Fiction Kult

A brit Richard K. Morgan ugyan Londonban született 1965-ben, a család azonban az öt hónapos Richarddal elköltözött vidékre, így a fiú itt töltötte élete első éveit, melyek nem voltak valami eseménydúsak. „Visszahúzódó gyerek voltam – írja saját honlapján –, gyakran a könyvekbe és a zenébe temetkeztem, heveny allergiával viseltettem a csapatjátékok iránt és mindig is zavart, hogy az a néhány barátom is mekkora jelentőséget tulajdonít a sörnek és a csajozásnak. […] Öt évbe telt, mire ez megváltozott.” Mielőtt 1983-ban bekerült volna a Cambridge-i Queens’ College-ba, megismerkedett az alkohollal, a drogokkal és a szerelemmel, melyek nem csak az ő, de regényszereplőinek életében is fontos szerepet játszanak.
Az egyetemen történelmet tanult, és saját szavaival élve „rengeteg lehetőséget hibázott el.” Itt fogalmazódott meg benne az az elhatározás, hogy író lesz, és hogy annyit fog utazni a világban, amennyit csak tud. Azonban kilépve a nagybetűs életbe, hamar rá kellett ébrednie, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, mint amilyennek az oltalmazó norfolki nevelés és a pedáns egyetem mutatta. „Az egyetlen dolog, amiért érdemes volt Londonban töltenem egy évet, az a thai és a japán konyhának, a Jack Danielsnek és tiszta Isley whiskynek a megismerése volt. Persze ezek közül egyiket sem engedhettem meg magamnak. Itt volt az ideje, hogy távozzak.”
Így aztán, hogy legalább az utazás iránti vágyát kielégítse, angoltanárként elutazott Isztambulba. És bár szinte tapasztalat nélkül utazott el, tizennégy évig tanított külföldön, Madridban is élt egy ideig. Saját bevallása szerint 2002. szeptember 20-án hagyta ott végleg a tanári pályát, és vált főállású SF íróvá.
Erre az okot az ekkor megjelenő első regénye, a Valós halál (Altered Carbon) szolgáltatta. Morgan ezután egy csapásra híres és kedvelt cyberpunk szerzővé vált. Hamarosan mint a cyberpunk új királyát, mint az új Gibsont emlegették. A regény megnyerte a Philip K. Dick-díjat, és még Hollywoodnak is felkeltette az érdeklődését: Joel Silver, a Mátrix-filmek producere egymillió dollárt fizetett Morgannak a megfilmesítési jogokért. A filmből persze a mai napig nem lett semmi, de a pénz jól jött az ismeretlen angoltanárnak. „Az egyetlen extravagáns költekezés, amit elkövettem a hollywoodi pénzből (persze, az elég nagy dolog volt, hogy otthagytam az állásomat) az volt, hogy megvettem A maffiózók (The Sopranos) első két évadának díszdobozos változatát még aznap. […] Azt hiszem, harminchét évesen már túl későn jött ez a sok pénz ahhoz, hogy beszerezzek egy kád kokaint és nagy teljesítményű motorokat vásároljak. Szégyen, valóban.”
