Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Július – Augusztus
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (3)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Interjú Juhász Viktorral

Szerzők | Beküldte: Batou | 2011.07.18. 7:57

KépFiction Kult: Több novellát írtál a M.A.G.U.S.-hoz, de mégsem lettél teljesen „Ynev-lakó”. Te választottad, hogy ebbe a világba írj, vagy megkértek rá?
Juhász Viktor: A felkérést pár év alapozás előzte meg. 1996-97 körül már szerepjáték-magazinoknak írtam cikkeket, de titokban arra vágytam, hogy egyszer majd rendesen kiélhetem az írói ambícióimat, és nem csak a barátaimat bombázom a legépelt kéziratokkal. A nemes cél érdekében fondorlatosan egyre novellaszerűbb cikkeket írtam, míg végül nyomtatásban megjelent az első önálló történetem. Nagyjából ekkor történt, hogy hirtelen két kiadó is szerzőket keresett a készülő antológiáikhoz, és körülnéztek az újonc szerzők között. Az egyik kötet a Codex szerepjátékhoz, a másik a M.A.G.U.S. világához kapcsolódott, én pedig mindkét felkérést lelkesen elfogadtam. Már akkor sem akartam magamat egyetlen dolog mellé elkötelezni, szabadúszóként viszont egyetlen csapatnak sem leszel állandó szerzője.

FK: Ritkán publikálsz saját írásokat. Mi ennek az oka? Sokáig szerkesztgeted őket vagy csak ritkán kerülsz olyan lelkiállapotba, amikor egy valóban minőségi munkát tudsz papírra vetni?
JV: Jó lenne erre valami nagyon művészi választ adni, de az igazság sokkal unalmasabb. 2000 körül kezdtem el főállásban könyveket fordítani. Mindig is erre vágytam, viszont rá kellett döbbennem az állandó kreatív munka nagy hátrányára: elszívja a saját ötletekre szánt energiát. A fordítás ugyan visszaszorult, de időközben játékfejlesztő cégnél kezdtem dolgozni, ahol szöveget írok, ötleteket, világot tervezek és egyéb hasonló dolgokkal foglalkozom. Nagyon élvezem, mert ez is kreatív munka, viszont az írásra továbbra is kevés energiám marad.

FK: Főként novelláid jelentek meg, a blogodon pedig mindkét általad jegyzett regényre azt írod, hogy felkérésre készítetted őket. Nem szeretsz regényeket írni vagy nincs rá időd?
JV: Régebben kizárólag novellákban gondolkodtam, ezért mindenképpen kellett az lökés, amit egy ilyen felkérés jelentett, különben nem mertem volna belevágni egy regénybe. Azóta változott a helyzet, és inkább regényeket tervezgetek, csak időm nincsen rájuk. De nem adtam fel, mindenféle válságterveket terjesztek be magamnak állandóan.

FK: Az írásaid igazán egyedi stílusról árulkodnak, mondhatni le sem tagadhatnád a műveidet. Ez tudatos szerkesztés következménye vagy egyszerűen belülről fakad?
JV: Köszönöm szépen, örülök, ha így tűnik. Ez jórészt belülről jön. A tudatosságnak annyi szerepe van, hogy néha megpróbálom elemezni, mi az, ami írás közben jó ötletnek tűnt, de olvasás közben már nem az. Amikor például rájöttem, hogy a kezdeti novelláimat rendkívül túlírtam, igyekeztem ezen mihamarabb változtatni, de sok írói eszközt is sokkal tudatosabban használok, mint régebben.

FK: Jó barátságban vagy Csigás Gáborral és a Beneficium zászlaja alatt együtt is dolgoztatok. Ez akkoriban alá- vagy inkább mellérendelt szerepet juttatott Neked?
JV: Gábor az egyik legjobb barátom, ha jól számolom, legalább tizenhét éve ismerjük egymást. Amikor először találkoztunk, már mindketten írogattunk, és később rendszeresen olvastuk és véleményeztük egymás novelláit. A megjelenési lehetőségek akkor sem voltak túlzottan bőségesek, ezért logikusan egy irányba indultunk, amikor külön-külön kitaláltuk, hogy komolyabban akartunk foglakozni az írással. Gábornak köszönhetem, hogy megismertetett a Holdtölte magazin stábjával, ahová először írtam cikkeket. Semmi alá- vagy mellérendeltség nincsen ebben, később sem volt, egyszerűen szűkös a piac, nyilván ugyanazoknál a kiadóknál dolgoztunk (a Beneficium csak egy közülük). Egyébként két novella erejéig még közös történeteket is írtunk.

