Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  Barbossza11 (1)
2.  Mihgor17 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (3)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Pörgés

 

Borító
  Feltöltötte: Gladon (2008.02.05.)
  Módosította: Gladon (2011.10.06.)
Keresem ezt a könyvet. (Be kell jelentkezned)
Kínálom ezt a könyvet (Be kell jelentkezned.)
Ajánlok hozzá könyvet (Be kell jelentkezned)
Ajánlok hozzá könyvet (Be kell jelentkezned)
Szerző: Wilson, Robert Charles
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Megjelenés éve: 2007
Terjedelem: 421 oldal
Sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Nyelv: magyar
Díjak: Hugo
Kategória: sci-fi
Értékelés:

Értékelés: 9 (11) | Értékeld Te is!
Vásárlás:
Kedvenc: 0 | Olvasott: 3 | Polcon: 3 tagnál
Kínálja: 0 | Keresi: 0 | tag

Egy októberi éjszakán a tízéves Tyler Dupree döbbenten nézte végig, ahogy a csillagok sorra kihunynak az égen. Az űr egy csapásra valóban üres lett.
Tyler azóta felnőtt, és ahogy valamennyi embernek a Földön, neki is meghatározó élményévé vált a Nagy Elsötétedés néven elhíresült jelenség. A Nap csupán egy halvány korong az égen, a Hold eltűnt, a mesterséges űrobjektumok pedig kivétel nélkül lezuhantak, és maradványaik olyan vénséges-vénnek tűnnek, mintha a nyilvántartottnál sokkal régebben keringtek volna bolygónk körül.
Kutatók próbálják megfejteni a rejtélyt, és amire bukkannak, az tragikus jövőt vázol föl az emberi faj előtt: a Földet egy idegen lények építette fal szigeteli el a világegyetem többi részétől, és odakint sokkal gyorsabban telik az idő – egy nap alatt mintegy százmillió év! Ebben az iramban csillagunk életéből nem lehet több hátra negyven esztendőnél!

Robert Charles Wilson regénye egyszerre sodró SF-thriller, szerelmi történet és apokaliptikus vízió, de mindenképpen csúcsminőségű irodalmi mű. Ebben az olvasókkal a kritikusok is egyetértettek, így a könyv nemcsak bestseller lett Amerikában, de elnyerte a rangos Hugo-díjat is.

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

solymosgyu 2011.10.30. 10:42 | # 4
Avatar
A folytatása unalmas.

 

acélpatkány 2009.08.10. 23:20 | # 3
Avatar
Számomra nagyon kellemes élmény volt a könyv, végre valami olyat adott, amit már régen tapasztaltam. Szerintem remekül lavírozik a globális és a hétköznapi problémák között. Egyszerre klasszikus SF és modern dráma. Nálam abszolút kedvenc.

 

Sütiszörny 2009.05.24. 14:46 | # 2
Avatar
Na, tegnap bejeztem én is. Érdemes volt elolvasni, nagyon tetszett. Tetszik az ötlet, a megvalósítás. Közben sokat agyaltam, hogy mi lesz a befejezése. Annyira nem is álltam távol a lényegtől, de igazából a közelében sem. Arra gondoltam, hogy egy idegen civilizáció a pörgés adta időeltolódást felhasználva, annak segítségével áthidalva akar velünk közvetlen kapcsolatba lépni, de hogy mi lesz ez a másik civilizáció azt nem lehetett kitalálni. Főleg, hogy inkább már csak a regény vége felé bukkant fel sejthetően valamicske. De alapvetően csak a legvégén derült ki minden.
Mindenkinek csak ajánlani tudom. ssupercool2 Na, jó, ezért egy bizonyos érettség kell hozzá, mivel nem egy lézersugaras-lövöldözés scifiről van szó. smiley

 

shrap 2009.03.05. 11:06 | # 1
Avatar
A történet nagyjából 4-5 különleges, egyedi ötletre épül, ami amolyan vezérfonalként fűzi fel a cselekményt, amit -ennek fényében- néhány mondattal le lehet írni.Tehát adva van egy földön kívüli [xxx], ami szeretné [xxx] a földi civilizációt, ezért körülveszi egy burokkal, radikálisan “lelassítva” a földi időt az univerzumhoz képest. Ez alatt a földönkívüli [xxx] létrehozza az [xxx]-t, ami egy kvázi galakatikus happyendet szolgáltat. A bökkenő annyi, hogy ezt a földiekkel senki sem közli, egészen a dolgok végéig.Nekem éríntőlegesen beugrott Asimov Seldon-terve az Alapítványból, valamint az, hogy ez egy kiváló könyv, habár kétségtelen, hogy eleinte lassan indul, majd a folytatást is a - szó szerint- az égen lebegő bizonytalanság húzza magával az utolsó 150 oldalig, ahol a fogaskerekek úgymond összekapcsolódnak és meg sem állnak -a semmiféle meglepetést nem nyújtó, de annál jobban eső- végkifejlettig - valamint, hogy a mondat elején és a következő mondatban említettek miatt nem hiszem, hogy túlságosan pőrgős (sic!) filmet lehetne készíteni belőle. A könyv két idősíkon indul, amelyek között olyan 4 milliárdnyi, vagy huszonvalahány év (ahogy vesszük) különbség húzódik. Jól sejthetően ezek a végére összeérnek. Nálam olyan 9.

Ja és Wilson lesz az idei Könyvhét díszvendége, úgyhogy gyerünk dedikálni. Bár az enyémet már a papagájom is volt szíves...