Bejelentkezés
Keresés
Heti Ranglista
Január – Február | |
1. | herryporter (36) |
tovább >> |
Kedvenc képünk
Online felhasználók (0)
Online vendégek (16)
Online vendégek (16)
Philip Kindred Dick
Szerzők | Beküldte: RV | 2009.05.11. 16:47
A neves amerikai író, és ikertestvére Jane, 1928-ban született Chicagóban. Még alig volt egy hónapos, amikor alultápláltság miatt a testvérével együtt kórházba kellett szállítani. A kis Jane útközben meghalt, és ez – noha ekkor még fel sem foghatta – nagy hatással volt a későbbi életére, és az egész írói munkásságára. Gyerekkori megpróbáltatásai később is folytatódtak. Öt éves volt, amikor a szülei elváltak, és évekig pereskedtek azért, hogy ki nevelhesse fel a kis Philip-et. A pert az anyja nyerte, aki időközben Washingtonban talált munkát, így oda költöztek. Az iskolában nem jeleskedett, bár több tanára is jelezte, hogy igen tehetségesen tud történeteket írásban elmesélni. 1938-ban anyjával visszatértek Kaliforniába, ahol végül befejezte a középiskolát, és beiratkozott az egyetemre is, ám innen hamar kicsapták, miután egyáltalán nem látogatta a kötelező szemináriumokat. Ezután alkalmi munkákból tartotta fenn magát, majd éveken keresztül egy hanglemezboltban dolgozott. Egy alkalommal még az FBI ügynökeivel is meggyűlt a baja, de komolyabb probléma nem lett az esetből.
Az írást már a középiskola alatt elkezdte, ám egészen 1952-ig várnia kellett arra, hogy valaki fantáziát lásson a történeteiben. Ekkor egy kisebb újság közölte le az egyik korai novelláját. Ettől kezdve minden idejét az írásnak szentelte, és az első regénye 1955-ben jelent meg. Ez az időszak igen kemény volt számára, mivel szinte kizárólag a science-fiction műfajában alkotott, miközben arról álmodozott, hogy bekerülhet az amerikai kortárs irodalom mainstream vonalába. Próbálkozott is számos olyan történettel, amelyek nem sci-fi környezetben játszódtak, ám ezekkel nem tudott sikereket elérni. Folyamatosan pénzhiánnyal küszködött, és gyakorta arra sem volt pénze, hogy a könyvtárból kikölcsönzött könyvek késedelmi díját kifizesse. 1960 elején úgy nyilatkozott, hogy hajlandó akár harminc évet is áldozni arra, hogy sikeres szépirodalmi író váljék belőle. Azonban ezt a vágyát, valamint azt, hogy bekerüljön a mainstream vonalba 1963-ban kénytelen volt feladni, mert szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a Scott Meredith irodalmi ügynökség visszaküldte minden olyan írását, amelyeket ennek szellemében alkotott. Ezek közül egyetlen egy, a Confessions of a Crap Artist (Egy rossz művész vallomásai) került kiadásra Dick élete folyamán.
1963-ban aztán mégis nagy elismerés érte, hiszen a The Man in the High Castle (Az ember a fellegvárban) című regényével elnyerte a Hugo díjat. Bár a sci-fi műfajában hatalmas tehetségnek tekintették, a kortárs irodalom valahogyan mégsem akarta őt elfogadni, így arra kényszerült, hogy regényeit olyan sci-fi kiadókon keresztül jelentesse meg, amelyek alig fizettek. A pénzügyi gondjai tovább kísérték, és nem egyszer pályatársai vagy barátai segítették ki, ha nagyon megszorult. Az 1980-ban megjelent novelláskötete, a The Golden Man (Az arany ember) bevezetésében ezzel kapcsolatosan írt hálás sorokat, kiemelve, hogy Robert Heinlein milyen sokat támogatta őt.
