Fiction Kult

A spanyolországi Teruelhez közeli Olalla nevű kisvárosban született 1954-ben. Nem sokkal azt követően, hogy megszületett, a Royo család átköltözött Zaragoza városába. Itt járt először iskolába, innen erednek az első emlékei, és a rajzolás már ebben az időben is fontos szerepet töltött be az életében. Egyik korai emlékei között szerepel, amint ül a nagy iskolaablakok előtt, és azokat a rajzokat másolja, amelyeket a tanárától kapott.
A szüleitől örökölt gyakorlatiassága miatt döntött úgy, hogy az építészethez szükséges műszaki rajzolást tanuljon. Azonban hamar rá kellett döbbennie, hogy a geometriai alakzatok nem nagyon elégítik ki a rajzszenvedélyét. Úgy döntött, hogy inkább festészetet és lakberendezést tanul, s hogy az elmélet mellett gyakorlati tapasztalatokra is szert tegyen, dolgozni kezdett különböző belsőépítészeti és lakberendezési stúdiókban.
Ekkor kezdett el komolyabban festeni, elsősorban munka mellett. Az 1968-as májusi ifjúsági felkelések nagy hatással voltak rá, s ennek köszönhetően számos szociális témájú festményt készített, amelyeket kis csoportokban állított ki 1972 és 1976 között, más művészek kiállításainak keretein belül. Aztán 1977-ben már több saját kiállítást is rendezett.
Miután találkozott Enki Bilal és Moebius felnőttek számára készített képregényeivel, 1978 környékén ő maga is elkezdett képregényeket rajzolni különböző magazinokba. Ezeket később az 1980-as Angouléme Comic Fair elnevezésű rendezvényen ki is állította.
1979-ben, annak ellenére, hogy már volt egy fia, úgy döntött, hogy otthagyja az állásait a lakberendező stúdiókban és teljes mértékben a képregények rajzolásának szenteli az életét. 1981 és 1982 folyamán az alkotásai rendre megjelentek különböző magazinokban, mint például az 1984, a Comix International vagy a Rambla, sőt, időnként a nevesebb El Vibora vagy Heavy Metal kiadványokban is.
1983-ban, a zaragozai Comic Fair alatt találkozott Rafael Martinezzel, és ez megalapozta a szakmai jövőjét. Martinez azzal bízta meg, hogy készítsen öt illusztrációt a Norma Editorial című lapba, s ezzel kezdetét vette az a szakmai kapcsolat, amely mindmáig tart közöttük.
Ezt követően aztán sorra jöttek a megbízások, és már nem csak a hazai területen munkálkodott, hanem rendszeresen jelentek meg alkotásai a nemzetközi médiában. Publikált az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Svédországban, emellett számos nagy nevű kiadó (Tor Books, Berkley Books, Bantam Books) számára készített borító illusztrációkat.
Jó néhány alkalommal megkeresték őt amerikai (Heavy Metal, National Lampoon) és európai (Cimoc, Comic Art, Ere Comprime, Total Metal) magazinok, hogy készítsen egy-egy számhoz borítót. Azonban a munkássága nemcsak magazinok címlapjaira terjedt, készített borítókat videofilmekhez és számítógépes játékokhoz is.
1985-ben, miközben folyamatosan dolgozott illusztrátorként, a Rambla magazinban megjelentetett egy képregény sorozatot, amit egy évvel később az Ikusager Ediciones S.A. gondozásában Desfase címmel önállóan is kiadtak.

