Bejelentkezés
Keresés
Heti Ranglista
Január – Február | |
1. | herryporter (36) |
tovább >> |
Kedvenc képünk
Online felhasználók (0)
Online vendégek (15)
Online vendégek (15)
Maria Janion: A vámpír – Szimbolikus biográfia
Könyvek | Beküldte: Nilla | 2011.04.11. 12:50
Napjainkban a vámpírmítosz reneszánszát éljük. Szinte végeláthatatlan mennyiségű regény és film jelent meg a témában az elmúlt években, és a jövőben sem fogunk hiányt szenvedni a vérszívók történeteiből. A vámpírok népszerűsége azonban nem a modern világ szüleménye, hisz a fantasztikum által kedvelt kreatúrák már évszázadokkal ezelőtt is meghatározó alakjai voltak a rémtörténeteknek. Érdemes hát egy kicsit visszatekinteni a múltba, és megnézni, kik is ők és honnan jöttek. Maria Janion A vámpír – Szimbolikus biográfia című kötetével pontosan ezt teszi.
Maria Janion lengyel irodalomtudós, a Gdanski Egyetem díszdoktora, a Varsói Egyetem professzora. Legfőbb kutatási területe a romantika irodalma. 1962 óta folyamatosan publikálja tanulmányait. A vámpír – Szimbolikus biográfia című kötettel egy nagy és népszerű téma vizsgálatát tűzte ki céljául. A művel a vámpír téma – szinte minden lehetséges aspektusának – kibontására vállalkozott. Mindezt úgy, hogy munkáját két nagy részre osztotta.
A kötet első részében egy meglehetősen szerteágazó elméleti és történeti összefoglalót olvashatunk, míg a második rész egy szöveggyűjtemény, melyben az első részben hivatkozott szépirodalmi művek egészét, hosszabb alkotások esetében pedig azok részletét találhatjuk. Ez a rész ennél több magyarázatot nem is igényel, ami érdekesebb az a mű már említett első fele.
Az elméleti-történeti tanulmányban úgy tűnik, Janion szinte minden a vámpírokkal kapcsolatos kérdésre választ akar kapni. Ez persze nagyon jó, hisz az éjszaka gyermekei iránt érdeklődő olvasók is így vannak ezzel. Ezen széleskörű kutatás után pedig a szerző a következő megállapításra jut: „Kijelenthetjük, hogy a vámpírokról szóló elbeszélés az emberiség alternatív történetét alkotja, s ebben sajátos értelmezést kap a halál és a feltámadás. Ezért is kerülnek benne egymás mellé a folklór, a 19. századi népszerű, valamint a 20. századi elit és tömegkultúra elemei.” Vagyis Janion nemcsak a vámpírokat vizsgálja, hanem ezzel párhuzamosan az embert is. Nem is csoda, hogy oly sokszor szerepel példái közt Anne Rice munkássága.
A kötet szerkezeti felépítése könnyen áttekinthetővé teszi a Janion által elemzett vámpírgenezist, melyet a szláv hiedelmekből eredeztet. Ennek magyarázatát, és a vámpírok történetét rögtön a legkézenfekvőbb kérdéssel, a vámpír szó vizsgálatával kezdi. A szó etimológiájára számos magyarázatot kapunk tőle, nemcsak a szláv folklórból, hanem még az antik görög világból is, bár ennek ellenére is egyértelműen a szláv eredet mellett teszi le a voksát: „A kutatók napjainkban amellett érvelnek, hogy nem feltétlenül a kelet-európai, jobban mondva a szláv folklórban kell keresni a nyugati vámpírizmus eredetét, noha pontosan innen ered a vámpír szó.”
Külön fejezetet szentel a vér szerepének is, melyben (mint ahogy azt a műben végig láthatjuk) segítségül hív más elméleteket és definíciókat is. A vér természetesen elválaszthatatlan a vámpírléttől, hogy miért, azt Clive Leatherdale a Drakula kapcsán így fogalmazza meg: „A vér regeneráló erejébe és a halál utáni életbe vetett hit egyetemességéből az következik, hogy a kettő kombinációja – vagyis a vámpírizmus – hasonlóan univerzális.”
