Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Július – Augusztus
1.  solymosgyu (5)
2.  sumeer (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (5)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Szürreális nonszensz, avagy egy különös meseregény a XIX. századból

Könyvek | Beküldte: RV | 2012.07.13. 21:28

Valószínűleg nem tévedünk sokat, ha azt állítjuk, hogy az 1800-es évek során alakultak ki azok a csapásirányok és alapvető motívumok, amelyek mentén haladva Képvégül eljuthatunk a modern fantasztikus irodalom jelenlegi stílusjegyeihez, irányzataihoz, azaz a XIX. század irodalmában vájkálva könnyedén felfedezhetjük a gyökereket, legyen szó akár misztikumról, akár horrorról, akár a fantasy korai megtestesüléseiről. Arra már nehezebb választ adni, hogy miért éppen erre az időszakra – leginkább az 1850 utáni évtizedekre – tehető a fantasztikum ilyen hirtelen és széles körű előretörése. Ha alaposan körbenézünk, hamar feltűnik, hogy e periódus igazán kiemelkedő, a hatásukat máig éreztető, s gyakran a fantasztikus irodalom mérföldköveinek nevezett művei szinte kivétel nélkül a brit szigetekről származó, azaz angol, skót, vagy ír, szerzők tollából született meg. Sok szakértő egyértelműen a viktoriánus korhoz köti számos új irányzat felívelését, több okból is. Noha a viktoriánus éra egy hosszú és békés periódusa volt a brit történelemnek, társadalmi és kulturális szempontból nem ennyire egyértelmű a pozitív hatása. A gótika ismételt és erőteljes begyűrűzése, illetve a középkorból fennmaradt népi legendák változatlan népszerűsége akaratlanul is teret nyitott egy sötétebb, komorabb háttérhez, amely nemcsak mitikus lényeknek, de a társadalom, vagy az emberi szokások kritikus tükreként is megnyilvánulhatott. Robert Louis Stevenson történetében Dr. Jekyll esetén keresztül tekinthetünk be az emberben örökösen viaskodó jó és rossz személyiségek gyötrelmébe, fontos morális témaköröket feszegetve, vagy felhozhatjuk példának Oscar Wilde regényét is, amelyben az elzüllő Dorian Gray tettein keresztül ismerhetjük meg az akkori kor társadalmát. Az azóta már kultikussá vált Dracula pedig a természetfeletti teremtmények részletes és hátborzongató ábrázolásával alkotott maradandót. Ám ezek mellett érdemes megemlíteni még egy klasszikus történetet, amely ugyan egy jóval könnyedebb környezetben játszódik, ám olykor meglehetősen komoly, filozófiai kérdéseket is felvet, miközben a kor tudományos fejlődésének is görbe tükröt mutat, és nem utolsó sorban jelentős hatással volt a későbbi fantasy irányzat számos írójára.
