Fiction Kult

Hát igen, a régieknek sem volt hiánya fantáziából. Már az első sorokból leesett, hogy ez bizony a Fehérlófia. Ez az egyik kedvenc mesém Jankovics Marcelltől (mármint a rajzolt változat, mert ugye nem ő írta). Egyébként egy jó Belga szám is készült belőle, bár az kicsit máshogy fogalmaz.

Na én ezt találtam:)
&"Azt mondja rá a griffmadár:
- Hej, ha ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig; de neked megteszem; hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát; kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tégy a számba. Ha nem teszel, levetlek.
Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábaszárát adta neki.
Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.&"

A Fűrész ehhez képest smafu

Ez valóban elég morbid mese.

Hát a furfangos, puskás kovácsról még nem hallottam, de ez a farkas-barkas nagyon ismerős. Mintha még alsó tagozatban találkoztam volna vele valami tankönyvben. Elég beteg mindkettő mese, az biztos.

Én ettől a mesétől estem hanyatt: Farkas-barkas.
Mai napig nem bírok felette napirendre térni.

Szóval tegnap délelőtt a kezembe vettem egy mesekönyvet (ha már a mesék a kiemelt téma, gondoltam ide tartozik:)), aminek &"Világszép mesék&" a címe, és elolvastam belőle egy furfangos kovácsról szóló cseh népmesét, amiben a kovácsnak mágikus képességei vannak, és ezek segítségével mindig túljár az őt a Pokolba elvinni kívánó ördögök eszén.
Ezzel semmi baj sincs, nem sikerül a kovácsot elvinniük, mert ugye túljár az eszükön, de amikor a kovács végül öregkorában meghal, mégiscsak a Pokolba jut.
A végén a csattanó: a kovácsot a pisztolyával együtt temetik el, majd a Pokolban az ördögkirályt - ismét lóvá téve őt - fejbe lövi, és annak meg &"darabokra ment szét a feje&".
Világszép mese... :D
Apukám még hozzátette, hogy befejezésnek jó lenne &"A Pokol falán még mindig ott díszelegnek az ördögkirály fejének darabjai&".
Umm!

Könyvekben vagy irodalmi alkotásokban szereplő meglepő, nem a könyv témájához illő, vagy meghökkentő, esetleg téves dolgokról élménybeszámolókat várok. :)