Fiction Kult

Takeshi Kovacs visszatért!

„A háború olyan, mint egy rossz kapcsolat. Persze, hogy ki akarsz jutni belőle, de milyen áron? És – ami talán még fontosabb – ha egyszer végre kijutsz belőle, vajon jobb lesz?” /Quellcrist Falconer

A háború a legszörnyűbb dolog. Takeshi Kovacs ezt a saját bőrén is megtapasztalta már Küldöttként, de most egészen más oldaláról ismeri meg az embertelen viszonyokat. Zsoldosként vesz részt a Sanction IV-en folyó lázadás leverésében, a regény kezdetekor épp egy orbitális pályán keringő kórházban lábadozik. Itt keresi fel egy alacsonyabb rangú zsoldos egy első hallásra alig hihető ajánlattal. A fickó szerint a bolygón, mélyen a harci zónában régészek egy csoportja egy ősi átjáróra bukkant, melynek a másik oldalán egy olyan leletet találtak, ami megváltoztathatja az egész emberiség életét: egy idegen űrhajót. Ez a lelet gazdaggá teheti azt, aki meg tudja kaparintani, és Kovacs tisztában van azzal, hogy ezért a pénzért megéri dezertálni, behatolni a háborús területre és kockáztatnia az életét. A sikerhez nem kell más, mint a háta mögött hagyni az egyik leghíresebb magánhadsereget, engedély nélkül ki kell hoznia egy régésznőt az egyik koncentrációs táborból, találnia kell egy kellően ambiciózus és merész Céget, amely hajlandó pénzt áldozni és kockázatot vállalni a sikerért, és túl kell élnie a céges harcokat, a háborús összecsapásokat és a nyomában loholó zsoldosokat.
Richard Morgan második Takeshi Kovacs regénye, a 2003-as Törött angyalok (Broken Angels) már egyáltalán nem az a noir-posztcyberpunk, mint elődje. Ez a könyv sokkal inkább egy háborús SF. A szerző fölvonultat mindent, ami a háborúban megjelenhet, és ehhez keveri az előző részben megalkotott elemeket. Itt a háborúba a Cégeknek is nagyobb beleszólása van, az elhullott katonák tudattokjait kilóra árulják, a legfejlettebb nanotechnológiás gyilkológépek garázdálkodnak a kietlen pusztasággá vált harctereken, a felturbózott, élettelen harci burkok között. Morgan persze kitér a háború árnyoldalára is: az emberi élet itt még kevesebbet ér, bárkit félre lehet állítani a „harcokra” hivatkozva. Aki pedig nem megfelelő nézeteket vall, vagy csak egyszerűen gyanússá válik a hadviselő felek szemében, hamar egy koncentrációs tábor kegyetlen valóságában találhatja magát.
A könyvben mélyebb betekintést nyerhetünk a marsiak technológiájának segítségével kirajzott emberiség politikai felépítésébe, a Protektorátus és a Lakott Világok rendszerébe. Itt ugyan előfordulnak lázadások, melyek reformokat hirdetnek, de vagy képtelenek megvalósítani, amit ígérnek, és önkényuralmi rezsimbe csapnak át, vagy még ez előtt a Protektorátus – jobb esetben zsoldosokkal, rosszabb esetben a Küldöttekkel – brutálisan eltörli ezeket a lázadókat a színről. Ugyancsak több információt tudunk meg a legendás felkelőről, Harlan Világának lázadó szabadságharcosáról, Quellcrist Falconerről és az ő eszméiről, melyek élesen ellentétben állnak a Protektorátus és a Cégek uralta rendszerrel. Azonban ezek az eszmék csak eszmék, elhalványulnak a háború valóságában és a harcmezők poklában. Morgan ugyancsak ebben a regényben mutatja be, hogyan is jutott ki az emberiség a csillagok közé, és hogyan népesített be több tucat világot. A szárnyas, az embernél nagyobb idegen lényeket többen angyaloknak, a földhözragadtabbak azonban egyszerűen marslakóknak nevezik, ugyanis a Marson találták meg az első hozzájuk kapcsolódó leleteket. Többek között a leletek közt voltak azon világok koordinátái is, melyeket később az emberek benépesítettek. Kovacs szájából többször is elhangzik, hogy az emberiség olyan, mint egy gyerek, aki egy bonyolult szerkezetet talált: nem érti a működését, de használja, még ha nem is biztos, hogy rendeltetésszerűen. „Idegenek vagyunk,” „nem illünk ide” – mondja többször is Kovacs, vagyis az ember még nem érett meg egy fejlettségben több százezer évvel előtte járó civilizáció örökségére. Addig játszanak a marsiak játékszereivel, amíg valami katasztrófa nem történik, azonban ez sem a politikusokat, sem a pénzéhes Cégeket nem érdekli.
De senkit ne tévesszenek meg az előkerülő társadalomelméleti és egyéb filozófiai eszmefuttatások: Morgan itt is első helyen a szórakoztatást tartja szem előtt. Ez hol sikerül neki, hol nem. A regény vége felé bekövetkező fordulatokkal megbontja az egyensúlyt az ötletek és az akciók közt, az utóbbi javára. Mindent összevetve azonban a Törött angyalok kellemes kikapcsolódást nyújthat annak, aki fogékony az akciódús, új ötleteket felvonultató, pörgős, néhol filozofikus, modern SF-re, és hajlandó eltekinteni attól, hogy kissé túlírt és az előző kötethez hasonlóan elég naturalista és nem nélkülözi a túlfűtött erotikát sem.