Tüske leállította a furgon motorját, és lekapcsolta a fényszórókat. Áthajolt a sebességváltó felett, kinyitotta a kesztyűtartót, amelynek mélyén két Smith ’n’ Wesson márkájú 9 mm-es pisztoly hevert, néhány doboz lőszer társaságában. Kivette az egyiket, gyorsan ellenőrizte, hogy meg van-e töltve, majd becsúsztatta a bőrdzsekije jobb zsebébe. Kinyúlt, hogy visszazárja a kesztyűtartót, de tekintete elidőzött a másik fegyveren, s végül rövid tanakodás után azt is kivette, és a másik zsebébe rejtette. Becsapta a kesztyűtartót, kiszállt a furgonból, bekapcsolta a riasztót az autón, és elindult a komor árnyékokban rejtőző Vajdahunyad vár felé.A Városliget nyugodtnak tűnt, csupán egy-két alak sietett végig a fasoron a Hősök tere irányába, hogy elérjék az utolsó földalatti szerelvényt. Este tizenegy után senki sem merészkedett nagyon messzire a szárazon ásítozó tó felett átívelő hídtól. Még a Vértestvérek is elkerülték ezt a helyet, ha tehették. Legalábbis a legtöbbjük elkerülte. A liget amilyen barátságos és közkedvelt volt nappal, olyannyira teli volt veszéllyel éjszaka. Piti zsebtolvajok, késelő rablók, drogosok, perverz szatírok, és ki tudja, hogy a söpredék még hányféle formája kísértett a fák közt tekergőző sétányokon óvatlan és meggondolatlan áldozatokra lesve. S ha ez az egyszerű halandóknak nem lett volna elég, ott voltak a vérszopók és a vérfarkasok is.Az anarch vezér még a farkasfattyak gondolatába is beleborzongott. Különös és hatalmas teremtmények voltak, akik emberalakban rejtőztek a halandók között, és ősi ellenségként tekintettek a vámpírokra. Olykor összecsapott egy-egy vámpír és vérfarkas, ám leginkább kerülték egymást, és, elsősorban a Vértestvérek, igyekeztek betartani azt az íratlan megállapodást, mely szerint, ha a felek tiszteletben tartják a másik birtokát, nem kerül sor véres leszámolásra. Egyedül a Gangrel klán tagjai álltak valamivel bizalmasabb viszonyban a vérfarkasokkal, elsősorban a Bestiához való közelségük révén. Talán ezért is vont meg Belzebub jó néhány területet a Kamarillát otthagyó Gangrelektől, hogy jobban szemmel tarthassa a tevékenységüket, nehogy túlságosan is lepaktáljanak a farkasfattyakkal. Na, nem mintha erre olyan nagy esély lett volna, de az üldözési mániától szenvedő magas rangú Vértestvérek már csak ilyenek voltak, és szinte minden mögött valami borzalmasan kacifántos összeesküvést sejtettek; igaz, olykor egyáltalán nem alaptalanul.Tüske a vár kapuja felé sétált, és a kopasz fák ágai között magasodó komor tornyokat figyelte. Az egykor szép műemlék épület most üresen állt. Mióta három évvel ezelőtt belecsapott egy villám, és a fellobbanó tűz alaposan megrongálta a szerkezetét, nem használták semmire. Állítólag a Ventrue-k akarták rátenni a kezüket az épületre, és nem is a villámlás miatt kapott lángra az épület, hanem szándékosan gyújtották fel. Aki tudja az igazságot, az már nem él, vagy csendben őrzi a titkot, azonban ez mit sem változtat azon, hogy a vár elhagyatottan és elhanyagoltan várta, hogy visszanyerhesse egykori pompáját. Csupán egy-két csöves és drogos használta éjszakai menedék gyanánt.