Fiction Kult

Anime. Egy furcsa műfaj, amelyről sokan azt gondolják, hogy csupán rajzfilmek. Ám ez nem egészen így van. A legtöbb anime, amelyek közül nálunk csak meglehetősen kevés ismert, valóban sokban hasonlít a klasszikus nyugati rajzfilmekre, mint amilyenek a régi Disney alkotások voltak, ám kétség kívül az animék között is találunk gyengébb, silányabb darabokat is. Ami a lényeges különbség, legalábbis az én olvasatomban, hogy, szemben a hagyományos rajzfilmekkel, az anime egy roppant tág kategória, amely felölel számos kisebb műfajt, a gyerekeknek szóló történetektől kezdve, a horroron át egészen a pornóig (hentai). Viszont tény az is, hogy az animék között jóval többször találkozunk olyan alkotásokkal, amelyek sokkal mélyebb és magvasabb gondolatköröket dolgoznak fel és próbálnak megfejteni, megmagyarázni a maguk rajzolt formájában, mint a jelenkor többnyire bugyuta és nyálas amerikai alkotásai. (Már érzem is, ahogy sok gyilkos pillantás fúródik a hátamba, és záporoznak felém a kövek sarlatán kijelentésem miatt. Mea culpa, ez az én véleményem. Na, de vissza az eredeti témához.)
Eleinte én is bizalmatlan voltam az animékkel, mert nem nagyon tudtam hová tenni őket. Nem tudtam őket sem filmként, sem rajzfilmként kezelni, s emiatt nem is nagyon érdekeltek. Inkább csak hallomásból rendelkeztem róluk kevés információval. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tudtomon kívül, még valamikor kiskoromban, jó 20 évvel ezelőtt azért belefutottam egy híresebb animébe, nevezetesen a Hayao Miyazaki által írt és rendezett A szél harcosai (Kaze no Tani no Naushika) című darabba, de akkor nem hagyott bennem túl mély nyomot. Aztán talán egy évvel ezelőtt egy barátom meglepett egy DVD-vel, amelyen a Vampire Hunter D című alkotás volt található. Csak annyit mondott: „Ez tetszeni fog.” Azt feleltem, hogy majd természetesen megnézem, bár nem fűztem hozzá nagy reményeket, gondolván, ez is valami Dragon Ball-szerű filmecske lesz. Tévedtem.
Ha röviden kellene véleményt nyilvánítanom, akkor azt mondanám, hogy ez egy bitang jó anime. Nem elsősorban a történet, a mondanivaló vagy a szereplők miatt, hanem mert magával ragadó a hangulata. A történet röviden leegyszerűsítve egy vámpír és egy vámpírvadász küzdelméről szól, ám teljes egésszé a mellékszereplők révén válik.
A főhős D, egy dunpeal (a magyar fordításban dampír), félig ember, félig vérszívó vámpírvadász, akit felbérel John Elbourne, hogy mentse meg a lányát, Charlotte-ot, akit a rettegett vámpír, Meier Link rabolt el. D, a számkivetett, származása miatt lenézett magányos vadász elindul, hogy mindenáron kimentse a lányt a gonosz vámpír karmaiból, akár élve, akár holtan. Ám akadnak versenytársai is, a Markus testvérek, akik összeszokott csapatként könyörtelenül bánnak el a vámpírokkal és azok szolgáival. Közös a megbízójuk, közös a célpontjuk, és ugyanaz a jutalom vár rájuk, ha megmentik a lányt és végeznek a vámpírral. A vadászok versenyre kelnek, ám valahogy már az elején érezni lehet, hogy D kerül majd ki győztesen. Nemes küzdelme a történet végére fölé kerekedik a Markus testvérek által képviselt nyers erőnek.
Ám ahogy kezdetét vesz a hajsza Meier után, szép lassan fény derül mindenre. Markusék szemében a vámpír maga a megtestesült gonosz, aki elrabolt egy fiatal lányt, hogy szörnnyé változtassa, ezért pusztulnia kell. Eleinte D is hasonló véleményen van, ám amikor egy alagútban összecsap Meierrel a hintója tetején, váratlan felfedezést tesz, amely elbizonytalanítja, és meghátrálásra készteti. Ettől kezdve kétségek gyötrik, amelyeket olykor megoszt a bal keze tenyerében lakozó parazitával, ám nem hátrál meg, hiszen a feladatot el kell végeznie, meg kell mentenie a lányt. S ha nem volna elég a Meier utáni hajsza, egy külön csatát is meg kell vívnia, a Markus testvérek egyetlen női tagjával, Leilával. A lány gyűlöl minden teremtményt, aminek bármilyen köze van a vámpírokhoz, így amikor megtudja, hogy éppen D a konkurenciájuk, maga indul a vámpírvadász után, hogy végezzen vele. Ám ahogy haladnak előre az események, lassan ráébred, hogy D közel sem az, akinek gondolta. Mindezeken túl még meg kell küzdeniük más gonosz teremtményekkel is, ha utol akarják érni Meier hintóját, amely megállíthatatlanul száguld egy olyan végzet felé, amelyre gondolni sem mert volna senki.
Most nem mondok többet arról, miként folytatódnak és végződnek az események, mert nem szeretném minden apró részletét felfedni az előtt, aki esetleg még nem látta, és a csattanót sem árulom el. Annyi bizonyos, hogy alaposan kidolgozott történetről van szó, amely nemcsak a cselekmény szálát gördíti végig, hanem betekintést enged az egyes szereplők jellemébe, gondolataiba és az ezekből fakadó vívódásaikra. Mindehhez remek hangulat társul, amely olykor komor, olykor feszült, s néhány esetben érzelmes, mindig arányosan váltva ezeket, hogy egy pillanatig se törjön meg a történet sodró lendülete, amely során egyaránt szoríthatunk D-nek, a Markus testvéreknek, vagy akár Meiernek, hogy sikerrel járjanak.
Mivel a cselekmény tulajdonképpen egy hajsza, mindig változik a helyszín, amerre hőseink járnak. Mindegyik tájnak megvan a maga varázsa, akár sűrű erdőről van szó, akár kietlen pusztaságról, ám mégis mindet körbelengi az egész történetre jellemző nyomasztó, vészterhes hangulat. Ezt tükrözik a színek is. Bizonyos helyeken élesek, kontrasztosak, másutt viszont borongós, sötét, elmosódott tónusokkal találkozunk, amelyek jól tükrözik a hangulatot. Marco D’Ambrosio zenéje pedig tökéletesen illeszkedik a történethez.
Összegezve, a Vampire Hunter D egy tökéletesen megkomponált alkotás, amely méltán öregbíti az anime műfaj hírnevét. Yoshiaki Kawajiri rendező a Ninja Scroll után ismét nagyot alkotott, nem véletlen tehát, hogy világszerte rengeteg rajongóra tett szert a film. Jó hír, hogy D kalandjai DVD és képregény formában is megjelentek már magyarul, így azok is részesei lehetnek e gótikus-horror hangulatú történetnek, akiknek korábban erre nem adódott lehetősége. Aki kedveli a vámpíros történeteket vagy csak egyszerűen az animéket, esetleg a kettőt együtt, annak feltétlenül ajánlom a filmet, de ugyanakkor bátran bíztatom azokat is, akik továbbra is ódzkodnak ettől a műfajtól, hogy nézzék meg ők is.