” zajlik. Ha ez nem lenne elég, ott van még a gyakori testi kontaktus (ölben ülés, érintés, szemkontaktus, esti puszi), a meghitt együttlét a szülővel. A helyzet, a testi állapot jelzései, az események időbeli rendje mind-mind a korai, első életévek tapasztalataira emlékezetnek. (2)
















Mivel a gyerekek még nem elég érettek a műsorok megválasztására, ez a felelősség a szülőket terheli. A teljes tilalom ugyanakkor csak megnöveli a kíváncsiságot, így különbséget kell tegyünk az értékes és akár káros műsorok közt. Megoldást jelenthet, ha teszteljük a gyermekműsorokat. Legyen a szövege, szókincse érthető a gyermek számára, a beszédtempó követhető. Ne árassza el aránytalanul az agresszív tartalom. Fontos, hogy gyermekünk megértse a benne elhangzott poénokat, és a téma az ő korának megfelelő legyen. Gondoljuk át, milyen hatást gyakorolnak a látottak a gyermekre, különösen az akciórajzfilmek esetén. Hiába kerül ki győztesen a gonosszal való küzdelemből a jó, a gyorsan pergő, követhetetlen harci eseményeket megjelenítő képsorok megrázkódtatást okoznak a kicsiknek, mert nem tudják kellően függetleníteni magukat attól, ami történik, hiszen a cselekmény tempója számukra felfoghatatlanul gyors. Sokszor éppen a gonosz szereplő indítékai maradnak érthetetlenek. Sokkal élvezhetőbbek a gyerekek számára azok a rajzfilmek, mesék, melyeknek tartalma valamelyest összhangban van a mindennapi tapasztalataikkal.




Irodalomjegyzék
(1) (Éger Veronika in http://epa.oszk.hu/01300/01367/00072/pdf/05konferenciak.pdf)
(2) (www.mese.abbcenter.com)
(3) (Győrfi Anna in Sulinet)
(4) Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, (1988) Gondolat, Budapest
(5) Vekerdy Tamás: A képernyők varázsa In Fordulópont (1999): Tévé előtt védtelenül?, Pont Kiadó, Budapest
(6) Békési Sándor: A kép, amely visszanéz ránk In Fordulópont (1999): Tévé előtt védtelenül?, Pont Kiadó, Budapest
(7) Ilona János: Négyszögletes látszatvilág In Fordulópont (1999): Tévé előtt védtelenül?, Pont Kiadó, Budapest
(8) W. Ungváry Renáta: Elvonókúra a tévé rabjainak In Fordulópont (1999): Tévé előtt védtelenül?, Pont Kiadó, Budapest
Elfi

A legutóbbi öt írás ebben a témában
- Gyges gyűrűje, vagy Gollamé?
- Könyv kontra film: Az Álmosvölgy legendája
- 2023 Dragon awards nyertesek
- 2023-as Baen kaland-fantsy díj
- Alfabéta díj nyertesek
Hozzászólások
sabic
2009.12.20. 22:49 |
# 9

Na akkor én kicsit visszakanyarodok a mesék felé. Attól tudok a falnak menni, amikor egy kifejezetten gyerekeknek szóló mese ronda szavakat és káromkodásokat tartalmaz. Ronda szó alatt természetesen nem a moszkvicssluszkulcs és társait értem. 
A másik, amit nem szeretek, hogy ha torz alakokkal van tele a mese. Az még rendben, hogy vannak karikatúra jellegű rajzfilmek, de azok általában mélyebb tartalommal (is) bír(hat)nak, és ha nem is felnőtteknek, de idősebbeknek szólnak. Az olyan görcsök sosem tudtak tetszeni, mint például a boci és pipi. Jó, persze, egy idősebb miért ne nézze, hisz azok is szórakoztatóak valamilyen szinten (egyszerűen csak beteges a stílusuk
), de a gond ott van, hogy sok szülő szemében ami rajzolt, az gyereknek való. Emiatt gondolják azt is sokan, hogy például az animék is mind mesék, és tök ciki, ha egy felnőtt néz olyat. Hát pedig ugye mi tudjuk, hogy nagyon nagy részük kifejezetten korhatáros. 
Szóba került az is, hogy egyes alkotások nagyon dinamikusak, és nem marad ideje a kisgyereknek a megértésre. Én is sokszor úgy vagyok, hogy csak nehezen tudom megérteni egy rajzfilm lényegét, mert annyira kapkodós. Egyszerűen nincs semmi átmenet az események között. Ez nem csak fárasztó, és idegesítő szokott lenni, hanem teljesen elrontja a hangulatomat. Ha rám, mint felnőttre, ilyen hatással vannak ezek az rajzfilmek, akkor mi lehet a helyzet egy kisgyereknél?