Egész életét végigkísérő fontos jelenség volt a mentális labilitása. Még gyerekkorában, nagyjából tizenhárom éves korában visszatérő álom gyötörte heteken keresztül. Ahogy később elmesélte, ebben az álomban mindig egy könyvesboltban találta magát, ahol elkeseredetten próbálta megkeresni egy sci-fi magazin azon példányát, amelyben megtalálható a The Empire Never Ended (A soha meg nem bukott birodalom) című novella, amely a világegyetem titkait tárta volna fel előtte. Ahogy teltek a hetek, az álomban egyre kevesebb magazin jelent meg, és rájött, hogy ha elfogynának, akkor valószínűleg megőrülne. Az álmok aztán elmaradoztak, azonban az álombéli novella címe később megjelent a munkáiban. E furcsa élményhez kötötte a vallás, a filozófia és a metafizika iránti felfokozott érdeklődését is, és ezek a témák gyakorta visszaköszöntek a műveiben.
1974 februárjában, miközben otthon lábadozott egy begyulladt bölcsességfog kioperálását követően, egy futár csöngetett be hozzá. A nő nyakában meglátott egy láncot, amelyen egy halra emlékeztető szimbólum függött (épp olyan, mint amilyet a korai keresztények használtak titkos jelükként). Miután a nő elment, Dick – saját bevallása szerint – látomásoktól szenvedett. Bár ezek lehettek volna a fájdalom csillapítására szolgáló gyógyszerek hatásai is, Dick ezt a magyarázatot nem fogadta el. Azt mondta: „Hirtelen úgy érzetem, egy hihetetlenül ésszerű elme tört be a tudatomba, olyan volt, mintha egész életemben bolond lettem volna, majd egy csapásra normálissá váltam volna.”
Képzelgései odáig fajultak, hogy egy időben azt gondolta, megszállta őt Éliás próféta szelleme. Idővel aztán a mentális gyengesége kiterebélyesedett. Egyre paranoiásabbá vált, gyakran gondolta azt, hogy a KGB és az FBI is valamilyen összeesküvést sző ellene. Amikor betörtek a lakásába, az FBI-t vádolta meg a bűnténnyel, mondván fontos dokumentumokat loptak el tőle. Ez később a visszájára fordult, és őrá irányult a vád, miszerint betört a saját lakásába, majd egyszerűen elfelejtette, mit is tett. Elkönyvelték, hogy skizofréniában szenved, bár erre semmi jel nem utalt. Igaz, maga Dick is több alkalommal eltűnődött azon, nem skizofrén-e véletlenül. Mentális sérültségét a szakértők ikertestvérének korai elvesztésével hozták összefüggésbe, bár ezt bizonyítani sosem tudták. Mindenesetre lelki problémái magánéletére is kihatottak, hiszen összesen öt házasságot kötött, amelyek kivétel nélkül válással végződtek. Az írónak született három gyermeke is, persze mindegyik másik feleségtől.
Az írót 54 éves korában – 1982 februárjában – egy szívroham döntötte le a lábáról, majd napokkal később, mikor már minden berendezés azt jelezte, elszállt belőle az élet, lekapcsolták az életben tartó gépekről. Hamvait a testvére mellé temették el.
Dick történetei elsősorban a valóság törékenységére és az egyén személyiségének felépítésére koncentrálnak. Regényeiben az események előrehaladásával a történetek szürreális fantáziává válnak, ahogy a szereplők lassan ráébrednek, hogy a mindennapos világuk valójában csupán egy jól felépített illúzió, amelyet valamilyen hatalmas külső erő (mint az Ubik című regényében), vagy politikai összeesküvések generálnak. Charles Platt sci-fi író szerint Dick minden műve azzal az alapvető feltevéssel kezdődik, hogy nem létezhet csupán egyetlen, hatalmas valóság. „Minden csupán az érzékelés kérdése. A föld bármikor megváltozhat a lábad alatt. A főszereplők olykor beléphetnek más személyek álmaiba, vagy egyszerűen átléphetnek más világokba.”
Az alternatív világok mindig is foglalkoztatták Dick-et, és sokszor meg is jelennek a műveiben, bár ezekben a kitalált világokban is egyszerű, dolgozó emberek élnek, mindenféle különös teremtmények helyett. Ursula K. Le Giun, amerikai írónő így vélekedett Dick könyveiről: „Dick műveiben nincsenek hősök, de vannak hőstettek. Az embert Dickensre emlékezteti, hiszen nála is az egyszerű emberek becsületessége, következetessége, kedvessége és türelme számít.” Dick sosem titkolta, hogy ötleteinek jó részét Carl Jung írásaiból merítette. Főszereplői igen sokat elmélkednek a valóságon, az érzékeiken, miközben olyan jungi modellek köszönnek vissza, mint a kollektív tudatalatti vagy a csoportos hallucináció. Innen már csak egy lépés volt, hogy további témaként a tudat betegségei is megjelenjenek Dick műveiben. Bár attól mindig is ódzkodott, hogy saját tapasztalatait vetítse ki a műveiben, sok szereplője rendelkezik, vagy rendelkezett élete egy korábbi szakaszában valamilyen mentális betegségben. A Clans of the Alphane Moon (Az Alfa hold klánjai) című regény például egy olyan társadalomról szól, amelynek minden tagja diliházban tartott elmebetegektől származik.
