Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Szeptember – Október
1.  Mary Blade (54)
2.  SziraG (4)
3.  TheDuke (3)
4.  Bozsi (3)
5.  sumeer (2)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (5)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Steampunk

Nagyvilág | Beküldte: RV | 2008.11.09. 17:28

Mielőtt teret hódított volna magának a zsarnokian hatékony belső égésű motor, és az elektromosság széles körű felhasználása, a világot csodálatos és hatalmas gépezetek népesítették be, amelyek szinte életre keltek, ahogy ki- és belélegezték a számukra oly’ fontos gőzt, s persze olykor a lehető legkellemetlenebb pillanatokban robbantak fel. Olyan kor volt ez, ahol a művészet és a mechanika keveredett egymással, ahol csodás dolgok születtek és vesztek a feledés homályába. Ahol punkok rótták az utcákat kisebb-nagyobb csapatokba verődve, hogy szembeszálljanak és harcoljanak az elnyomó kormányzás ellen ésszel, akarattal és leleményességgel.

A steampunk, mint műfaj, leginkább a fantasy és a fikció fura keverékeként írható le, amely nagyjából az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején kezdett egyre nagyobb népszerűségre szert tenni. Az ide tartozó művek jobbára egy olyan korban játszódnak, ahol a gőzgépek még javában a fénykorukat élik – ehhez többnyire XIX. századi, elsősorban a viktoriánus Anglia környezete és hangulata kapcsolódik –, ám ugyanakkor jelen vannak a fantasy vagy a fantasztikum nyomai, mint például a fiktív technológiai találmányok H.G. Wells munkáiban vagy az olyan kiemelkedő tudományos fejlesztések, mint a számítógép korai megalkotása.
Általában egy lapon emlegetik a cyberpunkkal, aminek – lássuk be – van némi alapja, hiszen mindkettő alapgondolata a lázadás, ám a steampunk mégis külön utakon járva bontakozott ki (ugyanakkor kétségtelen, hogy igen nagy hatással volt egymásra a két műfaj). A korbeli különbséget leszámítva azonban a legfontosabb különbség a steampunk és a cyberpunk között, hogy a steampunk nyilvánvalóan kevésbé antiutópisztikus.

Noha számtalan olyan művet, amelyet manapság már a műfaj alapköveinek titulálnak, még az 1960-70-es években adtak ki, a „steampunk” kifejezés a 80-as évek végéről származik, s a cyberpunk egyfajta variánsaként használták. Magát a szót nagy valószínűséggel egy science fiction író, K. W. Jeter alkotta meg, miközben igyekezett egy összefoglaló műfaji elnevezést találni Tim Powers (The Anubis Gate, 1983), James Blaylock (Homunculus, 1986) és saját alkotásainak (Morlock Night, 1979 és Infernal Devices, 1987), amelyek viktoriánus környezetben játszódtak, és sok tekintetben hasonlítottak H.G. Wells fikciós műveire (mint például a The Time Machine). Jeter az alábbi sorokat írta a Locus nevű science fiction újságnak egy levélben, amely végül 1987-ben, az áprilisi számban jelent meg:

Tisztelt Locus!
Mellékeltem az 1979-ben írt Morlock Night című regényem másolatát. Leköteleznének, ha eljuttatnák Faren Millerhez, hiszen ez az első számú bizonyíték arra abban a nagy vitában, amely azt hivatott eldönteni, hogy a Powers-Blaylock-Jeter fantasy-triumvirátusból ki írt először az „extravagáns-történelmi” stílusban. Bár a márciusi Locusban megjelent esszéjét (Faren Millernek, a szerk.) meglehetősen hízelgőnek találtam.
Én személy szerint úgy vélem, hogy a viktoriánus fantasy regények népszerűsége tovább növekszik majd a közeljövőben, ám ehhez feltétlenül szükséges, hogy találjunk egy megfelelő kifejezést, amely jól tükrözi Powers, Blaylock és az én műveimet. Egy kifejezést, amely az adott kornak megfelelő technológiát is alapul veszi – mint például”gőzpunk”, vagy valami hasonló...
K.W. Jeter