A regényt 2003-ban követte a folytatása, a Törött angyalok (Broken Angels), majd 2005-ben megjelent a trilógia befejező része, a Dühöngő fúriák (Woken Furies). A trilógia története több száz évvel a jövőben játszódik, amikor is az emberek képesek lemásolni a tudatukat, így kvázi elérhetővé válik a hallhatatlanság is. A főhős, Takeshi Kovacs – aki a japán piaci tőkével és olcsó kelet-európai munkaerővel benépesített Harlan Világáról származik, nevét pedig Morgan egy Franciaországban élő magyar emigránstól kölcsönözte – egy exkatona, a Küldöttek nevű speciális harci alakulat volt tagja. Kovacs, miután otthagyta a Protektorátus – az emberiséget vasmarokkal irányító államhatalom – hadseregét, az első regényben mint magánnyomozó kerül a Földre. Morgan itt egyedülálló (poszt-)cyberpunk világot mutat be. A mindenható Cégek játszmái és a Földi elit, az un. „matuk” – nevüket onnan kapták, hogy már több száz éve élnek, testüket mindig fiatalabbra cserélve – néha bizarr szokásai és cselekedetei, szemben a kisemberek keserves életével – ezek a jövőbeli Föld fő szerveződési vonalai. Mesterséges intelligenciák, az információ mindenhatósága, a virtuális valóság korlátlan lehetőségei, csaknem minden cyberpunk elem felvonul a regényben. Morgan azonban a hallhatatlanság kérdéskörével új problémákat dobott be a regénybe: a test egyszerűen szerves burokká válik, a valóságos halál már ritkább – épp ezért a gyilkosság sokkal brutálisabb bűnnek számít –, a börtönök átalakultak, új iparágak jelentek meg, és ezzel párhuzamosan a bűnözésnek is új ágai burjánzottak el. „[…] kétségbeesése mellett belebotlottam engesztelhetetlen dühébe és erőszakosságába, ami egyben kifejezi a saját frusztrációmat is egy olyan világgal szemben, amelyben tankok törhetnek fegyvertelen civilekre” – írja a szerző hősével kapcsolatban: Kovacs a klasszikus noir hősök utóda, aki kész szembeszállni egy egész világgal igazáért és bosszújáért. „Tedd személyessé” – ahogy a regény egyik kulcsmondata hirdeti. A történet egy pörgős akció-SF, megtűzdelve moralizálással és társadalmi elmélkedésekkel.
„Az egész egy buddhistával folytatott beszélgetésből indult ki. A vitánk középpontjában a karma rendszere állt. Ő azzal érvelt, hogy az emberek azért mennek keresztül mindenféle szenvedésen, mert valami rosszat tettek előző életükben, viszont nem emlékeznek semmire sem abból az előző életből. Aztán ez az egész kezdett egzisztenciálisan kibaszott igazságtalansággá válni. Végül is, ha nem emlékszel az előző életed tetteire és céljaira, akkor az olyan, mintha másvalaki élete lett volna. És miért kellene fizetni másvalaki bűne miatt?”
A Törött angyalokban Morgan eltávolodik az előző regényének környezetétől, és egy egészen más oldalról mutatja be a világot. Kovacs mint zsoldos vesz részt a Protektorátus elleni lázadás leverésében. Képet kapunk az emberi univerzum működéséről, a marsiaktól örökölt világok történetéről, a Cégek játszmáiról és a jövő háborúiról. A hangsúly itt áttevődik más kérdésekre: háborús bűnök, a háború áldozatainak sorsa, egy egész bolygóra kiterjedő világégés következményei vonulnak fel, miközben a marsiak rejtélye egy őrült és mégis óriási gazdagsággal kecsegtető akcióra sarkallják Kovacsot és szedett-vedett csapatát. Ebben a regényben már egyre inkább kibontakozik a főhős által képviselt filozófia, a quellizmus, melynek igazi otthona Harlan Világa, ahova Kovacs a harmadik regényben visszatér, és a félig ismerős, az évszázadok során azonban eléggé megváltozott környezetben kénytelen olyan ellenféllel megküzdeni, akire még álmaiban sem gondolt volna.
