Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Május – Július
1.  SziraG (39)
2.  TheDuke (28)
3.  Ziven (12)
4.  Mary Blade (11)
5.  solymosgyu (10)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (8)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Jules Verne

Szerzők | Beküldte: RV | 2009.07.21. 13:49

KépA korai fantasztikus irodalom úttörőjeként számon tartott francia író 1828 februárjában látta meg a napvilágot, a nyugat-franciaországi Nantes városában. Négy testvére volt, akikkel a nyarakat rendszeresen egy vidéki házban töltötték, a Loire folyó partján. Paul nevű öccsével ilyenkor mindig béreltek egy kis csónakot, és egész nap a folyón hajókáztak fel-le, ugyanis Verne már ekkor roppant mód kedvelte a különféle hajókat, amelyek mindig meglódították a fantáziáját.
Kilenc éves volt, amikor őt és Pault a Saint Donatien College bentlakásos iskolába küldték. Ezekre az évekre tehető az utazás és felfedezés iránti vonzalmának kialakulása, és már bontogatni kezdte a szárnyát, mint fantasztikus kalandregények szerzője. Tizenkét éves korában, utazási vágyától hajtva, felszökött és elbújt az Indiába készülő The Coralie nevű teherhajón, ám apja még idejében a nyomára bukkant, és természetesen jól ellátta a baját. Innen ered az a legendás megjegyzése, hogy „ettől fogva csak a képzeletemben fogok világot járni.”
A bentlakásos iskolában Verne latint tanult, ám ezt a tudását később nem nagyon kamatoztatta. Viszont egyik tanára állítólag Brutus de Villeroi, francia feltaláló volt, aki arról vált híressé, hogy megtervezte és megépítette az amerikai haditengerészet első tengeralattjáróját, a U.S.S. Alligatort. Sokan úgy hiszik, hogy a feltaláló tervei alapján ötlötte ki Verne a Nautilust, azonban nem maradt fenn egyetlen olyan feljegyzés sem, amely bizonyítaná, hogy ő és de Villeroi valaha is konzultáltak volna ezzel kapcsolatban.
A líceumot követőek Párizsba ment jogot tanulni, ekkor kezdte próbálgatni írói vénáját is. 1848-tól kezdve operettekhez írt szövegeket, és éveken keresztül kénytelen volt megosztani a figyelmét a tanulás és a színházi munka között, ráadásul kis útleíró történeteket is írogatott, amelyek révén egyre inkább kidomborodott a fantasztikum megragadásához meglévő tehetsége. Azonban nem sokáig hódolhatott az írás szenvedélyének, ugyanis az apja megtudta, hogy fia inkább írogat, ahelyett, hogy az egyetemre járna, ezért megvonta a támogatását. Verne így kénytelen volt munka után nézni, és végül tőzsdeügynök lett. Sosem szerette ezt a munkát, annak ellenére, hogy meglehetősen sikeresnek bizonyult benne. Ekkoriban találkozott Alexandre Dumas-val, aki jó barátja lett, valamint Victor Hugo-val, akitől viszont sok tanácsot is kapott az íráshoz.
KépAz 1850-es évek közepén hozta össze a sors Honorine de Viane Morel-lel, egy kétgyermekes özvegy asszonnyal, akivel 1857 elején össze is házasodtak. Hitvese ösztökélése és bátorítása nyomán folytatta az írást, és elkezdett kiadó után kutatni, azonban senki sem lelkesedett a korát megelőző témákat feszegető történeteiért. A helyzete akkor vett kedvező fordulatot, amikor összetalálkozott Pierre-Jules Hetzellel, a XIX. század egyik legfontosabb francia könyvkiadójával, aki mások mellett Victor Hugo és Georges Sand munkáinak útját is egyengette. Hamar kiderült, hogy remek párost alkotnak, amely egészen Hetzel haláláig töretlen sikereket eredményezett mindkettejüknek.
Verne nagyon boldog volt, hogy végre talált egy kiadót, így szinte minden változtatásba beleegyezett, amit Hetzel javasolt az író stílusának csiszolása érdekében. Az egyik legfontosabb változtatás, amit sikerült elérnie, az optimistább hangvétel volt. Mivel Verne egyáltalán nem örült az emberiség és a technológia rohamléptékű fejlődésének, ez meg is látszott azokon a művein, amelyeket a kiadóval történő találkozása előtt, illetve Hetzel halála után írt. Hetzel álláspontja, hogy a pozitívabb hangot jobban kedvelik az emberek, eredményesnek bizonyult, és ennek érdekében nem rettent vissza attól sem, hogy egyes művek bizonyos részeit újraírassa a szerzővel. A L’île mysterieuse (A rejtelmes sziget) eredetileg úgy végződött, hogy a túlélők búsan emlékeznek vissza a szigeten eltöltött időre, ám Hetzel úgy gondolta, az ilyen hősöknek boldogan kell élniük, ezért átdolgoztatta a befejezést. Ugyanakkor figyelt arra is, hogy se egyes szereplők, se a történet háttere ne kelthessen politikai nézeteltéréseket. Ennek megfelelően az eredetileg Lengyelország felosztását megbosszulni készülő lengyel hadifogoly Nemo kapitányból indiai herceg lett, aki a szikh háború utáni Brit Birodalom ellen harcol.
Hetzel közreműködésének köszönhetően Verne hamar népszerű író lett Franciaországban, és kiadója évente legalább két művét megjelentette, többek között olyan regényeket, mint a Voyage au centre de la terre (Utazás a Föld középpontja felé, 1864), a De la terre á la lune (Utazás a Holdba, 1865), vagy a Le tour du monde en quatre-vingts jours (80 nap alatt a Föld körül, 1869). Ezek révén elérte, hogy csak az írással kelljen törődnie, és nem is ült a babérjain, hanem megállás nélkül dolgozott, így az általában Les voyages extraordinaires, azaz Különleges utazások néven emlegetett regénysorozata végül 54 kötetig terjeszkedett. Ezek között további számtalan sikeres regény volt található, mint például az Autour de la lune (Utazás a Hold körül, 1873), a KépL’île mysterieuse (A rejtelmes sziget, 1874), vagy az Un capitaine de quinze ans (A tizenöt éves kapitány, 1878). 1863-ban írta a Paris au XXe siécle (Párizs a XX. században) című regényét, amely egy fiatalemberről szólt, aki egy hatalmas, üveg felhőkarcolókkal, nagy sebességű vasutakkal, gázhajtású autókkal és számítógépekkel teli világban éli boldogtalan életét, és végül tragikus körülmények között leli halálát. Hetzel azonban nem akarta megjelentetni, mert túl komor hangulata volt, és félt, hogy ez kártékonyan hat majd Verne akkoriban kibontakozó írói karrierjére, viszont jónak tartotta, ezért azt tanácsolta, hogy várjanak vele jó húsz évet. Verne eltette a kéziratot, amelyet aztán az ükunokája talált meg 1989-ben. A könyvet 1994-ben adták ki.
1886-ban Hetzel, majd rá egy évre Verne édesanyja is meghalt, és a két szeretett ember elvesztése komor hangulatba taszította Verne-t. Ezt az írásai is tükrözték, mivel Hetzel fia, aki átvette Verne munkáinak kiadását, nem volt elég lelkiismeretes ahhoz, hogy odafigyeljen ezen hibák kijavítására. 1888-ban Amiens tanácsába is beválasztották, és a város szolgálatában eltöltött tizenöt év alatt számos hasznos intézkedés fűződött a nevéhez. Végül 1905-ben, az otthonában hunyt el. Utolsó két regénye, a L’invasion de la mer (A tenger meghódítása) és a Le phare du bout du monde (A világítótorony a világ végén) befejezetlen maradt, ám fia, Michel végül rászánta magát, hogy megírja a kötetek végét, így mindkettő megjelenhetett.