Áthaladt a kapu alatt. A vasrácsot, amely annak idején elzárta a várat éjszakára, már régen ellopták, a csonkjai sötét foltokként pettyezték a kapu boltívének belsejét. A jobboldalt levő egykori ajándékbolt ajtaja megégve és kidőlve hevert a földön, néhol apró mohafoltok éktelenkedtek rajta. Tüske egy pillanatra megállt, hogy belessen a parányi helyiségbe, azonban semmi furcsát nem látott. Megfordult a fejében, hogy átkutatja a felhalmozott ládákat, de végül nem engedett a kísértésnek. Tovább sétált, tekintete újból a várra tévedt. Évekkel ezelőtt még egy múzeum működött benne, amelyet nemcsak nappal, de éjszaka is meglehetősen sokan látogattak. Elíziumként tartották számon, bár hivatalosan sosem kapta meg ezt a minősítést. Egyfajta alternatívája volt várbeli testvérének; ám amíg ott jobbára a mindenkori herceghez közelebbi, illetve oda bekerülni vágyó körök vámpírjai fordultak meg, ezen a helyen olyanok is gyakorta felbukkantak, akik jelenlétét sok helyütt egyáltalán nem nézték volna jó szemmel. Aztán az egyik éjjel váratlan tűz ütött ki a múzeumban; megrongálódott az épület, a kiállított műkincsek jó része, és a lángok martalékává vált nem is egy Vértestvér, igaz, erről nem szóltak a hírek. Azt a néhány különös hamukupacot meg még azelőtt eltakarították, hogy a nyomozók a helyszínre értek volna. Hogy ki állt ennek a hátterében, sosem derült ki, mindenesetre a múzeumot átköltöztették egy biztonságosabb épületbe, s az üresen maradt vár szép lassan elfelejtődött.Kár érte.Elhaladt a bejárathoz felvezető töredezett lépcső előtt, aztán néhány lépéssel később megállt, hogy körbenézzen. Nem volt ugyan kivilágítva, de mégis hamar kiszúrta a közeli bokrok szomszédságában árválkodó szobrot. Megigazította bőrdzsekijét, és odasétált. A talapzatról Anonymus, a névtelen költő szomorkás és töredezett arca nézett le rá, amitől egy pillanatra felettébb kényelmetlenül érezte magát. Nem igazán szívlelte az efféle sötét parkokban megbújó régi szobrokat. Belebámult a szobor arcába, aztán inkább átsétált a másik oldalára, hogy még véletlenül se találkozhasson a tekintetük. Az órájára nézett. A mutatók abban a pillanatban értek egymás fölé, s valahol a távolban harangok kondultak, jelezve az éjfélt. Nekitámaszkodott a szobor talapzatának, egyik kezét bedugta dzsekije zsebébe, és ujjai lassan rákulcsolódtak a pisztoly markolatára. Úgy gondolta, soha nem lehet elég óvatos, és ezen a környéken jó, ha a keze ügyében van egy ezüstgolyókkal töltött fegyver. Hirtelen neszezést hallott. Odakapta a tekintetét, de ő maga nem mozdult. A fák árnyékából egy magas, megtermett alak lépett a szobor mellé. Szakadt farmert, pólót, és egy kopottas ballonkabátot viselt. Hosszú, szőke haja varkocsokba fonva verdeste a vállait, s közöttük egy-egy pillanatra elővillant a hiúzokéra emlékeztető füle. Néhány lépésre a másik férfitól megállt, és csípőre tette a kezét.– Légy üdvözölve, Tüske! – mondta öblös hangon. – Rég láttalak.– Szürkeszem – biccentett a másik.A Gangrel gyorsan végigmérte az anarch vezért.– Idegesnek tűnsz.– Nem szeretem ezt a helyet – felelte Tüske, miközben ellépett a szobor mellől, és kivette a kezét a dzsekije zsebéből. – Nem biztonságos.– Csak annak, aki rászolgál – mondta a Gangrel. – Neked nincs mitől tartanod.Bár tudta, hogy így van, mégis megkönnyebbült Szürkeszem szavai hallatán. Amikor a dolgok éjszakáról éjszakára változnak, senki sem lehet biztos semmiben, és ilyenkor jól jönnek a régi, szilárd alapon nyugvó szövetségek. Megengedett egy gyors mosolyt.– Ezt jó tudni – felelte.A Gangrel bólintott.