Műveiben gyakorta megjelent a kábítószerek témaköre is. Dick maga is – gyakorlatilag egész élete során – rendszeresen fogyasztott kábítószereket. Egy 1975-ös interjú szerint az 1970 előtt megjelent könyveket mind erős kábítószeres befolyás alatt írta, és az 1977-es A Scanner Darkly (Kamera által homályosan) volt az első olyan regény, amelyet szerek nélkül képes volt befejezni. Annak ellenére, hogy milyen aktív fogyasztója volt a különféle szereknek, az orvosok állítása szerint sosem vált függővé, és az elméje sem károsodott, mert a mája még azelőtt lebontotta a káros anyagokat, hogy azok elérhették volna az agyát. Dick ezt sosem erősítette meg, de nem is cáfolta.
Bár igen sok regényt írt, csupán néhány lett igazán nagy siker. A The Man in the High Castle (Az ember a fellegvárban, 1962) volt az egyetlen olyan regénye, ami elismerést kapott. Az alternatív valóságban játszódó történet élvezetes és magával ragadó. Általában ezt a regényt szokták javasolni olvasásra azoknak, akik korábban még nem találkoztak Dick munkáival, mert tág betekintést enged abba a gondolatvilágba, amely az író regényei során tárul fel. 1965-ben jelent meg a The Three Stigmata of Palmer Eldritch (Palmer Eldritch három stigmája), amely számtalan sci-fi vonást jelenít meg, miközben a vallás témáját is boncolgatja.
A Do Androids Dream of Electric Sheep? (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, 1968) klasszikus science fiction regénynek mondható. Egy mérgezett és haldokló földön már csak reménytelenségbe zuhant emberek és androidok élnek, amikbe előre beprogramozzák a pusztulásuk időpontját. Néhány android azonban megpróbálja kijátszani ezt a dátumot. A történet az utánuk nyomozó fejvadászról szól. A könyv alapkérdése a szokásos. Mi a valóság? Az embernek látszó és emberként viselkedő androidok vajon csak utánzatok, vagy valóban emberek? Hogy kell őket kezelni, gépekként, vagy emberként? Ez a könyv szolgáltatta az alapot Ridley Scott 1982-es filmjéhez, a Blade Runnerhez (Szárnyas fejvadász).
Hosszú hallgatás után, 1977-ben jelent meg az A Scanner Darkly (Kamera által homályosan) című regénye, amely afféle sci-fi krimiként kategorizálható. A történet középpontjában egy kábítószer után nyomozó rendőr áll, aki miközben megpróbálja kideríteni a titokzatos új drog, a D-anyag forrását, maga is szép lassan a narkotikum rabjává válik. Az anyag okozta rövid eufóriát hamarosan felváltja a zavartság, a megszaporodó hallucinációk, és lassan a teljes pszichózis. Vajon van kiút ebből az állapotból? Ahogy az összes művében, itt is az egyszerre érzékelt párhuzamos valóságok által gerjesztett paranoia játssza a központi téma szerepét. 2006-ban Richard Linklater készítette el a regény filmváltozatát.
Noha a novellái és regényei nem nyertek el túl sok irodalmi díjat, meglehetősen sok története került megfilmesítésre. A már említett két film mellett az 1990-ben készült Total Recall (Az emlékmás) is az ő egyik novellája alapján készült, igaz, az eredeti történettől sok vonatkozásban eltért a film. Ugyanez volt a helyzet a 2002-es Minority report (Különvélemény) című filmmel is, amely a hasonló című Dick-novellából készült. Spielberg ugyan megtartotta az eredeti mű több témáját is, azonban megváltoztatta a fő cselekményt és akcióban gazdagabb körítést adott az egésznek.