Az első steampunk művek alapvetően cyberpunk történetek voltak, amelyek a múltban játszódtak, ám inkább a gőzkor technológiájára építettek a cyberpunkban szinte mindenütt előforduló kibereszközök helyett, ugyanakkor megtartották e történetek szereplőinek „punkos” magatartását. Eredetileg, ugyanúgy, mint a cyberpunk, a steampunk is antiutópisztikus volt, hiszen sokat merített az „anyaműfaj” sötét hangulatából, elvégre eleinte nem tartották többre, a cyberpunk egyik változatánál. Aztán ahogy a műfaj fejlődött, a steampunk egyre többet honosított meg a viktoriánus tudományos regényekre jellemző utópisztikus érzékenységből.
A steampunk fikciók nagy figyelmet fordítanak a valóságos vagy fiktív Viktória korabeli technológiára, mint például gőzgépek, óramű szerkezetek és különféle motorok. Bár a steampunk szerzemények java a viktoriánus könyezetben játszódik, egy-egy mű elkalandozik a középkori szintér, vagy esetleg a horror és a fantasy világa felé. A történetekben szinte mindig jelen van valamilyen titkos társaság vagy sötét összeesküvés, míg sok steampunk viseli magán a fantasy néhány igen markáns elemét. És természetesen azt is meg kell említeni, hogy a steampunkban gyakorta megjelennek Lovecraft-féle, okkultista és gótikus horror hatások is.

A steampunk kezdete egészen Jules Verne, H. G. Wells, Mark Twain és Mary Shelley korszakalkotó science fiction munkáihoz nyúlik vissza. Mind a négy szerző alkotott olyan művet, amelyben az adott korhoz (XIX. és korai XX. század) képest fejlettebb technika kap szerepet. Bár ezekre a művekre pontosan ráillik a mai steampunk meghatározása, helytelen ezeket az írásokat annak nevezni, mert a megjelenésük pillanatában az adott korban játszódtak.
A kezdeti időkbe szintén nagy hatással voltak a steampunk kialakulására az ún. Edisonád történetei. Ezeket az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején játszódó műveket olyan szerzők írták, mint Edward S. Ellis vagy Luis Senarens. A történetek szereplői (Johnny Brainerd, Tom Edison Jr. vagy Jack Wright) mind gőzerővel hajtott, a kort megelőző technikai tudást felhasználó járművek segítségével utazzák keresztül-kasul az Egyesült Államokat, aztán később az egész világot is. E művek nem csekély érdeme, hogy a műfaj későbbi szerzőit ellátják a gőzzel hajtott tudományos-fantasztikus szerkezetek korai példáival, valamint közvetlen hatást gyakoroltak a steampunk egy alműfajára, a „gyermek feltaláló” ágra, amelynek egyik jeles képviselője Tom Swift.
Vitathatatlanul fontos szerepet játszott a steampunk fejlődésében Georges Méliés némafilmje, az Utazás a Holdba. Ez egy holdutazás történetét eleveníti fel, amelyet az akkori kornak megfelelő technológiával valósítanak meg (például a Holdra tartó rakétát egy ágyúból lövik ki).
Szintén fontos hatása volt Mervyn Peake Titus Alone (1959) című alkotásának, ami a Gormenghast trilógia utolsó köteteként jelent meg. A regény ifjú főhőse, hasonló korú fiatalok százaival egyetemben, egy világtól elzárt viktoriánus kastélyban nevelkedik, amelyet egy futurisztikus művilág vesz körül. Bár ezt a regény meglehetősen ritkán szokták steampunkként kategorizálni, a trilógia mindhárom darabja magán viseli a műfaj meglehetősen sok alapvető vonását.
Keith Roberts 1968-as Pavane című regényében egy igen antiutópisztikus, gőzre épülő technológiát használó alternatív brit történelem elevenedik meg előttünk.
A korai steampunkra jó példa még Harry Harrison 1972-es regénye, a Tansatlantic Tunnel Hurrah vagy Robert A. Heinlein 1980-ban készült regénye, a The Number of the Beast, amelyben a szereplők alternatív univerzumok között utazgatnak, ami egy klasszikus sci-fi téma. Ebbe a sorba tartozik még Philip José Farmer 1983-as alkotása, az A Barnstormer in Oz, amelyben L. Frank Baum stílusa is erősen visszaköszön.
George Metzger Moondog című képregényei, amelyet a Print Mint 1969 és 1971 között jelentetett meg, a sci-fi és a posztapokaliptikus gőztechnológia számos elemét felvonultatják.
A népszerű sci-fi és fantasy író, Michael Moorcock is alkotott néhány, gyakorta figyelmen kívül hagyott, steampunk művet, hozzájárulva a műfaj szinesítéséhez. Ezek közül is a legjelentősebb a The Warlord of the Air, valamint annak 1974-es és 1981-es folytatásai, a The Land Leviathan és a The Steel Star. A trilógia megjelent egyetlen kiadásban is, A Nomad of the Time Streams címmel. Moorcock is egyike volt azon szerzőknek, akik elsőként formálták át az Edwars és Victoria korabeli történeteket új, irónikus-futurisztikus környezettel, hangulattal, és természetesen fontos előfutára volt a fantasy elemek steampunk műfajban történő későbbi rendszeres felhasználásának.
Noha K. W. Jeter csak magát a steampunk szót alkotta meg, 1979-ben írt Morlock Night című regényét (amely egyfajta továbbgondolása Wells The Time Machine című alkotásának) gyakran emlegetík úgy, mint magát a steampunk műfajt létrehozó alkotást. Holott Jeter regényét megelőzte James Blaylock műve, a The Ape-Box Affair, amely egy kifejezetten steampunk történet volt, és az Unearth Magazine egyik 1978-as számában jelent meg.

