Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  herryporter (83)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (16)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Neil Gaiman

Szerzők | Beküldte: RV | 2009.09.10. 18:28

KépAz 1960. novemberében született író egy lengyel gyökerekkel rendelkező zsidó családból származik, noha a dédnagyapja Antwerpenből vándorolt ki Angliába, ahol egy zöldséges bolt hálózatot alapított. Apja is ebben a bolthálózatban dolgozott, míg anyja gyógyszerész volt. A család nem sokkal Neil születése után átköltözött egy nagyobb városba, East Grinsteadbe. Itt járt iskolába, és itt kezdett megismerkedni az olyan írók műveivel, mint C. S. Lewis, Tolkien, Michael Moorcock, majd később, elsősorban Robert A. Heinlein és H. P. Lovecraft könyveinek hatására a science fiction felé fordult, és nagy rajongója lett a műfajnak.
A 80-as évek elején Gaiman újságírással foglalatoskodott, interjúkat készített és könyvajánlókat írt azzal a reménnyel, hogy így sikerül megfelelő kapcsolatokat szereznie a saját művei esetleges későbbi megjelentetéséhez. Kitartását végül siker koronázta, és 1984 májusában, amikor még csak alig huszonhárom éves volt, az Imagine Magazine hasábjain megjelenhetett az első írása, a Featherquest című fantasy novella. Az újságírást továbbra sem hagyta abba, és több újságnak is dolgozott egyszerre. Mivel ezek között akadtak konkurens lapok is, némelyik cikkét álnéven jelentette meg. A 80-as évek végén írta meg a Don’t Panic: The Official Hitchhiker’s Guide to the Galaxy Companion (1988) című könyvet, amely Douglas Adamsről és az ő nagysikerű, ötkötetes trilógiájáról szólt.
E könyv révén ismerkedett meg Alan Moore képregényíróval, aki bevezette Gaimant a képregények világába. Gaiman maga is elkezdett képregényekkel foglalkozni, első munkája az a Marvelman sorozat volt, amelyet még Moore indított el, ám később félbehagyott. Gaiman és a rajzoló Mark Buckingham számos részt dolgoztak ki, azonban a kiadó váratlanul csődbe ment, így a sorozat befejezetlen maradt, és nem is jelent meg. Nem sokkal később viszont, az AD 2000 című képregényes újságban megjelent négy rövid története, amelyeket a Future Shocks című képregény sorozat keretein belül írt. Ilyen kisebb munkák mellett komolyabb hangvételű műveken is dolgozott, és régi barátja, Dave McKean közreműködésével három hosszabb képregényt is elkészített: Violent Cases, Signal to Noise és The Tragical Comedy or Comical Tragedy of Mr. Punch. Ezek közül a Violent Cases és a Mr. Punch számos olyan elemet tartalmazott, amelyet Gaiman a saját gyerekkorából merített, ráadásul a megrajzolt narrátor is meglehetősen hasonlított hozzá. E képregények születése közben állapodott meg a DC Comics képviselőivel egy közös munkáról, és így kezdett bele a Black Orchid című képregénybe.
KépTöbb kisebb munkát is elvállalt más kiadók számára, azonban az igazi áttörést – és elismerést – a The Sandman című sorozat hozta meg a számára. Gaiman eredetileg csak felvetett egy ötletet, hogy mi lenne, ha új köntösbe bújtatva megpróbálná feléleszteni a hetvenes években nagy népszerűségnek örvendett Sandman sorozatot. Amikor a javaslatával előhozakodott a DC Comics szerkesztőjének, Karen Bergernek, noha nem utasították el, csak kitérő válaszokat kapott. Hónapokkal később aztán Berger megkereste Gaimant, hogy van-e még kedve ahhoz, hogy megvalósítsa az egykori sorozattal kapcsolatos elképzeléseit. Egy interjúban így emlékezett erre vissza: „Azonnal rávágtam, hogy természetesen, de persze érdekelt, hogy miért gondolta meg magát. Arra hivatkozott, hogy a kiadó is szeretne egy új Sandman sorozatot. Azt mondta, tartsam meg a címet, de minden más csak rajtam múlik. Ennek nem lehetett ellenállni.” A sorozat első része 1989 januárjában jelent meg, és noha Gaiman azt állította, hogy az első részek meglehetősen gyatrára sikerültek mind írói, mind rajzolói szempontból, a The Sandman hamar a DC Comics sikertörténete lett. A sorozat 1996-ban, 75 epizód után ért véget, noha a kiadó szerette volna, ha tovább folytatódik. Gaiman azonban nemet mondott: „Hogy tudtam-e volna még öt részt írni hozzá? Hát persze. És utána tükörbe is tudtam volna nézni? Nem. Itt az ideje, hogy befejezzem, mert elértem a végére.” A sorozat sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy ez volt az egyetlen képregény, amely valaha is elnyerte a World Fantasy díjat.