A másik, amit nem szeretek, hogy ha torz alakokkal van tele a mese. Az még rendben, hogy vannak karikatúra jellegű rajzfilmek, de azok általában mélyebb tartalommal (is) bír(hat)nak, és ha nem is felnőtteknek, de idősebbeknek szólnak. Az olyan görcsök sosem tudtak tetszeni, mint például a boci és pipi. Jó, persze, egy idősebb miért ne nézze, hisz azok is szórakoztatóak valamilyen szinten (egyszerűen csak beteges a stílusuk


Szóba került az is, hogy egyes alkotások nagyon dinamikusak, és nem marad ideje a kisgyereknek a megértésre. Én is sokszor úgy vagyok, hogy csak nehezen tudom megérteni egy rajzfilm lényegét, mert annyira kapkodós. Egyszerűen nincs semmi átmenet az események között. Ez nem csak fárasztó, és idegesítő szokott lenni, hanem teljesen elrontja a hangulatomat. Ha rám, mint felnőttre, ilyen hatással vannak ezek az rajzfilmek, akkor mi lehet a helyzet egy kisgyereknél?
Gladon
2009.11.09. 9:05 |
# 8

vinitor írta:
először nekem is ez a marketingfogás-dolog volt a véleményem, főleg a tévéműsora miatt, ami inkább botrányműsor volt az én szememben, nem pedig érdekes ismeretterjesztés (már amennyit láttam belőle)
aztán úgy gondoltam, egy próbát megér a dolog, és elolvastam a Nő című könyvét, mert úgy voltam vele, hogy a saját nőismerőseimen is láttam, hogy hatalmas önértékelési, önismereti problémáik vannak úgy kollektíven, mint nő, tehát nem személyenként, és kíváncsi voltam, hogy a nagy megmondóember mit ír erről
nagyon kellemes meglepetés volt, hogy igen jó dolgokat írt, nagyon nyíltan és nagyon köntörfalazás nélkül, márpedig ebben a témában ez kell
szóval szerintem maximálisan megéri a belefektetett időt, pedig ezt kevés dologra mondom :)
aztán úgy gondoltam, egy próbát megér a dolog, és elolvastam a Nő című könyvét, mert úgy voltam vele, hogy a saját nőismerőseimen is láttam, hogy hatalmas önértékelési, önismereti problémáik vannak úgy kollektíven, mint nő, tehát nem személyenként, és kíváncsi voltam, hogy a nagy megmondóember mit ír erről
nagyon kellemes meglepetés volt, hogy igen jó dolgokat írt, nagyon nyíltan és nagyon köntörfalazás nélkül, márpedig ebben a témában ez kell
szóval szerintem maximálisan megéri a belefektetett időt, pedig ezt kevés dologra mondom :)
No lehet, hogy a végén még meggyőzöl.

De ha már itt tartunk, én is ajánlok két könyvet. Kicsit ugyan elkanyarodtunk a tévé és a gyerkőcök témától, de oda se neki.

