Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Január – Február
1.  Barbossza11 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (7)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Roger Zelazny

Szerzők | Beküldte: RV | 2010.08.26. 10:01

KépAz Ohio államban található Euclid városkában született 1937. májusának derekán, lengyel bevándorló apa, és ír felmenőkkel rendelkező amerikai anya egyetlen gyermekeként. A gyerekkora meglehetősen szokványosan telt, a szülei igyekeztek megteremteni a lehető legjobb feltételeket a számára. Az írással való szorosabb kapcsolata a gimnáziumi évek alatt kezdett kialakulni. Csatlakozott az iskolaújság szerzői csapatához, ám hamarosan megválasztották a lap szerkesztőjévé, és később csatlakozott az iskolán belül működő kreatív íróklubhoz is. 1955-ben iratkozott be a Western Reserve Egyetemre, ahol 1959-ben szerzett diplomát irodalomból. Ezt követően nyert felvételt a Columbia Egyetemre, ahol az irodalom egyes területeire, elsősorban az Erzsébet-kori angol irodalomra, szakosodva szerzett újabb oklevelet 1962-ben. Az egyetemet követően az Egyesült Államok társadalombiztosítási hivatalánál kezdett dolgozni, előbb Clevelandban, majd Baltimore-ban. Bár a munka sok idejét lekötötte, esténként órákig görnyedt az íróasztala felett, és science fiction történeteket írt. Belépett a Baltimore-i Sci-fi Társaságba is, amelynek hamar aktív és hangadó tagja lett. Eleinte csak novellákat írt, majd később kisregényeket, hogy végül eljusson a regény hosszúságú alkotásokig is. 1969. májusában úgy döntött, felhagy a napi nyolc órás munkával, és főállású íróvá avanzsált. A hatvanas évek során kétszer is megnősült. Előbb 1964-ben, ám a Sharon Steberllel kötött házassága még ugyanabban az évben véget is ért. Két év elteltével, 1966-ban vette el Judith Alene Callahant, akitől két fia és egy lánya született. Viszonyuk azonban megromlott, és noha nem váltak el, külön utakon jártak. Az 1960-as évek második felétől tagja volt a Lin Carter által létrehívott fantasy írókat tömörítő csoportosulásnak is. Bár szülei katolikusként nevelték, Zelazny sosem vallotta magát katolikusnak, és e mellett az élete végéig kitartott. „Valóban komoly katolikus háttérrel rendelkezem, de mégsem vagyok az. Valamikor régen egy alkalommal, különös és meglehetősen bonyolult okok miatt ugyan azt állítottam, hogy az vagyok, de most elmondom, hogy nem vagyok tagja semmilyen szervezett vallási felekezetnek.” Hosszú betegség után, az áttételes rák okán fellépő veseelégedetlenség okozta a halálát 1995-ben.
Legelső írása, amelyikért pénz ütötte a markát, egy fantasy novella volt még 1954-ben – a Mr. Fuller’s Revolt a Literary Cavalcade hasábjain jelent meg. Hivatásos íróként egyszerre két novellával is debütált 1962 augusztusában – a Passion Play az Amazing, a Horseman! a Fantastic magazinban jelent meg. Azonban az első komoly érdeklődést kivívó műve az A Rose for Ecclesiastes volt, amely 1963-ban jelent meg a The Magazine of Fantasy and Science Fiction hasábjain. A történet egy nyelvészről Képszól, aki egy expedíció tagjaként eljut a Marsra, ahol az első emberként az a megtiszteltetés éri, hogy beleolvashat az intelligens marslakók titkos, szent írásaiba. A szövegeket olvasva rájön, hogy a marsiak kultúrája meglehetősen kötődik a végzet ideológiájához, és a helyi főpapnővel folytatott teológiai viták során hamarosan afféle prófétai szerepben találja magát. A bonyodalmat csak fokozza, hogy teherbe ejti a templom egyik táncosát, és ezt a marsiak nem nézik túl jó szemmel. A novellát 1964-ben Hugo-díjra jelölték, illetve beválogatták az 1965 előtti legnagyszerűbb sci-fi novellákat összefoglaló kötetbe is.