– Miről akarsz beszélni? Ezt elfelejtetted megüzenni – mondta, és felvonta a szemöldökét. – Vagy attól tartottál, nemet mondok a találkozóra?– Hallottam, hogy újból elvettek tőletek néhány területet – felelte Tüske. – Nem tudtam, mennyire rágtatok be a Kamarillára, ezért inkább nem részleteztem a látogatásom okát. Végtére is én a Kamarilla érdekeit képviselem.Szürkeszem megrázta a fejét.– Nem is értem, miért. A magatok urai lehetnétek, nem kéne azt lesnetek, hogyan tudtok jó pontokat szerezni a seggfejeknél, hiszen bárhogy is pedáloztok, sem a herceg, sem a többi nagyokos nem fogja elismerni az érdemeiteket, és a végén majd örülhettek, hogy nem rúgják szét a seggeteket, amiért randalíroztok a városban. – Megvakarta a fülét. – Ez a kibaszott nagy igazság. – Ti mit értek a nagy szabadságotokkal? – kérdezett vissza az anarch vezér. – Egyre fogy a területetek, és senki sem emlékszik már arra, hogy egykor melyik oldalon álltatok.A Gangrel tett egy lépést előre.– Mert a Kamarilla öregeit nem érdekli, hogy jó szövetségesek vagyunk-e – felelte. – A Gangrelek otthagyták a Kamarillát, tehát árulók. Ez a lényeg. Az, hogy köztünk is voltak olyanok, akik nem értettek egyet Xaviar döntésével, senkit sem érdekelt. – Dühösen rácsapott a szobor talapzatára, ami kissé megrepedt. – Ez lesz a Kamarilla veszte, ez a beteges ragaszkodás az elvekhez és a hagyományokhoz. Ahogy mi elhagytuk a Kamarillát, megteheti majd más klán is. Xaviar számítása nem jött be, nem bénult meg a Kamarilla, ami ugyanakkor meglehetős kudarc a Gangrelek számára, hiszen ez azt jelentette, közel sem vagyunk annyira erősek vagy jelentősek, mint gondoltuk. Ugyan a mi kiválásunkat még elbírta a szekta, de talán egy újabb klánét már nem fogja. Az öregek is tudják ezt, mégsem akarják elfogadni, mert fent kell tartani a Kamarilla megingathatatlanságának látszatát. De már a Szabbat is szagot fogott, és nem kell sok idő, hogy megtalálják a Maszkabál mögött rejtőző, elkényelmesedett Vértestvérek gyengeségét. – Hirtelen megvonta a vállát, és elvigyorodott. – De ez már nem az én gondom.Tüske elgondolkodott a Gangrel szavain, és el kellett ismernie, hogy volt benne valamennyi igazság. Talán valóban akadozott a Kamarilla gépezete, talán valóban valós veszély volt egy újabb klán kiválásának lehetősége, azonban ezekkel együtt, vagy ezek ellenére, a rendszer működött, és jól működött. Bár sok esetben nyilvánvaló hazugságokkal próbálták eltitkolni egymás elől az értékes információkat, a klánok öregjeinek sikerült mindig a megfelelő iránya terelni a szektát. Ez a fura összetartás jelentette a lépéselőnyt a mindig ugrásra kész, de széthúzó Szabbat előtt. A független klánok meg páholyból nézték ezt az előadást, és röhögtek a markukba, miközben hatalmas hasznot húztak mindkét félből. – Ha nem a te gondod, miért vagy itt?Szürkeszem szeme megvillant.– A Kamarilla nem jelent már nekem semmit – közölte –, de még mindig jobb, mintha a Szabbat uralná a várost. Megszoktam ezt a helyet, és egyelőre nem akarom elhagyni, viszont ehhez az kell, hogy a Kamarilla irányítás bástyája továbbra is szilárdan álljon.– Tehát segítesz?A Gangrel bólintott.– Fogalmazzunk úgy, hogy megteszek nektek egy-két szívességet.– Feltételezem, nem ingyen.