Mindkettő az átlagolvasó számára is érthető szerintem és nagyon őszinte, mély dolgokat lehet találni bennük. Én ezt a két könyvet adnám – elsőként – útravalóul barátaimnak...
vinitor
2009.11.08. 19:43 |
# 7

először nekem is ez a marketingfogás-dolog volt a véleményem, főleg a tévéműsora miatt, ami inkább botrányműsor volt az én szememben, nem pedig érdekes ismeretterjesztés (már amennyit láttam belőle)
aztán úgy gondoltam, egy próbát megér a dolog, és elolvastam a Nő című könyvét, mert úgy voltam vele, hogy a saját nőismerőseimen is láttam, hogy hatalmas önértékelési, önismereti problémáik vannak úgy kollektíven, mint nő, tehát nem személyenként, és kíváncsi voltam, hogy a nagy megmondóember mit ír erről
nagyon kellemes meglepetés volt, hogy igen jó dolgokat írt, nagyon nyíltan és nagyon köntörfalazás nélkül, márpedig ebben a témában ez kell
szóval szerintem maximálisan megéri a belefektetett időt, pedig ezt kevés dologra mondom :)
aztán úgy gondoltam, egy próbát megér a dolog, és elolvastam a Nő című könyvét, mert úgy voltam vele, hogy a saját nőismerőseimen is láttam, hogy hatalmas önértékelési, önismereti problémáik vannak úgy kollektíven, mint nő, tehát nem személyenként, és kíváncsi voltam, hogy a nagy megmondóember mit ír erről
nagyon kellemes meglepetés volt, hogy igen jó dolgokat írt, nagyon nyíltan és nagyon köntörfalazás nélkül, márpedig ebben a témában ez kell
szóval szerintem maximálisan megéri a belefektetett időt, pedig ezt kevés dologra mondom :)
Gladon
2009.11.08. 11:38 |
# 6

vinitor írta:
csernust tudom javasolni, két könyvét olvastam, a már említett ki nevel a végén-t és a nő címűt
csak simán olvasnivalónak is színvonalas, élvezetes, de pszichológiai könyvként is nagyon jó (nem szakkönyv, mert nem pszichológusoknak, pszichiátereknek íródott vaskos szaknyelven, hanem az átlag olvasónak), igen értékes gondolatok vannak mindkettőben szerintem
ha meg valaki érdeklődik a téma iránt, vagy esetleg műveli is, annak egyenesen kötelező olvasmány :)
offtopik:
megoldható az oldalon, hogy bejelentkezéskor ne a kezdőlapra dobjon vissza, hanem ahhoz a bejegyzéshez, aminél éppen rányomtam a bejelentkezésre? tudom, nincs akkora információdömping, hogy nehéz legyen visszagörgetni a lapot a kívánt cikkhez, de akkor is :)
csak simán olvasnivalónak is színvonalas, élvezetes, de pszichológiai könyvként is nagyon jó (nem szakkönyv, mert nem pszichológusoknak, pszichiátereknek íródott vaskos szaknyelven, hanem az átlag olvasónak), igen értékes gondolatok vannak mindkettőben szerintem
ha meg valaki érdeklődik a téma iránt, vagy esetleg műveli is, annak egyenesen kötelező olvasmány :)
offtopik:
megoldható az oldalon, hogy bejelentkezéskor ne a kezdőlapra dobjon vissza, hanem ahhoz a bejegyzéshez, aminél éppen rányomtam a bejelentkezésre? tudom, nincs akkora információdömping, hogy nehéz legyen visszagörgetni a lapot a kívánt cikkhez, de akkor is :)
Csernussal szemben talán kicsit előítéletes vagyok.