A szóban forgó mű nem más, mint Charles Lutwidge Dodgson – aki közismert írói álnevén, azaz Lewis Carrollként már bizonyára sokak számára ismerős – különös meseregénye, az Alice’s Adventures in Wonderland, vagyis az Aliz Csodaországban. Gyakran bélyegzik meg ezt a történetet azzal, hogy nem több egyszerű gyerekmesénél, és ezzel bizonyos mértékig nem is lehet vitába szállni, azonban ha egy kicsit is megpróbálunk belátni a sorok mögé, mélyebb és karakteresebb gondolatokat is felfedezhetünk. A történet egy kicsit korábbi, mint a bevezetőben megemlített kötetek, hiszen 1865-ben adták ki, holott a kézirat már évekkel korábban elkészült. Alice – maradjunk most a főhős eredeti nevénél – kalandjai 1862-ben, egy kellemes nyári napon kezdtek kibontakozni, mikor is Carroll, egy bizonyos Robinson Duckworth nevű úr, illetve Henry Liddell, az Oxford Egyetem helyettes rektora és annak három kislánya a Temzén csónakáztak. Az út során, hogy a gyermekek ne unatkozzanak, Carroll belekezdett egy mesébe, amelyben egy Alice nevű unatkozó lány (így hívták Liddell legidősebb gyermekét is) kalandokat keresve útnak indul. A három lánynak nagyon tetszett a történet, sőt, Alice Liddell meg is kérte Carrollt, hogy írja le neki az elhangzott részeket. Carroll már másnap nekilátott az írásnak, ám ez a korai kézirat időközben elveszett, mások szerint maga az író tépte szét, mert elégedetlen volt azzal, amit sikerült papírra vetnie. Az új változatnak 1862. novemberében állt neki. Meglehetősen körültekintően dolgozott, mert egyrészt tudományos tekintetben is utánajárt azoknak az állatoknak, amelyeket megjelentetett a történetben, másrészt a készülő regény egyes részeit elmesélte más gyerekeknek is, mintegy előzetes kritika gyanánt. A szöveget a Képsaját maga készített illusztrációkkal színesítette, de később megkérte John Tennielt, hogy készítsen rajzokat a történet mellé. Az elkészült kéziratot végül 1864-ben ajándékozta oda Liddell lányának, igaz, ekkor már készen állt egy másolat is, amelyet a kiadás céljából készített. Ennek a szövegét majdnem a kétszeresére bővítette, így kerültek bele olyan jelenetek, mint a teadélután, vagy a találkozás a macskával. Martin Gardner, amerikai matematikus és filozófus nagyon sokat foglalkozott Carroll műveivel, és azt állítja, hogy a regény jelenlegi formája valójában a harmadik verzió, mert azzal sem volt elégedett, amelyet a kis Alice-nek adományozott, ezért átírta még egyszer; ezt a feltételezést azonban nem támasztják alá értékelhető bizonyítékok. A regény végül a Macmillan kiadó gondozásában jelent meg 1865. november 26-án, és az első olvasók között ott volt a fiatal Oscar Wilde, sőt maga Viktória királynő is.
A történetet bizonyára mindenki ismeri. Az unatkozó Alice a folyóparton üldögél, amikor megpillant egy elegáns ruhába öltözött, zsebórát viselő fehér nyulat, és a nyomába ered. Befurakszik az odújába is, ám odabent nem egészen az a látvány fogadja, mint amire számított. Egy különös helyen találja magát, és miközben megpróbálja megtalálni a kiutat, számtalan furcsa, már-már bolondnak mondható lénnyel találkozik, köztük a vigyorgó macskával, a bolond kalapossal, és a szívtelen Szív Királynővel, akinek a parancsára még egy krikett mérkőzést is le kell játszania. Azonban mielőtt az őrület a tetőfokára hágna, felébred, és kiderül, hogy az egész csak egy álom volt. Ha az volt.
Egyes értekezések szerint Carroll a föld alatti mesevilág minden egyes helyszínét kitalálta, azonban Martin Gardner a The Annotated Alice című elemző munkájában kifejti, hogy a legtöbb esetben valamilyen oxfordi, vagy a városhoz közeli hely, épület, táj adta az ötletet. Ez a megállapítás igaz a történet szereplőire is. A teadélután jelenetében szereplő kalapos alak valójában egy bizonyos Theophilus Carter nevű bútorkereskedő személyéből származik. Az első kiadáshoz készült egyik illusztráción is szerepel ez a karakter, és Carroll kifejezetten megkérte a rajzokat készítő Tennielt, hogy a kalapos alak lehetőleg hasonlítson Carterre. De feltűnnek az egész történetet megihlető hajókirándulás szereplői is – a történet főhőse nem más, mint Alice Liddell, bár ezt Carroll sohasem ismerte el –, sőt, maga az író is.
