Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Szeptember – Október
1.  Mary Blade (55)
2.  SziraG (4)
3.  TheDuke (3)
4.  Bozsi (3)
5.  sumeer (2)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (5)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Thorgal – Barbárság belga módra

Képregény | Beküldte: RV | 2012.08.11. 18:16

Amikor a képregényekről van szó, egy átlagos embernek – aki forgatott már ilyen füzetet a kezében – vagy az amerikai, szuperhősöket felvonultató vonal, vagy a japán manga irányzat ugrik be rögvest, és legtöbb esetben megfeledkezik arról, hogy nemcsak ez aKép két véglet létezik. Az európai képregényeket általában beárnyékolja ez a két nagy stílusirányzat, holott az öreg kontinens is viszonylag bőséges kínálattal rendelkezik, igaz elsősorban a francia nyelvterületeken. Érdekes dolog ez egyébként, hogy miért éppen Belgium, illetve Franciaország vált az európai képregények központjává, és nem az Egyesült Királyság. Általános vélekedés, hogy az európai képregények sokkal többet adnak a történetre és a hangulatra, és valamivel művészibb képi világot jelenítenek meg, mint a sok esetben fekete-fehér mangák, vagy a csillogó-villogó körítéssel operáló szuperhősök kalandjai. Ha úgy vesszük, Európa a képregények esetében afféle független műhelynek tekinthető, amely ugyan tudomásul veszi az uralkodó trendeket, de mégis inkább a maga feje után megy, és igyekszik tartalmasat, egyedit alkotni. Természetesen az utóbbi évtizedekben egyre erőteljesebben lehetett érezni a vezető irányzatok – elsősorban a manga – hatásait. Ez nem azt jelenti, hogy az európai képregények is „elmangásodnak”, egyelőre inkább ismerkedés jellegű a két irányzat kapcsolata, bár kétségtelen, hogy egyre többször jelennek meg olyan sorozatok, amelyek már nyíltan magukon viselik a távol-keleti elemeket, és megpróbálnak létrehozni valamilyen hibrid stílust. Ez olykor működik, más esetekben kevésbé, de úgy tűnik, ez szükségszerű az európai képregény fejlődéséhez. Ugyanakkor e szárnypróbálgatások mellett továbbra is töretlen népszerűségnek örvend a belga-francia vonal, amelyből mind több kötet jut el tágabb nemzetközi színtérre, és válik sikeressé.
Ezek közé tartozik az eredetileg 1977-ben indult Thorgal sorozat is, amelyet néhány éve kezdtek ismét kiadni, új szerkesztésben. A történetek szerzője Jean van Hamme, aki eredeti szakmája, a közgazdaságtan mellett kezdett érdeklődni az újságírás iránt. Elsősorban szakmai cikkeket írt, de mind többször próbálkozott irodalmi töltetű írásokkal, és egyre inkább ezt érezte az igazi hivatásának. 1976-tól már csak az írással foglalkozott, és neve hamar bekerült a belga irodalom körforgásába. Karrierjének kezdetén hozta össze a sors Grzegorz Rosinski lengyel grafikussal, aki éppen egy szakmai ösztöndíjnak köszönhetően tartózkodott Belgiumban. Közösen láttak neki, hogy kidolgozzák azt a mítoszokra és legendákra épülő, leginkább a viking kultúrához közel álló fantasy történetet, amely később Thorgal címmel vált az egyik legnépszerűbb és legelismertebb európai képregénnyé. Az összesen huszonkilenc füzetből álló sorozat első momentumai a kezdetekben még rövid, folytatásos formában kerültek bele a Tintin című francia képregényekkel foglalkozó magazinba, és a Le Lombard kiadó, amely elegendő fantáziát és potenciált látott a történetekben, csupán 1980-ban kezdte epizódokká összefűzni a kisebb részeket. A sorozat a huszonkilencedik epizódja bizonyos tekintetben lezárásnak tekinthető, hiszen ez volt az utolsó történet, amelyet van Hamme írt. A szintén belga Yves Sente ugyan átvette a stafétát, és folytatta a sorozatot, de nem akarta megbolygatni az eredeti koncepciót, ezért a főhős Thorgal háttérbe tolásával, és új karakterek bevonásával más irányba terelte a továbbra is sikeres sorozatot.
A Thorgal sorozat egyértelműen a fantasy irányzatába tartozik, noha meglehetősen sok elemet tartalmaz az északi – elsősorban norvég és germán – mitológiából, felbukkannak benne az ókori római történelemre emlékeztető utalások, illetve keveredik benne a dráma, a horror és a kalandregények stílusa is, sőt, elvétve még a science fiction is megtalálható egyes epizódjaiban. Joggal gondolhatnánk, hogy ennyi forrásból merítve aligha lehetséges egy összefüggő és koherens színteret létrehozni, de van Hamme jó érzékkel váltogatja a történeti szálakat, hogy lehetőleg egy időben csak az egyik kerüljön előtérbe. Összességében a viking kultúra adja az alapot, azonban jóval komorabb és nyersebb formában, inkább érezzük őket közelebb egy afféle barbár hordához. A történetek hangulata is inkább a nagy klasszikust, Conan történetét idézi, de ez egyáltalán nem hátrány, sőt kifejezetten jól áll ennek a különös, kicsit ismerős világnak, amely megelevenedik előttünk. Természetesen sok a fantasy klisé a történetekben, és Thorgal győzelme is megkérdőjelezhetetlen az egyes epizódok végén, de mindig van egy-egy apró adalék, amely kiemeli az átlagos képregények közül e tekintetben.
A grafikai munka teljesen más, mint amit megismerhettünk az amerikai szuperhősökkel teli képregények esetében, vagy akár a japán mangákat lapozgatva. A képek háttere sok helyütt szándékosan elmosott, csak nagy vonalakban vázolja a környezetet, hogy kiemelje a karaktereket, amelyek szintén nincsenek teljesen kidolgozva. Olyan érzése van az embernek a kötetek olvasása közben, mintha színes vázlatokat látna, azonban e durvának tetsző rajzok is jól átadják a jelenetekben rejlő energiát, és érzelmeket. A rajzok nekem az egykori Kockás magazinban rendre felbukkanó egyik sorozat, a Rahan képi világát idézték (bár annál jóval színesebb és kifinomultabb), ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a Thorgal kötetei is a nyolcvanas évek szülöttei.

