Fiction Kult

Zene, életérzés, drogok, kábulat – a lakótelepek Lewis Carollja bevezet minket az ő különös kis világába. Vigyázz, Vazzal bekent, csúszik!

„Ébren tudjátok, hogy létezik álom. Az álomban azt hiszitek, az álom a valóság. Az álomban nincs tudomásotok az ébrenlét világáról.
Ugyanez a helyzet a Vurttal. A való világban tudjuk, hogy a Vurt létezik. A Vurtban azt hisszük, a Vurt a valóság. Nem vagyunk tudatában a való világnak.”

Vurt. Egy furcsa metatér, ahova az ember a különböző színű tollak segítségével juthat el. Rengetegféle toll létezik, és rengetegféle Vurt is: pornovurt, fájdalomvurt, és még amit el lehet képzelni. Azonban vigyázni kell, és erre JátszMacska mindig is figyelmezteti az ő kis óvatlan cicáit. Nem minden toll dub, nem minden toll fénylik, és nem minden tollból lehet visszajönni.
Jól tudja ezt Firka, a Szelíd Szajrésok nevű banda vezetője is. Hisz épp azért járja őrült Odüsszeiáját Manchester furcsa világában, hogy megtalálja a Fura Sárgát, azt a tollat, ami leragadta tőle a húgát, és egyben szerelmét, Desdemonát, és helyette egy furcsa, nyálkás lényt, az Űrből-Jött-Izét dobta ki Firkával a Vurtból. A férfi megszállottan keresi a tollat, közben útja a legmélyebb bugyrokba is elvezetnek, a rozzant lakóházaktól a techno-zajos diszkókig.

„Valahol mind ott vagyunk kint, várjuk, hogy megtörténjen.”

Droidfürtös raszták, árnyzsaruk, álomkígyók, hatalmas hibrid-kutyák és még rengeteg furcsa alak népesíti be ezt a helyet, amiről nem lehet megmondani, a jövő, vagy egy másik, alternatív világ, esetleg mindkettő – de a legegyszerűbb magyarázat az, hogy az egész úgy is a képzeletünkben létezik. Noon regényében a zene és a drogok kiemelt szerepet kapnak, a Vurt pedig – ami értelmezhető a cyberspace egyfajta transzcendens metaforájának – több értelmezésnek is szabad terepet enged. A regény 1994-ben Arthur C. Clarke-díjat nyert, de sokkal több köze van Philip K. Dick munkáihoz, mint Clarke-hoz. A pszichedelikus utazás, a Vurt metatere, a két világ közti átjárhatóság, mind-mind rokonítják a két szerzőt. De ne álljunk meg Dicknél: ez a regény magán viseli a mágikus realizmus legjobbjainak kézjegyét, Jorge Luis Borges ugyanúgy visszaköszön a sorai közül, mint William Gibson és a cyberpunk borús, urbánus hangulata vagy a már említett Lewis Caroll is. A szerző ráadásul az atmoszférateremtés és a furábbnál furább ötletek kiagyalása mellett rengeteg nyelvi leleménnyel is él (főhajtás a fordító, Pék Zoltán előtt), ami csak még bizarrabbá és lazábbá teszik a szöveget. A kilencvenes évek legelevenebb regényeinek egyike a Vurt, és mint ilyen, méltán tarthat számot az olvasók érdeklődésére.

És ne feledkezzünk el JátszMacskáról, erről a furcsa alakról, aki olyan, mint Alice macskája Csodaországban: minden tud, és mindezt sajátos módján közli velünk.

„És mindezeken túl fekszik az ÖTÖDIK SZINT. Az ötödik szinten a lényeknek ezer nevük van, de Roboemberkutyaárnyvurt nem tartozik ezek közé. Ezer nevük van, mert mindenki másnak hívja őket. Hívjátok, ahogy akarjátok, úgyse találkoztok eggyel se. Az ötödik szint lényei magasan állnak a tudásskálán, nem szeretnek vegyülni. Talán nem is léteznek.
Macska? Ő az ötödik szintet úgy hívja: Alice. Mert így hívták anyámat, s az a forrás, ahonnan származunk, és ahová igyekszünk vissza.
Nem tetszik a név, olvasók?
Találjatok ki mást!”