FK: Ha választhatnál egy világot – legyen az egy szerepjáték vagy egyéni világ – amibe írhatnál, és egy kiadó garanciát vállalna az összes munkád kiadására, mi lenne az?
JV: Ha mások által kitalált világról van szó, akkor fura módon egyet sem tudok mondani. Fel kellene hívnom tíz évvel ezelőtti önmagamat, szerintem neki lenne egy csomó ötlete. Viszonylag sokat írtam készen kapott világokhoz, és ez nagyon sokáig élvezetes maradt, mert tudatosan nem ragadtam le egynél sem, ráadásul mindenhol hatalmas szabadságot biztosítottak. De hosszú ideje kizárólag saját ötletekben gondolkodom, szóval, ha az említett egyéni világ az enyém, akkor akad pár ötletem, a kidolgozottság különböző fázisaiban.

FK: Kik az első kritikusaid, akik segítenek az írásaid tökéletesítésében?
JV: A közeli barátaim nem ússzák meg, hogy kikérjem a véleményüket, és kénytelenek sörözni vagy kávézni velem, hogy mindenféle félkész történetekkel nyaggassam őket. Iszonyú hálás vagyok nekik, mert mindannyian kreatív emberek, ezért nagyon inspirálóak ezek a beszélgetések. A kész szövegeket pedig a nagybetűs Szerkesztőmnek küldöm, akiben a legjobban megbízom.

FK: Milyen környezetre van szükséged az íráshoz vagy a fordításhoz?
JV: Szívem szerint elvonulnék egy vidéki házba és magamra zárnám az ajtót pár hétre. Sajnos ezt meglehetősen nehéz kivitelezni, régebben is csak néha sikerült, szóval manapság lassan beérem azzal, ha nincsen a közelben internetkapcsolat.

FK: Kik a kedvenc íróid? Kik voltak Rád nagy hatással?
JV: Michael Endétől a Végtelen történetet a mai napig rendszeresen előveszem, ez a regény minden életszakaszban működik számomra, csak másképpen. Lázár Ervin nagy kedvencem, különösen a Csillagmajor című novelláskötete miatt. Ray Bradburyt zseniálisnak tartom. Aztán ott van Neil Gaiman és China Miéville, velük teljesen elfogult vagyok, minden könyvüket beszerzem a megjelenés pillanatában. Kamaszként rengeteg Lovecraft-et olvastam, szerintem az írásaim a mai napig viselik ennek a nyomait… később volt egy aktív William Gibson-korszakom. Gáspár András Kiálts farkast! című regénye alapműnek számít nálam. És ki ne hagyjam Clive Barkertől a Korbácsot vagy G.R.R. Martint. De egy bővebb listán lenne külön rovatom a képregényszerzőknek, mint Warren Ellis vagy Alan Moore.

FK: Mit gondolsz a mai magyar fantasy közéletről? Mennyire van könnyű dolga egy írónak vagy fordítónak.
JV: Tartok tőle, hogy a jelenlegi időszak nem a magyar fantasztikus irodalom fénykoraként fog fennmaradni az utókor számára. A magyar fantasztikus könyvek piacán – és itt most kizárólag a nyomtatásban megjelent művekre gondolok – a fantasy nagyon háttérbe szorult. Ami megjelenik, az elsősorban logó alá készül, önálló, világfüggetlen fantasy nem nagyon akad. Ez elég sokrétű probléma, mert egyrészt úgy látom, hogy a külföldön sztárszerzőnek számító fantasyk többsége sem sikertörténet itthon, a magyar szerzőknek pedig még ennyi esélyük sincsen, mint a nagy neveknek. Az a néhány kiadó, ahol megpróbáltak nem logó alá kiadni fantasyt (mert azért akadtak példák), lassan beletörődött a kudarcba és felhagyott a kísérletezéssel. Mindenesetre bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot és pozitív irányba billen a piac. Amennyire látom, próbálkozások vannak, lesznek, talán egyszer

FK: A jelenlegi feltörekvő magyar írók közül Te kit tartasz igazi tehetségesnek?
JV: Nagyon sok tehetséges szerzőt ismerek, akiket szívesen olvasok vagy olvasnék, ha megírnák a könyveiket (obskúrus utalás mindenkinek, akik hozzám hasonlóan csak úgy tologatják a betűket otthon). Ez nagyon sablonos válasz, tudom, de tényleg nem merek neveket mondani, mert félek, hogy véletlenül kihagyok valakit.