– Mindennek ára van – mondta Szürkeszem röviden. – Bár nem tudom, miféle fizetséggel szolgálhatsz, hiszen te is csak egy pótolható fogaskerék vagy a Kamarilla gépezetében.Bár a sértés nyilvánvaló volt, Tüskének egyetlen arcizma se rándult. A tárgyalás egészen jól haladt, hiba lett volna emiatt megszakítani, és különben is, még számtalan alkalma lesz arra, hogy visszavágjon a pimasz Gangrelnek.– Ne aggódj – felelte. – Vannak kapcsolataim, és biztosíthatlak, nem fog elmaradni a fizetséged.– Ezt örömmel hallom – mosolyodott el a Gangrel elégedetten, kivillantva tűhegyes fogait. – Nos, mihez kell a segítségünk?– Körbe kellene szaglászni a városon kívüli területeken – mondta Tüske. – Van néhány feltételezésünk, amiket igazolni, vagy cáfolni akarunk.– De a környék túl veszélyes ahhoz, hogy a saját embereiteket küldjétek oda – fejezte be Szürkeszem, belefojtva a szót a másikba. – Világos. Nem is a Kamarilla volna, ha nem így tenne. Van, ami sosem változik.– Legalább tudod, mire számíthatsz – vigyorodott el gonoszul Tüske.A Gangrel szeme megvillant, hangja fenyegetővé vált.– Ne ess abba a hibába, hogy lenézel minket! – mondta. – Talán, nem vagyunk olyan kifinomultak, mint azok, akiket szolgálsz, de ostobák sem vagyunk. Megérezzük, ha valaki át akar minket vágni, és nagyon nem szeretjük, ha baszakodnak velünk! Segítünk nektek, de csak azért, mert téged jól ismerünk, és tisztelünk. De ne élj vissza a bizalmunkkal! – Tekintetéből lassan eltűnt a hirtelen jött harag. – Pontosan mit kellene tennünk?– Egyes források szerint a Szabbat ólálkodik a város körül – mondta Tüske. – Ez valószínűleg így is van, bár még nem sikerült erről megbizonyosodnunk. A hercegnek nincs elég használható és megbízható embere ahhoz, hogy az összes lehetséges városszéli területet ellenőrzés alá vonja, vagy figyeltesse. Az én járőreim is kevesen vannak, nem tudnak ott lenni mindenhol. – Előhúzott egy papírdarabot a kabátja belső zsebéből, és átnyújtotta a Gangrelnek. – Ez egy lista azokról a helyekről, amelyek feltételezhetően Szabbat falkák menedékei. A ti dogotok csak annyi lenne, hogy ellenőrzitek, hol tapasztalható említésre méltó mozgolódás, a többi már a mi dolgunk. Ne keveredjetek harcba, azt bízzátok ránk.– Ne aggódj – felelte Szürkeszem –, nem fogjuk szétrúgatni a seggünket. Mennyi időnk van?– Három éjszaka. Ha veszély fenyegeti a várost, minél előbb tudnunk kell róla.– Rendben – bólintott Szürkeszem. – Megoldjuk! Gyere vissza három éjszaka múlva, ugyanebb…Elhallgatott, és kissé félrefordította a fejét, hogy hallgatózzon. Valami furcsa neszezésre lett figyelmes, de nem tudta eldönteni, melyik irányból is hallja valójában. Észrevétlenül felhasznált egy keveset az ereiben csörgedező vérből, hogy kiélesítse érzékszerveit, és hirtelen hangok százai törtek rá. Hallotta, ahogy szarvasbogarak araszoltak a földön, néhány méterre a szobortól, ahogy a sétány végében álló rozoga kandeláber megnyikordul, és hallotta, hogy néhány méterrel a háta mögött megrezzen egy bokor. Megpördült, s a következő pillanatban villámgyorsan belevetette magát a bokorba. Tüske alig tudta követni a Gangrel mozdulatait, s ha nem ismerte volna maga is a vér e csodálatos képességét, bizonyára csak ámuldozott volna. Megfordult a fejében, hogy Szürkeszem segítségére siet, ám úgy döntött, jobb, ha nem avatkozik bele a dolgok menetébe, amíg fény nem derül a leselkedő kilétére. Összefonta a karját, és rezzenéstelen tekintettel várta a fejleményeket.Szürkeszem egyetlen mozdulattal darabokra