Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  Mihgor17 (1)
2.  Barbossza11 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (5)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Valérian és Laureline – Egy képregény klasszikus Európából

Képregény | Beküldte: RV | 2012.12.23. 18:02

Noha igen nagy hagyományokkal rendelkeznek az európai képregények is, a távol-keleti mangákkal és az amerikai irányzatokkal aligha vehetik fel a versenyt Képnépszerűség tekintetében. Kicsit olyan ez a szituáció, mintha csak a két véglet létezne – a jelmezes szuperhősök világmegváltó kalandjai, vagy a leginkább a jellegzetes grafikai stílusa miatt közkedvelt mangák – és ezek mellett nem igazán tud teret nyerni az általában komolyabb, mind a témákat, mind a szereplőket figyelembe véve lényegesen kidolgozottabb európai irányzat. E háttérbe szorulást az is előidézhette, hogy az európai képregények legjelentősebb bázisai Belgiumban és Franciaországban alakultak ki a 60-70-es évek során, és mivel a francia nyelv közel sem volt annyira elterjedt, mint az angol, ezek a képregények nem tudtak olyan széles körben elterjedni, mint amerikai társaik. Érdekes, hogy a kiadók nem nagyon törekedtek arra, hogy sorozataikat tágabb színtérre is eljuttassák, és megelégedtek a szűkösebb olvasótáborral. Az 1990-es évek végére azonban már bizonyossá vált, hogy szükséges a szélesebb olvasótábor megnyerése, különben az európai képregények végképp lemaradnak a megújulási hullámmal ismét erőre kapó szuperhősökkel, illetve a nyugati világba mind intenzívebben utat találó japán mangákkal szemben. E felismerésnek köszönhetően számos klasszikusnak mondható sorozatot fordítottak le először angolra, majd más nyelvekre is. Bár e képregények zöme a 70-es évekből származik, vagyis valamennyire elavultnak tekinthetők a jelenkor grafikai stílusai mellett, azonban sokszor klasszikus sci-fi és fantasy elemeket tartalmaznak, amelyek köré tartalmas történetek szövődnek, és rendszeresen előkerülnek olyan kérdések, gondolatok, amelyek ma is teljességgel aktuálisak.
Egy ilyen klasszikus sorozat a francia Valérian et Laureline, amelyet a Cinebook kiadó kezdett el 2010 derekán angol nyelven is megjelentetni. A képregény Pierre Christin író és Jean-Claude Mézières közös alkotása, amelynek első része még 1967-ben jelent meg a Pilote című, kifejezetten képregényeket bemutató magazin hasábjain. A történetek középpontjában két űrügynök áll – a jóképű és bátor, ám mégis inkább antihősnek tekinthető Valérian, aki azonban inkább a felettesei utasításait követi, még ha nem is ért velük egyet, illetve a csinos, intelligens és talpraesett Laureline, aki a cél érdekében nemcsak az eszét, de a testi adottságait is maximálisan kihasználja. Kalandjaikban az akkori kor science fiction regényeinek témái elevenednek fel a klasszikus űroperai köntösben, megfűszerezve egy kis időutazással, és itt-ott némi fantasy beütéssel is. Christin cselekményei furcsa egyvelegek, hiszen bővelkednek a klisékben, ugyanakkor ezt bőségesen ellensúlyozza az író humora, a szereplők részletesen kidolgozott jellemábrázolása, illetve azok a politikai és társadalmi kérdések, amelyek rendszerint bekerültek Christin érdeklődési körébe.
A sorozat a távoli jövőben, a XXVIII. században játszódik, amikor az emberiség technológiai fejlettsége már olyan szintre emelkedett, hogy lehetővé vált az azonnali tér-, és időutazás. A Földön létrejött utópia fővárosává egy Galaxity nevű metropolisz vált, amely nemcsak a bolygó legfontosabb települése, hanem az egész galaktikus birodalomé is. Az emberiség jelentős részének már nem kell dolgoznia, idejük javát a virtuális valóságban, egy álomszerű állapotban töltik, miközben az Űr-idő Ügynökség munkatársai azon fáradoznak, hogy megvédjék az emberiség birodalmát a külső fenyegetésektől, illetve az óvatlan időutazások miatt kialakuló időparadoxonok káros hatásaitól. Kezdetben Valérian és Laureline is ennek az ügynökségnek dolgozik, azonban Christin a Les Foudres d’Hypsis című epizódban bátran felborította ezt az idillt, hogy új lendületet vigyen a főhősök kalandjaiba. Az első néhány kötet meglehetősen Képegyszerű vonalvezetésű volt, gyakorlatilag a jó és a rossz közötti harcot mutatta be, csak az űrbe száműzve, és tele volt elcsépelt klisékkel. A kritikusok hamar fanyalogni is kezdtek, és hiányolták az új, a fordulatos és eredeti cselekményt. Pierre Christin értett az intelmekből, és igyekezett a klisék többségét lecserélni, hogy helyet teremtsen azoknak a gondolatoknak, amelyek politikai, szociológiai és etnológiai kérdéseket feszegettek – ahogy a sorozat haladt előre, a bonyodalmak mind többször fakadtak ideológiai, vagy társadalmi különbségekből, és az erőszakos megoldások helyett inkább az érvek és magyarázatok szolgáltak egy-egy probléma lezárására. A történetek ideológiai magva egyfajta liberális humanizmus, vagyis a főhősök kalandjai nem az ellenség legyőzéséről szól, hanem felfedezésről, nehézségek leküzdéséről, és a különbözőség öröméről. John Dean akadémikus ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Christin szabályszerűen beemeli a politikai, társadalmi és szociológiai nézeteit a történetek elbeszélő részeibe, hogy bizonyítsa, az ezekben rejlő problémák univerzálisak, függetlenek attól, hogy melyik bolygón élünk”. Az alapkérdések mellett gyakran kerülnek előtérbe olyan témák, mint a természet és a technológiai fejlődés örökös szembenállása, az erőszakmentes világ, a hatalommal szembeni bizalmatlanság, vagy az egyén elnyomásával kialakított homogén társadalom, és még sorolhatnánk. A Le Pays sans Étoiles című részben például a nemeken alapuló társadalmak ellentétei és problémái kerülnek terítékre. Mézières kitűnő rajzai sok esetben a színek és a hátterek révén nagyon jól hangsúlyozzák ezeket a kérdéseket.