Úgy tartják, hogy, William Gibson és Bruce Sterling 1990-es regénye, a The Difference Engine volt az a mű, amely széles körben is ismertté tette a steampunk műfaját a sci-fi rajongók között, holott magát az elnevezést – ahogy azt már fentebb említettük – már 1987-ben megalkotta Jeter. Az említett regény Gibson és Sterling cyberpunk írásainak elveit és környezetét adoptálja a viktriánus korra, amelyben a mű főhőse, Charles Babbage megépít egy gőzzel hajtott mechanikus számítógépet, amelyet differenciál motornak nevez el, és ez gyakorlatilag az információs kor hajnala, jó száz évvel azelőtt, mint ahogy megtörtént.
A steampunk jelenlegi (és folyamatosan növekvő) népszerűsége elsősorban a képregényeknek és egész estés filmeknek köszönhető, mint például Hayao Miyazaki munkái, vagy a The League of Extraordinary Gentlemen című képregény sorozat Alan Moore és Kevin O'Neill tollából. Moore elképzelései és írásai népszerűvé tették a sorozatot, de sokan csak akkor figyeltek fel ezekre a művekre, amikor már a kritikusok is steampunknak titulálták őket. A steampunk mozgóképen való megjelenésére pedig jó példa a hosszú várakozás után megjelent Steamboy című anime, amelyet Katsuhiro Otomo rendezett. A film egy fiúról szól, aki modern geopolitikai ideákért küzd a viktoriánus Anglia idejében.
John Clute pedig azt írja a The Anubis Gate című Tim Powers regényről szóló kritikájában, hogy a steampunk egyenesen Charles Dickenstől származik.

Noha eredetileg csupán a viktoriánus korban játszódó science fiction műveket nevezték steampunknak, manapság már minden olyan szerzeményt ebbe a műfajba sorolnak, amely fikciós elemeket tartalmaz és az elektromosságot használó korok előtt játszódik.
Az eredeti steampunk munkák többsége valós történelmi korban és szintéren játszódik, azonban az újabb művek már gyakorta helyezik a steampunkra jellemző elemeket fantasy világokba, amelyeknek alig, vagy egyáltalán nincs köze a valós történelmi korokhoz. A történelmi steampunkra szokták mondani, hogy elég sci-fis, hiszen a történelem egy alternatíváját jeleníti meg valós helyeken, valós történelmi személyekkel, de egy más technológiai tudás mellett. Ezzel szemben a fantasy steampunk egy teljességgel kitalált világban játszódik, amelyet gyakorta népesítenek be legendás szörnyek, s a technológia a gőz felhasználására épül.
Bár még létezik néhány kisebb alfaja a steampunknak, mi most csak a fent említett kettőt vesszük alaposabban szemügyre.