Érdekes, hogy amilyen nagyszerű könyveket írt, olyannyira nem tudta életében megvetni a lábát a világirodalom palettáján, és csak jóval a halála után kezdte az az elismerés övezni a nevét, amelyet már élete során is megérdemelt volna. Talán ezt kárpótolandó hozták létre 1982-ben bekövetkezett halála után a róla elnevezett science fiction díjat, amelyet minden évben az Egyesült Államokban kiadott legjobb papírkötésű sci-fi regénynek ítélnek oda. A már több mint 25 éves díj így hozzájárult ahhoz, hogy a fantasztikus író neve sose merüljön a feledés homályába.
A szerző művei a Könyvtárban
Az írást már a középiskola alatt elkezdte, ám egészen 1952-ig várnia kellett arra, hogy valaki fantáziát lásson a történeteiben. Ekkor egy kisebb újság közölte le az egyik korai novelláját. Ettől kezdve minden idejét az írásnak szentelte, és az első regénye 1955-ben jelent meg. Ez az időszak igen kemény volt számára, mivel szinte kizárólag a science-fiction műfajában alkotott, miközben arról álmodozott, hogy bekerülhet az amerikai kortárs irodalom mainstream vonalába. Próbálkozott is számos olyan történettel, amelyek nem sci-fi környezetben játszódtak, ám ezekkel nem tudott sikereket elérni. Folyamatosan pénzhiánnyal küszködött, és gyakorta arra sem volt pénze, hogy a könyvtárból kikölcsönzött könyvek késedelmi díját kifizesse. 1960 elején úgy nyilatkozott, hogy hajlandó akár harminc évet is áldozni arra, hogy sikeres szépirodalmi író váljék belőle. Azonban ezt a vágyát, valamint azt, hogy bekerüljön a mainstream vonalba 1963-ban kénytelen volt feladni, mert szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a Scott Meredith irodalmi ügynökség visszaküldte minden olyan írását, amelyeket ennek szellemében alkotott. Ezek közül egyetlen egy, a Confessions of a Crap Artist (Egy rossz művész vallomásai) került kiadásra Dick élete folyamán.
1963-ban aztán mégis nagy elismerés érte, hiszen a The Man in the High Castle (Az ember a fellegvárban) című regényével elnyerte a Hugo díjat. Bár a sci-fi műfajában hatalmas tehetségnek tekintették, a kortárs irodalom valahogyan mégsem akarta őt elfogadni, így arra kényszerült, hogy regényeit olyan sci-fi kiadókon keresztül jelentesse meg, amelyek alig fizettek. A pénzügyi gondjai tovább kísérték, és nem egyszer pályatársai vagy barátai segítették ki, ha nagyon megszorult. Az 1980-ban megjelent novelláskötete, a The Golden Man (Az arany ember) bevezetésében ezzel kapcsolatosan írt hálás sorokat, kiemelve, hogy Robert Heinlein milyen sokat támogatta őt.
Egész életét végigkísérő fontos jelenség volt a mentális labilitása. Még gyerekkorában, nagyjából tizenhárom éves korában visszatérő álom gyötörte heteken keresztül. Ahogy később elmesélte, ebben az álomban mindig egy könyvesboltban találta magát, ahol elkeseredetten próbálta megkeresni egy sci-fi magazin azon példányát, amelyben megtalálható a The Empire Never Ended (A soha meg nem bukott birodalom) című novella, amely a világegyetem titkait tárta volna fel előtte. Ahogy teltek a hetek, az álomban egyre kevesebb magazin jelent meg, és rájött, hogy ha elfogynának, akkor valószínűleg megőrülne. Az álmok aztán elmaradoztak, azonban az álombéli novella címe később megjelent a munkáiban. E furcsa élményhez kötötte a vallás, a filozófia és a metafizika iránti felfokozott érdeklődését is, és ezek a témák gyakorta visszaköszöntek a műveiben.
1974 februárjában, miközben otthon lábadozott egy begyulladt bölcsességfog kioperálását követően, egy futár csöngetett be hozzá. A nő nyakában meglátott egy láncot, amelyen egy halra emlékeztető szimbólum függött (épp olyan, mint amilyet a korai keresztények használtak titkos jelükként). Miután a nő elment, Dick – saját bevallása szerint – látomásoktól szenvedett. Bár ezek lehettek volna a fájdalom csillapítására szolgáló gyógyszerek hatásai is, Dick ezt a magyarázatot nem fogadta el. Azt mondta: „Hirtelen úgy érzetem, egy hihetetlenül ésszerű elme tört be a tudatomba, olyan volt, mintha egész életemben bolond lettem volna, majd egy csapásra normálissá váltam volna.”