Kép

Mint ahogy az a sorozat címéből is kiderül, a történetek középpontjában Thorgal áll, akit ugyan a vikingek neveltek fel, de valójában nem e világ szülötte. Igazi harcos alkat, aki jól bánik a fegyverekkel – különösen az íjjal –, ha a helyzet megkívánja, de alapvetőn nem a harc és az öldöklés hajtja, hanem egyszerűen szeretne békében letelepedni valahol, hogy végre családot alapíthasson. Azonban a sors egyáltalán nem kegyes hozzá, és rendre belekeveredik valamilyen kalandba, amelyből általában kíméletlen testi és lelki megpróbáltatások árán tudja csak kiverekedni magát, illetve kimenteni a barátait, szeretteit. A főhős mellett számtalan kiegészítő karakter jelenik meg, akik között segítők és ellenlábasok is akadnak, illetve több olyan is van, például az ifjú Shaniah, akik előbb szörnyű tragédiát okoznak Thorgal életében, de később egy önfeláldozó tettel mégis megváltják korábbi tetteiket.
A sorozat erényeit mi sem bizonyítja jobban, hogy a szakma többször is hangzatos kritikákkal méltatta mind a történeteket, mind a grafikai megvalósítást, illetve számtalan nyelvre le is fordították, bár jobbára csak Európán belül vált igazán ismertté (sajnos magyarul eddig még nem jelent meg). Ma már azonban klasszikusnak tekinthető. Ettől függetlenül érdemes fellapozni valamelyik epizódját, mert általa betekinthetünk a 80-90-es évek európai képregényének legjavába, és elmerülhetünk egy kicsit a conani fantasy-ben, megfűszerezve vikingekkel, sötét varázslattal és sok-sok küzdelemmel.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

© 2008−2014 Fiction Kult − Minden jog fenntartva. | Impresszum | Kapcsolat | Felhasználói Szabályzat | Programozás: Otaku Bt.Videotex Bt. | Futásidő: 0.018 mp
Barátaink: drgearsstudio