A történelmi steampunk kategóriájába tartoznak az olyan művek, amelyek egy felismerhető történelmi korban játszódnak (vagy valamelyik történelmi kor egy alternatív változatában), ahol az ipari forradalom már elkezdődött, de az elektromosság még nem terjedt el széles körben, és emiatt nagy hangsúlyt fektetnek a gőzzel vagy rugós szerkezetekkel hajtott eszközökre. A történelmi steampunk álkotások általában a Victoria királyné vagy IV. Edward korában játszódnak, ám megesik, hogy egészen az ipari forradalom kezdetéig nyúlnak vissza. Néhány erre vonatkozó példa: The League of Extraordinary Gentlemen képregénysorozat, az Atlantis: The Lost Empire című Disney animációs film, a The Difference Engine című regény, a Space: 1889 című szerepjáték, a The Secret Adventures of Jules Verne című televíziós sorozat, vagy a Chaos Engine című számítógépes játék. Néhány írás azonban, mint például a Girl Genius című képregénysorozat, saját térben és időben játszódik, ám mégis ebbe a kategóriába sorolandó, mert nagyon sok hasonlóságot megőrzött a valós történelmi korokből és helyszínekből.
A The Fabulous World of Jules Verne című 1958-as Karel Zeman film egy meglehetősen korai példája a steampunk mozivásznon való megjelenésére. Jules Verne regényeire alapozva, amelyek a megjelenésükkor futurisztikus science fictionnek számítottak, Zeman filmje egy olyan múltat tár a szemünk elé, amely soha sem létezett.
Szintén ide szoktás sorolni az ún. „western steampunkot” is, ami nem más, mint a vadnyugati környezet és a steampunk különös egyvelege. Erre szolgáltat jó példát a Wild Wild West (Vadiúj Vadnyugat) című film, vagy a Deadlands elnevezésű szerepjáték.
Létezik még a középkori steampunk is, amelyben a történetek egy olyan sötét középkorban játszódnak, ahol már feltalálták a gőztechológiát, és megkezdődött az iparosodás. Leo Frankowski Crosstime Engineer című sorozata.
Lawrence Leonard The Horn of Mortal Danger című 1980-as műve meglehetősen különleges darab, mert vitathatatlanul felsorakoztatja a steampunk ismérveit, ám a történet a jelen korban játszódik. Mivel a történet egy olyan föld alatti civilizációról szól, amely ugyan párhuzamosan létezik a miénkkel, ám ahhoz semmi köze sincs (nem valamelyik valós történelmi korból ered), ezért gyakorlatilag az egész egy kitalált világ, s így akár a fantasy steampunk kategóriába is könnyű szívvel besorolhatnánk ezt a művet.
A történelmi steampunk általában inkább a hagyományos sci-fi műfaj felé hajlik, onnan merít sokat, de számtalan olyan történelmi steampunk regény született, amelyben itt-ott feltűnt a mágia és a varázslat. Erre itt van példának K. W. Jeter Morlock Nights című regénye, amelyben Merlin, a varázsló megkísérli életre kelteni Arthur királyt, hogy védje meg 1892 Angliáját a jövőből érkező morlock horda inváziójától, míg Tim Powers The Anubis Gate című regényében felbukkant egy varázslókból álló szekta, akik megpróbálják felébreszteni az ősi egyiptomi isteneket, hogy az ő segítségükkel űzzék ki a briteket Egyiptomból, a XIX. század elején.