A kötet nemcsak a történeti magyarázatokra fektet nagy hangsúlyt, noha kétségtelen, hogy ez a dominánsabb szál a műben. Az elméleti kérdések főleg a vámpírizmus hiedelem voltát hivatottak kifejteni, mert – ahogy azt a szerző is magyarázza – a vámpírmítoszt tartják az egyik legelterjedtebb hiedelemnek. Charles Nodier a leguniverzálisabb babonának nevezte, Michael Meslin pedig külön kiemeli a kollektív pszichében élő hiedelem mélységét, mely szerint vannak szellemek, amelyek kapcsolatba lépnek az álomba merült halandókkal, a vérüket szívják, esetleg felfalják a testüket. A test szerepe sem véletlenül kerül szóba a vámpírokat illető diskurzus során. Janion így vélekedik: „A vámpír a szexualitás maszkja, a hatalom és a test viszonyának metaforája.”
A kötet első részében természetesen a művészetekben megjelenő vámpírizmus sem maradhat el. Így már nem csak a hiedelmekből eredő mítoszok vizsgálatáról van szó, hanem az alkotó fantázia szüleményeiről is. Az irodalom, a képzőművészet és a filmművészet ismert vámpírjai is helyet kapnak Janion elemzésében. „Korunkban a leguniverzálisabb kortárs művészet, a film igazolja, hogy a vámpírmítosz mindenütt elterjedt.” Így aztán ezen művészeti ágak alkotásai is mikroszkóp alá kerülnek. Ezért is olyan átfogó ez a vámpír-biográfia. Minden megvan benne, amit a vámpírokkal kapcsolatban tudni akarunk, bizonyos szegmensek részletesebben, némelyek kevésbé, de mindenképpen alapos kutatómunka eredményét bizonyítják. A történeti vázon át, az esztétikai, művészeti elemzéseken keresztül egészen a konkrét példákig, részletes betekintést nyerhetünk a vérivók világába. A mű hasznos, érdekes és információgazdag, noha bizonyos témák akár egy-egy önálló kötetet is megértek volna. (Aki például a filmművészet vámpírjai iránt érdeklődik, szerezze be Vajdovich Györgyi és Varga Zoltán A vámpírfilm alakváltozatai című könyvét.)
A mű 2006-ban, az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Maria Janion lengyel irodalomtudós, a Gdanski Egyetem díszdoktora, a Varsói Egyetem professzora. Legfőbb kutatási területe a romantika irodalma. 1962 óta folyamatosan publikálja tanulmányait. A vámpír – Szimbolikus biográfia című kötettel egy nagy és népszerű téma vizsgálatát tűzte ki céljául. A művel a vámpír téma – szinte minden lehetséges aspektusának – kibontására vállalkozott. Mindezt úgy, hogy munkáját két nagy részre osztotta.
A kötet első részében egy meglehetősen szerteágazó elméleti és történeti összefoglalót olvashatunk, míg a második rész egy szöveggyűjtemény, melyben az első részben hivatkozott szépirodalmi művek egészét, hosszabb alkotások esetében pedig azok részletét találhatjuk. Ez a rész ennél több magyarázatot nem is igényel, ami érdekesebb az a mű már említett első fele.
Az elméleti-történeti tanulmányban úgy tűnik, Janion szinte minden a vámpírokkal kapcsolatos kérdésre választ akar kapni. Ez persze nagyon jó, hisz az éjszaka gyermekei iránt érdeklődő olvasók is így vannak ezzel. Ezen széleskörű kutatás után pedig a szerző a következő megállapításra jut: „Kijelenthetjük, hogy a vámpírokról szóló elbeszélés az emberiség alternatív történetét alkotja, s ebben sajátos értelmezést kap a halál és a feltámadás. Ezért is kerülnek benne egymás mellé a folklór, a 19. századi népszerű, valamint a 20. századi elit és tömegkultúra elemei.” Vagyis Janion nemcsak a vámpírokat vizsgálja, hanem ezzel párhuzamosan az embert is. Nem is csoda, hogy oly sokszor szerepel példái közt Anne Rice munkássága.