1990-től, miután már kellő elismertséget szerzett a nemzetközi illusztrátorok között, egyre több időt fordított arra, hogy a megbízásai mellett saját munkákat is készítsen. 1992-ben, Rafael Martinez egy korábbi javaslatának hatására elkészítette az első művészeti albumát Women (Nők) címmel, amelyben az addigi legjobb festményeit szedte egy csokorba. Ezzel az albummal csak tovább öregbítette hírnevét, s nyilvánvaló lett, hogy leginkább a nőalakokat szereti megjeleníteni az alkotásaiban. A képregényeket kedvelők számára ez egy igen meglepő album lett, amely több műfajból is tartalmazott képeket, s végül megjelent Franciaországban és Németországban is. E művészeti album ösztönözte végül arra, hogy megnyissa az első kiállítását az erdeti művekből.
Egy évvel később, a Comic Images nevű kiadó From Fantasy To Reality cím alatt megjelentetett egy kártyacsomagot, amelyek hátlapját szintén Royo alkotásai díszítettek.
Az első művészeti albumának sikerét követően, 1994-ben jelent meg a Malefic, amelyben az előzőhöz képest egy teljesen más környezetet és színvilágot tárt elénk Royo, akinek végre kiteljesedett a művészete – s nem csupán egy rajzokkal teli könyvet kaptunk, hanem egy teljes világot és történetet, amely az album képein elevenedik meg.
Még ugyanebben az évben jelent meg a Women második kiadása, és az amerikai Penthouse magazin is közölt egy cikket Royo nagy sikerű illusztrációi kapcsán.
1995 folyamán újabb kiadók is érdeklődni kezdtek a munkái után, többek között a Nal, a Daw vagy a Harper. Ettől kezdve Royo munkái egyre több formában jelentek meg szerte a világon (a kelet-európai országokat is beleértve): naptárakon, pólókon, CD borítókon, egépadokon és számos kártyapakli hátoldalán. Ilyen volt például a The Art of Heavy Metal, amelyben több más illusztrátor is közreműködött, illetve a The Best of Royo, amely csak az ő munkáit tartalmazta.
A minősége és a bennük rejlő mérhetetlen fantázia nyomán Royo munkái lassan teret nyertek szinte minden médiumban, s ennek köszönhetően ugrásszerűen megnövekedett a híre. 1996-ban egyik munkája a Penthouse magazin címlapján szerepelt, s ezzel egyidőben egy cikk is megjelent róla. Az év többi részében számos írás látott napvilágot róla és az alkotásaival olyan neves magazinok hasábjain, mint az olasz La Stampa vagy az amerikai Airbrush Action. Az Egyesült Államokban még egy díjat is nyert, a legjobb kortárs fantasztikus alkotás kategóriában.
1996-ban jelent meg a harmadik művészeti albuma, amely a Secrets (Titkok) címet kapta, és az NBM kiadó gondozásában jelent meg, először angol nyelvterületen. Most is a nőalakok és a varázslat adták az album központi témáját, ám a képeket körbelengte a Szépség és a Szörnyeteg tündérmese világának hangulatisága. Nem sokkal ezután jelent meg, a rajongók nagy meglepetésésre és örömére, a Warm Winds elnevezésű portfólió.
1997-ben a Heavy Metal egyre élénkebben kezdett érdeklődni Royo munkái iránt, s a közös munka keretein belül a spanyol mester számtalan borítóhoz és naptárhoz készített festményeket, illetve rajzokat. Ezek sikerén felbuzdulva, az újság 20 éves évfordulóján megjelenő ünnepi kiadás borítóját is Royo munkája díszítette. Ezen kívül a Kevin Eastman nevével fémjelzett F.A.K.K. című mű egyik szereplőjének (Julie Strain) illusztrációit is elkészítette.
Még ebben az évben a Comic Images két újabb kártyapaklit is kiadott, a Royo Secret Desires-t, amelyben kizárólag Royo festményei szerepeltek, illetve a Artistic Choices címűt, amelyben más művészek is közreműködtek. 1997 végén a Women és a Malefic megjelent az Egyesült Államokban, és ez utóbbit újból kiadták Spanyolországban.
A következő művészeti album 1998-ban jelent meg III Millenium címmel. Ebben Royo ismét új színekkel kísérletezett, és a képei révén betekintést nyerhettünk abba, hogyan látta ő a közelgő század-, illetve ezredfordulót. Szintén ebben az évben jelent meg egy tarotkártya kollekció, a The Black Tarot, amelyhez Royo új festményeket készített, valamint a kártyákon megjelenő szimbólumokhoz is fűzött egyéni magyarázatokat. 1999-ben készült el egy újabb Heavy Metal naptár, illetve egy újabb kártyasorozat, amely szintén a III Millenium nevet kapta. Ez volt az az év, amelyben Royo munkáiban nyíltan megjelent egy újfajta , sokkal intimebb és bátrabb ábrázolásmód.
Az 1999-es barcelonai Comic Fair alkalmából Royo egy új albumot készített, amely a Dreams (Álmok) címet kapta és az elmúlt tíz esztendő megbízásokra készült munkáit tartalmazta. Ennek különlegessége, hogy a válogatott képeken tökéletesen látszik, hogy Royo milyen könnyedén képes alkalmazkodni a különböző témákhoz és stílusokhoz.
Ennek az évnek a végén Royo egy váratlan meglepetéssel rukkolt elő, egy olyan albummal, amely sokkal merészebb és őszintébb, mint a korábbiak. Ez volt a Prohibited Book (Tiltott könyv) sorozat első kötete, meglepően erotikus töltetű képekkel, amelyeken a Szépség és a Szörnyeteg története köszön vissza. Ez egy igazi különleges kiadás volt, kisebb méretben jelent meg, mit az eddigi albumok, s a benne található képek pont annyira voltak érzékiek, mint amennyire elegánsak.