A képregények mellett regényírással is próbálkozott. Az első műve, amelyet Terry Pratchett-tel közösen írtak, az 1990-ben megjelent Good Omens (Elveszett próféciák) volt. Később mindketten úgy nyilatkoztak a könyvvel kapcsolatban, hogy noha az ötletek közösek voltak, a könyv jelentősebb részét Pratchett írta és szerkesztette, de csupán az okból kifolyólag, mert Gaiman meglehetősen el volt foglalva a The Sandman epizódjaival. Az első önálló műve a Neverwhere (Sosehol, 1996) volt, amelyet a BBC kettes csatornáján futott, szintén általa írt, megegyező című televíziós sorozat részeiből gyúrt össze egy kötetbe.
Két évvel később, jelent meg a Stardust (Csillagpor) című regénye. Ez eltért az eddigi műveitől, és a fantasy műfaj Tolkient megelőző érájának hangulatát és írásmódját tükrözi. Egy interjúban Gaiman elmesélte, hogy a regény ötlete részben egy autózás közben megpillantott út menti falnak, részben egy hullócsillagnak köszönhető. A könyv először 1998-ban jelent meg, Charles Vess illusztrációival kiegészítve, majd egy évvel később kiadták Képhagyományos, illusztrációk nélküli változatban is. A mű igen sikeres lett, és noha alapvetően a fantasy műfajába sorolják, rengeteg olvasója akadt olyanok között is, akik elsősorban a romantikus történeteket kedvelik. A regényt 1999-ben Locus-díjra jelölték, azonban ezt nem nyerte el.
Ezt követően fogott bele eddigi talán legsikeresebb regényének írásába, amely 2001-ben jelent meg American Gods (Amerikai istenek) címmel. A mű írása közben a kiadó elindított egy blogoldalt, ahol Gaiman rendszeresen nyilatkozott a születőben lévő regénnyel kapcsolatban. Miután a könyv megjelent, a blog megmaradt, és átalakult afféle hivatalos oldallá, ahol Gaiman azóta is, bár már közel sem olyan sűrű rendszerességgel, beszámol arról, mi történik éppen vele, a folyamatban lévő munkáival, és egyéb hétköznapi dolgokról is mesél. A regény történetében az amerikai eszme, a fantasy, illetve a modern és ősi mitológiák megannyi eleme keveredik össze egy furcsa eleggyé, olykor olyan témákat érintve, amelyek korábban egy-egy villanás erejéig már megjelentek a The Sandman sorozat valamelyik részében. Az előző regényekhez hasonlóan az Amerikai istenek is hatalmas siker lett, és számtalan különböző jelölés mellett 2002-ben, többek között, elnyerte a Hugo, a Nebula és a Locus díjat is.
Az Amerikai istenek révén Gaiman széles körben elismert és közkedvelt íróvá vált. Soron következő regénye, az Anansi Boys (Anansi fiúk), amely az Amerikai istenek egyik mellékszereplőjének történetével foglalkozik, már a megjelenés hetében felkerült a New York Times bestseller listájára, bizonyítva, hogy Gaiman felért karrierje csúcsára. Sokak szerint ez a könyv afféle folytatása az Amerikai isteneknek, de ezt maga Gaiman is cáfolta, bár azt elismerte, hogy vannak közös pontok a két regény világában.
Szintén a fontosabb munkái közé tartozik a The Graveyard Book, amely egy gyerekeknek szóló fantasy regény, és a Coraline, amely a fantasy és a horror keveréke, és sok szőrős szívű kritikus Lewis Carroll Aliz Csodaországban című meséjének gyenge utánzatának tartja. Mindkét könyv roppant sikeres volt, amelynek egyik Képbizonyítéka, hogy mind a kettő még a megjelenése évében megnyerte a Hugo-díjat.
Könyvei és képregényei mellett számtalan forgatókönyvet írt kisebb-nagyobb televíziós sorozatokhoz, illetve alacsony költségvetésű filmekhez. Ugyanakkor az ő műveiből is készültek adaptációk. A Csillagporból készült mozifilmet 2007-ben mutatták be, míg a Coraline animációs feldolgozását 2009 elejétől lehetett látni a mozikban. Gaiman még 2007-ben beszélt arról, hogy tízévi várakozást követően végre elhárult minden akadály a Death: The High Cost of Living című képregény sorozatának megfilmesítése elől, azonban azóta mégsem történt semmi fejlemény ezzel kapcsolatban. A forgatókönyv állítólag már elkészült Gaiman műhelyében, de ezt még maga az író sem erősítette meg. Ellenben 2009-ben bejelentették, hogy a The Graveyard Bookból is hamarosan filmet forgatnak.

Ami biztos, Gaiman igen fontos szereplője a modern fantasztikus irodalomnak mind könyvei, mind képregényei révén, és ezt megannyi elnyert díja is ékesen bizonyítja. Közkedveltségéhez sokat tesz hozzá a már említett blog, amelyen keresztül a rajongóival kommunikál, és nem restell válaszolni az olvasói számtalan levelére sem. Egy interjúban így válaszolt arra a kérdésre, hogy az új ötletek megvalósításán túl, mi hajtja a regényírásban: „Mindig bennem van az érzés, hogy most valami olyat kell írnom, ami tetszeni fog azoknak az embereknek, akik olvasták a korábbi könyveimet.”

A szerző művei a Könyvtárban



RV

Elválasztó

Kapcsolódó írások

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.