Fiction Kult

Az űropera az SF-nek mindig is amolyan játszótere volt. Megvannak a szokásos kellékei – űrhajók, idegenek, csodás és különös világok stb. – és szereplői, helyzetei. Ezért is kelt nagy feltűnést az olyan írás, ami űropera létére képes érdekes kérdéseket felvetni, moralizálni és elgondolkodtatni az olvasót.
Iain M. Banks nyitóregénye – mely nem a szerző első regénye, de első próbálkozása a hosszabb lélegzetű SF próza területén – is ilyen. Az Emlékezz Phlebasra cselekménye egy galaktikus méretű háborúban játszódik. Az egyik fél a Kultúra, egy idillikus, bohém és fejlett galaktikus civilizáció, melyet emberek, idegenek és mesterséges intelligenciák népesítenek be, és ahol szinte semmi sem lehetetlen. Ez a végtelenül liberális társadalom – bár kétséges, hogy lehet-e egyáltalán a „társadalom” szót használni a Kultúrára – harcol a háromlábú idiriekkel. Az Idiri Birodalom egy vallási rendre és más fajok elnyomására berendezkedett civilizáció, mely nem riad vissza a Kultúrával való nyílt összecsapástól sem. Noha már az első pillanatban látszik, melyik fél fog győztesen kikerülni a konfliktusból, a harcok mégis rengeteg életet követelnek.
A regény főhősét, az utolsó alakváltók egyikét, Bora Horza Gobuchult, miután kiszabadítják fogságából, az idiriek felbérelik egy fontos akcióra. A feladata szerint meg kell szereznie egy Kultúra Elmét – az űrhajókat és hatalmas mesterséges lakóegységeket, az Orbitálokat irányító MI-t –, amelyik belezuhant Scar Világának fagyos felszínébe. Mivel a bolygót egy hatalmas és istenszerű faj, a Dra'azon Tiltott Világnak nyilvánította, csak kevesek léphetnek a felszínére. Horzát viszont egy régi szerelem emléke is ide hajtja, miközben a Kultúra ügynöke is a nyomában van. Ha sikerrel jár, talán az idiriek felé billenhet a háború mérlege, viszont ha kudarcot vall, talán milliárdok menekülhetnek meg a háború pusztításától.
Banks könyve ugyan pörgő kalandregény, melyben a szereplők egyik helyről a másikra utaznak és a lehető leghajmeresztőbb kalandokat élik át, mégis képes egyfajta pluszt adni. A Kultúra és az idiriek konfliktusa remek alkalmat nyújt a szerzőnek,hogy górcső alá vegye a maga által teremtett idillikus utópiát. Ez egyébként minden, később íródott Kultúra-regényre, mint a Holtpont vagy a Nézz a szélbe című regényekre jellemző. Banks állandóan kételkedik, ha kell, az olvasó helyett is. Érdekes gondolatokat fogalmaz meg a vallásról, a társadalmakat irányító célokról, a háborúról, az egyéni felelősségről és az egyén másokhoz való viszonyáról. Horza figurájában az identitáskeresés kérdése is előkerül, árnyalva egy kis múltkereséssel. Ami további erőssége lehet a regénynek – és az egész sorozatnak – az a világ. Banks aprólékosan kidolgozza, hogyan is működik egy ilyen utópisztikus, mégis élhető társadalom. A Kultúrában nincs pénz, se vagyon, mindenki szabad, azt tesz, amit akar, akár nemet is változtathat, mindössze egyetlen feladata van: célt találni az életének. Magára a Kultúrára is ez a jellemző, és ezt az író a regény végén olvasható függelékben ki is mondja: a Kultúra legfőbb feladata saját létjogosultságának bizonyítása.
Az Emlékezz Phlebasra, noha nem Banks legjobb műve, mégis megadja azt a szükséges többletet, ami emlékezetessé teszi. Kicsit talán hosszú, de ehhez hozzá kell szokni, a szerző SF művei ritkán szűkszavúak.