Fiction Kult

Takeshi Kovacsot, a hajdani Küldöttet Harlan Világán, egy rendőrségi rajtaütés során megölik. Ám Richard Morgan 2001-es Philip K. Dick-díjas regénye, a Valós halál (Altered Carbon) – Dick nevéhez méltóan – éppen a főhős halálával kezdődik. Ugyanis ebben a világban ha lelövik az embert, az még nem jelenti automatikusan a végleges halált. A személyiséget a XXV. századra – a regény cselekményének idejére – már régen képesek eltárolni az ún. tudattokokba. Kovacs sem hal meg: mint bűnözőre több évtizednyi eltárolás vár büntetésként. Ám váratlanul új esélyt kap: a Földön újraburkolják – azaz új testet kap –, és elengedik a büntetését, ha elvállalja a milliárdos üzletember, Laurens Bancroft megbízását. Az ügy már első hallásra sem egyszerű: Bancroft egy éjjel öngyilkos lett, és az újraburkolt biztonsági másolata szeretné kideríteni, mi vezetett rá egy több száz éves, dúsgazdag földi mágnást arra, hogy kioltsa az életét, ha tisztában van vele, hogy úgyis újraburkolják a pár órával korábbi énjét.
Morgan regénye érdekes elegye a cyberpunknak, a klasszikus science fiction-nek, a kriminek és az akcióregényeknek. A főhős, Takeshi Kovacs egy olyan világról származik, amelyet az emberek a marslakóktól megörökölt térképek segítségével gyarmatosítottak, japán tőkével és olcsó kelet-európai munkaerővel. Kovacs hajdan a Protektorátus – az emberi világokat vasmarokkal irányító államhatalom – elithadseregének, a Küldöttek Alakulatának a tagja volt, ám kilépve onnan csak bűnözőként tudott érvényesülni. Kovacs egy vad és fékezhetetlen gyilkológép, aki hurrikánként söpör végig ellenfelein, hihetetlenül intelligens és vakmerő. Küldöttként olyan harci kiképzésben részesült, ami ördögi ellenféllé teszi. Minderre azonban szüksége is van, ugyanis a nyomozás előre haladtával egyre véresebb eseményekbe keveredik, és a saját bőrét – és tudattokját – csak úgy tudja megmenteni, ha nem bízik senkiben, egyedül talán a szállodája Jimi Hendrix névre hallgató MI-jében. A rejtély pedig a Föld nagyvárosainak zugklinikáitól és mocskos sikátoraitól a hatalmas „matuk” – matuzsálemek, a Föld több száz éves milliárdosai – és kormányzati személyek otthonáig vezeti Kovacsot, így tárva elénk a szerző ennek a furcsa társadalomnak a képét. Az oldalakon tobzódnak a kiürült tárak, kiosztott ökölcsapások, a vér és a verejték, no és persze nem hiányozhatnak a kötelező noir elemek sem, mint az ördögi famme fatal és a buja szexjelenetek sem.

„Elég durva, amikor az ember feltámad halottaiból.”

Morgan könyve első ránézésre egy szokásos adrenalinnal túlpörgetett akció-sci-fi, de ez koránt sincs így. A szerző az alapötletet – a tudat mesterséges eltárolását – több oldalról is igyekszik megvizsgálni. A társadalmi különbségek új színt kapnak a személyiségtárolás megjelenésével. A gazdagok gyakorlatilag bármit megtehetnek. A szegények ezzel szemben teljesen kiszolgáltatottak. A testüket eladhatják, és egy olcsóbb szintetikus burokra cserélhetik. Az eltárolt bűnözők burkait is kiárusíthatják, így ha visszakerülnek a valóságba, előfordulhat, hogy eredeti testüket egy milliomos használja. Emellett Morgan a meghosszabbított élet hatásaira is kitér: milyen szerepük lehet a több száz évig aktív milliomosoknak a politikára és a társadalomra, hogyan képes elviselni az emberi psziché a több száz éves életet stb. A regény persze nem mély filozófiai fejtegetések gyűjteménye. Morgan egy gondolatot fejt ki, minden oldalról megpróbálja bemutatni, de ezt mindvégig a cselekmény háttereként kezeli, vagyis minden illeszkedik. Olyan ez, mint egy kirakó, ahol a hátteret ábrázoló darabok ugyanúgy hozzátartoznak az összképhez, mint maga a főalak. A szerző a regényével üde színfoltot jelent az ezredforduló SF/cyberpunk irodalmában, és alátámasztja azt az elméletet, hogy a CP úgy él tovább, hogy a szerzők átértelmezik a stílust, és új elemekkel töltik fel. És Morgan regénye is ilyen.