E novella sikere egyenes úton vezetett Zelazny első komoly elismeréséig. Az And Call Me Conrad című regénye 1965-ben jelent meg a The Magazine of Fantasy and Science Fiction októberi és novemberi számában. Az Ace Books kiadó azonban könyv formában is meg akarta jelentetni. A történetbe visszakerültek olyan részek is, amelyeket a magazinban való megjelenés miatt ki kellett venni, így az 1966-ban megjelent mű lényegesen bővebb lett. A kiadó a címet is megváltoztatta, így lett belőle This Immortal, bár Zelazny több interjúban is kijelentette, hogy az eredeti cím neki sokkal jobban tetszett. Külön érdekesség a regénnyel kapcsolatban, hogy csak egy 1980-as, könyvklubi kiadás során derült ki, hogy még mindig vannak olyan részek, amelyek hiányoznak a történetből. A regény egy nukleáris háborúban elpusztult Földön játszódik, ahol a bolygó lakossága mindössze négymillió emberből, illetve megannyi mutálódott életformából áll. Ráadásul a Föld jelentős részét egy kék bőrű idegen faj uralja, akik afféle turista látványosságként tekintenek a bolygóra. A regény főhőse a sötét foltokkal teli múlttal rendelkező Conrad Nomikos, akit azzal bíznak meg, hogy mutassa meg a Föld egykori látványosságait az egyik befolyásos idegennek. Conrad nem lelkesedik a feladatért, de amikor valakik megpróbálják kioltani az idegen életét, hősünk váratlanul akaratlanul is a kék bőrű lény védelmezőjévé válik. Valamiért tudja, hogy fontos az idegent életben tartania, de rá kell jönnie, miért. A regény 1966-ben – Frank Hebert Dűnéjével karöltve – elnyerte a Hugo-díjat.
1967-ben jelent meg Zelazny egyik legismertebb műve a Lord of Light (A fény ura), amely több hosszú, egy-mástól nem teljesen független fejezetszerű novellából áll. Mindegyik különálló történet, de mégis összetartoznak a főhős által. A fejezetek nem időrendben követik egymást, hiszen az elsőben a főhős éppen visszatér egy hosszú száműzetésből, míg a következők afféle visszaemlékezések korábban megtörtént eseményekre. A főhős, Sam, története erősen kapcsolódik a hindu mitológiához, és az első hat fejezet afféle „örök körforgást” beszél el, így a hatodik fejezet lezárásával rögvest az első kezdetéhez juthatunk, és ilyen formán olvasva természetesen a könyv sosem ér véget, épp úgy, ahogy a meg nem világosodott lélek újra és újra beleesik a vágy csapdájába, és újjászületik. A regény sok esetben tükrözi Hermann Hesse Siddhartha című munkájának gondolatiságát. Zelazny fantasy és science fiction elemeket Képvegyített ebben a könyvben, amelyről így beszélt: „A Lord of Light szándékosan úgy készült, hogy akár fantasy, akár sci-fi regényként megállja a helyét. Egyfelől megpróbáltam némi igazolást adni a bizarrhoz, miközben a történetmeséléshez olyan stílust használtam, ami a fantasy-re jellemző. Úgy írtam meg a könyvet, hogy meglegyen benne ez a kettősség, mert azt szerettem volna, hogy valahol a két műfaj között állapodjon meg, és ne tartozzon igazán egyikbe sem. Azért is döntöttem így, mert korábban ilyen művek még nem nagyon születtek, látni akartam, hogy én képes vagyok-e rá, illetve kíváncsi voltam, hogy milyen fogadtatást kaphat egy ilyen könyv.”
A Lord of Light egy olyan bolygón játszódik, amelyet az elpusztult Föld túlélői hódítottak meg. A Star of India nevű űrhajó legénységének valahogy boldogulnia kell, különben elpusztulnak ezen az ellenséges fajoktól hemzsegő, különleges bolygón. A túlélési esélyeik megnövelése érdekében kémiai beavatkozások révén emberfeletti képességekre tesznek szert, amelyekkel afféle isteni státuszba emelkednek, ráadásul kifejlesztenek egy technológiát, amellyel gyakorlatilag halhatatlanná válhatnak. Ilyen körülmények között, de mégis rettegve az uralt tömegek esetleges megvilágosodásától, ezek a hindu mitológiai alakok köntösébe bújt „istenek” elzárnak minden fejlődési lehetőséget az „alattvalóik” elől. Sam, aki maga is az űrhajó legénységének tagja volt, azonban megelégeli ezt, és úgy véli, a meglévő technológia igenis mindenkinek a rendelkezésére kell, hogy álljon. A buddhizmus révén próbálja felnyitni az emberek szemét, és megdönteni az „istenek” hatalmát. A regényt jelölték Nebula- és Hugo-díjra is, azonban csak az utóbbit tudta elnyerni 1968-ban.