Az oldallal kapcsolatos technikai kérdésnek utánakérdezek, de nem ígérem, hogy hipp-hopp megvalósul. Amit írtál, az pl. már az alapelképzelések között is szerepelt, de pénzhiány miatt számos dologról le kellett mondanunk. A pénzügyi helyzet persze most sem jobb, de szép lassan azért próbálunk fejlesztgetni, amit tudunk. Itt egyelőre minden saját zsebből van, bevételünk pedig nincs, tehát egy-egy ilyen apróságnak tűnő dolog megoldása is sokszor megterhelő.
vinitor
2009.11.06. 10:50 |
# 5

csernust tudom javasolni, két könyvét olvastam, a már említett ki nevel a végén-t és a nő címűt
csak simán olvasnivalónak is színvonalas, élvezetes, de pszichológiai könyvként is nagyon jó (nem szakkönyv, mert nem pszichológusoknak, pszichiátereknek íródott vaskos szaknyelven, hanem az átlag olvasónak), igen értékes gondolatok vannak mindkettőben szerintem
ha meg valaki érdeklődik a téma iránt, vagy esetleg műveli is, annak egyenesen kötelező olvasmány :)
offtopik:
megoldható az oldalon, hogy bejelentkezéskor ne a kezdőlapra dobjon vissza, hanem ahhoz a bejegyzéshez, aminél éppen rányomtam a bejelentkezésre? tudom, nincs akkora információdömping, hogy nehéz legyen visszagörgetni a lapot a kívánt cikkhez, de akkor is :)
csak simán olvasnivalónak is színvonalas, élvezetes, de pszichológiai könyvként is nagyon jó (nem szakkönyv, mert nem pszichológusoknak, pszichiátereknek íródott vaskos szaknyelven, hanem az átlag olvasónak), igen értékes gondolatok vannak mindkettőben szerintem
ha meg valaki érdeklődik a téma iránt, vagy esetleg műveli is, annak egyenesen kötelező olvasmány :)
offtopik:
megoldható az oldalon, hogy bejelentkezéskor ne a kezdőlapra dobjon vissza, hanem ahhoz a bejegyzéshez, aminél éppen rányomtam a bejelentkezésre? tudom, nincs akkora információdömping, hogy nehéz legyen visszagörgetni a lapot a kívánt cikkhez, de akkor is :)
Gladon
2009.11.06. 8:53 |
# 4

vinitor írta:
amúgy meg nem hiszem, hogy csak és kizárólag a felgyorsult világ lenne felelős a jelenlegi helyzetért
amúgy meg nem hiszem, hogy csak és kizárólag a felgyorsult világ lenne felelős a jelenlegi helyzetért
Én sem hinném. De kétségtelenül kemény nyomást gyakorol az emberekre. A mostani jelszavak: legyen karriered, legyen sok pénzed, gyönyörű házad/lakásod, autód és hatalmas LCD tévéd – mindent megkaphatsz (a fogyasztói társadalom igéi). Még ha ez emberek sokszor nem is &"maguknak&" dolgoznak, hanem azért, hogy a gyereknek mindent megadhassanak, abba az irányba terelnek minket, hogy a picinek anyagi biztonságra van szüksége (nyilván erre is), pedig van ennél sokkal fontosabb is, amiről elfelejtkezünk... Mindezeket pedig nagyon nehéz összeegyeztetni azzal, hogy odafigyelő és türelmes szülő légy. Különösen egy olyan világban ahol az emberek többsége még önmagával sincs tisztában...
vinitor írta:
ez nem olyan, mint egy varázsrecept, hogy suhintunk egyet a pálcával (azaz egyetlen egy összetevőt kijavítunk), és hopp, máris rendben van a dolog
ez jó sok folyamat, jelenség komplex rendszere, és javítani is csak rendszerszemlélettel lehet, és ahogy én látom, az időtényező csak az egyik, méghozzá nem is a legnagyobb probléma
ez jó sok folyamat, jelenség komplex rendszere, és javítani is csak rendszerszemlélettel lehet, és ahogy én látom, az időtényező csak az egyik, méghozzá nem is a legnagyobb probléma
Egyetértek. Ezeken a dolgokon nagyon nehéz változtatni. Már magát a helyzetet - hogy elhanyagoljuk a gyerekünket - is nehéz felismerni, hiszen - sokszor elmondható - mi mindent megadunk neki (anyagilag)...
vinitor írta:
szakkönyvből én csernustól olvastam a ki nevel a végén címűt, nagyon tetszett
néha igazi ősbunkóként fogalmaz a fickó, de abban igaza van, hogy a mai emberek ingerküszöbét csak így lehet átlépni
néha igazi ősbunkóként fogalmaz a fickó, de abban igaza van, hogy a mai emberek ingerküszöbét csak így lehet átlépni
Csernust nem ismerem, csak hallomásból. Nálunk maga a cikkiró a szakértő.