Az 1990-es évek elején a steampunk elnevezés tovább terjedt, s már nem csak az olyan műveket nevezték így, amelyek valamilyen valós történelmi korban (többnyire a XIX. Században) játszódtak, hanem azokat is, amelyek valamilyen kitalált világot jelenítettek meg, gőzgépek és rugós szerkezetek kíséretében. Ez lett a fantasy steampunk, amelynek China Miéville az egyik legismertebb írója.
Anime és manga terén is igen sok filmet és sorozatot találhatunk, ami beleillik a fantasy steampunk kategóriába. Ilyen például a Fullmetal Alchemist vagy a Howl’s Moving Castle. A Steamboy is kiemelkedő példája volna a steampunk mozinak, ám ez az anime, mint ahogy már szót ejtettünk róla korábban, a másik kategóriába tartozik.
Azonban a fantasy steampunk leginkább a különféle szerep-, táblás és számítógépes játékok terén domborodik ki. Ide sorolhatjuk a D&D-hez hasonló Privateer Press Iron Kingdoms szerepjátékot, a Warmachine társasjátékot, a DragonMech szerepjátékot, Howard Chaykin és Mike Mignola képregény sorozatát, az Ironwolfot, a Thief című középkori FPS trilógiát, a Final Fantasy valamennyi epizódját, amelyekben a szereplők gőzzel hajtott hajókkal szelik a levegőt (a sorozat részei közül leginkább a Final Fantasy IX az, amelyik a legtöbb steampunk elemet vonultatja fel), valamint az Arcanum: Of Steamworks and Magick Obscura elnevezésű számítógépes játékot, amelyben egy, a mágiában gyökerező múlt és a gőz alapú, iparosodó jövő között hánykolódó világba kapunk betekintést.
A Warhammer játékot is megemlíthetjük, hiszen a törpék és a skavenek is meglehetősen sok steampunk jegyet vonultatnak fel. Sőt, Terry Pratchett Discworld (Korongvilág) regényei is egyre több steampunk elemmel gazdagodtak, ahogy a sorozat kiteljesedett.
Legújabb adalék ehhez a kategóriához a Blizzard példátlan sikerű játéka, a World of Warcraft. Hatalmas mennyiségű technológiai és mérnöki megoldást találunk a törpék, gnómok és goblinok szerkezeteiben, amelyek a steampunk elemeire emlékeztetnek. Ezt leginkább az elsősorban gőzenergiával működtetett „techno-városban” Gnomereganban tapasztalhatjuk meg. A törpék hagyományos tankjai szintén gőzzel üzemelnek, míg a goblinok által készített mechanikus szerkezetek, a Shredder-ek, óraművek révén kelnek életre.

A két fő kategória mellett kialakult egy-két kisebb alkategória is, amelyekhez olykor csak egy-két művet lehet besorolni – ezeket az alkategóriákat szokták összefoglalóan timepunknak nevezni. Ennek megfelelően létezik bronzepunk (a bronzkor idejében játszódó történetekkel), sandalpunk (az ókori Görögország vagy a Római birodalom korában), stonepunk (kőkorszak), valamint clockpunk (reneszánsz kori történetek, mint például Paul J. McAuley regénye a Pasquale’s Angel, vagy a már korábban említett Korongvilág regények). A Girl Genius című képregény kitalálói pedig gázlámpa fantasy-nek nevezték el a saját alkategóriájukat.
A történelmi és fantasy steampunk alkategóriák között van egy olyan is, amelyik valamilyen elképzelt jövőben vagy a mi jövőnk egy fantasy megfelelőjében játszódik, ahol a steampunkra jellemző technológiai szint és esztétika dominál (például Philip Reeve Mortal Engines vagy Frank Herbert Dűne című regénysorozatában), gyakran annak eredményeként, hogy a modern számítógép alapú technológia rejtélyes módon a feledés homályába merült vagy egyszerűen megtiltották. Ide tartozik még a Neotopia képregény vagy akár a Disney-féle Treasure Planet. Nevezhetjük ezt az alkategóriát afféle retro-futurizmusnak is.
John Clute és John Grant szintén kitaláltak egy újabb alktegóriát, amelyet gázlámpa románcnak neveztek el. Az ő megfogalmazásukban a gázlámpa románc nem más, mint „steampunk történetek a füstös-romantikus XIX. századi Angliában”. Ha ezt a megközelítést vesszük alapul, akkor XIX. század végén született művek szereplőit – Dracula, Jekyll és Hyde, Hasfelmetsző Jack, Sherlock Holmes – mind-mind ebbe az alkategóriába lehetne besorolni. Azonban a steampunk ezen zsákutcája már nem létezik, és az előbbi szereplők révén megemlített műveket sem sorolják a steampunk regények közé.
A dieselpunk egy újkeletű elnevezés, amelyet Lewis Pollak és Dan Ross találtak ki, miközben megalkották a Children of the Sun című szerepjátékukat. Ez egy fantasy környezetben játszódó RPG, amelyben inkább a diesel technológia szerepel a gőz helyett, s itt-ott fellelhetők benne cyberpunkos beütések is. A dieselpunk egy alternatív történelmi környezetet jelenít meg, amelyben a társadalom számára a gázolaj és az ezzel működtetett gépek jelentik a legtöbbet. A dieselpunk karakterisztikáját maga Lewis Pollak fogalmazta meg a legtalálóbban: „Kőpor és olaj, homok és sár világa, amelyben ugyanakkor keveredik a varázslat és a technológia. A dieselpunk a steampunk mocskosabb, sötétebb oldala.” Mivel a dieselpunk technológiája jóval modernebb azoknál, amik megjelennek a steampunk műfajába besorolt regényekben, a dieselpunkot sokszor inkább egyfajta retro-futurista műfajként emlegetik, mint a steampunk egyik alkategóriájaként.