Nem tartozik a legsikeresebb művei közé az 1969-es Creatures of Light and Darkness, amely eredetileg csak egy írói gyakorlatnak készült, és Zelazny sosem tervezte a kiadását. Az egész regény jelen időben íródott, míg egyes fejezetei versbe szedve, vagy színdarab formájában készültek el. Más regényeivel ellentétben ez a történet sokkal költőibb, és lényegesen kevesebb mozgalmas elemet tartalmaz a cselekmény, ám ugyanúgy az ősi mitológiákra támaszkodik, elsősorban a görögre és az egyiptomira, kiegészítve futurisztikus technológiával, és számos fantasy elemmel. Egyesek szerint kicsit a cyberpunk is megjelenik benne.
A hetvenes évek az egyik legtermékenyebb időszaka volt Zelazny munkásságának, és noha újabb jelentős díjat nem tudott elnyerni ezekkel, egy-egy jelölés azért mutatta, hogy a szakma elismerése töretlen. Ebben az időszakban jelent meg az Isle of the Dead (1969), a KépDamnation Alley (1969), a Today We Choose Faces (1973), a To Die in Italbar (1973), a Doorways in the Sand (1976), a My Name is Legion (1976), vagy a Roadmarks (1979). Azonban ezek mind csak úgy „mellékesen” születtek, hiszen a 70-es években leginkább a legismertebb és legnépszerűbb regényciklusán, a The Chronicles of Amber első öt kötetén dolgozott.
A sorozat nyitó darabja, a Nine Princes in Amber (Amber hercegei) 1970-ben jelent meg, és hamar nagy népszerűségre tett szert. A különös hangulatú, fantasztikus és fantasy elemeket egyaránt tartalmazó történet Corwin kalandjait meséli el, akiről kiderül, hogy a megannyi párhuzamos világ közül az egyetlen igazinak, Ambernek a trónörököse, de ahhoz, hogy elnyerhesse a trónt, vissza kell jutnia a saját világába, és meg kel küzdenie a hatalomra szomjazó bátyjával is. A The Guns of Avalon (Avalon ágyúi, 1972) tovább bonyolítja a testvérek harcát, míg a Sign of the Unicornban (1975) Corwin már Amber uralkodójaként keveredik kisebb-nagyobb kalandokba. A negyedik rész, a The Hand of Oberon (1976) apró érdekessége, hogy egy börtönőr alakjában maga Zelazny is megjelenik a regényben, amint pipázva éppen valami könyvet ír. A The Courts of Chaos (1978) lezárja az előző kötetek eseményeinek szálait, és azzal ér véget, hogy Corwin elkezdi elmesélni a kalandjait a fiának, Merlinnek.
Egy hosszabb szünetet követően 1985-ben folytatódott a történet, de már Merlin, Corwin gyermeke került az események középpontjába. Az első öt kötetet kedvelők azonban kissé fanyalogtak, hogy az új regények már nem annyira klasszikus fantasy művek, mert más stílusban, környezetben és irányban bonyolódik a cselekmény. Ezt a szakértők azzal magyarázták, hogy míg az első sorozat, és vele együtt a főhős, Corwin is a 70-es évek szülötte volt – vagyis inkább afféle keveréke volt egy Raymond Chandler-féle detektívnek és egy évszázados tapasztalatokkal rendelkező Hegylakó-szerű halhatatlannak –, addig Merlin (a számítástechnika fejlődésének és elterjedésének köszönhetően) inkább egy ifjú számítógépes kalózhoz hasonlított, némi varázserővel és misztikummal kiegészítve. Mindezek ellenére – vagy épp ezek okán – a második sorozat nyitó kötete, a Trumps of Doom (1985) a megjelenést követő évben elnyerte a Locus Fantasy díjat. A következő két kötetet – Blood of Amber (1986) és Sign of Chaos (1987) – is elismerésre érdemesnek tartotta a szakma, azonban díjat nem nyertek, csak jelölést kaptak. A két záró kötet, a Knight of Shadows (1989) és a Prince of Chaos (1991) már nem örvendett akkora népszerűségnek, és talán ideje is volt, hogy a monumentális hosszúságú történet végleg lezáruljon.