Az egyes epizódokban ugyan számtalan szereplő feltűnik, azonban a történetek elsősorban a két főhősre összpontosítanak, így érthetően az ő jellemábrázolásuk részletesebb. Mind Valérian, mind Laureline jellemében található egy-két klisés vonás, azonban az epizódok során egyre többet tudunk meg róluk, személyiségük jobban kinyílik, és természetesen fejlődnek is, tanulnak a hibáikból. Valérian személyisége alapvetően egyszerű, de mégis sok árnyalat bújik meg benne. Meglehetősen csökönyös és keményfejű, akinek ugyan megvan a maga véleménye, de mégis sokszor inkább felettesei utasítására hagyatkozik. Nem igazán hallgat a tanácsokra, és emiatt igen sokszor keveredik bonyodalmakba. Noha gyengéd szálak fűzik őt Laureline-hez, rendszeresen hagyja magát elcsábítani más nők által is. Később valamennyire megkomolyodik, és szülőhazája elvesztése után sokkal komorabbá is válik, ám alapvető jellemvonásai megmaradnak. A Valérian név alapvetően kitaláció, bár a gyökere a latin valere szóból ered, amelynek jelentése „erősnek lenni”. A képregény szerzői egy olyan karaktert szerettek volna megalkotni, amelyik lényegesen különbözik az európai szintéren akkoriban erősen hódító amerikai szuperhősöktől. Egy olyan hőst igyekeztek megteremteni, aki már-már egy banális jellem, és nincsen semmi különleges vonása, vagy képessége. Eleinte Valérian túlságosan is vonalasra sikerült, és néhány epizódot követően maga Christin is érezte, hogy hőse meglehetősen ostobának hat, ezért valamennyire változtatott rajta, így a Les Spectres d’Inverloch című résztől kezdve jóval szerethetőbbé vált. Akárcsak a férfi hős, úgy a női hős is sokat változik a történetek során, igaz, Laureline fejlődése jóval hangsúlyosabb. A Képsorozat első néhány részében még csak afféle háttérszereplőnek tekinthető Valérian mellett, azonban a Le Pays sans Étoiles című epizódtól kezdve már több figyelem összpontosul rá. A történet szerint Laureline nem a jövő szülötte, hanem egy időutazó küldetés során a XI. századi Franciaországból kerül a jövőbe, s válik belőle is ügynök. Emiatt ő lényegesen többször cselekszik ösztönösen, az érzelmei erősebben befolyásolják a cselekedeteit, és nem retten vissza attól sem, hogy szembeszálljon a partnerével, ha az igazságérzete úgy diktálja. Egy interjúban Christin elmondta, hogy a női főhős névválasztásánál nagy bajban voltak, mert egy olyan nevet szerettek volna találni, amely kellemesen cseng, de ugyanakkor van egy kis középkori felhangja is. Ilyet azonban nem találtak, végül ők maguk ötlötték ki a Laureline nevet, amely a képregénynek köszönhetően olyan népszerű lett, hogy 1968-tól kezdve sok lánygyermek is ezt kapta születésekor. Christin azt is bevallotta, hogy eredetileg csak a Les Mauvais Rêves című epizódban szándékozta szerepeltetni Laureline karakterét, azonban az olvasók dicsérő visszajelzései hallatán úgy döntött, megtartja a további részekre is.
A szakértők úgy tartják, a Valérian et Laureline sorozat jelentős hatással volt a francia science fiction képregényekre, és lökést adva az irányzatnak, sok új ötletet idézett elő. Azonban nemcsak a francia képregényeken hagyott nyomot, hanem inspirációként hatott olyan filmekhez is, mint a Star Wars, az 1982-es Conan, a barbár, vagy a Luc Besson által készített Ötödik elem. A sikert mi sem bizonyítja jobban, hogy európai szinten számos díjra jelölték, és több esetben végül meg is kapta ezeket az elismeréseket. 2007-ben egy animációs sorozat is készült a képregény alapján Time Jam: Valerian & Laureline címmel, azonban nem aratott osztatlan sikert, mert a készítők túl sok részletet változtattak meg az eredeti történethez képest, és ez a rajongóknak sok esetben nem tetszett. Annak ellenére, hogy lassan az ötvenedik születésnapja felé közelít a sorozat, a benne fellelhető témák közül sok még ma is aktuális, és talán éppen ennek köszönhető, hogy évtizedek múltán a nemzetközi színtér is kezdi felfedezni magának. A mai kor, vagy az amerikai, szuperhősökkel teli képregények kedvelői számára kissé régimódinak tűnhet a látványvilág, ám érdemes tenni vele egy próbát, mert szórakoztató és egyedi.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.