szaggatta a bokrot, ahonnan a neszezést hallotta, ám senki sem rejtőzött az ágak takarásában. Felmorrant, beleszaglászott a levegőbe, és vörösen izzó tekintetével vadul kutatott a betolakodó után. Nem hozzájuk tartozott, ebben biztos volt. Azt megérezte volna. Megállt, lehunyta a szemét, és csak a hangokra és a szagokra összpontosított. Érezte, hogy még a közelben van az idegen, és meg akarta találni. Egy faág tompa reccsenése, egy óvatlan lépés nyomán megzörrenő száraz falevelek, egy pocsolya toccsanása – mind árulkodó jelek voltak, s Szürkeszem nem várt tovább. Megiramodott a hangok irányába, átgázolt az útjába kerülő bokrokon, aztán hirtelen elrugaszkodott. Párducként úszott a levegőben, aztán hirtelen becsapódott egy gömbformára nyírt tuja ágai közé, és a következő pillanatban egy sötét alakot szorongatva robbant ki belőle a másik oldalán. A Gangrel arcán diadalmas mosoly terült szét; a vadász leterítette zsákmányát. Megragadta a vállánál fogva, hogy maga felé fordítsa, és meglepve hőkölt hátra.– Te meg mit keresel itt? – tört ki belőle a kérdés.Tüske időközben odaért hozzájuk, és ő is meglepődött.– Todd?– Most mit bámultok? – kérdezte a földön fekvő alak kissé ingerülten, és lassan felegyenesedett. Kerülte a hirtelen mozdulatokat, nem akarta újból magán érezni a Gangrel szorítását. – Nem láttatok még vámpírt?Szürkeszem fenyegetően közelebb lépett hozzá.– Mi a szart keresel itt? – ismételte az előbbi kérdését. – És ne merészeld azt mondani, hogy csak éppen erre jártál, mert kitépem a halott szíved, és feldugom a seggedbe! Szóval? Mi dolgod itt?Todd unottan leporolta hosszú ballonkabátjáról a rátapadt földet, már amennyire lehetett, aztán odasétált az elgurult kalapjához, lehajolt érte, és a fejébe nyomta. A Gangrel vicsorogva, Tüske türelmesen várakozva figyelte ezt a kis közjátékot. Miután elrendezte az öltözékét, Todd visszafordult a két vámpírhoz.– Egy üzenetet hozok – mondta röviden.– Kinek?– Azt döntsétek el ti – felelte Todd. – Az üzenet így szól: Nincs menekvés a tűz elől, amely utolér és felperzsel mindent és mindenkit!Szürkeszem értetlenkedve nézett az anarch vezérre, de Tüske arca, még ha értette is az üzenet tartalmát, rezzenéstelen maradt. Kíváncsian méregette a különös vámpírt.– Te melyik oldalon állsz? – kérdezte. – Vagy mindig éppen annak a pártját fogod, ahonnan a szél fúj?– A magam útját járom – felelte a különc vámpír. – Nem tartozom magyarázattal sem neked, sem a Kamarillának, sem a Szabbatnak. A sors olykor úgy hozza, hogy az érdekeim hol ehhez, hol ahhoz az oldalhoz visznek közelebb, de bármennyire is nagy a csábítás, nem kötelezem el magam egyik oldalhoz sem. Nem szeretem, ha mások irányítanak, és lássuk be, ezt csak akkor valósíthatom meg, ha a magam ura vagyok. Nincsenek kötöttségek. – Széttárta a karját. – Nincsenek szabályok és korlátok, azt teheted, amit akarsz. – Gonoszul elvigyorodott. – De ezt az érzést te is jól ismered, Tüske. Te is szabad voltál valamikor. Emlékezz! – Legyintett. – És most?– És mire mész a fene nagy szabadságoddal, ha egyedül vagy? – vágott vissza a Brujah.– Hidd el, boldogulok egyedül is – felelte. – Talán könnyebb is, mint állandóan az öregek figyelő tekintetének kereszttüzében lenni. – Megfordult, hogy elsétáljon, de pár lépés után megtorpant. – Fogadjátok meg az üzenetet, és készüljetek fel a legrosszabbra – mondta, aztán széttárta a karját, a por felkavarodott körülötte, és mire elült, már nyoma sem volt.Szürkeszem bosszúsan nézett körül, aztán a Brujah-ra nézett.