Mivel a steampunk népszerűsége egyre nő a gót, punk és cyber szubkultúrák képviselőinek körében, nő azoknak a tábora is, akik szeretnék a steampunk életérzést átemelni a napjainkba, egyfajta szubkulturális életforma formájában.
A steampunk szubkultúra legalapvetőbb közege a rajongók közössége. Sokan azonban a műfaj iránti rajongásnál tovább mennek, és megpróbálják a steampunkot átültetni a mindennapjaikba a divat, a zene vagy akár a lakberendezés segítségével. Ezt a törekvést szokták (helyénvalóan) „neo-viktoriánizmusnak” nevezni, ami nem más, mint a viktoriánus kor esztétikájának keverése a modernkor technológiájával és érzékenységével. Ennek az elterjedését egyébként Neal Stephenson megírta a The Diamond Age című könyvében.
Az ún. steampunk divat megpróbálja ötvözni a punk, gót és hasonló stílusokat, megspékelve egy kis viktoriánus beütéssel. A stílus alapvető darabjai közé tartoznak a tetoválások, különféle, jól látható helyen elhelyezett piercingek, fűzők, tépett alsószoknyák, viktoriánus stílusú zakók, régi stílusú védőszemüvegek, vastag talpú, nagy csatos csizmák, és egy kevés a gótikus arisztokrata stílus öltözékeiből.
Természetesen a ruhák mellett, a zenében is elkülöníthetjük a steampunk irányzatot, igaz itt jóval nehezebb meghúzni a határt az egyes műfajok között. Olyan előadókat szoktak általában ide sorolni, mint az Abney Park, a Gravemist vagy a Vernian Process.

Számos modernkori használati cikknél (például számítógép billentyűzet vagy elektromos gitár) megesett már, hogy tulajdonosuk átalakította őket a steampunk jegyében. Ezen átalakítások lényege elsősorban az, hogy olyan anyagokat használjanak hozzá, ami jellemző a steampunkra (elsősorban fényezett réz), míg a kialakítás a viktoriánus korra emlékeztet. Ha úgy vesszük, ez is egyfajta modellezés.


Reméljük sikerült felvázolni e nehezen behatárolható műfaj körvonalait, s megadni az irányvonalat azok számára, akik szeretnének mélyebbre merülni napjaink vagy az utóbbi évtizedek szerzőinek munkáiban, hogy még alaposabb képet kapjanak a steampunk lényegéről.
Mi már azzal is megelégszünk, ha e cikk nyomán lesznek néhányan, akik felfedezik és megszeretik ezt a műfajt.






RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

RV 2009.09.30. 10:27 | # 3
Avatar
Ha valaki igazán magáénak akarná tudni a steampunk életérzést, látogasson el ide. Érdekes. smiley

 

RV 2009.06.30. 22:45 | # 2
Avatar
Igyekszünk majd a steampunk alfajaiba tartozó műveket is bemutatni, de nem könnyű ilyen jellegű novellákat felhajtani. cool

 

sabic 2009.06.30. 20:20 | # 1
Avatar
Rendesen kielégítetted kíváncsiságomat a steampunk iránt. cheesy Nem is tudtam, hogy léteznek ilyen kategóriák is: bronzepunk, sandalpunk, stonepunk, clockpunk. Esetleg lehetne valahol olvasni ilyen novellákat? rolleyes
Ja, és az említett animek remek. Ajánlom a megtekintésüket! ssupercool2
[ Módosítva: 2009.06.30. 20:29 ]

 

© 2008−2014 Fiction Kult − Minden jog fenntartva. | Impresszum | Kapcsolat | Felhasználói Szabályzat | Programozás: Otaku Bt.Videotex Bt. | Futásidő: 0.011 mp
Barátaink: drgearsstudio