Fiction Kult

Philip K. Dickre jellemző, hogy a SF jelleget csak kelléknek használja fel ahhoz, hogy mély filozófiai és vallási eszmefuttatásait formába öntse. Ez majd minden regényén megfigyelhető, még az olyan, viszonylag könnyen kategorizálható műveinél is, mint az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? vagy a Palmer Eldrtich három stigmája. Ebből a tekintetből a díjnyertes, Az ember a Fellegvárban című 1962-es regénye még jobban kirí a szerző életművéből. A mű ugyanis az SF egy sokat vitatott kategóriájába, az alternatív történelembe tartozik. Az ilyenfajta művek fő jellemzője, hogy alapkoncepciójuk szerint a történelem bizonyos csomópontjai, kulcsfontosságú eseményei megváltoztak.
Dick regénye is egy ilyen történet. A második világháborút a Tengelyhatalmak nyerték meg, Japán és a Harmadik Birodalom felosztotta egymás között az USA-t, és csak egy gyenge ütközőállamot hagytak meg a Sziklás-hegységben. A regény maga több szálon fut, több szereplő szemszögéből látjuk az eseményeket. A főbb szereplők: Frank Frink, a japán megszállás alatt lévő San Franciscóban bujkáló zsidó; Mr. Tagomi, a japán kereskedelmi kirendeltség vezetője; Mr. Baynes, a Svédországból érkezett üzletember; Julia, Frank volt felesége; és Mr. Childan, az Amerikai Műtárgyak nevű régiségbolt vezetője. A karakterek egyvalamiben megegyeznek: mind kapcsolatba kerülnek egy betiltott könyvvel. A Nehezen vonszolja magát a sáska című regényt azért üldözik a náci hatóságok, mert egy olyan világot mutat be, ahol a Tengely elvesztette a háborút.
A Fellegvár nem szól másról, mint az embernek a világban betöltött helyéről. Valóban az-e a valóság, amit mi annak hiszünk? Nem lehet, hogy minden csak látszat, és valami különleges dolognak kell történnie, hogy megláthassuk a mögöttes igazságot – ahogyan Mr. Tagomi is meglátja a regény végén? Dick saját bevallása szerint a regény írása közben – ugyanúgy, ahogy Abendsen (ő az ember a Fellegvárban) a Sáska megírásakor – a több ezer éves kínai jóskönyv, a Ji King útmutatásai szerint járt el. A jóskönyv a Fellegvár történetében is vissza-visszatérő motívum, jóslatait a szereplők saját belátásuk szerint értelmezik, ám mégis mintha a jóslatok irányítanák az egész történetet.
Dick a végső pusztulás rémképét lebbenti fel, az emberiségnek mint fajnak a kollektív őrülete fölött moralizál és élesen rámutat hibáinkra. Dicknél senki sem az, aminek látszik: Frank zsidó származását igyekszik elrejteni, Baynes is titkot rejteget, ahogy Juliana olasz szeretője is. Egyedül a Ji King segít abban, hogy meglássuk, talán a másik valóság, talán a Sáska igazsága a valós – mindazonáltal ez senkit sem nyugtat meg.
Az író egyik legkomplexebb műve Az ember a Fellegvárban, szerkezete és témája annyira különleges az SF-en belül, hogy máig alapműnek számít, de nem csak az SF, hanem a kortárs amerikai szépirodalom területén is.