vinitor
2009.11.05. 8:12 |
# 3

bevallom, átsiklottam az aláírás fölött, azt hittem, te követted el :) ez esetben respekt a feleségednek is!
amúgy meg nem hiszem, hogy csak és kizárólag a felgyorsult világ lenne felelős a jelenlegi helyzetért
ez nem olyan, mint egy varázsrecept, hogy suhintunk egyet a pálcával (azaz egyetlen egy összetevőt kijavítunk), és hopp, máris rendben van a dolog
ez jó sok folyamat, jelenség komplex rendszere, és javítani is csak rendszerszemlélettel lehet, és ahogy én látom, az időtényező csak az egyik, méghozzá nem is a legnagyobb probléma
szakkönyvből én csernustól olvastam a ki nevel a végén címűt, nagyon tetszett
néha igazi ősbunkóként fogalmaz a fickó, de abban igaza van, hogy a mai emberek ingerküszöbét csak így lehet átlépni
amúgy meg nem hiszem, hogy csak és kizárólag a felgyorsult világ lenne felelős a jelenlegi helyzetért
ez nem olyan, mint egy varázsrecept, hogy suhintunk egyet a pálcával (azaz egyetlen egy összetevőt kijavítunk), és hopp, máris rendben van a dolog
ez jó sok folyamat, jelenség komplex rendszere, és javítani is csak rendszerszemlélettel lehet, és ahogy én látom, az időtényező csak az egyik, méghozzá nem is a legnagyobb probléma
szakkönyvből én csernustól olvastam a ki nevel a végén címűt, nagyon tetszett
néha igazi ősbunkóként fogalmaz a fickó, de abban igaza van, hogy a mai emberek ingerküszöbét csak így lehet átlépni
Gladon
2009.11.04. 14:13 |
# 2

vinitor írta:
Gladon, maximális respekt ezért a cikkért, nagyon jó lett!
mondanám, hogy aktuális, meg elgondolkodtató, meg nagy igazságok vannak benne, de felesleges :) aki értőn olvassa, úgyis erre a következtetésre jut, aki meg nem, azt nem az én kommentem fogja meggyőzni :)
kritikai észrevétel:
kicsit kidomboríthattad volna a szülői felelősség témakörét az íráson belül, ugyanis korunkban azt hiszem, ez a legnagyobb baj, illetve ennek hiánya adja a szűk keresztmetszetet
és ez olyan dolog, amit nagyon sok ember nem mer kimondani, mert nem elég tökösek a dologhoz
sokkal egyszerűbb azt mondani a népnek, hogy a videó, meg a számítógépjáték; melyik döntéshozó meri bevállalni azt, hogy &"kedves szülő, a gyerekéből egy agresszív, sötét gyökér lett, és erről nem a zinternet tehet, hanem maga&"
komoly dolog ez, nem is nagyon hangoztatja senki, de hát megszokott dolog a felelősség elmaszatolása és az egyszerűbb dolgok kántálása
mondanám, hogy aktuális, meg elgondolkodtató, meg nagy igazságok vannak benne, de felesleges :) aki értőn olvassa, úgyis erre a következtetésre jut, aki meg nem, azt nem az én kommentem fogja meggyőzni :)
kritikai észrevétel:
kicsit kidomboríthattad volna a szülői felelősség témakörét az íráson belül, ugyanis korunkban azt hiszem, ez a legnagyobb baj, illetve ennek hiánya adja a szűk keresztmetszetet
és ez olyan dolog, amit nagyon sok ember nem mer kimondani, mert nem elég tökösek a dologhoz
sokkal egyszerűbb azt mondani a népnek, hogy a videó, meg a számítógépjáték; melyik döntéshozó meri bevállalni azt, hogy &"kedves szülő, a gyerekéből egy agresszív, sötét gyökér lett, és erről nem a zinternet tehet, hanem maga&"
komoly dolog ez, nem is nagyon hangoztatja senki, de hát megszokott dolog a felelősség elmaszatolása és az egyszerűbb dolgok kántálása
Köszönöm a család nevében.