FK: Szerinted nekik könnyebb vagy nehezebb dolguk van, hogy ismerté váljanak, mint nektek, akik a ’90-es években kezdtétek?
JV: Bizonyos szempontból könnyebb, mert itt az internet, és pontosan ezért nehezebb is, mert sokkal nagyobb a nyüzsgés. Abban az időben, amikor kezdtem – azt mondanám, harmadgenerációs fantasy-szerzőként –, nehezebb volt megjelenni, de egyszerűbben lehetett kitűnni. Ráadásul szabadúszóként több kiadónak dolgoztam, ezért nem csak egy olvasói réteg ismerhetett meg. Többnyire saját néven publikáltam, amivel akkor eléggé ki lehetett lógni az angol álnevek közül, ez is segíthetett.

FK: Az interneten Brainoiz néven publikálsz. Van valamilyen különleges jelentése ennek a nicknek számodra?
JV: Eleinte nem volt semmi különleges benne, egyszerűen ez jutott eszembe, amikor életem első email címét még kérvényezni kellett papíron, az egyetemen, a kábelmodem elterjedése előtti cudar időkben. Aztán később következetesen ezt a nicket használtam mindenhol, így lassan ez lett a virtuális énem.

FK: Rengeteget fordítasz. A műveket Te választod meg vagy azt fordítod, amit megrendel egy kiadó?
JV: Általában az utóbbi a jellemző. Régi motorosnak lenni annyi előnnyel jár, hogy ha van választási lehetőség, akkor rábökhetek valamire, amit szívesebben csinálnék, esetleg jó előre lecsaphatok egy könyvre. De inkább kész tények elé állítanak.

FK: Milyen nyelvekből fordítasz?
JV: Angolból. Tanultam németül és spanyolul is sokáig, de fordítást egyikből sem vállaltam.

FK: Te vagy az egyik alapítója az Endless-nek, ahol rendszeresen jelennek meg ismertetők külföldi könyvekről, filmekről, játékokról. Nem egy könyvet pedig már magyarul is olvashatunk. Ennyire nagy érzékkel nyúltok a siker könyvekhez vagy rajtatok keresztül informálódik egyik-másik kiadó is?
JV: Az endlessen igyekszünk olyan dolgokról írni – legyenek azok könyvek, filmek, képregények, esetleg sorozatok –, amelyek nem túl ismertek itthon, de van bennük valami plusz, valami különleges. Valószínűleg a kiadók is hasonló szemmel figyelik a külföldi címeket. Az remek dolog lenne, ha pozitívan befolyásolnánk a magyar megjelenéseket, de ezt szerintem sohasem fogjuk megtudni.

FK: Milyen szerepjátékokkal játszottál? Mik a kedvenceid?
JV: Szerencsére elég sok mindent kipróbálhattam, ezért inkább csak a kedvenceimet sorolnám fel. Évekig meséltem AD&D-t és Ars Magicát. Természetesen volt egy World of Darkness-korszakunk, később a harmadik kiadású D&D–vel játszottunk rengeteget. Amihez mindig hűségesen visszatérek, az a Call of Cthulhu, mert régi ugyan, de sallangmentes, régi ismerős, ráadásul imádom a mellékhajtásként kiadott Delta Greent, ami kormányügynököket meg nemzetközi konspirációt kever a mítoszba.

FK: Még mindig szerepjátékozol?
JV: Nagyon ritkán, de évente kétszer vagy háromszor még sikerül összeszervezni.

FK: Mióta veszel részt számítógépes játékok készítésében?
JV: Gyakorlatilag 2005 novembere óta ez a főállásom. A magyar NeocoreGames-nél dolgozom, mint concept designer és vezető szövegíró. Ebben elég sok minden van az ötleteléstől kezdve a világteremtésen át a játék cselekményének és szereplőinek kidolgozásáig, de sok szöveget írok angolul, nézek át vagy fordítok le, ha kell. Szeretem ezt a munkát, valahol logikus folytatása és kombinációja sok mindennek, amivel eddig foglalkoztam.

FK: Köszönöm szépen a beszélgetést!
JV: Nagyon szívesen!


Végül pedig figyelmetekbe ajánljuk, hogy az ENDLESS néhány hónapja megújult, úgyhogy érdemes rákukkantani.



Batou

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.