– Mi volt ez? Mit jelent ez az üzenet?– Semmi jót – felelte Tüske, és megfordult, hogy elsétáljon.A Gangrel utána nyúlt, megragadta a karját, és visszarántotta.– Te pontosan tudod, mi folyik itt, igaz? – kérdezte dühösen.– Gondolod, hogy idejöttem volna segítséget kérni, ha tudnám, mi történik? – felelte Tüske. – Valami készül, de hogy kívülről, vagy belülről csap majd le a Kamarillára, azt nem tudja senki. Sötétben tapogatózunk, és kevés az információnk. Akárcsak az időnk. – Megfordult, és elindult vissza a vár kapuja felé. – Tedd, amire kértelek!Lassan lépkedett, mert arra számított, Szürkeszem újabb kérdéseket szegez majd neki, azonban az öreg Gangrel nem kérdezett többet. Tüske elmosolyodott. A Gangrel sokkal ravaszabb volt, mint azt sokan gondolták volna. Nem akarta tovább gyengíteni a helyzetét mindenféle kérdezősködéssel, hanem okosan meghátrált, mintha megelégedett volna azzal a néhány szóval, amit hallott. De nem erről volt szó. Ő információkat akart, és valószínűleg ezt fogja kérni fizetség gyanánt. Tiszta üzlet. Más kérdés, jó-e, ha a Gangrelek túl sokat tudnak. Persze el lehet hallgattatni a kíváncsiságukat mindenféle hihetőnek hangzó hazugsággal, de gyanította, egyikük sem olyan ostoba, hogy bevegyen valamilyen ócska mesét.Bosszúsan arrébb rúgott egy nagyobb követ, ami hangosan koppant neki a járdaszegélynek. Todd a lehető legrosszabb pillanatban bukkant fel, és valószínűleg az üzenetet csak Szürkeszemnek szánta, csak azt nem értette, mi volt vele a célja. Meg akarta félemlíteni? Figyelmeztetni akarta valamire? Egyik nem sem látta sok értelmét. A Gangrelek nem játszottak jelentős szerepet az éjszaka sakktábláján. A Kamarilla fújt rájuk, mert elhagyták a biztonságot nyújtó köteléket, a Szabbat nem bízott bennük, mert színjátékot sejtett a háttérben, a függetlenek meg nem akartak szemet hunyni a klán kamarillás múltja felett, emiatt távolságtartóan kezelték őket. Magukra maradtak. Ezért volt különös Todd üzenete.Annyira belemerült a gondolataiba, hogy majdnem nekiment a furgonnak. Gyorsan körbejárta, és feltűnés nélkül leellenőrzött néhány apróságot. Nem látott semmi szokatlant, ezért kinyitotta az ajtót, és beült a kormány mögé. Kivette az egyik zsebéből a pisztolyt, és visszatette a kesztyűtartóba, a másikat azonban egyelőre a zsebében hagyta. Beillesztette a kocsikulcsot a helyére, elfordított, és a motor feldübörgött. Kétszer megnyomta a gázpedált, hogy megpörgesse a motort, aztán egyesbe kapcsolta a sebességváltót, és elindult. Kigördült az útra, áthajtott egy kereszteződésen, és ráfordult a főútra. Kényelmesen haladt, hogy legyen ideje gondolkodni. Todd üzenete járt a fejében. Úgy hangzott, mint a Szabbat nyílt fenyegetése vagy hadüzenete, de ennek így nem volt semmi értelme. Miért Todd volt a közvetítő, és miért éppen Szürkeszem a címzett? Egyetlen lehetséges magyarázat volt mindenre. Todd nem az igazi üzenetet adta át, mert nem akarta, hogy olyanok fülébe jusson, akikre nem tartozik. Az viszont semmi jót nem jelent, ha valaki a Kamarilla háta mögött lepaktál a Gangrelekkel. És ha ez így volt, akkor arról a hercegnek is feltétlenül tudnia kellett.Gázt adott, és átrobogott egy piros lámpán.
28/28 rész