A kötet szerkezeti felépítése könnyen áttekinthetővé teszi a Janion által elemzett vámpírgenezist, melyet a szláv hiedelmekből eredeztet. Ennek magyarázatát, és a vámpírok történetét rögtön a legkézenfekvőbb kérdéssel, a vámpír szó vizsgálatával kezdi. A szó etimológiájára számos magyarázatot kapunk tőle, nemcsak a szláv folklórból, hanem még az antik görög világból is, bár ennek ellenére is egyértelműen a szláv eredet mellett teszi le a voksát: „A kutatók napjainkban amellett érvelnek, hogy nem feltétlenül a kelet-európai, jobban mondva a szláv folklórban kell keresni a nyugati vámpírizmus eredetét, noha pontosan innen ered a vámpír szó.”
Külön fejezetet szentel a vér szerepének is, melyben (mint ahogy azt a műben végig láthatjuk) segítségül hív más elméleteket és definíciókat is. A vér természetesen elválaszthatatlan a vámpírléttől, hogy miért, azt Clive Leatherdale a Drakula kapcsán így fogalmazza meg: „A vér regeneráló erejébe és a halál utáni életbe vetett hit egyetemességéből az következik, hogy a kettő kombinációja – vagyis a vámpírizmus – hasonlóan univerzális.”
A kötet nemcsak a történeti magyarázatokra fektet nagy hangsúlyt, noha kétségtelen, hogy ez a dominánsabb szál a műben. Az elméleti kérdések főleg a vámpírizmus hiedelem voltát hivatottak kifejteni, mert – ahogy azt a szerző is magyarázza – a vámpírmítoszt tartják az egyik legelterjedtebb hiedelemnek. Charles Nodier a leguniverzálisabb babonának nevezte, Michael Meslin pedig külön kiemeli a kollektív pszichében élő hiedelem mélységét, mely szerint vannak szellemek, amelyek kapcsolatba lépnek az álomba merült halandókkal, a vérüket szívják, esetleg felfalják a testüket. A test szerepe sem véletlenül kerül szóba a vámpírokat illető diskurzus során. Janion így vélekedik: „A vámpír a szexualitás maszkja, a hatalom és a test viszonyának metaforája.”
A kötet első részében természetesen a művészetekben megjelenő vámpírizmus sem maradhat el. Így már nem csak a hiedelmekből eredő mítoszok vizsgálatáról van szó, hanem az alkotó fantázia szüleményeiről is. Az irodalom, a képzőművészet és a filmművészet ismert vámpírjai is helyet kapnak Janion elemzésében. „Korunkban a leguniverzálisabb kortárs művészet, a film igazolja, hogy a vámpírmítosz mindenütt elterjedt.” Így aztán ezen művészeti ágak alkotásai is mikroszkóp alá kerülnek. Ezért is olyan átfogó ez a vámpír-biográfia. Minden megvan benne, amit a vámpírokkal kapcsolatban tudni akarunk, bizonyos szegmensek részletesebben, némelyek kevésbé, de mindenképpen alapos kutatómunka eredményét bizonyítják. A történeti vázon át, az esztétikai, művészeti elemzéseken keresztül egészen a konkrét példákig, részletes betekintést nyerhetünk a vérivók világába. A mű hasznos, érdekes és információgazdag, noha bizonyos témák akár egy-egy önálló kötetet is megértek volna. (Aki például a filmművészet vámpírjai iránt érdeklődik, szerezze be Vajdovich Györgyi és Varga Zoltán A vámpírfilm alakváltozatai című könyvét.)
A mű 2006-ban, az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Nilla
A legutóbbi öt írás ebben a témában
- S. T. Gibson - Véres Hozomány
- Pierce Brown - Fényhozó
- Alix E. Harrow - A Starling-ház
- Pierce Brown - A sötétség kora
- William Gibson - Mona Lisa Overdrive
A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.