Morgant már csak ez a trilógia is a kortárs brit SF nagyágyúi közé predesztinálja, azonban emellett alkotott még pár regényt. 2004-ben látott napvilágot a Market Forces című könyve. Ez a történet a közeljövőben játszódik, szintén cyberpunk. A főhős, Chris Faulkner egy olyan világban él, ahol a társadalmi szakadék a végtelenségig kimélyült, a nyugati világ önmagába roskadt, és ahhoz, hogy fenntarthassa magát, a harmadik világot igyekszik kiszipolyozni: háborúkat robbantanak ki, diktátorokat juttatnak hatalomhoz, vagy éppen szabadságharcosokat támogatnak, a lényeg, hogy a mindenható korporációk profitáljanak belőle. Faulkner egy jól sikerült kiugrás után új vállalatnál kezd el dolgozni, de hamarosan rá kell ébrednie, hogy a hatalmas erők összeroppantják, hogy az utcákon folyó, Mad Max-szerű autós párbajokban mindegy, ki győz, ha nem sikerül kitörnie innen, ő maga fog elpusztulni.
A 2007-es Black Man (az USA-ban Thirteen) már szakít a cybepunkkal. Hőse, Carl Marsalis egy genetikailag módosított ember, egy un. „tizenhármas”. Az erősen agresszív és alacsony szociális hajlamokkal rendelkező Marsalist katonai szolgálatra alkották meg, ám később száműzik a Marsra, ahonnan egy lottónyereménynek köszönhetően térhet csak vissza a Földre. A könyv klasszikus, sci-fibe oltott kaland- és kémregény.
Morgan legújabb regénye a közönség legnagyobb meglepetésére egy fantasy. A The Steel Remains (2008) a várakozásoknak megfelelően sajátosan „morganes”: a főszereplő, Ringil Eskiath önként vállalt száműzetésben élő veterán, aki még mindig nem tudott visszailleszkedni a háború utáni nyugodt világba. Noha a környezete számára hős, a családja a mai napig nem tudott megbékélni vele – Ringil ugyanis homoszexuális.
A regényírás mellett Morgan két képregény elkészítésében is közreműködött, a Marvell univerzum orosz kémnőjének, Black Widownak a történeteit írta meg (Black Widow: Homecoming, B.W.: The Things They Say About Her).

Könyveivel ellentétben Richard Morgan egy nagyon szelíd figura. Saját elmondása szerint pacifistának nevelkedett, és különösképpen nem vonzódik a fegyverekhez, amit tud róluk, arra még tinédzser korában tett szert. Azonban, mint nyilatkozta egyik interjújában, a drogokkal egészen más a helyzet: „[…] azt hiszem, kivettem a részemet a tiltott vegyi anyagok szabadidős célú használatából (nem is beszélve a legális célokról, amelyek valószínűleg sokkal károsabbak), és én vagyok az, akin a legjobban meg lehetett volna figyelni azt, amit úgy hívunk (dobpergés): DROG PROBLÉMA.” Egy alkalommal, amikor a technológiáról és a cyberpunkról kérdezték, a következőt nyilatkozta: „Egyszer olvastam egy interjút, amiben William Gibson elismerte, hogy elég elavult módszerrel [írógéppel] írta a műveit. […] Én szimpatizálok Gibsonnal ilyen tekintetben. Sosem voltam oda a számítógépekért, kezdetben én is főleg régi típusú és elavult gépeket használtam, és akkoriban a feleségem jobban értett ezekhez, mint én. De… Nem sokkal ezelőtt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a különféle rendezvényekkel és turnékkal jelentős írásidőt veszítek el. Így nem tudtam megállni, és vettem egy korszerű és gyors iBook-ot. […] Ez van, fejlődöm. Amikor majd az Apple kihozza a közvetlen élő/mechanikus interfészt, és ha az tízszer gyorsabb lesz a többinél, meg sokkal jobban kezelhető, akkor én ott akarok lenni.”
Morgan számára nincs egy egzakt mondanivaló, amit a regényeibe bele akarna sulykolni. „Minden interpretáció bók számomra, mert mély elkötelezettséget jelent az olvasó részéről, de nem szeretném megmondani, milyen üzenetet kell az olvasónak befogadnia.” Mint mondja, semmi sem akadályozhatja meg az írásban, legfeljebb a paralízis vagy a teljes és végleges halál.

A szerző művei a Könyvtárban.