Miközben Franciaországban sikeres volt, az angol nyelvterületeken eleinte nem aratott átütő eredményeket, elsősorban a silány minőségű fordítások miatt. Mivel Verne hőseinek jelentős része brit, az angol fordítók sok esetben kihagytak, vagy átírtak olyan részeket az egyes regényekben, amelyek rossz fényben tüntették fel a Brit Birodalmat, vagy nemkívánatos politikai eseményeket ecseteltek a hősök előéletét illetően. Szintén sokat rontott az író megítélésén, hogy kezdetben inkább gyerekeknek szóló regényeknek tartották a munkáit, és csak későbbi, átdolgozott fordítások révén jutott el a korosabb olvasókhoz. 1965 után elkezdték átdolgozni az angol fordításokat, ám még a mai napig nem sikerült minden angolul megjelent művében korrigálni a hibákat.
A megannyi nyelvre történt lefordításokon túl, Verne művei arról is nevezetesek, hogy meglepően jól és következetesen jósolták meg a modern kor lehetséges (és nem egy esetben Képbekövetkezett) fejlődési irányait. A már említett Párizs a XX. században című regénye például meglepő részletességgel tárgyal olyan modern vívmányokat, mint a légkondicionáló berendezés, az autó, vagy éppen a televízió. Hasonlóan jó példa az Utazás a Holdba, amely kísérteties hasonlóságot mutat az Apollo program egyes részeivel (három űrhajós fellövése a Florida köz-pontból, vagy a vízre történő érkezés). A könyvben az űrhajót egy bizonyos Tampa Town nevű helyről indítják, s a mai Tampa város alig 130 mérföldre fekszik a NASA jelenlegi kilövőállomásától, Cape Canaveraltól.
A már említett dolgok mellett még olyan későbbi találmányokról is ír a könyveiben, mint a tengeralattjáró, a helikopter, a zenegép, és a projektor. Nem véletlenül szokták emlegetni, hogy az ő képzelete messze meghaladta korának szellemiségét és technikai fejlettségét, és azóta sem született olyan író, aki hasonló mértékben képes lett volna elrugaszkodni a jövőt illetően.

A szerző művei a Könyvtárban



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

© 2008−2014 Fiction Kult − Minden jog fenntartva. | Impresszum | Kapcsolat | Felhasználói Szabályzat | Programozás: Otaku Bt.Videotex Bt. | Futásidő: 0.015 mp
Barátaink: drgearsstudio