Képzelgései odáig fajultak, hogy egy időben azt gondolta, megszállta őt Éliás próféta szelleme. Idővel aztán a mentális gyengesége kiterebélyesedett. Egyre paranoiásabbá vált, gyakran gondolta azt, hogy a KGB és az FBI is valamilyen összeesküvést sző ellene. Amikor betörtek a lakásába, az FBI-t vádolta meg a bűnténnyel, mondván fontos dokumentumokat loptak el tőle. Ez később a visszájára fordult, és őrá irányult a vád, miszerint betört a saját lakásába, majd egyszerűen elfelejtette, mit is tett. Elkönyvelték, hogy skizofréniában szenved, bár erre semmi jel nem utalt. Igaz, maga Dick is több alkalommal eltűnődött azon, nem skizofrén-e véletlenül. Mentális sérültségét a szakértők ikertestvérének korai elvesztésével hozták összefüggésbe, bár ezt bizonyítani sosem tudták. Mindenesetre lelki problémái magánéletére is kihatottak, hiszen összesen öt házasságot kötött, amelyek kivétel nélkül válással végződtek. Az írónak született három gyermeke is, persze mindegyik másik feleségtől.
Az írót 54 éves korában – 1982 februárjában – egy szívroham döntötte le a lábáról, majd napokkal később, mikor már minden berendezés azt jelezte, elszállt belőle az élet, lekapcsolták az életben tartó gépekről. Hamvait a testvére mellé temették el.
Dick történetei elsősorban a valóság törékenységére és az egyén személyiségének felépítésére koncentrálnak. Regényeiben az események előrehaladásával a történetek szürreális fantáziává válnak, ahogy a szereplők lassan ráébrednek, hogy a mindennapos világuk valójában csupán egy jól felépített illúzió, amelyet valamilyen hatalmas külső erő (mint az Ubik című regényében), vagy politikai összeesküvések generálnak. Charles Platt sci-fi író szerint Dick minden műve azzal az alapvető feltevéssel kezdődik, hogy nem létezhet csupán egyetlen, hatalmas valóság. „Minden csupán az érzékelés kérdése. A föld bármikor megváltozhat a lábad alatt. A főszereplők olykor beléphetnek más személyek álmaiba, vagy egyszerűen átléphetnek más világokba.”
Az alternatív világok mindig is foglalkoztatták Dick-et, és sokszor meg is jelennek a műveiben, bár ezekben a kitalált világokban is egyszerű, dolgozó emberek élnek, mindenféle különös teremtmények helyett. Ursula K. Le Giun, amerikai írónő így vélekedett Dick könyveiről: „Dick műveiben nincsenek hősök, de vannak hőstettek. Az embert Dickensre emlékezteti, hiszen nála is az egyszerű emberek becsületessége, következetessége, kedvessége és türelme számít.” Dick sosem titkolta, hogy ötleteinek jó részét Carl Jung írásaiból merítette. Főszereplői igen sokat elmélkednek a valóságon, az érzékeiken, miközben olyan jungi modellek köszönnek vissza, mint a kollektív tudatalatti vagy a csoportos hallucináció. Innen már csak egy lépés volt, hogy további témaként a tudat betegségei is megjelenjenek Dick műveiben. Bár attól mindig is ódzkodott, hogy saját tapasztalatait vetítse ki a műveiben, sok szereplője rendelkezik, vagy rendelkezett élete egy korábbi szakaszában valamilyen mentális betegségben. A Clans of the Alphane Moon (Az Alfa hold klánjai) című regény például egy olyan társadalomról szól, amelynek minden tagja diliházban tartott elmebetegektől származik.
Műveiben gyakorta megjelent a kábítószerek témaköre is. Dick maga is – gyakorlatilag egész élete során – rendszeresen fogyasztott kábítószereket. Egy 1975-ös interjú szerint az 1970 előtt megjelent könyveket mind erős kábítószeres befolyás alatt írta, és az 1977-es A Scanner Darkly (Kamera által homályosan) volt az első olyan regény, amelyet szerek nélkül képes volt befejezni. Annak ellenére, hogy milyen aktív fogyasztója volt a különféle szereknek, az orvosok állítása szerint sosem vált függővé, és az elméje sem károsodott, mert a mája még azelőtt lebontotta a káros anyagokat, hogy azok elérhették volna az agyát. Dick ezt sosem erősítette meg, de nem is cáfolta.
