Fiction Kult

Mi történik, ha felmerül a gyanú, hogy a manipulátort is manipulálják? Ugyan mi a garancia arra, hogy egy tökéletes civilizációt nem próbálnak meg kívülről irányítani?
Makszim Kammerer, az Abalkin-eset óta a KONBIZ egyik vezetője visszaemlékezésében egy igen különös történetet mond el, ami az egész emberiségre hatást gyakorolt. Beosztottja, Tojvo Glumov azt a megbízást kapja, hogy járjon utána: lehetséges-e, hogy a Vándorok – ezek az embernél fejlettebb, ám titokzatos, legendaszerű idegen lények – progresszori tevékenységet folytatnak az emberiségben, vagyis titokban beavatkoznak a fejlődésbe. Tojvo történetéhez több dokumentum is kapcsolódik, a regény pedig ezeket gyűjti össze Kammerer tolmácsolásában. Olvashatjuk a kissé különc professzor, Isaac Bromberg, a hajdani Rudolf Sikorski nagy ellenfelének elméletét a civilizációk fejlődési útjairól. Előkerülnek jelentések a peremvidéken történt titokzatos esetekről, melyek mögött egyértelműen a Vándorok állnak. Tojvo nyomozni kezd különös betegségek – így a kissé vicces nevű Pingvin-szindróma – után, de adatokat gyűjt össze a fukamizáció – gyakorlatilag az ember mesterséges genetikai nemesítése – ügyével kapcsolatban is. Furcsábbnál furcsább dolgok történnek meg a regényben, és mind arra engednek következtetni, hogy valakik, talán a Vándorok, talán mások, kísérleteznek az emberekkel.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij a Válaszd az életet (ВОЛНЫ ГАСЯТ ВЕТЕР, 1985) című, utolsó Kammerer-regényében – ami egyszersmind az utolsó Delelő-regény is – azt az igencsak érdekes kérdést boncolgatja, hogy vajon megszabható-e egy civilizáció fejlődésének útja, függetlenül attól, hogy ez a civilizáció milyen fejlettségi szinten áll. A regényben az emberek már kiábrándultak a progresszorságból – maga Tojvo is valaha Progresszor volt, de otthagyta hivatását – éppen a Vándorok jelenléte miatt. A Sikorski-szindróma, a félelem a Vándorok beavatkozásától, hogy minden bokorban az esetleges ellenséget keressék, remek analógiája a hidegháborús korszaknak. A tökéletes társadalom – a kommunista eszményállam, nem pedig a Szovjetunió, noha az analógiában ez az ország kerül az egyenletnek erre a pontjára – életébe megpróbálnak idegen erők – az analógiánál maradva a kapitalista Nyugat – beavatkozni. De mint kiderül, a beavatkozás nem létezik, máshonnan, egészen máshonnan érkezik a változásokat elindító erő. Érdekes olvasata ez a regénynek, mely mindemellett remekül képet ad az emberekről és a rejtett idegengyűlöletükről – elég csak a Kis-Pesán történt esetre gondolnunk.
A Válaszd az életet (eredeti címe: A hullámok kioltják a szelet) érdekes abból a szempontból is, hogy ez a Delelő-univerzum lezárása. A hajdani hatalmas Progresszorok megöregedtek és visszavonultan élnek. A nagy Leonyid Gorbovszkij kiábrándult az életből és halni készül. Komov is szótlanabb, alig mutatkozik. Maga Makszim is sokkal megfontoltabb, átvette Excellence szerepét és inkább csak a színfalak mögül manipulálja az eseményeket és az embereket. A Progresszorság már nem olyan dicső hivatás, mint régen, és az idegenekkel sem tartanak már fent olyan jó viszonyt, mint korábban – a Nagyfejűek például több éve elhagyták a Földet, és más fajok is, pl. az ún. tangoreánusok is megszakították a kapcsolatot az emberiséggel. Az emberi delelő a végéhez közelít, át kell adnia a helyet egy új korszaknak, melynek nyitányát, a Nagy Felismerés kezdetét mondja el ez a könyv. Mert ahogy a regénybeli világ, úgy a valóság is változik, változott, és minderre a két legnagyobb szovjet SF szerző is érzékenyen reagált. Reményük, hogy a fejlődés pozitív irányú, táplálja a mi reményünket is, egy jobb kor eljövetelében bízva.