Fiction Kult

A neves angol sci-fi és fantasy író 1939 december 18-án született Londonban, és gyerekkorát is ebben a városban töltötte. Saját elmondása szerint viszonylag fiatal korában találkozott néhány olyan könyvvel, amelyek hatással voltak rá, és felkeltették a fantáziáját. Ezek közé sorolta Edgar Rice Burroughs The Gods of Mars (A Mars istenei), illetve G.B. Shaw The Apple Cart (Az almás szekér) című műveit, valamint a kevésbé ismert Edward Lester Arnold The Constable of St. Nicholas (St. Nicholas nyomozója) című munkáját. Ez is közrejátszott abban, hogy még csak tizenhat éves volt, amikor szerkesztője lett a Tarzan Adventures (Tarzan kalandjai) sorozatnak, ám ezt igen hamar megunta, és elfogadta a Sexton Blake Könyvtár szerkesztői állását. Ezt követően 1964-ben az ellentmondásos New Wolrds (Új világok) című brit tudományos-fantasztikus szerkesztői székében találta magát, egészen 1971-ig, aztán később újból ő töltötte be ezt a pozíciót, 1976-tól egészen 1996-ig. Ezalatt tevékenyen részt vett a sci-fi „új hullám” kialakításában, elsősorban az Egyesült Királyságban, de közvetve az USA-ban is.
Moorcock vitathatatlanul legsikeresebb és legnépszerűbb munkái a Melnibonéi Elric-történetek. Ezen könyvek főszereplőjének (Elric) karakterét úgy alakította ki, hogy afféle antihős legyen, kissé megcsúfolva a J. R. R. Tolkien művei által ihletett kliséket, valamint gyökeres ellentétben álljon Robert E. Howard Conanjával. Merített azon íróktól is, akik nagy hatással voltak rá még gyerekkora alatt. Moorcock fantasy történeteiben mindig érezhető a paródia és a szatíra, de sosem viszi túlzásba ezek alkalmazását, mintegy tiszteletben tartva a műfaj alapjait. Az Egyesült Államokban tagadhatatlanul ezek révén vált széles körben elismertté, azonban hazájában, az Egyesült Királyságban, sokkal inkább az olyan irodalmi műveinek köszönhette elismertségét, mint a Behold the Man (Íme, az ember, 1966) és a The Final Programme (Az utolsó program, 1969).
A Mother London (1988) és King of the City (A város királya, 2000) című regények, a Cornelius, illetve a Pyat tetralógia és a London Bone című novellagyűjtemény révén végül a kritikusok is elismeréssel nyilatkoztak a munkásságáról, és mind többször emlegették úgy, mint a kortárs irodalom egyik meghatározó alakját. 2008-ban a The Times könyvkritikusai beválasztották őt az 1945 óta élt ötven legjobb brit írója közé. Ugyanebben az évben az amerikai fantasy és science fiction írók a sci-fi nagymesterévé kiáltották ki.
Moorcock munkáiról gyakorta állítják, hogy igen összetettek és több rétegűek. Sok fantasy regénye épül arra a koncepcióra, hogy létezik egy „Örök bajnok”, akinek több személyisége is van a valóság számtalan dimenziójában, illetve a párhuzamos világokban. Ez a kozmológia a regényeiben a Multiverzum formájában jelenik meg. Az „Örök bajnok” állandó harcot vív, de nemcsak a hagyományos jó és gonosz küzdelmét tekintve, hanem azon is küzd, hogy megőrizze a törékeny egyensúlyt, amely a Rend és a Káosz között áll fenn.
Moocock másik népszerű karaktere Jerry Cornelius, akinek kalandjait az Elric-történetekhez hasonló novella- és regénysorozat formájában követhetünk nyomon. Ezek a könyvek érezhetően a modern kor szatírái, olyan eseményeket is érintve, mint például a vietnámi háború, illetve bizonyos mértékig ezekben is megjelenik az író által megalkotott Multiverzum témaköre. Az első Jerry Cornelius regény, a The Final Programme (Az utolsó program, 1969) története kísértetiesen hasonlít az Elric-sorozat két darabjához. A Cornelius-sorozat negyedik darabja, a The Condition of Muzak (Muzak feltétele, 1977) megjelenése évében elnyerte a Guardian Fiction díjat. Hosszabb szünetet követően Moorcock 1998-ban tért vissza Jerry Cornelius karakteréhez egy novellasorozat formájában, amely, az alábbi művekből állt: The Spencer Inheritance (A Spencer-örökség), The Camus Connection (A Camus-kapcsolat), Cheering for the Rockets (Éljen a rakétáknak) és a Firing the Cathedral (A katedrális felgyújtása), amelyet a szeptember 11-i eseményekkel is kapcsolatba hoztak. Ezt a négy történetet 2003-ban egy kiadásba is összeszerkesztették, amely végül a The Lives and Times of Jerry Cornelius címet kapta. A legutóbbi Cornelius-történet, a The Visible Man (A látható ember), 2006 májusában jelent meg a Nature magazine hasábjain.
Korai munkáinak java főleg novellákból és kisregényekből állt, és ezzel kapcsolatban egy alkalommal így nyilatkozott: „Akár tizenötezer szót is meg tudok írni egy nap alatt, tehát egy kötet három nap alatt elkészül. Például így készültek a Hawkmoon-kötetek is.” Az 1980-as évektől kezdve Moorcock törekedett arra, hogy hosszabb, irodalmiasabb regényeket írjon, és ezek rendre elismerő kritikát kaptak, de továbbra is inkább a híres karaktereinek történetét göngyölítgette tovább előszeretettel. Így születtek meg az Elric-saga újabb regényei: a The Dreamthief’s Daughter (Az álomtolvaj lánya, 2001) és a The Skrayling Tree (A Skrayling fa, 2003). A The White Wolf’s Son (A fehér farkas fia, 2005) megjelenésekor bejelentette, hogy nem ír több heroikus fantasy történetet, bár Elric kalandját tovább görgette, igaz, képregény formájában. Walter Simonson közreműködésével 2007-ben jelent meg az Elric: the Making of a Sorcerer (Elric: Egy varázsló születése) című képregény.
A fent említett művek mellett több olyan novellát és regényt is írt, amelyek egy jövőbeli, vagy egy alternatív Földön játszódnak. Előbbire a The Dancers at the End of Time (1972-1976), utóbbira az 1979-ben World Fantasy díjat is elnyerő Gloriana (1978) a példa.
Moorcock arról is nevezetes, hogy a már elkészült műveit gyakorta átjavítja, vagy teljesen átírja, ezért van az, hogy más-más kiadások között több-kevesebb eltérést tapasztalhat az olvasó. A The Flame Bringers (A lánghozók) című Elric-történetnek csupán a címét változtatta meg egy új kiadásnál, s lett belőle The Caravan of Forgotten Dreams (Elfeledett álmok karavánja), azonban a The Steel Tsar (Az acélcár, 1981) új kiadásához több új fejezetet is hozzátett. Az 1966-os Behold the Man című novellát pedig teljesen átírta, hogy 1969-ben teljes értékű regényként jelenhessen meg.

A szerző művei a Könyvtárban