Az Evolution (Evolúció) című kiadvánnyal Royo visszatért a hagyományos, nagy méretű albumokhoz, s ebben vegyesen szerepeltek megbízásra készült, illetve saját munkák is. Az album képein az idő, letűnt korok és a science fiction tárul elénk a mindig jelen lévő nőalakokon keresztül, amelyek karaktere magabiztosabb és keményebb lett. Kiegészítésképp, Royo egy rövid tanulmányt is mellékelt az albumhoz a Malefic fő karakteréről.
1999-ben jelent meg a Starsiege: Tribes című számítógépes játék, amelynek kézikönyvét szintén Royo képei díszítették.
2001-ben jelent meg az eredetileg is trilógiának induló sorozat második darabja, a Prohibited Book 2, amelyben az érzések és érzelmek a karakterek erejében nyilvánulnak meg. Az előző részhez hasonlóan, ebben a kötetben is egy igen különleges oldalát ismerhetjük meg az érzékiségnek, ami itt közelebb áll a tiltott álmokhoz és a titkos vágyakhoz.
Royo egyre több időt fordított a saját munkáira, s ezek legjobbjait a Fournier egy exkluzív pókerpaklival újra megjelentette.
2002-ben Royo közzé tette műhelytitkainak egy részét, a Conceptions című új albumának keretein belül, amely szakított az eddigi hagyományokkal. Ebben részletesen leírta, hogyan is zajlik az alkotói folyamat, amelyet vázlatokkal és ceruzarajzokkal illusztrált, így végre betekintést nyerhettünk az egyes karakterek keletkezésébe, a koncepciókba, valamint a számtalan változatba, amelyekből lassan kialakult a végleges festmény.
A következő album 2003-ban jelent meg, Visions (Látomások) címmel, és Kevin Eastman, a Tini Nindzsa Teknősök megalkotója írt hozzá ajánlót és bevezetőt. Az album képein elsősorban a fantasy stílus a domináns, és még inkább kiteljesedik a részletes ábrázolás, valamint a színek még bővebb használata. A képeken megjelennek a sárkányok, amelyek kiemelt helyen szerepelnek Royo művészetében, akárcsak a mindig jelenlevő nőalakok.
A Prohibited Book 3 lett az utolsó darabja a Prohibited sorozatnak. Az album képei lenyűgözők, áthatja őket a szépség, a finomság és a vágy különös elegye, s megjelenik az érzékiség is, olykor akár szörnyek alakjában is.
2003 végére jelent meg a Conceptions II című album, amelyben újból vázlatokat és ceruzarajzokat tár elénk a spanyol mester, hogy még tágabb betekintést nyerjünk az egyes képeket megelőző alkotói munkába. A rajzokat gazdag szöveg egészíti ki, hogy jobban megértsük Royo művészetét. Az első résszel ellentétben, ebben az albumban színes rajzok is helyet kaptak, hogy érzékeltessék a kontrasztot az egyszerű ceruzarajzok és a színes képek között.
Royo eddigi legnagyobb kiadványa a Fantastic Art – The best of Luis Royo, amely 2004-ben jelent meg, két nagy alakú kötetben, korlátozott példányszámban, ezzel is jelezve az album színvonalát és fontosságát. Ebben a két kötetes albumban található a legátfogóbb gyűjtemény Royo munkáiból. A fantázia és a valóság teljesen összemosódik a képeken, amelyeken Royo bemutatja a saját, különleges világát, a mítoszokat és legendákat, amelyek az idők során megformálták azt.
Időközben Royo Barcelonába költözött, a Gótikus Negyedben talált egy pompás helyet, ahol újból nekiláthatott az alkotásnak. Ez az új lakóhely megváltoztatta a munkamódszereit is. Visszatért a vászonhoz és egy olyan igazán személyes munkába fogott, amely ismét meglepi majd a rajongóit.
Royo legutóbb megjelent munkája a Prohibited Sketchbook, amelyben a Prohibited Book sorozat kezdetére jellemző érzékiség és színtelen vágy jelenik meg. Az album eredeti vázlatokat is tartalmaz, amelyeken már érzékelhető a végleges képek ereje. Ráadásként olyan illusztrációk vázlatai is helyet kaptak ebben a kötetben, amelyek – bár igen nagy jelentőségű művek –, korábban egyik albumban sem jelentek meg.
Az utóbbi években Royo egyszerre több kiadványon is dolgozott párhuzamosan, többek között az egyik legszemélyesebb munkáján, amelyet majd’ négy évig készített – ez volt a The Labyrinth Tarot. E kártyacsomag képein teljesedik ki igazán Royo művészetének tökéletessége. Ez volt a spanyol művész első olyan kiadványa, amelyben olyan képek szerepeltek, amelyek még korábban sehol nem jelentek meg. 2004 decemberében adták ki, kétféle változatban: az egyik egy kártyacsomag volt, a másik pedig egy könyv, amely tartalmazta az kártyákon szereplő összes képet, illetve az azokhoz tartozó magyarázatokat az egyes rajzok jelentésével kapcsolatban, amelyeket maga Royo írt.

Amióta csak illusztrátorként dolgozott, számtalan heavy metal zenekar használta fel a mukáit lemezborító gyanánt (legutóbb az osztrák Avalanch utolsó két CD-jének borítóján láthatók a művei). Tovább színesítendő a művészeti palettát, 2001 óta különleges fantasy biliárd dákókat is készített a játékosok számára.

Royo az egyik legsikeresebb illusztrátor, akit a hírneve nem vitt el a rossz irányba, hanem arra ösztönzi, hogy új és érdekes kihívásokat keressen, amelyekben kedvére kísérletezhet színekkel, árnyalatokkal, illetve új területekre is elkalandozhat, túllépve a rajzokon. Fáradhatatlanul készíti az újabb és újabb briliáns képeit, nem véletlen tehát, ha hatalmas rajongótábora van szerte a világon.

Royo albumai a Könyvtárban