Fiction Kult

hm, hm
én is a mókussal kezdtem a fantasztikus irodalmat, és igen, hervatag egyik-másik
amiben viszont szerintem verhetetlenek, az a hangulat, az egész világ
lehet, hogy csak azért, mert egy egész szerepjáték-rendszer épül köréjük, de apró dolgokból annyit bele tudtak zsúfolni egy-egy kötetbe (és nem zavaró módon), ami élő, lélegző dologgá tette a világot
ez az, ami egy egykötetes világnál, egy önálló regénynél csak akkor sikerül, ha az írója nagyon penge

szerintem a mókusnak ebben rejlett a sikere és az erőssége
a többi regény, novella megalapozta azt a hangulatot, amivel már élvezhetőek lettek az önmagukban amúgy nem túl nagy durranás könyvek

persze ez csak az én véleményem :)

a hollóidők:

szerintem az egyik legjobb mókus regény
igen, sokszereplős, bonyolult, de talán az első olyan regény abban a világban, ami a pörgős, izgalmas sztori mellé nem egysíkú szereplőket vonultat fel, , és a köpönyeglobogási faktor is csak egészen picit van jelen benne :)

aki önmagában olvassa, annak persze lehet, hogy tényleg sekélyes
de nem szabad elfelejteni, hogy egy ciklusnak az egyik részéről beszélünk
több novella, regény kapcsolódik hozzá laza szálakkal (többnyire a szereplőkön keresztül), és egütt már nagyon ott vannak

ettől függetlenül nekem önmagában is nagyon tetszett, amellett, hogy elismerem, vannak a mókus könyveknél színvonalasabb fantasy művek is

Na, akkor én belenyúltam a tutiba, mert máig (és szerintem ez már így is marad) a Jó széllel toroni partra az egyetlen M.A.G.U.S. könyv, amit olvastam. És egyetértek, tényleg jó.

Sokáig a M.A.G.U.S. könyvek vitték a prímet nálam, aztán szerencsére feleszméltem, hogy léteznek ezeknél ezerszer színvolnalasabb fantasy alkotások is. Utólag visszagondolva a MAGUS regények elég hervatagok (az imént említettet mondjuk nem olvastam) voltak, és ez eléggé hozzájárult ahhoz, hogy az újabbakra már rá se nézzek.
Viszont az biztos, hogy mindmáig a Jó széllel toroni partra a legkiválóbb, legizgalmasabb és legjobb MAGUS regény. Azt valóban érdemes elolvasni.
[ Módosítva: 2009.07.27. 14:57 ]

Ez volt az első (és eddig egyetlen) M.A.G.U.S. könyv, amit elolvastam. Nagyon kíváncsi voltam már erre a világra, és ezért egyik ismerősöm segítségét kértem. Neki megvolt szinte kivétel nélkül az összes kötet ebből a sorozatból, ezért gondoltam, ha valaki, akkor ő biztosan tud nekem ajánlani valami jót. Ezt a regényt kaptam tőle kölcsön, mondván, Alan O’Connor a legjobb M.A.G.U.S. írók közé tartozik (neki legalábbis ő a kedvence). Hát neki is álltam. Gyenge pontom a nevek megjegyzése. Sokszor például filmnézés közben már nem tudom, kinek mi a neve. Ez könyveknél valamivel jobb, hisz sokkal tovább &"együtt vagyok&" a szereplőkkel, nem pedig csak másfél órát. Na de ez a regény számomra katasztrófa volt. Minden főbb szereplő (nem emlékszek már, de olyan 5-6 körül lehetett) el lett nevezve a következők alapján: vezetéknév, keresztnév, faj, származási hely, kaszt, rang, foglalkozás. Na jó, lehet nem lehetne mindenkit &"ráhúzni&" erre a &"sablonra&", de rengeteg megszólítása volt mindegyik személynek. Emiatt olvasás közben érzetem, ahogy elhatalmasodik az elmémben a káosz. A történet viszont volt olyan érdekes, hogy nem tántorított vissza az sem az olvasástól, hogy sokszor nem értettem mi a helyzet. Ez a névrengeteg természetesen nem róható fel hibának, hisz ez az én gyengeségem. Ami viszont nem tetszett, az a könyv végén lévő szótár. A regény tele van idegen szavakkal, és én soknak szerettem volna tudni a jelentését. Hát sajnos csak nagyon keveset találtam meg ebben a gyűjteményben. Nagyon hiányosra sikeredet, és ez kifejezetten rontotta az élményt. Ennek ellenére nem tartom rossz olvasmánynak.
[ Módosítva: 2009.07.27. 13:45 ]