A kritikával kapcsolatban: Sajnos a cikk kapcsán sok dologról mondtunk le tudatosan, mert nem szerettem volna, ha nagyon szakmaira/szárazra sikerül az iromány, vagy épp túl hosszúra. Fontos szempont volt az olvasóbarátság. Ezért nem tudtunk kitérni mindenre kellő alapossággal. Másodszori olvasásra tűnt fel, hogy a kritika nem is a hiányzó részekre, hanem a hangsúlyra irányult.

A szülői felelősség kapcsán maximálisan egyetértek az álláspontoddal. A sokszor emlegetett &"felgyorsult világunkban&" az embereknek legtöbbször pont azokra a dolgokra &"nincs&" ideje, amelyekre a legjobban oda kellene figyelni.
De ha néhányan elgondolkodnak a cikkben felvetett kérdéseken, netán egy szakkönyvet is kezükbe vesznek vagy utánaolvasnak a témának, akkor úgy gondolom, már elértük a célunkat.

[ Módosítva: 2009.11.04. 14:32 ]
vinitor
2009.11.04. 11:55 |
# 1

Gladon, maximális respekt ezért a cikkért, nagyon jó lett!
mondanám, hogy aktuális, meg elgondolkodtató, meg nagy igazságok vannak benne, de felesleges :) aki értőn olvassa, úgyis erre a következtetésre jut, aki meg nem, azt nem az én kommentem fogja meggyőzni :)
kritikai észrevétel:
kicsit kidomboríthattad volna a szülői felelősség témakörét az íráson belül, ugyanis korunkban azt hiszem, ez a legnagyobb baj, illetve ennek hiánya adja a szűk keresztmetszetet
és ez olyan dolog, amit nagyon sok ember nem mer kimondani, mert nem elég tökösek a dologhoz
sokkal egyszerűbb azt mondani a népnek, hogy a videó, meg a számítógépjáték; melyik döntéshozó meri bevállalni azt, hogy &"kedves szülő, a gyerekéből egy agresszív, sötét gyökér lett, és erről nem a zinternet tehet, hanem maga&"
komoly dolog ez, nem is nagyon hangoztatja senki, de hát megszokott dolog a felelősség elmaszatolása és az egyszerűbb dolgok kántálása
mondanám, hogy aktuális, meg elgondolkodtató, meg nagy igazságok vannak benne, de felesleges :) aki értőn olvassa, úgyis erre a következtetésre jut, aki meg nem, azt nem az én kommentem fogja meggyőzni :)
kritikai észrevétel:
kicsit kidomboríthattad volna a szülői felelősség témakörét az íráson belül, ugyanis korunkban azt hiszem, ez a legnagyobb baj, illetve ennek hiánya adja a szűk keresztmetszetet
és ez olyan dolog, amit nagyon sok ember nem mer kimondani, mert nem elég tökösek a dologhoz
sokkal egyszerűbb azt mondani a népnek, hogy a videó, meg a számítógépjáték; melyik döntéshozó meri bevállalni azt, hogy &"kedves szülő, a gyerekéből egy agresszív, sötét gyökér lett, és erről nem a zinternet tehet, hanem maga&"
komoly dolog ez, nem is nagyon hangoztatja senki, de hát megszokott dolog a felelősség elmaszatolása és az egyszerűbb dolgok kántálása
A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.