Munkáiban rendre ismerős világok tűnnek fel, amelyekben a mágia és a természetfeletti teljességgel kézenfekvő dolog. Rendszeresen felhasználta a különböző népek mitológiáját, és az ezek révén létrehozott különleges világokba, színterekre rendre beleépítette a mi világunk egy-egy apró jellemvonását, például a cigarettázást. Nyers és meglehetősen minimalista párbeszéd stílusa egyértelműen az adott kor detektívregényeinek hatását tükrözi, míg a történetei cselekményét nem ritkán az ősi és a modern, illetve az ismerős és a szürreális közötti feszültség hajtja előre. Az egyik legfontosabb motiváló erő Zelazny műveiben a halhatatlanság, és annak elérése, illetve hogy az ember megpróbáljon istenné válni. Legtöbbször Képennek a felvázolásához veszi alapul a mitológiát. A korábban már említett regényei mellett, amelyekben a görög, a hindu, az egyiptomi, vagy éppen a keresztény mitológia jelenik meg, a The Mask of Loki (1990) az északi mítoszokból az Eye of Cat (1982) a navajo indiánok hagyományaiból, míg az A Night in the Lonesome October (1993) a lovecrafti Cthulhu-kultuszból merít.
Néhány Zelazny személyéhez köthető jellemző is rendszeresen felbukkant a munkáiban, bár ezek közül igazán csak kettő – a dohányzás és a harcművészetek – szerepe jelentős. Zelazny még az egyetemi évei alatt ismerkedett meg a harcművészet fogalmával, és attól fogva több irányzatban is – karate, judo, aikido (ezt később tanította is), taekwondo – igyekezett minél magasabb szintre fejleszteni a tudását. Ennek megfelelően hősei nem egyszer e harcművészetek fogásaival győzik le ellenfeleiket, ha éppen arra kerül a sor. Annak ellenére, hogy ezeket a sportokat űzte, Zelazny megszállott dohányos volt, és ez a szokás bizony több szereplőjére is átragadt. Érdekesség, hogy amikor a harcművészetek miatt leszokott a dohányzásról, hirtelen a történeteinek szereplői sem gyújtottak rá többet. Sok főhőse meglehetősen otthonosan mozog az idegen nyelvek tekintetében, és könnyedén idézgetnek francia, olasz, vagy akár latin aforizmákat, amikor a helyzet megkívánja (néha akkor is, ha nem), holott Zelazny egyáltalán nem beszélt egy szót sem ezeken a nyelveken.
A már említett mitológiai alapok mellett Zelazny másik rendszeresen visszatérő motívuma a „hiányzó apa”. Ez legjobban az Amber-ciklusban követhető nyomon – az első sorozatban Corwin keresi elveszettnek gondolt, istenszerű apját, míg a másodikban már maga Corwin veszi át a rejtélyesen eltűnő apa szerepét, és Merlin lesz az, aki megpróbál a nyomára bukkanni. Ez a kissé freudi motívum fellelhető többek között a Roadmarks, a Doorways in the Sand, a Changeling (1980), és a Madwand (1981) című regényekben is. A motívum eredete talán arra vezethető vissza, hogy Zelazny apja 1962-ben váratlanul elhunyt, és így sohasem tudhatta meg, hogy fia milyen sikeres író lett.
Sokat kísérletezett különféle írói eszközökkel. A Doorways in the Sand esetében például a visszatekintéssel játszik, hiszen a legtöbb fejezet rögtön valamilyen cselekmény – rendszerint veszélyhelyzet – kellős közepével indít, és csak azután kezdi el visszafejteni az eseményeket, miután már kellőképpen felvázolta a szituációt. Az időt, teret és történelmet behálózó és összekötő hatalmas és átláthatatlan úthálózatról szóló Roadmarks külön választja a főhős és a többi szereplő történeti szálát. A főhős útját lineáris cselekményen keresztül követhetjük végig, azonban a többi esemény gyakorlatilag össze-vissza zajlik beszúrva a főhős útját elbeszélő fejezetek közé, ezzel is jelezve, hogy e részek mennyire függetlenek a lineáris fő száltól. Mindezek mellett rendszeresen keverte a műfajokat egy regényen belül, bátran és szabadon. A Changeling esetében például kiemelt szerepet kap a mágia és a technológia közötti feszültség, míg leghíresebb műve, a Lord of Light a klasszikus mitikus fantasy stílusában íródott, noha már a regény elején világossá válik, hogy egy távoli, meghódított bolygón játszódik.
Bár a szakma elismerése – három Nebula- és két Hugo-díj – magáért beszél, Zelazny mégsem tartozott soha a legismertebb írók közé, noha közel harminc éves írói pályafutása során számtalan regénnyel és novellával öregbítette a fantasztikus irodalom hírnevét. Igyekezett mindig lépést tartani a korral, beemelni az újdonságokat a regényeibe, de korai halála sajnos meggátolta abban, hogy a fantasztikus irodalom új lendületét ő is meglovagolhassa. Ám ettől függetlenül mindenképpen meg kell említeni a nevét a modern fantasztikus irányzat legnagyobb alakjai között.

A szerző művei a Könyvtárban



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.