Bár igen sok regényt írt, csupán néhány lett igazán nagy siker. A The Man in the High Castle (Az ember a fellegvárban, 1962) volt az egyetlen olyan regénye, ami elismerést kapott. Az alternatív valóságban játszódó történet élvezetes és magával ragadó. Általában ezt a regényt szokták javasolni olvasásra azoknak, akik korábban még nem találkoztak Dick munkáival, mert tág betekintést enged abba a gondolatvilágba, amely az író regényei során tárul fel. 1965-ben jelent meg a The Three Stigmata of Palmer Eldritch (Palmer Eldritch három stigmája), amely számtalan sci-fi vonást jelenít meg, miközben a vallás témáját is boncolgatja.
A Do Androids Dream of Electric Sheep? (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, 1968) klasszikus science fiction regénynek mondható. Egy mérgezett és haldokló földön már csak reménytelenségbe zuhant emberek és androidok élnek, amikbe előre beprogramozzák a pusztulásuk időpontját. Néhány android azonban megpróbálja kijátszani ezt a dátumot. A történet az utánuk nyomozó fejvadászról szól. A könyv alapkérdése a szokásos. Mi a valóság? Az embernek látszó és emberként viselkedő androidok vajon csak utánzatok, vagy valóban emberek? Hogy kell őket kezelni, gépekként, vagy emberként? Ez a könyv szolgáltatta az alapot Ridley Scott 1982-es filmjéhez, a Blade Runnerhez (Szárnyas fejvadász).
Hosszú hallgatás után, 1977-ben jelent meg az A Scanner Darkly (Kamera által homályosan) című regénye, amely afféle sci-fi krimiként kategorizálható. A történet középpontjában egy kábítószer után nyomozó rendőr áll, aki miközben megpróbálja kideríteni a titokzatos új drog, a D-anyag forrását, maga is szép lassan a narkotikum rabjává válik. Az anyag okozta rövid eufóriát hamarosan felváltja a zavartság, a megszaporodó hallucinációk, és lassan a teljes pszichózis. Vajon van kiút ebből az állapotból? Ahogy az összes művében, itt is az egyszerre érzékelt párhuzamos valóságok által gerjesztett paranoia játssza a központi téma szerepét. 2006-ban Richard Linklater készítette el a regény filmváltozatát.
Noha a novellái és regényei nem nyertek el túl sok irodalmi díjat, meglehetősen sok története került megfilmesítésre. A már említett két film mellett az 1990-ben készült Total Recall (Az emlékmás) is az ő egyik novellája alapján készült, igaz, az eredeti történettől sok vonatkozásban eltért a film. Ugyanez volt a helyzet a 2002-es Minority report (Különvélemény) című filmmel is, amely a hasonló című Dick-novellából készült. Spielberg ugyan megtartotta az eredeti mű több témáját is, azonban megváltoztatta a fő cselekményt és akcióban gazdagabb körítést adott az egésznek.
Érdekes, hogy amilyen nagyszerű könyveket írt, olyannyira nem tudta életében megvetni a lábát a világirodalom palettáján, és csak jóval a halála után kezdte az az elismerés övezni a nevét, amelyet már élete során is megérdemelt volna. Talán ezt kárpótolandó hozták létre 1982-ben bekövetkezett halála után a róla elnevezett science fiction díjat, amelyet minden évben az Egyesült Államokban kiadott legjobb papírkötésű sci-fi regénynek ítélnek oda. A már több mint 25 éves díj így hozzájárult ahhoz, hogy a fantasztikus író neve sose merüljön a feledés homályába.
A szerző művei a Könyvtárban
RV
Kapcsolódó írások
A legutóbbi öt írás ebben a témában
- Elhunyt Cromac McCarthy
- Verne Gyula legkihagyhatatlanabb könyvei
- Legendás írók - elképesztő jóslatok: Isaac Asimov
- Idén 195 éve született Jules Verne
- Stan Lee furcsa képregényei 2.rész
A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.