Bejelentkezés
Keresés
Heti Ranglista
Január – Február | |
1. | herryporter (36) |
tovább >> |
Kedvenc képünk
Online felhasználók (0)
Online vendégek (8)
Online vendégek (8)
N, avagy egy kis magyar sci-fi
Könyvek | Beküldte: RV | 2011.01.18. 19:45
Manapság, amikor szinte futószalagon érkeznek a nemzetközi fantasztikus irodalom legújabb darabjai (vagy éppen a nagy klasszikusok egy-egy új kiadása), kicsit hajlamosak vagyunk megfeledkezni a hazai szintérről, holott a magyar sci-fi is szép hagyományokra nyúlik vissza. Igaz, nem túl messzire, de ez mégis egy olyan érték, amely mellett nem szabad csak úgy elmenni, hanem óvni és őrizni kell, hogy hosszú távon is megmaradjon, és megtartsa a sajátosságait, jellemvonásait, amelyek a maguk módján egyedülállóvá teszik. Gáspár András, Trenka Csaba Gábor, Szélesi Sándor és még sokan mások járultak ehhez hozzá, és remélhetőleg az újabb generációk is ezt teszik majd. Persze nehéz ez, hiszen a nemzetközi hullám tele van olyanokkal, akik nemcsak közkedveltek, hanem tényleg remek regényeket írnak, viszont ennek tükrében még nagyobb jelentősége van annak, ha egy magyar író könyve versenyre kelhet egy-egy nagy névvel – persze csak a hazai piacon. Lovas Lajos legújabb regénye jó eséllyel indul az olvasók meghódításáért zajló küzdelemben. Lovas tanárként végzett az ELTE-n, de hallgatott szociológiát, politika-, állam-, és jogtudományt is. Dolgozott tanárként, majd újságszerkesztőként, lapigazgatóként, és alapító tagja lett a Fiatal Írók Szövetségének is. Az írással még a 90-es években kezdett foglalkozni, s szürreális novellái több lapban is megjelentek, azonban igazi bemutatkozására egészen 2005-ig várni kellet, első regénye, az Agydobás ugyanis csak ekkor jelent meg. Azóta több kötet és novella is napvilágot látott tőle, s legutóbbi munkája tavaly év végén került a könyvesboltokba, folytatva a tőle megszokott kissé szatirikus, kissé fanyar humorral ellátott stílust.
Az N című regény fantasztikus kalandregény, amely kellő humorral, iróniával és persze remek meglátásokkal figurázza ki napjaink világát, amelyet a pénz és az egymást váltó trendek irányítanak. A történet főszereplője egy nagyjából harmincöt év körüli férfi, aki egyszer csak magához tér egy kórházi ágyon, és néhány perc alatt rájön egy-két zavaró apróságra – nem tudja, hol van, nem tudja, milyen évet írnak, ám a leginkább zavarba ejtő körülmény, hogy fogalma sincs, kicsoda ő valójában. Amnéziában szenved. Valami balesetre emlékszik csak foltokban, de arra, hogy mi történt azt megelőzően, egyáltalán nem. A kórházban – ahol közlik vele, hogy Fehérvár Nándornak hívják, és egy Budatető nevű kertvárosban lakik – kénytelen eltölteni néhány napot, ám az igen kedves pszichiáter, Edit társasága mindenre gyógyír. Azonban váratlanul beállít a neje, és hazaviszi. Itt aztán újabb meglepetések sorozata várja – kiderül, hogy hihetetlenül gazdag, van egy odaadó felesége, szép háza, és egy látszólag gondtalan élete. Azonban mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, és akaratlanul is elfogja a gyanakvás. Bizonytalansága, és persze félelme csak fokozódik, amikor egy ártalmatlan otthoni baleset következtében hitvese rendkívül bizarr módon elhalálozik… azaz, inkább tönkre megy, és kiesik belőle egy különös mikrochip. Ez adja meg a végső lökést Nándinak ahhoz, hogy megpróbálja kideríteni, mi történt vele. Elkezdődnek a bnyodalmak, és főhősünk apró mozaikokból lassan összerakja a képet, miközben számolatlanul szórja a pénzt, és egymás után falja a csinosabbnál csinosabb nőket.
Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, muszáj leszögezni, hogy az N jó könyv – jó, mert könnyed a stílusa, a nyelvezete, pörög, nem hagyja, hogy leüljön az érdeklődésünk (annak ellenére sem, hogy maga a történet meglehetősen elcsépelt és unalmas), és roppant szórakoztató. Nemcsak a szituációk révén, hanem azáltal is, hogy ismert helyek szolgálnak a cselekmény helyszíneiül (többnyire), ráadásul igen találó karikatúrája napjaink társadalmának; bár alapvetően nem a társadalomkritika a célja. Ugyanakkor az N nem jó könyv – nem jó, mert sok helyen felszínes, leragad a közhelyeknél, olykor kiszámítható, és túlságosan elvész a főhősben, nem engedi, hogy a mellékszereplők nagyobb befolyással legyenek a történetre, vagy Nándi jellemfejlődésére (nem túl nagy mértékben, de azért ez is megfigyelhető, ahogy egyre többször és egyre önállóbban veszi észre, látja be és igyekszik kijavítani a tudatlanságból vagy figyelmetlenségből elkövetett hibáit). Az N pont az, aminek vallja magát – szórakoztató kalandregény, némi sci-fivel megfűszerezve. Sajnos, teszem hozzá, mert én nagyon kevésnek találtam a beépített science fiction elemeket (amelyek ráadásul a sablonosabbak közé tartoznak). Lovas nem sok energiát fektet a főhős álmaiban kibontakozó jövő részletes lefestésére, inkább csak részleteket tár fel, jobbára a jövő társadalmának szerkezeti és erkölcsi felépítésére utalgatva.
A regény abszolút erőssége az amnéziás főhős, Nándi, aki tudatlanságából fakadóan rendkívül szórakoztató módon próbál boldogulni a számára idegen és ismeretlen világban. E naivitás miatt természetesen szinte mindenki sültbolondnak gondolja őt, és megpróbálnak hasznot húzni belőle (mint például az autókereskedő), ám érdekes módon éppen ez a naivitás védi meg őt attól, hogy komolyabb konfliktusba, vagy bajba keveredjen. Nem egy moralizáló típus, azt teszi, amit helyesnek gondol, de jelleme fejlődik, egyrészt a tapasztalatainak és a fel-felvillanó emlékképeknek, másrészt Edit segítőkészségének köszönhetően. A főhős mellett azonban a többi szereplő nem kap kellő hangsúlyt, és megmaradnak tölteléknek. Edit lehetne egy ellenpólus, azonban nincs eléggé kidolgozva, és túlságosan is sablonos karakter. Ahogy az össze többi női szereplő is.
Ha nagyon bátor lennék, azt mondanám, Douglas Adams hagyományai érezhetők Lovas stílusán, de ez erős túlzás. Kétségtelen, hogy van egy-két olyan vonás, amely visszatükrözi ezt a szatirikus, ironikus hangot, de ezek még nagyon messze vannak az adamsi magasságoktól. Mindazonáltal az N telitalálat, mert a célját tökéletesen beteljesíti. Szórakoztat, kikapcsol, és olykor megmosolyogtat. Ennél többet (esetleg magas röptű okfejtéseket, gondolatébresztő társadalmi problémák felvetését) senki ne várjon, viszont, aki egy kellemes délutánt szeretne szerezni magának – és netán még kedveli is a fantasztikus irodalmat – az mindenképpen vegye kézbe, és olvassa el.
Jól fog szórakozni.
Az N című regény fantasztikus kalandregény, amely kellő humorral, iróniával és persze remek meglátásokkal figurázza ki napjaink világát, amelyet a pénz és az egymást váltó trendek irányítanak. A történet főszereplője egy nagyjából harmincöt év körüli férfi, aki egyszer csak magához tér egy kórházi ágyon, és néhány perc alatt rájön egy-két zavaró apróságra – nem tudja, hol van, nem tudja, milyen évet írnak, ám a leginkább zavarba ejtő körülmény, hogy fogalma sincs, kicsoda ő valójában. Amnéziában szenved. Valami balesetre emlékszik csak foltokban, de arra, hogy mi történt azt megelőzően, egyáltalán nem. A kórházban – ahol közlik vele, hogy Fehérvár Nándornak hívják, és egy Budatető nevű kertvárosban lakik – kénytelen eltölteni néhány napot, ám az igen kedves pszichiáter, Edit társasága mindenre gyógyír. Azonban váratlanul beállít a neje, és hazaviszi. Itt aztán újabb meglepetések sorozata várja – kiderül, hogy hihetetlenül gazdag, van egy odaadó felesége, szép háza, és egy látszólag gondtalan élete. Azonban mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, és akaratlanul is elfogja a gyanakvás. Bizonytalansága, és persze félelme csak fokozódik, amikor egy ártalmatlan otthoni baleset következtében hitvese rendkívül bizarr módon elhalálozik… azaz, inkább tönkre megy, és kiesik belőle egy különös mikrochip. Ez adja meg a végső lökést Nándinak ahhoz, hogy megpróbálja kideríteni, mi történt vele. Elkezdődnek a bnyodalmak, és főhősünk apró mozaikokból lassan összerakja a képet, miközben számolatlanul szórja a pénzt, és egymás után falja a csinosabbnál csinosabb nőket.
Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, muszáj leszögezni, hogy az N jó könyv – jó, mert könnyed a stílusa, a nyelvezete, pörög, nem hagyja, hogy leüljön az érdeklődésünk (annak ellenére sem, hogy maga a történet meglehetősen elcsépelt és unalmas), és roppant szórakoztató. Nemcsak a szituációk révén, hanem azáltal is, hogy ismert helyek szolgálnak a cselekmény helyszíneiül (többnyire), ráadásul igen találó karikatúrája napjaink társadalmának; bár alapvetően nem a társadalomkritika a célja. Ugyanakkor az N nem jó könyv – nem jó, mert sok helyen felszínes, leragad a közhelyeknél, olykor kiszámítható, és túlságosan elvész a főhősben, nem engedi, hogy a mellékszereplők nagyobb befolyással legyenek a történetre, vagy Nándi jellemfejlődésére (nem túl nagy mértékben, de azért ez is megfigyelhető, ahogy egyre többször és egyre önállóbban veszi észre, látja be és igyekszik kijavítani a tudatlanságból vagy figyelmetlenségből elkövetett hibáit). Az N pont az, aminek vallja magát – szórakoztató kalandregény, némi sci-fivel megfűszerezve. Sajnos, teszem hozzá, mert én nagyon kevésnek találtam a beépített science fiction elemeket (amelyek ráadásul a sablonosabbak közé tartoznak). Lovas nem sok energiát fektet a főhős álmaiban kibontakozó jövő részletes lefestésére, inkább csak részleteket tár fel, jobbára a jövő társadalmának szerkezeti és erkölcsi felépítésére utalgatva.
A regény abszolút erőssége az amnéziás főhős, Nándi, aki tudatlanságából fakadóan rendkívül szórakoztató módon próbál boldogulni a számára idegen és ismeretlen világban. E naivitás miatt természetesen szinte mindenki sültbolondnak gondolja őt, és megpróbálnak hasznot húzni belőle (mint például az autókereskedő), ám érdekes módon éppen ez a naivitás védi meg őt attól, hogy komolyabb konfliktusba, vagy bajba keveredjen. Nem egy moralizáló típus, azt teszi, amit helyesnek gondol, de jelleme fejlődik, egyrészt a tapasztalatainak és a fel-felvillanó emlékképeknek, másrészt Edit segítőkészségének köszönhetően. A főhős mellett azonban a többi szereplő nem kap kellő hangsúlyt, és megmaradnak tölteléknek. Edit lehetne egy ellenpólus, azonban nincs eléggé kidolgozva, és túlságosan is sablonos karakter. Ahogy az össze többi női szereplő is.
Ha nagyon bátor lennék, azt mondanám, Douglas Adams hagyományai érezhetők Lovas stílusán, de ez erős túlzás. Kétségtelen, hogy van egy-két olyan vonás, amely visszatükrözi ezt a szatirikus, ironikus hangot, de ezek még nagyon messze vannak az adamsi magasságoktól. Mindazonáltal az N telitalálat, mert a célját tökéletesen beteljesíti. Szórakoztat, kikapcsol, és olykor megmosolyogtat. Ennél többet (esetleg magas röptű okfejtéseket, gondolatébresztő társadalmi problémák felvetését) senki ne várjon, viszont, aki egy kellemes délutánt szeretne szerezni magának – és netán még kedveli is a fantasztikus irodalmat – az mindenképpen vegye kézbe, és olvassa el.
Jól fog szórakozni.
RV
A legutóbbi öt írás ebben a témában
- S. T. Gibson - Véres Hozomány
- Pierce Brown - Fényhozó
- Alix E. Harrow - A Starling-ház
- Pierce Brown - A sötétség kora
- William Gibson - Mona Lisa Overdrive
A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.