Noha a történetnek mind az elbeszélési módjában, mind a felépítésében és karaktereiben, mind pedig az élénk és határtalan képzeletet sejtető környezete okán a fantasy irányzat egyik legkorábbi képviselőjének kellene lennie, ritkán emlegetik ebben a kontextusban. Sokkal szívesebben sorolják be az irodalmi nonszensz kategóriájába. Ez érthető, hiszen a történet során számtalanszol kerül előtérbe a logika, és Carroll nem átall olykor teljes zagyvaságokat is tökéletesen logikusnak tűnő érvelésként felvezetni. Emiatt nem feltétlenül csak gyerekek számára élvezetes. Mivel Carroll nemcsak író volt, hanem gyakorló matematikus is, sok esetben bukkanhatunk olyan utalásokra a történet bizonyos pontjain, amelyek valamilyen matematikai összefüggésre, tézisre, vagy elméletre vonatkoznak. Erre jó példa az a jelenet, amikor a második fejezet folyamán Alice megpróbál összeszorozni két számot, de minden alkalommal valami egészen fura számot kap eredményül: „Lássuk csak! Négyszer öt az tizenkettő, négyszer hat az tizenhárom, és négyszer hét pedig… Te jó ég! Sosem jutok el húszig, ha ez így megy tovább!” Carroll ezzel a 10-estől eltérő alapú számrendszerek bizonyos tulajdonságait igyekezett kiemelni. Az őrült teadélután folyamán a Képlogika és a matematika kapcsolata sejlik fel, ahogy a Kalapos és a Fehér Nyúl az egyes mondatok értelmezési lehetőségein vitatkoznak. Ezek csupán kiragadott példák, amelyeken kívül még jó sok hasonló, a matematika más területeire utaló elmélkedés tűnik fel. Keith J. Devlin angol matematikus egy alkalommal úgy vélekedett, hogy elsősorban azért került bele ilyen sok matematikai utalás a regénybe, mert a tudomány ezen ágában is jártas Carroll így próbálta kifigurázni egy kicsit azokat újszerű és bátor matematikai felvetéseket, amelyek megjelenése a XIX. század közepére tehető. Azonban a matematika mellett más jellegű, általában történelmi utalásokat is elrejtett az író. A nyolcadik fejezetben szerepel az a jelenet, amelyben három kártyalap egy rózsafa fehér színű virágait festi át vörösre éppen, mert tévedésből fehér rózsafát ültettek, és ezt az árnyalatot a Szív Királynő ki nem állhatja. Ez egy kis történelmi szimbólum, hiszen az angol örökösödési háború (közismert nevén a Rózsák Háborúja) során a címerében fehér rózsát viselő York-ház végül alulmaradt a vörös rózsás címerrel bíró Lancaster-házzal szemben; ezt tükrözi ez a jelenet.
Noha nem szokták kiemelni, Carroll története fontos mérföldkő a fantasztikus irodalom számára, és ezt az is ékesen bizonyítja, hogy közel másfél évszázad alatt számtalanszor feldolgozták már, de még napjainkban is sok író merít inspirációt a föld alatti mesevilág szürrealitásából, és a különféle képtelenségek kusza szövetéből. Még nem igazi fantasy, de már megmutatkoznak benne olyan vonások, amelyek később lassan a modern fantasy alapvető eszközeivé, fordulataivá fejlődtek. Azért is nagyszerű alkotás ez, mert az egyszerű és könnyed története révén képes megszólítani a gyerekeket, miközben az ügyesen elrejtett utalások, illetve a logika, a matematika és a filozófia örökérvényű kérdéseivel, törvényeivel való különféle játszadozások az idősebb olvasók számára is érdekessé és szórakoztatóvá teszik a regényt. Nem korrajz, és alapvetően nem jelenik meg benne a viktoriánus éra társadalmának züllöttsége sem, azonban egy-egy ponton mégis visszatükrözi az adott időszakot, igaz, jobbára szatirikus és gúnyos formában. Időtálló, örökzöld történet, amelynek hatása a modern fantasztikus irodalomra elvitathatatlan.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

© 2008−2014 Fiction Kult − Minden jog fenntartva. | Impresszum | Kapcsolat | Felhasználói Szabályzat | Programozás: Otaku Bt.Videotex Bt. | Futásidő: 0.009 mp
Barátaink: drgearsstudio